Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-03 / 10. szám
10. 9sav. Pest. február. 3. f§41 Szükséges igazítás A’ Társaik.’ 1. évi 6dik számában X.Y. Z. urnak a’ „Panszlavismus“ ügyében közrebocsátott czikkje , melly egyébiránt a’ pánszláv törekvések’ hű rajzával, szemtanúi tapasztalást tanúsít (mert az abban foglaltakat nagyobb részt a’ közlő is bizonyíthatja, néhai Schewerlay Mátyás tanító urat a’ hazának, mint a’ pozsonyi tót egyesület’ elnökét mutatja be. — Megjegyezvén itt azt, hogy Schewerlay Mátyás ur már körülbelül egy év óta nincs az élők közt, ’s igy ama’ tót szövetkezésnek jelenleg elnöke sem lehet; — el kell ugyan ismernem, hogy fentisztelt Schewerlay úr néhány év előtt az említett tót társaság’ elnöke volt, bár ezen fényes hivatalról (!) csakhamar le is köszönt. Hogy azonban netalán e’ körülményből következtetve, az elhunyt érdemes férfinak hamvai panszlavismus iránti vonzódás’ gyanújával be mocskoltassanak — közlő — mint egykori tanítványa bizonyossá tehet mindenkit, hogy fentisztelt Schewerlay Mátyás ur, — ki 183213dik iskolai évben a’ pozsonyi magyar társaságnak is volt — még pedig buzgó elnöke, ki vallástörténeti tudományát diákból nagy fáradtsággal magyarra fordítgatván, ezen tudománynak iskolábani magyar előadására magát, minden külső ösztönzés nélkül önvonzalmából előkészíté, ki továbbá házi körében nejével ’s kis fijával mindig magyarul beszélt, a mit még hazánk’ egyik nagy fiijánál sem lehete szerencsénk tapasztalni) ’s kis fija mellett, kit nem tót, hanem honi nyelvünk’ megtanulása után csupán német ’s franczia nyelvekre tanított, — nagyobb gyakorlás végett mindig magyar cselédeket tartott; — hogy — mondám — Schewerlay Mátyás úr inkább magyar nemzetiségünk’ buzgó előmozdítója , mint a’panszlavismus’ vakoskodó bajnoka volt, és igy honunk halála által jóra törekvő polgárt vesztett el, nem pedig büntetésre méltó árulótul menekült. — Ezúttal még egy pontot kell érintenem , mellyre nézve X. Y. Z. urfelidézett czikkjében — tévedésben látszik lenni. Azon czikk’ vége felé ugyan is azt hozza fel, hogy a’ dévényi várromon tartott, azon pogány ünnepélynek elnöke, most modori professor. Itt X.Y. Z. ur hihetőleg S. K. modori tanító urat érti, ennek öcscse S. L. helyett. Az előbbi, nem tudom , mennyire barátja nemzetiségünknek , de bizonyos , hogy sokkal tudósabb férfiú, mintsem illy túlságos otrombaságokra vetemülhetne; — utóbbi pedig, ki 1836ban Pozsonyban tartózkodók, elhíresült pánszláv, ki hír szerint életében még csak egyetlenegy ízben vallá magát magyarnak, akkor t. i. midőn a’ hallei egyetemben lévén , értésére esett, hogy az ottani magyar segédpénzi-alapitvány a’ segítséget „tantum Hungaris , non autem sic dictis Slavis , Moravis aut Bohemis“ rendeli adatni. Ezen úr volt 1836ban a’ fentebbi ünnepélynek egyik főbajnoka. Jelenleg Pozsonyban tartózkodik mint tót-egyesületi elnök,’s követőivel ott énekli Szvatopluk’ ’s az éjszaki óriás’ dicsőségét. Volt alkalmam tapasztalni, miképp’ pozsonyi pánszláv térítők , már a’ syntaxis-tanuló gyenge-korú ifjakat minden módon igyekeznek a’ magyar nemzetiség’ dühös elleneivé nevelni , ’s hogy ezen czéljokat annál biztosabban elérhessék , ezeket„bratri“ (testvérek) czímmel nevezik, sőt őket korcsmákba vezetvén , ott tót hazafi dalok’) éneklése mellett velők „barátságot isznak“, minek következése az, hogy midőn illy syntaxista , iskolai rangjára nézve sokkal előtte levő theologust „te“ czímmel szólíthat, — mi fiatal hiúságát nem kevéssé ébreszti — czélszerü izgatások mellett annyival örömestebb lesz tót hazafivá, — hogy ekkor a’ magyar nyelv’ megtanulását elvei elleninek mondhatván, e’ részbeni tunyaságát tót buzgóságával palástolhatja. — Közlő számtalan adatot hozhatna e’ tárgyban elő, mellyekből még a’lőcsei tanító ur is bővebben átláthatná, hogy e’ lapokban nem a’ tót nyelv-tanulásról , hanem a’ magyar nemzetiséget elnyomni szándékló, vétkes és polgári hitelenségre vezető törekvésről van szó, minek elejét venni, az illető elöljárók’ szent kötelessége ; de ezúttal sem kedve, sem ideje a’ dologba bővebben ereszkedni; — legyen elég, mi többek között X. Y. Z. úr által előhozatott. — Reméllhetni egyébiránt, hogy legalább Pozsonyban a’ lelkes Bolemann múlt év’ folytában választott hittudományi professor és superintendens f. t. Sztromszky Ferencz ur , kik a’ hittudományi jelöltek’ ordinatiójába befolynak, az 1840kiadik t. czik. kik szakaszának is tettleg ’s valósággal engedelmeskedve , olly ifjakat, kik magyarul nem tudnak, vagy a’ magyar nemzetiségnek tapasztalt ellenségei, egyházi hivatalokra alkalmaztatni nem fognak, ’s igy hitsorsosinkat legalább ezen egyházi kerületben haza’ ’s nemzetiség elleni nemtelen törekvésök’ gyanújából raegszabaditandják. ................ez. Erdélyi naplóBitbul. (Folytatás.) Tordárul a’ történetileg nevezetes Traján-réten keresztül Enyedre mentünk. — II. Enyed népes mezőváros, a’ nemes helyek’ sorába tartozik, tulajdon , úgynevezett „doctor nobilium“elnöksége alatt álló tanácsa igazgatja; az országgyűlésen képviselve van , keblében a’megye’ háza, melly Széchenyinek arany tollat küldött, ’s mellynek tanácstermében , mint egész Erdély elismeri, minden törvényhatóság közt, legtöbb ész és szív erő munkálkodik a’ közjóra; — bár a’ törvényes haladás’ érdekében emelt szózatok ne halnának el a’ hazára nézve pusztában kiáltó hangjaiként! ’s bár a’ távol terem’ viszhangja, a’sajtó, málnaiunk is szabadabb szárnyain hozzánk is elhalna; és viszont, hogy tanulnánk egy’ s más dolgokat nem mindig provinciális szűk érdekeink’ szempontjából tekintem!— Bönigni igen silány erdélyi Statistikájában azt akarja megmutatni, hogy II. Enyed német telepvénynek köszönheti alapultát, ’s ezt a’ szász városi templomok mintájára épített kerített egyházról, ’s némelly utczák ’s szőlőhegyek’ német eredetű neveiből következteti, mintsem e’ fölött Benigni úrral tudós vitába *) *) mű ének például következő : „Kdo Slowaka zamiluge at zige at zige , Kdo si Uhra zamiluge at hnige at hnige !; (Ki a' tótot megszereti: éljen, éljen , Ki a' magyart megszereti, rothadjon, rothadjon!) ha ez ének nem „angyaloknak nyelvükön“ szól is, de mindenesetre roppant keresztyén szeretetet tanúsít! . . . .z.