Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-27 / 8. szám
I. szám Pest, januarius 1 1841I. Általányos szempontok a’ népjegyzői hivatalról Tudván hogy az idegen ajkú jobbágy-községek’ jegyzőji is roszul beszélő magyarok , czélom volt kötelességeik’ elősorozása mellett, körükhöz szükséges hivatalos irományok’ készítésére oktatást—példányokat —’s több rendű számolási kulcsokat, egy kézikönyvben általnyujtani; de attól tartva, hogy majd a’ nyomtatási költség sem kerül be aláírás vagy előfizetés’ útján , magamnak pedig reá költségem nem lévén, tanácsosnak véltem, e’czélomtul visszalépni, és e’ tárgyban más későbbi alkalmat használni ; méltányolva azonban előlegesen is ezen mostanig elhanyagolt hivatalt , szem előtt tartva Fáynak ezen igaz mondatát : „be szolgál az egészbe minden kör, bár ming csekélynek láttassák is az „ csak annak csekélységén való tűnődésünk ne bágyaszszon el bennünket s 's annak megfelelni ne restelkedjünk, az általányos szempontokat v. is tudnivalókat részükre közlöm, reménylvén , hogy e’ lapok által is nekik valamit használandók. I. A’ .Jegyző‘ név olly régi, mint hazánk’alkotványa, mert kir. udvarban , hivataloknál, magányos uraságoknál voltak jegyzők alkalmazva, kiket a’kor’ divata szerint deákoknak, scribáknak , actuariusoknak, nótáriusoknak neveztek; kiknek fő kötelességök volt: vagy fogalmazni, vagy csak az elejökbe adott irományokat letisztázni ; hazánk’ törvénykönyveiben azonban csak háromrendű jegyzők említtetnek , u. m. 1) a’ megyei (1550.31. 32.)—2) a’ káptalan ’s ezzel együtt a’ levéltáras szerzetes egyesületek’ (1655. 32) ; és 3) a’kir. főtörvényszék’ jegyzőji (II K. I. 19.) De hogy a’ felső hivatalok’ példájára, a’ városok ’s nemnemes községeknek is voltak jegyzőik , nem szenved kétséget, csak hogy ezek, mintegy állatok’ sorába számítva, az általok tartott jegyzők is, mint velök nyomorgott szegény egyedek , közfigyelemre soha sem méltattak, mig végre a’ már korábban (1550ben) keletkezett törvényekhez alkalmazva, a’ nagy emlékekezetü M. Terézia alatt e’ földhez kötött jobbágyok , úrbéri rendeletek által (1767.) a’ rabszolgaság’ bilincsei alól feloldatván, a’ népjegyzőkrül is úgy tétetik említés , mint község’ szolgáiról, midőn a’ nevezett urbér IX. pont lsorsa ezt mondja : „Nótáriusz — —a’ község, földesura nélkül szabadon választ ’s azt el is bocsáthatja“ , de ezen nyomasztó törvényben , vagy is helyesebben szólva, a’ nép’ ingó kegyelmében a’ jegyzők nem igen bizakodhatván, a’ körülmények, főleg pedig a’népjegyzők’ élhetésök’ biztosítása , javaslották , sőt megkívánták a’ földesúri beavatkozást; minélfogvást ezek fizetésükbe is befolytak , támogatván azt kegyelem-földdel, tűzifával ’sa’t., de őszintén mondva, e’ befolyás is, akkor, nem annyira a’ nép fizetése’ ’s terhei’ könnyítése’ tekintetéből származott , mint inkább azon előbbi aggszokásos elvből, hogy a’ népjegyző se legyen szabadabb gondolkozású jobbágy-főnökénél ’s így ezen lekenyerezés által, többször eszközül használták őket a’ méltatlan bánás’ elviseltetésére , minek főleg most tűnik fel káros hatása , midőn az úrbéri viszonyok’ kiegyenlítésénél az enyim és tiéd között törvény határozza el a’ pörös tárgyat. — Kevés