Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-16 / 5. szám

egy egész jobbágyteleknek örökös váltságaúl jobb­ágyim által megajánlott kilencz száz pengő ftot, kö­vetkezve a’ 27 egész sessiótul ezen megegyezés sze­rint esendő, húszon négy­­ezer három száz ezüst fo­rintot,— három olly húszast , mellyből 60 darab egy finom kolóniás márkát tészen , egy forintba számlálva ,— elfogadom ’s mint váltság-árt megállapítom ; sőt ezen­felül c.) Jobbágyim’üdvös törekedésü­k’ könnyebb si­­kerülhetésére ezen megváltott telkekre nézve átenge­dem nekik minden pénzbeli felbecsülés nélkül a’ papi szerződés mellett birt ,tizedszedési jogomat, és ezen használat iránt az illető egyházi hatóságokkali törvé­nyes viszonyomat is ezentúl minden jövendőségre. — d.) Átengedem ezenkívül minden felszámolás nélkül nekik azon haszonvételt és részt, melly a’ közlegelő­­bül, a’ mint arra nézve a’ közös haszonvételt az érin­tett úrbéri perben történt végrendelet is megállapítja, engem illet, és az urb. törvény­ értelmében leendő el­választás­ esetében illetni fogna; úgy, hogy ők az egész legelőt mint sajátjukat akármiként szabadon hasz­nálhassák , és egymás közt fel is oszthassák. Értőd­vén az igaz arány, és a’ törvényben meghatárzott szabályok szerint — sőt nyilván kifejeztetvén, hogy a’ mostani zselléreknek az egész legelőnek felszá­molt mennyiségéből az őket illető részt—­ha kívánják — azon esetben is külön kiadni kell, ha ne talán a’ község a' legelőt feltörve használni akarná; m­iu­­tán máskülönben az egyéb föld nélkül szűkölködő zsellérek marhájokat tartani nem tudnák. Továbbá a’ plebánusnak, iskolamesternek és jegyzőnek az úrbéri illetőségeket a’ legelőből kívánságukra a’ község elkülönözve kiadni köteles leend, azon esetben is, ha a’ község a’ legelőt, mostani módon akarná tovább is használni; értődvén, hogy a’ nevezett személyek ak­kor a’ közlegelőn marhát nem járathatnak. Megjelöl­tetik ’s kiköttetik továbbá, hogy a’ határbeli molná­roknak , kik eddig is a’ közös legelő’ gyakorlatában voltak, ha a’ legelő’ jelen állapotra változnék, elkü­lönözve szinte kiadandó részen, minden egy malom­kerékre egy hold 1200­­ öllel számítva a’ malomtelek’ szomszédságában. Érződik továbbá, hogy lemondván e’kép az uraság minden közlegeltetési jusárul — az ó majorságbeli földön ’s rétjén a’ lakosok semmi szin alatt legeltetést, vagy más haszonvételt nem követel­hetnek ’s nem gyakorolhatnak.­­ Mindezen előszám­­lált, és szerződő jobbágyimnak örökösen átengedett úrbéri tartozások, szolgálatok ’s adózásoktul tehát, úgymint minden néven nevezendő marhás’s kézi robottal házbértől (füstpénztől) ’s mindennemű földi’s hegybeli term­esztvények’úri kilenczedétől, a’ papi dézmát il­lető jogomtól ’s a’ közlegelői illetőségemtől örökösim nevében is , és mostantul fogva minden időre elállók , ’s azoktól szerződő jobbágyimat (melly nevezet alatt a’ zselléreket is értem) közösen ’s egyenként, nem kü­lönben utódikat örökre fölmentem , feloldom ’s felol­­dottaknak ünnepélyesen nyilatkoztatom; bizonyossá te­vén őket ezen soraimmal, hogy sem én, sem örökö­sim, sem tőlük, sem utódiktól bárm­elly néven nevez­hető úrbéri tartozást , szolgálatot, vagy adózást nem fogunk követelni, sem nem is követelhetünk; tiltván ezt az igazság , és az 18­­­0diki 7dik törv.czikk , és csak az úri törvényhatóság maradván fen a’ törvény’ ér­telmében. V­égzetűl a sokszor előszámlált,’s tőlem szer­ződő jobbágyimra örökösen átszálló urb. haszonvéte­lekért örök váltságul lekötelezett 24300 ezüst forin­tot következő szakaszokban kívánom pontosan, és hátramaradás nélkül általok’s utódaik által lefizettetni ; ’s ugyan, lku­diki jul. Ijén négy ezer nyolcz­száz huszonöt forintot — a’f. észt. septemb. 