Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-30 / 9. szám

lem’ színe alatt jelentkezik. De a’ társaság közczélt föl­tételez, köteléket, amelly egyedeinek minden kivánatit egyesítse az elszórt törekvéseket központosítsa ; ezen közczél, ezen kötelék a’ haza­ boldogsága. Hogy pedig az emberek valami czél-elérésre egyesülhesse­nek , legelőször is szükséges, hogy egymást megértsék, hogy gondolatikat, benső lélekmozgalmikat egymással közölhessék , szóval, hogy anyanyelven beszéljenek; anyanyelven mondom, mert a’ megtanult nyelv ültet­vény , melly gyökereit soha a’ föld’ mélyébe nem hajt­ja. Csak az anyanyelv varázshangjában fekszik az erő, melly lelkünk’ mélyére hathat, szivünket megrendítheti ’s lényünket legbensőbb alkatában megrázhatja. Ez eszmék mind olly egyszerűk, olly valóságon alapulók , hogy megmutatásuk szükségtelen; ’s mind a’ mellett mennyi sanyarú tapasztaláson kelle­ttvergődnünk , míg ezen elvek a’ közvéleménybe áthatottak, míg végre cse­­lekedetinket is szerintük kezdettük intézni. De azon pil­lanattól ,mellyben az emberi társaság valamelly sebét először megérezte,kezdődik gyógyulása. Mert nemzet­nek az egészséget csak akarnia kell, hogy egészséges legyen. Azonban sokszor nem minden tagjai a’nemzet­nek tudnak ’s nem mindnyájan szabado­k akarni; akkor az értelmesbek ’s hatalmasbaknak, kiknek te­hetségeikben áll a’ hazai ügyek’folyamát és kifejlődését eligazítani, jut az édes emberi kötelesség a’ társaság’ nem érett korunknak nézett egyedeit atyai gyámság alá venni, értelmi kifejlődésükről gondoskodni, hogy idővel azok is hasznos polgárokká válhassanak. E’ tekintetek­től vezettetve bátorkodom a’ következő, magyar-zsidó tanítókat képező intézet’ fölállítását tárgyazó tervet a’ nemes lelkű magyar közönség’ pártfogásába ajánlani. Bár­mennyit fáradoztak már hitsorsosim’ellenei azok’ jellemében minden árnyék-oldalt kikutatni, bármelly vá­dak hozattak föl üldöztetésük’ első idejétől fogva elle­nük, azt legdühöngőbb üldözőiknek is meg kelle valla­­niok , hogy az izraeliták bírnak egyes sajátságos nem­zeti erkölcsökkel is , ezek között mindig legelső fokon állottam a’ szép buzgalmok, mellyel gyermekeik’ tanít­tatása és neveltetése’ ügyét fölfogják és űzik. Életszük­­ségei’ jó részének feláldozásával ’s legnagyobb ön­­megtagadással a’ legszegényebb zsidó is ,kiarcza’ ve­rítékében keresi mindennapi kenyerét, a’ kevéskét, mit szerzett , örömmel adja oda , hogy gyermekeit jó korán az oktatás’jótéteményiben részesítse. Annál fájdalmasb azért és elcsüggesztőbb a’ tapasztalás , hogy mind e’ nemes áldozatok híjába és sikeretlenül pazéroltatnak el, ’s hogy a’zsidó gyermek rendesen tanulási pályája’ vé­gén szintolly üresen hagyja el minden életrevaló tudo­mány nélkül tanítóját, mint legelőször jött kezei alá. E’ rendkívüli balsorsnak és sajnos tünemény’ okainak megértésére tudni kell , hogy a’ zsidók — kevés nyilvá­­nyos iskolával bírván — gyermekeiket többnyire ma­­gántanitóknál oktattatják, úgy hogy a’ legkevésbbé tehetős zsidó sokszor életszükségeinek tetemes meg­szorításával is magántanitót fogad gyermekéhez. Hogy ekez a’ zsidóknak aránylag több tanítóra van szüksé­gük , mint akárm­elly más hitfelekezetnek, önként vi­­láglik­ ki. De sajnos, hogy épen e’ személyek, kikre a zsidóknál a’ nevelés’ szent foglalatossága eddigelé bízatott, többnyire arra teljesen méltatlanok , minthogy nagyobb részben üresek minden valódi tudománytól , vagy ha valami keveset tudnak is , azt jobbadán csak önszorgalom által , és így minden módszer és szabály nélkül szerzették maguknak, minek következtében mindenre képesbek, mint gyermek­ tanításra ’s ehez legkevésbbé hajlandók. Ugyanis ezen egyedek’ legna­gyobb része a’ tanítás szent foglalatosságát csak