Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-16 / 5. szám

még nagyobb mértékben szól az esperes és superintend­ensekről. A’ dobsinai egyesülés’ eltörlesztése a­ tiszai superintendentiában , a nemzeti­ségünkért buzgó ifj. Draskoczy Sámuel elnök­sége alatt, erre első lépés. Egyenes eszközök a magyarodásra ellenben a n­e­v­e­l­é­s és o­k­t­a­t­á­s. Amaz ugyan a’ családok’kezében van ’s rá az álloda­­lom és egyház közvetlen befolyást nem gyakorolhat. Sükerrel használtatnak e’ tekintetben magyar nevelők, cselédek, kivált dajkák ’s napjainkban főleg a’ pesz­­tonkák’ (dajkaleányok) érdemei kitűnők. Ki Budapesten megfordult, az nagysikerű apostolkodásukat ismerni fogja: tőlök tanulja meg a’ hazai nyelvet a' gyermek, ’s vele együtt, hogy magzatával beszélhessen , a‘né­met anya. Az ember bennük szinte a’gondviselés’esz­közeit láthatná, csak kár, hogy e’ csinos és ártatlan kis magyar propagandát némelly fontos hazai hivatá­sát, mint látszik, nem eléggé méltató fiatal kard- s tollhősök zavargatják. — Közvetlen’s teljes befolyása van ellenben az ágost. hitv. testületnek az oktatásra, tehát iskolákra. Ezen intézeteket kell tehát minde­­nekfölött a’ megmagyarosodás eszköziül kitűznünk, s itt buzgóságunknak annál határtalanabbnak kell len­ni , minél nagyobb ebeli hátramaradásunk s érezhe­tőbb a’ szükség. Hogy ez teljesen lehetséges, kér­dést sem szenved. Ha eddig tot­ s németajkú ny­en­­dékink a’ holt latin nyelvet megtanulhatták , ’s kivált az elsők magokat e’ tekintetben beszédük’ folyósága által különösen kitüntették , annál könyebben tanulhat­ják meg az élő nemzeti nyelvet. Iskoláink helyzete e czélra, az igaz, nem épen alkalmas, a felsőbbek mind német- tót helyekben keblezvek: Pozsonyban , Eper­jesen , Késmárkon ’s Lőcsén. A legczelszerűbb hely Miskolcz volna , mivel ez felső Magyarország legna­gyobb tiszta magyar városa. De ha az alapítványok’ áttétele (miknek egy része talán helyhez­ van kötve) e' terv’ kivitelét, ’s általjában igen apróra darabolt oktatási intézetink* nagyobb testületekre egyesülését, akadályoztatná : egyesítsük annál buzgóbban minden erőnket iskoláink’ magyarosítására. Itt az i­d­ő ’s szükség , hogy a’ latin helyett nemzeti nyelvünket használjuk oktatásra. Ezen eszme országosan ki van mondva, ’s a‘ protestánsok­nak , kik szabadon rendelkezhetnek iskoláikkal ’s en­nélfogva a' kor’ kivonatának gyorsabban felelhetnek­­meg, e’ tekintetben első példát kellene adniok. Hogy e‘ czélra még elég magyar iskolai köny­vünk nincsen — ezen fenn ne akadjunk. A' szükség hoz mindent létre ; ’s mihelyt a’ tudományok magyar nyelven adatnak elő , szükségünk lesz rájok ’s akkor nem sokára el is fognak készülni. Eleinte ugyan az okta­tók , valamint eddig, füzetekből fognak diktálni , mint­ha a’ nyomtatás’ mestersége még fel nem volna talál­va , de utóbb a‘ jelesbeli kéziratikat sajtó alá adják , mert vétetni fognak , a’ vállalat tehát nyereséggel lesz összeköttetve. ’S így, a­ dologból magából kifejlődve , olly munkákat nyerendünk, millyeket a’ magyar aka­démia (mit egykor szándéklott) soha sem írathatott volna, mert oktató , ki valamelly tudományt évek óta előad s megkivantató formáját mindennapi gyakorlat­ból ismeri, czélszerűbb iskolai könyvet szerkeszthet, mint a' magányos, mind ezt nélkülöző, akademicus. Is­koláink' ügyében