29 ik napjátul , mióta t. i. mindennemű urb. adózások, és szolgálatok rájok nézve elmúltak—számítandó 6'7n kamatokkal; ugyanennyit hasonlóul 6° 10 kamattal 1842ki jul. Íjén­­— 1843ki jul. Íjén szinte 4825 ftot 6 p­ent kamattal,1844ki jul. Íjén ugyan ennyit hasonló kamattal,— végül az utolsó 5000 ftot 6 proCent. kamattal, melly kamatok minden részenkénti fizetéskor — mint emlittetett, f. észt. sept. 29dik napjátul lesznek számítandók —■ 1845diki jul. Íjén. Ha pedig a’ szerződő jobbágyok ezen pénzt még előbb is kívánnák lefizetni, én azt kamatival együtt előbb is felvenni fogom. ( 2.) Mi a’ tisztelt uraság’ kokasdi jobbágyai ’s jobbágytársunk’ megbízott képvi­­selőji mindenekelőtt megismervén fent az a) és b) alatt előszámlált munka , kész­pénzbeli, és terr­esztvények­­beli tartozásaink , szolgálatink ’s adózásunk’ törvényes helyességét; megismervén továbbá előttünk az uradalmi számadásokhoz csatolt kilenczed-lajstromokból kivont számolások’ valóságát, ’s a’ termesztvények’ folyó árá­nak, melly előttünk különben is tudva van, nemcsak valóságát, hanem mérsékelt fölvételét is; — ezzel ünnepélyesen nyilatkoztatjuk, hogy fáradhatlan szor­galmunk által szerzett tehetségünkben méltán bizakod­hatván , teljesen reményijük, hogy magunk és utó­­dunk­ folytatott ügyekezetével minden veszélyeztetésünk nélkül képesek leendőnk azon fizetések’ teljesítésére , miket örök megváltásunkért jelenleg kötelezünk, ’s bízunk ebben annyival inkább , mivel az igen kegye­sen megállapíttatott váltság-árban azon igen kedvező módot ’s alkalmat látjuk, miszerint eddigi szoros úr­béri állapotunknak egy ránk nézve hasonlithatlanul könnyebb ’s kivánatosbbal felcserélése által egy szebb ’s boldogabb jövendőt magunknak’s késő maradékunk­­nak biztosan ígérhetünk. Leghálásb köszönettel fogad­ván tehát a’ többször tisztelt Uraság’ velünk éreztetett kegyességét, melly szerint nemcsak örök megváltha­­tási kérésünket elfogadni, hanem az urb. váltságbért is kiszámozott értékénél jóval is alább szállítni, sőt még ezenfelül a’ nevezett tizedszedés’ használatával is az illető törvényes tulajdonosok megegyezésökkel, úgy a’ közlegelői illetőségével bennünket megajándé­kozni kegyeskedett; mi magunkat, jobbágy-társain­kat, ’s általunk minden nemen lévő maradékunkat a’ törvény’ legszorosb értelmében arra kötelezzük le; ’s pedig egyikünket a’ másikért ,’s mindnyájunkat együnk­­ért, hogy az előszámlált úrbéri tartozásunk, szol­gálatunk és adózásunk, jelesen minden vonós és kézi munkáknak, házbérnek (füstpénznek) , bármelly földi és szőlőhegyben med­ szedésnek — a’ papi tized­­jusnak, és a’ közlegelőbi­l a’ földesúri illetőségnek, szóval: mind azoknak, mellyekkel mi akár az 183-i6ki urbér­odik czikkje, akár pedig a’ legfelsőbb helyen is jóváhagyott urb. szabályozás’ rendeletinél fogva urb. telkeinktől, ezeken kivül birt mindennemű maradvá­nyoktól (remanentiáktól) legelőinktől és szüleinkból földes uraságunknak tartoztunk, a’ f. eszt. sept. 29 től való örökös megszűnéséért (csak a’ földesúri hatóság’ épségben maradásával) váltságul megállapított, hu­­szon négy ezer három­száz ezüst ftot, — három da­rab húszast egy forintba, és 60 darabot egy finom kolóniás márkára számítva,—olly móddal, és szakaszok­ban , valamint ezek már feljebb a’ tisztelt uraság ál­tal kiszabattak, neki és maradékinak lefizetni fog­juk, és utódink is lefizetni fogják, különben csele­kedvén , teljes jogot és szabadságot adunk a’ tisz­telt uraságnak és maradékinak, hogy együnk vagy

Next