Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-30 / 9. szám

pedig annál keserűbb és zajosb , annál rosszabb kö­vetkezményű leend illy elkeserültség’ érzeménye, men­nél inkább csupa vakesetnek, és sorssujtásnak kel­letik a’ szomorodott földmivelőnek tekinteni azt, hogy míg más társinak a’ malasztos ég nagylelkű földbir­tokost , kinek utalma alatt önállási boldogságának kivivására haladhat, kegyesen juttatott, addig a’ mostoha sors az ő haladását ’s nagyobbra törekvé­­sit, egy ellenkező kedélyűtől felfüggeszti, addig a’ törvény az ő lehető boldogságát a’ vakesetre bizza !! GINDERY P. J.(Tége következik.) Erdélyi tiszi­tóit­lmi­(Folytatásul a’ f. évi Társalkodó első számaihoz.) Kolozsvárról szinte nehezen váltunk meg; néhány­­napi m­ulatás otthonosokká tőn bennünket , ’s miután sok búcsuzás után, ajánlólevelekkel terhelten elvál­tunk is, nehezen hagyhatók hátra, mert a’ teleki-te­tőre ázott csúszós útban nehezen lehete felvergődni, honnét még egy pillanatot vetve az aljban maradt vá­roskára , a’hegy’ másik oldalán leereszkedénk ,’s nem sok idő múlva Torda’ hat tornya villogott szemeink elé. — Kik irodalmunk’ múlt felvonásit ismeritek, em­lékezni fogtok, hogy az ifjabb Gyöngyösy, a’mér­ték ’s rím’ egyenlő nagy mestere, de nem olly ször­nyű nagy költő is, itt hozta életbe rímes pentame­­tereit, mellyekért poéta-koromban genieje’ nagyságát bámulni nem győztem , mivel magam rímet is nehezen, mértéket pedig,vagy a’ kettőt együtt, vers­ alakba alkal­mazni keserves küzdések után is alig volt képes. Gyön­­gyösynek maradt­ fen egy versezete a’ tordai hasa­­dékba fuladt kincskereső-kéményseprőrül is , ’s ez ok­­bűl is kiváncsiak valánk e’ nevezetes természeti ritka­ságot, az úgynevezett tordai hasadékot megtekinteni. Nem mondanék újságot, ha e’ hasadékról elbeszél­ném, hogy azt egymással szemközt álló , ’s majd min­denben hasonló ’s 30 ölnél magasb sziklák képezik , mellyek a’jóhitűek szerint Sz. László’ kunok előtti fu­tása’ kedviért, annak könyörgése’ következtében vál­tak el egymástól; a’ mindenben kétkedő ’s még is tökéletesen megfejteni mitsem képes tudósok’ állítá­sa szerint pedig, valami vulkáni, vagy más termé­szeti nagy erő által szakíttattak kétfelé.—Beszélik azt is, hogy Dárius , scythák­ elleni háborújakor itt rejté el tömérdek kincseit; ’s e’ kincsek csábiták a’ hegy­oldalban lévő egyik lyukba a’ jó kéményseprőt is , ki be tudott mászni a’ kincs után , de ki többé nem. — E’ nevezetes hely’ megtekintése’ alkalmakor egy becsületes ’s nem kevésbbé politikus , professiója’ ha­tárain túlemelkedett csizmadia-mester volt kalauzunk, kinek merész bölcseségének köszönhetjük’s most már kö­szönjük is, hogy a’ hasadékot végig megjártuk , mert a’ hasadék’ torkánál dolgozó emberek komolyan hitének , hogy e’ mulatsággal hagyjunk fel, mert a’ hasadékban folyó patak a’ napokban szokatlanul megáradván, az út járhatatlan; de mi létesíthetlen három ifjú kalandvágya’s egy csizmadia’ vezér-tactikája ellenében ! Elindulánk — de alig haladtunk néhány lépést, utunkat a’ roha­nó patak által elzárva találtuk; a’ csizmadia’önmes­terségének ártó tanácsára csizmánkat levetve , a’jég­hideg víz’metsző sziklái közt átvergődénk a’ túlpartra, — de kis fordulat után ismét a’ patak’ árjai kigyózá­­nak élénkbe ; mi ismét átmentünk és újra ’s ismét; — de az elkényesztetett lábak nem állhatván ki a’ dicső­séget, csizmát huzva gázoltunk a’gyakran derékig érő sebes, sziklás, hideg hullámokban; sokszor az ár’ rohamával állva küszködni nem bírván, kezeinkkel előt­tünk fekvő szikladarabokba