Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-27 / 8. szám
méltán alkalmazhatni Gegő tiszt. atyának azon észrevételét, hogy ,,a’külsők’egyezése egyezteti legkönynyebben az emberek’ belsejét is“, úgy hogy az ilylyektől látott jó példa, seregestül buzdítja jóra, jó erkölcsre ’s jó gazdálkodásra—a’ tudatlan s eleiteletteljes községet, ’s mint a’ jóra is félénk gyermek-csoportra bizodalmas vezetője, úgy hatnak a törvény kivánta jó erkölcsű népjegyzők’ szellemi ’s ipari tevőleges példái ,különösen, az őket mindig szemmel kisérő, sőt utánzó köznépre. — Épen ez lévén, pedig a’ mai kor’ legfőbb feladata, t. i. a’ népnevelés, és ebből szülemlő ipar-ébresztés : tagadhatlan, hogy lm az ügyes, és törvény kívánta jó erkölcsű népjegyzék’ készsége ’s tettei illőleg méltányoltalak — főleg még most kezdetben; — a’felebbi nagy czél’ megkezdésire jó segédeszközül használtathatnak, annyival inkább, mivel hiányzanak általában még a’ falusi iskolai elméleti nevelések , mi szerint előleges eszmék nem érlődhetvén iskolai tanulmányok között , még most csak egyedül a’ gyakorlat teheti őket világosultakká — iparkodókká, vagy is okszerüleg gazdálkodókká ; ’s biztosan mondhatni , hogy a’ magyar község, eddigelé , inkább csak gyakorlat’embere; ha azonban a’ gyakorlati események által oszlanak a’ ködök ’s a’ köznép előhaladását gátló akadályok , ha sok idősb , (kivéve a’ kiveendőket) falusi lelkész’ ’s tanító’ helyébe elvszerűek lépendnek, minden belső forradalom nélkül , csak a’ gyakorlati jó példák által lett újjászületés’ sugalma után , a’ köznép észrevehetlen straul át az elméleti felfogásokra, ’s kedve jövend a’ már késő ’s addig is készülendő népszerű irományok’ olvasására , ’s midőn a’ jó példák ’s okszerű gyakorlat, némileg anyagi jólétet is szereztek a’köznépnek, ezen helyzetben készebb leend a’ kenyeret adott újabb elveket háza’ körében honositni,’s mint jó paprul mondják, újabbakat holtig tanulni. — Ezen sok kitéréssel arra kívántam figyelmeztetni a’ népjegyzőket, hogy mind erkölcsi mind anyagi tekintetben, jó példáikkal a’ népnevelés’ kezdetében, igen sok hasznot tehetnek azon községnek , mellynek keblében laknak. Továbbá azon használatot kívánom általjában előadni , mellyet illy jegyzők a’ földes ur és jobbágyok közti viszonyokban tehetnek. Elmúlván a’ jobbágyot rabszolgaként bélyegző idő, az újabb üdves törvények a’ jobbágyot lehetőségig boldoggá kívánnák tenni, de minthogy ezen úrbéri törvények gyakorlatba csak legkevesebb helyen tétettek át, azoknak csak lényegét sem képes a’ köznép , még alig felledező elméjével felfogni, melly értelmetlenség miatt, egyik arany-hegyeket igér magának , másik nagy veszélyt vár nyakára; ezt az uj osztályt sürgeti, amaz pedig a régi mellett kíván maradni, Péter tagosítást, Pál ismét közbitangolást, de általjában mindenik nagy földbirtokot óhajt , még pedig többnyire a’ földes ur’ jogai csorbításával; szóval: ezer vélemény surlódik csak középszámu jobbágy-község közt is , mellyek leginkább a szeszes italok’heve által értesztetvén , sokszor a szabadság’ érzelme közt kitörésre is hajlók lehetnek, eszükbe sem jutva illyenkor, hogy a’ földes ura s tisztjei elleni engedetlenséget és makacsságot a’ törvények legszigorúbban büntetik; illyenkor szükséges a’ jegyzők’ ébersége, az előjárókhoz okos tanácslata , melly esetekben megkivántatik gyakorta a’ kéménység sfeddezes, és pedig, minthogy mindennapiak azon