általjában, ez alkalommal, mindkét protestáns felekezetnek össze kellene állani 's egye­sült erővel egy közös tervet kidolgozniok, mellynek nem kellene csupán a’ tudós iskolákra szorítkozni. Az ipar ’s kereskedés’ haladása által nálunk is lassan kint egy harmadik rend kezd kifejlődni, mellynek szükségei már napjainkban is méltatást érdemlenek. Az elemi és tudós iskola közt állitassék fel a' polgári­­reális­kola, mellyből a' latin nyelv ki legyen rekesztve. Ezen nyelv általjában ne tölcséreztessék a' növendé­kekbe azoknak 12—13 éves koruk előtt. E' rendsza­bály’ haszna Németországban már el van ismérve. A’ gymnasiumokat pedig a' bajor és porosz tudós iskolák’ mintái szerint javítsák ki, azon különbséggel, hogy a’ német nyelv helyett a magyar alkalmaztassék. ’S azután ha ezen tervek’ valósulásai után jobban meg­­magyarosodtunk, ’s a’ nemzetiség’ egyesülő szelleme a’ két felekezet közt még itt ott feltűnő ’s nem valláson, hanem nyelv­különbségen alapuló , balga gyűlölséget szétoszlatja: közös költségen protestáns egye­temet kellene Pesten felállítanunk. Szüksége két­ségtelen , mert iskolai intézetinknek ezen feje eddig hiányzik. Azonban még illy vérmes remények telje­sülnének, addig fenálló intézeteinkben, utána kell lát­nunk, ne respublica detrimentum capiat. Ha a’ magyar nyelvbeni jártasságot ’s magyar szellemet, már a’pap­ságtól kell kívánnunk, mennél szigorúbbaknak kell e’ tekintetben követelésinknek az oktatók iránt lenni, kik azon intézetek’ elöljáróji ’s lelke, mik nemzetisé­günk ügyében a’ főeszköz. Minden engedékenység e’ tekintetben növendékink’, a’ nemzet’ ’s egyház' leg­szentebb érdekeit koczkáztatná. Vegyük fontolatra , mikép újabb törvényink­ értelme szerint senki többé az állodalom­ban ’s egyházban , a' magyar nyelv’ ala­pos tudása nélkül hivatalt nem viselhet. Ifjaink" jöven­dő szerencséje , tehát haladásuk választott pályái­kon , hatásuk hazájokban, ’s így az egész ágost. hitv. testületé összesen, a’ magyarodásbani előme­netelhez van kötve. Hogy lehetne férfi oktató , ki a’ haza ’s kor’ kivánatit nem méltatva, saját növendé­kei ’s hitsorsosi’ minden jövendő szerencséjét akadá­lyozza, ’s magát mint a’ nemzet’ é s ágost. hitv. egy­ház ’ ellensége tünteti­ ki ? A’ választó testületek’ felvi­lágosítása , hogy a’ többi kellék mellett különös te­kintettel a’ választatandók’ nemzeti buzgóságokra le­gyenek , az oktatókra még inkább illik , mint a’ pa­pokra. Sze ff. Cr— V. [lege következik.­) Pótléktár. Korunk, haladás’ kora. Ma népes magyar városban casino-társulat alakult, ’s a’ jegyzőnek is­­meretes munkássága által beállított tagok 75 pró fo­rintot gyűjtenek össze, mellyrül a’ gyűlés, feledve már ,,casino“ nevezetét, magát tudós társaságnak czí­­m­ezvén tanácskozva határoz­, miszerint olvasó köz­könyvül Jósikának egyik regényét szerezzék­ meg, új­ságul pedig a’ legolcsóbb magyar folyóiratot járassák. De hát a’ fenmaradt pénzzel mitévő legyen a’ tudós tár­saság ? inditványozá a’ t. elnök; kevés vita után győ­­ze a' szék’ haszonbérlőjének véleménye; „üzüket venni legtanácsosabb — mondá­m — mert jelenleg olcsón kap­hatni,’s főjegyző úr lesz szíves a’város’ takarmányán ki­­jeleltetéseket eszközleni.“ Szerkeszti H­einte ez­t. — Nyomtatja angol gyors-sajtón T­r­attne­r-Károlyi úri utcza 453.

Next