kivétellel , előbbi szokásos rendszeren alapúl az 183% I.dik, mint a’népjegyzők’ sorsát is tárgyazó t. czikk, azon különbséggel, hogy itt a’ törvény világosan kiköti, hogya’ jegyző, jó erkölcséről és ügyességéről ismeretes legyen“ ; azonban e’ törvényczikkben is igen nyomasztó azon rendelet , miszerint vétsége’ fokozatát nem is említve, béres cselédkint időközi kenyérvesztésre , elbocsátásra van a’ népjegyző kárhoztattatva, melly annyival sajnosabb még most, mivel a’ jobbágyok is , ugyanezen kegyelmes urbér’ világára , régi álmaikból ébredezvén , mint legközelebb tárgyat , csak a’ jegyzőt ostromolják nézetük’ szabad pontjából, ’s ámbár a’ törvény világosan kiméri azt, hogy illy község, földes urával bocsáthatja el a’ jegyzőt, még is megrögzött előhitnél fogva az egyes jobbágy is igazi főnöknek tartván magát , a’ netalán hibát, vagy nem-hibát is vétségnek bérmálva, a’törvény engedte időközi elbocsátást önkényesen szorgalmazza , lármázza, melly e’féle vád, ha alaptalansága miatt nem valósulna , ’s igy az időközi elbocsáttatást nem szülné is, még is minden esetre — ha a’ naponkénti nyugtalanitásokat nem említem — a’ megpörlött jegyző’ becsületében alább száll, legalább a’ köznép előtti véleményben; már pedig, hogy az e’féle méltatlan sérelmet ő is bensőkép érzi ’s érzékenyen fájlalja—emberi! sőt hogy ha szűk körülményei ezek’ ellenére is kényszerítik ugyanazon helyzetben maradni — hogy ifjúi vagy előbbi roszszúl irányzott lépését — miszerint t. i. jegyzővé lett —sírig bánhatja — mondanom fölösleg. — Reméllhető azonban, hogy a’jövő megérleli számukra azt, hogy panaszos viszonyaik’ megbirálására független bíró leend rendelve , mint ez a’ legközelebb múlt országgyűlésen is , azon alkalommal, midőn „közigazgatás’ szolgáinak“ elismertettek , indítványozva volt. — II.) A’ népjegyzői hivatal is közjóra hat , mert nincs hivatal, melly üres tér’ befogására volna csak rendelve. A’ fő elv ugyan is, mellyen minden hivatal alapszik ,,a’ közjónak épségben tartása vagy előbb vitele.“ — Alkotványos hazánkban a’közigazgatást általányosan kormánynak nevezzük , kormányzók pedig általában minden hivatalbeli egyed, kiktől a’ község mindig csak jót vár, ’s épen ezért a’ közbirodalom is ezekben öszpontosúlhatna ; szintúgy kormányzó pedig a’ népjegyző is a’ maga körében, sőt mulhatlanul kormányozni kell neki az illető jobbágyközséget , miszerint ő is kilépett valamennyire az egyes személyek’ kívánsága és vélekedése alól , és ha nyomja is meg őket a’ közvélemény, az csak a’ régi időkről maradt mendemonda; de azon okosak előtt, kik jól fel tudják fogni a’ mai kor’ szellemét ’s annak legfőbb feladását ,,a’ népnevelést“, eloszlik a’ régi balhiedelem ’s nyilván el kell ismerni, hogy ha a’ népjegyző is elég ügyes, hivatása’ és kötelessége’ körét betölteni, azon használat , mellyet a’ vele együttlakó jobbágy - községnek tehet, kiszámolhatlan; mert kiáltja a’ mindennapi tapasztalás, hogy egy középszerüleg tanult, de a’ néppel jól bánni tudó tisztviselő , annyival inkább egy mindig közöttük lakó népjegyző alkalmasb eszköz a’ köznép’ mind erkölcsi mind gazdálkodási előhaladása’ ügyében , mint sok csodás és élet körén kívül libegő tudós ; ’s még ide