viszonyok, mellyek a’ földes ur és jobbágya között folyvást léteznek, azt sem lehet e’ részben előszámolni , mennyi hasznot tehetnének a’jegyzők ezen viszonyoknál ? annyi bizonyos, hogy mindenikre több vagy kevesebb befolyással vannak , úgy hogy midőn a’ jobbágyot nem olly rövid láncz bilincsezi jelenleg földes urához , mint az előtt, hanem tőle öntudattal ’s emberi joga’ méltánylásával hoszszabb pórázra van eresztve , csekély véleményem szerint azt mondhatom , hogy a’népjegyző középláncz szem , a’ földes ur és jobbágyi viszonyok között. Mind e’ mellett tagadhatlan, hogy a’jobbágyközséget tárgyazó felső parancsok’ végrehajtásánál vagy legalább a’ közigazgatások’ rendelkezésinél, mindenkor használhatni a’ népjegyzők’ ügyességét ’s helybeli tapasztalatit, továbbá a’ népjegyzők segédkezeik a’ katonai biztosi hivataloknak, közvetlen ügyelvén a’ helyben tanyázó ’s átutazó katonaság’ élelmezésére ’s egyéb szükségire, miket e kép elősorozva, őket méltán az 1840dik évi országgyűlési indítványozás szerint közigazgatás’ szolgájinak nevezhetni , — mert bizonyosan a’ közigazgatásnak ők alsó kerekei. — Midőn ennyi út van nyitva a’ népjegyzőknek használhatására , látnivaló, hogy a’népjegyzőnek,— ha t. i. helyzetének meg akar felelni — elég foglalkozása van, sőt, hogy mind ezekhez, ideje, kedve és készsége legyen , mulhatlanul — hol még a’ tanítóival összekapcsolva van—külön hivatallá kellene alakítani ; mert a’ néptanítónak ismét vannak több elfoglaltatásai , és mélyebbre ható kötelességei, melylyek a’jegyzői kötelességtől elkülönzött szolgát kívánnak ha csak mindkettőt elhanyagolva látni nem kívánjuk; ezen külön választás mellett még czélszerű lenne a’ népjegyzőket , törvényes korlátok közti tartás mellett önállókká tenni, — de nem függetlenséget értek — hogy ezen önállóság mellett panaszos ügyeit részrehajlatlan biró elibe adhatná , ’s ez által mintegy jellemezve lenne hivatala is, mert mint valaki bölcsen mondá: egy polgári jellem mulhatlanúl szükséges minden hazafinak, különben földönfutónak nézetik, és semmi tekintet rá, melly jellem a’ becsületérzés’ mezején előbbvaló a’ gazdagságnál, sőt jellem nélkül a’ gazdag sem olly tiszteletes, mint a’jellemnek bár milly sorsához illő nemével. Mányról Kecskés hajós. Qísége következik.) Jámbor »hajtatok! Nagyszerű eszmékkel foglalkozik ma minden emberfő — légyen bár avatott vagy kontár. Országos javításokra vállalkozni kész minden honfi, ha magasra vívó hatást lelkében , fendobogó szívet mellében ’s erőt érez erszényében. Az egész emberiséget körülkarolni vágyó kebel mindennapi márma; sőt talán perczenkint ’s nőtten nő igy keletkező jámbor ohajtatunk’ hosszú sora. Szinte csudálom, ha akad eszme , melly érdekes lévén, országos nagyszerűségre magasbulni nem bír. Illy törpén maradt eddigelé tudtomra , (lehet a’ fővárostóli messzi lakom foszt meg sok szeretném hirtől) a’ Pesten felállítandó ref. középponti főiskolának, főleg sok közhasznú tárgyat fejtegető Társalkodónkba jobbadán ismert eszméje. E’ törpeségből kinöveszteni akarni, vágya jelen, úgyhiszem csak, jámbor óhajtatimnak. — Országos alapja látszik ez iskolának czélul kitűzve lenni, helye leendvén Pest, mint sok, közérdekű nagy tárgynak honja, fészke, szülő anyja, dajkája. Ámde Pápa, Kőrös, Kecskemét’ közelében! Félő, a’ vetély -társak együtt küzdve fövény-körben , együtt mászkálandnak porban, lehet mindnyájan alant maradandók! Nemde czel-