Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-06 / 11. szám

f gon­dolattöredék. fl.41dik év’ elején Haladunk! A’ kor’ hatalmas szózatára előítélet— teljes avultságunk’ lomhaság-vétkével elegy szégyen­pora lassankint elhulladoz , ’s szellemének kísereje Orpheusz’ zenéjeként igézi meg az elfogultság’ da­­czos alatt, hogy vagy nyugodt kebellel zengjék a’le­mondás’ ama’ korszerű énekét „kitelt időtök ősz sza­­kálasok“, vagy irányt változtatva részvevő kebellel nyújtsák melegülő jobbjaikat a’ kor’emberének, kinek nemes feladata : „nem tántorogni hanyagság’ közönyös ösvényén,“ jelszava : „haladjunk.“ Tekintsünk visz­­sza a’ közelebb lefolyt évtizedre—pedig mi ez az idő’ végtelen méhében? egy csep a’ világ’ nagy óczeán­­jában , egy porszem Afrika’ sivatagin — ’s valljuk­ meg, hogy teljes pompájában vizadt fel szellemi életünk’ napja; vessünk egy vizsga pillanatot a’ rejtélyes jövő’ ritkuló fátyolára ,’s édes sejditéssel gyaníthatjuk , hogy mind inkább ritkulnak amaz irigy felhők , mellyek a’ világosság’ említettem nagy napjának éltető sugárit a' föld’ rabemberétől elortanák. Irodalmi mezőnk napon­ként bajlóbb virágokkal kínálkozik; folyóiratunk’ növe­kedő számát azon édes remény mellett üdvözöljük, hogy közelget az idő, midőn többrendü szak- ’s kör­nyékbeli lapokkal dicsekhetendünk. „Religio és Neve­lés“, egyházi; „Pesti hírlap“—mellyen mint a’boldog­talan emlékű „Sürgöny“ szülöttén azon magyar óhaj­tást látjuk teljesülni: „különb ember légy apádnál.“ „Világ“politikai , és „Közlemények“ szépliteraturai la­pok fogantatának a’ múlt’ méhében,’s születének a’ jelen’ reggelén. Nem mondjuk­ el véleményünket ez iratok­­ról, ’s ha tennék is, csak a’sokaság’ügydöntő határ­­zatát tolmácsolnék; mert a’ közvélemény már ítélt, és nem idő előtt. Mert midőn férfiakat látunk föllépni, kik köz- ’s magány-érdekek miatt a’ nagy közönség’ meleg részvétét mint hű anyai buzgó szerelem’ zálo­gát bírják, kik’ nevével a’ közjó’ fönséges eszméje és ügy’ szentsége ugyanazonos, az jő,lát vagy lát­­tatik , és győz; mig ismeretlen, arcza’ verítékével törhet csak rést is a’ hatás’ bűbájos köréhez; hitele­­vesztett pedig az elfecsérlett bizalomért életével adó­zik. — Török Pál pesti ref. hitszónok „egyházi be­­­szédek“-et szerkeszt. Időszaki leend­é ezen nagy hé­zagot pótló munka, vagy a’ közönség’ részvételétől függend annak folytatása, nem tudhatjuk; de a’ buz­gó vállalkozók’ szerencsés gondolatját nemcsak azért helyeseljük ,mert tettel készek megczáfolni azon vé­leményt , melly a’ref. papságot elmaradás’ és hanyag­ság’ jellemével szereti bélyegezni, hanem mivel olly fiatal férfiakat is látunk sorompba állani, kik iskolai disreményü pályájok óta , a’ sokat igénylő közönség’ fájdalmára eddigelé hallgatának. — Debreczenre gon­dolunk, melly aránylag szintúgy szellemi élet’ gyal­­pontja tartoznék lenni, mint fővárosunk. Nem mond­hatni , hogy Debreczen igen hátra van, de azért sem számolhatni neheztelésre, ha úgy nyilatkozunk, mi­szerint nincs a’ műveltség’ azon fokán, mellyen állnia kellene azon városnak, mellynek kebele főiskolát ápol­gat. Ez észrevétel nem terjesztetik ki a’ főiskola’tudo­mányos állapotjára; ’s ha e’ tekintetben nyilatkozni