nap­számos munka gyanánt űzi és ideigleni keresetnek nézi, mellyben mihelyt egy kis pénzecskét összekaparhatott magának, hajlamihoz ’s ismeretihez illőbb kereset­módra, kereskedésre vagy haszonkereskedésre adja magát. Nem csoda , hogy ha olly tanítónak érdemes ta­­nítványa előtt erkölcsiség és emberiség, nemzetiség és polgárerény szintolly puszta, értelemnélküli sza­vak , valamint aljas hasonlesés, botor pénzszomj­as , alávaló önzés az emberi rendeltetésnek legutolsó czél­­jai. Tehetős, hitsorsosim eddig is az által hittek ugyan a magokon segíteni, hogy nevelőiket divatáruikkal kül­földről — hol zsidó seminariumok állnak fen — hoz­ták. De most e’ forrás is bedugult, mert végre hit­sorsosim is át kezdik látni, hogy, ha Magyarország­nak valaha polgári akarnak lenni , gyermekeiket ma­gyaroknak és sem németeknek, sem francziáknak vagy angoloknak nem szabad nevelniük. Hogy e’ bajokon és fogyatkozásokon segítsünk , szükséges egy m­a­­gyar zsidó tanítókat képező intézet. Ezen intézet­ létrehozására, az általam gondolt terv szerint, két rendbeli aláírások nyittatnak meg. Az el­ső osztályba fognak soroztatni azon lelkes hazafiak , kik a’ jelen szent ügyhöz egyszerre bizonyos sum­mával járulandnak; másikba pedig azok, kik mago­kat évenkínt legalább 4 pfnyi fizetésre kötelezendik. A’ mintáz aláírások évenként 2000 pftnyi jövedelmet biztositandnak, az aláirt t. ez. urak, kik a’ tanácskozás­ban részt venni kívánnak, összejövendnek Pesten ’s kö­zülök választmányt nevezvén, ez minden körülményt fontolóra vevén , az intézet’ miképeni létesithetéséről tervet készitend, mellyet a’ t. ez. aláíró urak’ közgyű­lésének elfogadás és létesítés végett előterjesztend , mire közvetlen a’ munkálkodást elkezdhetni. — Ke­resztyén szülők! öntudatra atok’ nyugalmára, saját kisdedeitek’jövendő boldogságára kérlek, nyújtsatok segédkezet mivelődésünkre. Ti, kik egész éltetekben saját gyermekitek’javáért fáradoztok, ne sajnáljátok va­­gyontok csekély részén más ezerek’boldogságát meg­alapítani! és ti, kiknek a’ szép föladat jutott, a’ nem­zet’ értelmi ’s erkölcsi haladását vezérleni ’s előmoz­dítani, haladjatok elő szép példával, ’s én , hitsor­sosim’ jóratermettségét ösmervén, bizton állítom, hogy az üdv­álasztó intézet létesülend. Ti pedig zsidó­szülők, tőletek csak józan eszmélet saját valódi hasz­notok’ előmozdítása, és semmi áldozat nem kívántatik. Az ügy karöltve jár saját érdekitekkel, meg költ­ség-tekintetben is. Csak azt, mit évenkint kétszere­sen fizettek a’ tudatlan és csak önhasznát kereső köz­benjárónak tanitó­ szerzésért, annak felét szenteljé­tek a’javatokat igazán előmozdító intézetnek. Tegyé­tek ezt egyesülve, mit eddigelé egyenkint tevé­tek, és gyermekeitek’ jövendő, anyagi és szellemi jóléte biztosítva ’s gondjaitok’ legsúlyosbika eloszlat­va leend. Azon ügybarátok , kik e’ tárgy iránt részvé­tet érzenek , ’s kik a’hon’ jövendőjérül őszintén aggód­va hátramaradt hitsorsosimnak magasb miveltségi foká­ra emelkedését ’s a’ polgárisodás’ pályáján haladását óhajtják, méltóztassanak ajánlataikat elolegesen vagy alulirthoz (Pesten, uj piacz, marokkai l. udv. 2 em.) be­küldeni. Miilyen sikere lesz e’ fölszólitásnak, azt annak idejében közlendjük. Bloc­i Alórid: 3 Meg kell jegyeznem , hogy a' zsidó - nevelésben vallá­sos gondolkozás­mód lévén a' főczél, a' zsidók általá­ban , legalább mostani állapotjokban, legkevésbbé haj­lanak, sőt vonakosznak gyermekeiket más hitfelekezetü iskolába járatni, és valóban nagyobb részint abban iga­­zuk is van , minthogy a tapasztalás őket megtanította, hogy a más hitfelekezetű iskolából kikerülő zsidó ifjak rendszerint teljesen vallásnélküliek és annak természetes következésében jobbára romlott erkölcsüek is. A­ szerző.

Next