Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-27 / 8. szám

I. szám Pest, januarius 1 1841I. Általányos szempontok a’ népjegy­­zői hivatalról Tudván hogy az idegen ajkú jobbágy-községek’ jegyzőji is roszul beszélő magyarok , czélom volt kö­telességeik’ elősorozása mellett, körükhöz szükséges hivatalos irományok’ készítésére oktatást—példányokat —’s több rendű számolási kulcsokat, egy kézikönyvben általnyujtani; de attól tartva, hogy majd a’ nyomta­tási költség sem kerül be aláírás vagy előfizetés’ út­ján , magamnak pedig reá költségem nem lévén, taná­csosnak véltem, e’czélomtul visszalépni, és e’ tárgy­ban más későbbi alkalmat használni ; méltányolva azonban előlegesen is ezen mostanig elhanyagolt hi­vatalt , szem előtt tartva Fáynak ezen igaz mondatát : „be szolgál az egészbe minden kör, bár min­g csekély­­nek láttassák is az „ csak annak csekélységén való tűnő­désünk ne bágyaszszon el bennünket s 's annak meg­felelni ne restelkedjünk, az általányos szempontokat v. is tudnivalókat részükre közlöm, reménylvén , hogy e’ lapok által is nekik valamit használandók. I. A’ .J­e­g­y­z­ő‘ név olly régi, mint hazánk’al­­kotványa, mert kir. udvarban , hivataloknál, magányos uraságoknál voltak jegyzők alkalmazva, kiket a’kor’ divata szerint deákoknak, scribáknak , actuariusoknak, nótáriusoknak neveztek; kiknek fő kötelességök volt: vagy fogalmazni, vagy csak az elejökbe adott iro­mányokat letisztázni ; hazánk’ törvénykönyveiben azon­ban csak három­rendű jegyzők említtetnek , u. m. 1) a’ megyei (1550.31. 32.)—2) a’ káptalan ’s ez­zel együtt a’ levéltáras szerzetes egyesületek’ (1655. 32) ; és 3) a’kir. főtörvényszék’ jegyzőji (II­ K. I. 19.) De hogy a’ felső hivatalok’ példájára, a’ városok ’s nem­nemes községeknek is voltak jegyzőik , nem szenved kétséget, csak hogy ezek, mintegy állatok’ sorába számítva, az általok tartott jegyzők is, mint velök nyomorgott szegény egyedek , közfigyelemre soha sem méltattak, mig végre a’ már korábban (1550ben) ke­letkezett törvényekhez alkalmazva, a’ nagy­ emléke­­kezetü M. Terézia alatt e’ földhez kötött jobbágyok , úrbéri rendeletek által (1767.) a’ rabszolgaság’ bi­lincsei alól feloldatván, a’ nép­jegyzőkrül is úgy té­tetik említés , mint község’ szolgáiról, midőn a’ ne­vezett urbér IX. pont lso­rsa ezt mondja : „Nótáriusz — —a’ község, földesura nélkül szabadon választ ’s azt el is bocsáthatja“ , de ezen nyomasztó törvény­ben , vagy is helyesebben szólva, a’ nép’ ingó ke­gyelmében a’ jegyzők nem igen bizakodhatván, a’ körülmények, főleg pedig a’népjegyzők’ élhetésök’ biz­tosítása , javaslották , sőt megkívánták a’ földesúri beavatkozást; minélfogvást ezek fizetésükbe is befoly­tak , támogatván azt kegyelem-földdel, tűzifával ’sa’t., de őszintén mondva, e’ befolyás is, akkor, nem annyira a’ nép­ fizetése’ ’s terhei’ könnyítése’ te­kintetéből származott , mint inkább azon előbbi agg­szokásos elvből, hogy a’ népjegyző se legyen sza­badabb gondolkozású jobbágy-főnökénél ’s így ezen lekenyerezés által, többször eszközül használták őket a’ méltatlan bánás’ elviseltetésére , minek főleg most tűnik fel káros hatása , midőn az úrbéri viszonyok’ kiegyenlítésénél az enyim és tiéd között törvény határozza el a’ pörös tárgyat. — Kevés kivétellel , előbbi szokásos rendszeren alapúl az 183% I.dik, mint a’népjegyzők’ sorsát is tárgyazó t. czikk, azon különbséggel, hogy itt a’ törvény világosan kiköti, hogy­­a’ jegyző­, jó erkölcséről és ügyességéről ismeretes legyen“ ; azonban e’ törvényczikkben is igen nyomasztó azon rendelet , miszerint vétsége’ fokoza­tát nem is említve, béres cselédkint időközi kenyér­vesztésre , elbocsátásra van a’ népjegyző kárhoztat­­­tatva, melly annyival sajnosabb még most, mivel a’ jobbágyok is , ugyanezen kegyelmes urbér’ világára , régi álmaikból ébredezvén , mint legközelebb tár­gyat , csak a’ jegyzőt ostromolják nézetük’ szabad pontjából, ’s ámbár a’ törvény világosan kiméri azt, hogy illy község, földes urával bocsáthatja el a’ jegyzőt, még is megrögzött előhitnél fogva az egyes jobbágy is igazi főnöknek tartván magát , a’ netalán­ hibát, vagy nem-hibát is vétségnek bérmálva, a’tör­­vény­ engedte időközi elbocsátást önkényesen szorgal­mazza , lármázza, melly e’féle vád, ha alaptalansága miatt nem valósulna , ’s igy az időközi elbocsáttatást nem szülné is, még is minden esetre — ha a’ napon­kénti nyugtalanitásokat nem említem — a’ megpörlött jegyző’ becsületében alább száll, legalább a’ köznép előtti véleményben; már pedig, hogy az e’féle mél­tatlan sérelmet ő is bensőkép érzi ’s érzékenyen fáj­lalja—emberi! sőt hogy ha szűk körülményei ezek’ el­lenére is kényszerítik ugyanazon helyzetben maradni — hogy ifjúi vagy előbbi roszszúl irányzott lépését — miszerint t. i. jegyzővé lett —sírig bánhatja — mon­danom fölösleg. — Reméllhető azonban, hogy a’jövő megérleli számukra azt, hogy panaszos viszonyaik’ megbirálására független bíró leend rendelve , mint ez a’ legközelebb múlt országgyűlésen is , azon alkalom­mal, midőn „k­ö­z­i­g­a­z­g­a­t­á­s’ szolgáinak“ el­ismertettek , indítványozva volt. — II.) A’ nép­jegyzői hivatal is közjóra hat , mert nincs hivatal, melly üres tér’ befogására volna csak rendel­ve. A’ fő elv ugyan is, mellyen minden hivatal alap­szik ,,a’ közjónak épségbe­n­ t­a­r­t­á­s­a vagy e­l­ő­b­b v­i­t­e­l­e.“ — Alkotványos hazánkban a’köz­­igazgatást általányosan kormánynak nevezzük , kor­mányzók pedig általában minden hivatalbeli egyed, kiktől a’ község mindig csak jót vár, ’s épen ezért a’ közbirodalom is ezekben öszpontosúlhatna ; szint­úgy kormányzó pedig a’ nép­jegyző is a’ maga köré­ben, sőt mulhatlanul kormányozni kell neki az illető jobbágyközséget , miszerint ő is kilépett valamennyi­re az egyes személyek’ kívánsága és vélekedése alól , és ha nyomja is meg őket a’ közvélemény, az csak a’ régi időkről maradt mendemonda; de azon okosak előtt, kik jól fel tudják fogni a’ mai kor’ szellemét ’s annak legfőbb feladását ,,a’ népnevelést“, eloszlik a’ régi balhiedelem ’s nyilván el kell ismerni, hogy ha a’ népjegyző is elég ügyes, hivatása’ és kötelessége’ körét betölteni, azon használat , mellyet a’ vele együttlakó jobbágy - községnek tehet, kiszámolhat­­lan; mert kiáltja a’ mindennapi tapasztalás, hogy egy középszerüleg tanult, de a’ néppel jól bánni tu­dó tisztviselő , annyival inkább egy mindig közöttük lakó népjegyző alkalmasb eszköz a’ köznép’ mind er­kölcsi mind gazdálkodási előhaladása’ ügyében , mint sok csodás és élet körén kívül libegő tudós ; ’s még ide

Next