sértés nélkül szabad, mig egyfelől a’hálás kebel po­raiban is hódol az érdemnek, ’s áldozófélben is cso­dálja a’ világosságtenger’ viszszalövelt sugárit, más­felől az egyenes lélek őszintén üdvözli a’változások’ szerencsés eredményét ’s a’ sokat ígérő jövendőt. Nem rójuk meg az iskolai törvényeket, mert igaz, hogy hol az alapítvány-tömeg önkénytes adakozásokon ala­púl ’s a’ jövedelem ingatag szeszélyforrásból cse­peg ’s alamizsnának gúnyoltatik a’ legméltányosb nevet igényelhető nemes áldozat, ott a’ törvénysza­bás’ feladata : „nem téveszteni szem elöl a’ különféle lelkületű ’s előitéletű kegyes jóltévők’ gondolkozás­módját. Egyébiránt tanuljon az ifjú tűrni, de szolgai lélek ne törpítse a’ legnemesb teremtést; gyakorolja magát öntagadásban , de közönyösség’ kárhozatos ös­vényére ne tántorodjék; főszenvedélye : kötelességtel­­jesités és folytonos munka legyen, így a’ majd test­ben ’s lélekben férfi a’nagy világ’ színpadján kicsiny­sége’ érzetében nem törpülend öszsze, sem az önhit­­ség nem alakitana feje körül gőzkört, mellyen az életbölcseség’ világa áthatni nem képes. Ezeket mellőzve, csupán a’ város’ körét érdekli észrevételünk. Említhetnék: mikép a’ roppant terjedel­mű városban csak néhány lámpa’ fénye, ’s némellyik magányosak’ költségén , oszlatja az éj’ sötét ködét; felhozhatnék, hogy kissé esős időben alkalmas járdák’ hi­ánya miatt, nyakig úszhatni főutczáin a’ sárba ’s bérkocsi’ vidám pergése helyett talyiganyikorgás’ ze­néje hat füleinkbe; hozzáadhatnék , miszerint főven­­dégházakban rész szolgálat, silány étek — ’s méreg­drágaság karöltve sétálnak; csak azt emeljük ki, hogy az alföld’ fővárosában , egyetlen folyó- vagy időszaki irat—kivévén a’ maga nemében jeles kalendariomot — , nem létezik! — A’ ,Lant’ pengése zeng füleinkbe,’s előttünk a’ harcz, mellyet a’ kor’ emberének — kül­színre— veszteséggel kellett megharczolnia, de a’ becsületmezőn nyert sebet öntudat’balzama hegesztő; mert az ifjúság’ kebelében lángra kapott az istenség’ szikrája, hogy nemes és szép után lobogjon, ’s el­szigetelt élte’ homályában e’ szent fény’ sugárai mel­lett kezdé meg vegyes-tárgyú dolgozatit, mellyek kéziratban most is keringnek , ’s bár némelly része középszerűség’ bélyegét viseli, sok, még is örömél­­vezetet nyújt az olvasónak, ’s olly elméket tüntete­­ki—bár baráti körben — mellyeket előbb feledés­ ho­málya leplezett. Azonban elközelget a’hatalmas or­vos és igazságos biró , az idő ; ’s az ki félreismer­­teték , mert korára ’s a’ nemzetiségre hatni vala szent szándéka, a’ Kisfaludy-társaság’ tavalyi ünnepén győzelmi örömet élvezett­ Arbocz és Jenő. Néhány szó „az Ujonczozás’ tárgyában tett észrevételekre“ Jelen körülményink közt — midőn újdonságával egy törvényczikk élénk figyelmet kelte föl — alig le­het kor’ kivánatához mértebb ’s méltányosb törekvés, mintha körében kiki hatását oda irányozza , hogy az alkalmazandó törvény’ üdvös léte és czélszerűsége felől meggyőzze, vele rokonítsa, ’s a’ kedélyeket iránta megnyugtassa. Annál szembeszökőbb az, mi a’ Hír­nök’ Századunkja’ 2 dik számában e’ czím alatt áll: „É­szrevételek az ujonczozás tárgyába­n.“ Félreismeri ezen értekezés’ irányát egyátalában nem ki­­ t*el

Next