sugázva , mintegy mász­tunk a’ vízben ; egypárszor a’ viz’ mélysége miatt bele nem mehetvén , a’ sziklaoldalba kelle kapaszkod­nunk, lábainkat a’ kecske-pásztorok által vésett kis lyukakba helyezvén, sőt midőn a’hegyoldal’meredek­sége miatt igy sem mászhattunk, egyik kiálló szikla­­darabról a’ másikra kelle ugrálnunk; derék csizma­diánk felső ruháink’ terhétül szinte nyögve soha sem veszté el türelmét ’s bátorságát , csak azt ismétlé gyakor ízben, hogy ha ezt tudta volna , 10 forintért sem jött volna el (az alku 4 huszas volt.) Sok fárad­ság után értük el a’ hasadék’azon részét , hol a’ hegy’ mindkét oldalában , egymásnak átellenben , mintegy 8 ölnyi magasságra a’ patak’ medrétől’, két barlang van , mellyek a’ múlt században Bay haramiavezérnek laktanyául szolgáltak , ’s a’ nyílásaik elébe vont kő­fal-erősség ma is megvan; a’ szikla-oldal’ meredek­sége’s omló felülete’ daczára is felmásztunk az egyik barlanghoz, bementünk a’ rideg palotába, mig ala­­csonysága miatt csak hason csúszhatván a’ mulatsá­got eléglettü­k; kincset nem találtunk, ’s felírván örök emlékül rajz­ ónnal neveinket, viszszatértünk, ’s le a’ patakba, hol még egy óranegyedig küszködve, végre a’ hasadéknak végit értük. — Miután a’ nagy expe­­ditio’ borostyánin kevéssé kinyugvánk , tanácskozni kezdénk , mi eddig eszünkbe sem jutott, a’viszszame­­netelrül, két út álla előttünk , még egyszer meggázolni a’ sziklás patakot, vagy a’30 öl nyíre ágaskodó szikla­hegyet megmászni’s túlsó oldalán leereszkedni; a’ víz­től már irtózva, ezen utóbbi utat választók, ’s kis küzdés után szerencsésen tetőre értünk; milly dicső vala innen szemeink’ hatalma alá vetni a’ lábaink elé boruló roppant vidéket! — a’ hegytetőn mogyorózás és eprészés közt keletfelé haladva, kerített, gyümölcs­fás kertre, benne házikóra ’s kápolnára bukkanánk ; szóval : a’ környékben úgynevezett Monasteriumhoz jutottunk. E’ remete-lakot’s kápolnát egy óhitű gaz­dag állitá családi temetkezés helyül , most a’ kalugyer kifogyott belőle, egyik szomszéd helység’ pópája jár fel misét szolgáltatni; a’ házikóban egy oláh gazda lakik fiászul, ki szívesen fogadott, helyet adott pihe­nésül ’s vizet ivásul, — de éhségünk’ enyhülését sem­mi áron nem eszközölheté , mert épen akkor legki­sebb ennivaló sem találkozott házánál,... talán böjtje volt? — Valóban igen regényes lehetett a’ lovag ’s a’ t.korban létező remeték’ sorsa! gyökérrel’s vad­­gyümölcscsel élni ’s örökké istent dicsérni ! de ezen élet többé nem nekünk elpuhult sarjadéknak való, mert mi illy koszt ’s kényelem mellett nehezen érnők meg a’ régi jámborok’ tisztes vénségét, de akkor sem éhezett minden remete, ’s ma is a’szegény oláh , ha csak remete-helyettes is , sokszor nem eszik egyest hasával. — Az ifjú oláh néhány garasért útba veze­tett, ’s végre rongyosan, mert ruháink egész az el­­mulhatlan szükségesig expeditio’áldozativá lettek, ’s éhesen értünk­ le esti hat órára a’ hasadék’ torkolatá­nál reggel óta várakozó kocsinkhoz , a’ véghezvitt ka­land’ örömében ,’s a’ közel vacsora’s éji nyugalom’ re­ményében boldogok. ................. (Folyt következik ) Felszólitás egy ma­gyar—zsidó tanítókat képező inté­zet’ ügyében. A’ társasági élet olly lényeges dolog , mi­nélkül ember nem gondolható , mitől, ha őt meg nem akarjuk semmisíteni, az emberi létet meg nem foszthat­juk. Mélyebben, mint sokan gondolnák , gyökerezik lé­nyünkben am­a ’ kimondhatlan édes érzelem, melly em­bert emberhez vonz, és melly olly sokféle alakban, majd a’ honszeretet, majd a’ barátság, majd meg a’ szere­

Next