Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-06 / 11. szám

42 vánom, de azon modor, mellyben az egész adatik, az „okfők“, mellyek benne fölállítvák, különösen a ro­stul palástolt ellenséges indulat, mellyet minden sora lehet, azt egészben véve a törvényezikknek inkább gyanúsítására, mint annak czelszerű alkalmazá­sára in­tézettnek tekinthetni. A’ bölcs törvényhozótest egye­sek’ védelmére nem szorult, annyival kevésbbé gyönge erőmére, de mivel azok ellen , mellyek az észrevé­telekben a’ törvényezikk ellen épen végrehajtásakor olly kevés kímélettel ’s olly szerénytelenül mondat­nak , senkinek föl nem szólalni, némileg annyi volna, mint azt egész nemzetünk’ sajátjának igényleni, e’ szempontból vagyok e’ tárgyban bátor fölszólalni. Miután H. I. úr mindjárt első soraiban maga el­ismeri, hogy ki az ujonczozás’ tárgyában tőle a’leg­­czélszerűbb ’s üdvösb javaslatot várná , nagyon csa­lódnék — ’s mégis a’ törvény­ szabta uj rendszert vég­nélkül feketítni ’s gyanusítni, sőt lerontani törekszik. — Mindazáltal nem kívánjuk őt olly vad rombolónak bélyegezni,ki építni nem, csak pusztítni képes — any­­nyival inkább , mert egy körültekintés után az előb­­beni kötél-rendszer’ barátját kell benne ismernünk. És ez igen is világos, mert a’ „fogdozás44 meleg ápolása az egész értekezésen végig megyen’s benne mind azok kik ‘úgy mondják4 ’s mindazok kik ‘azt mondják4, ugyan­azon sípot billegetik. — Nem akarnám ugyan a’ „fog­­dozást44 minden iszonyaival H. I.úr’ pártoltjává tenni; mert hisz maga is azt mondja , hogy ,,a’ fogdozás’ legnagyobb erkölcstelen hatása abban állt, miszerint az embereket, mint dühös állatokat fegyverrel kelle az erdőkön hajhászni ’s t. b.44 ismét „tehát a’ forma az , melly ellene mindenkit felingerlett’s t. b.44 De kérdem H. I. úrtól: mi a’ forma a’ fogadozásnál? nem de a’ ,fogd meg! kötözd meg !4­ ’s ha nincs meg e’ forma, nem üres hang az egész fogdozás ? és hausonezozás­­nál önkény játsza a’szerepet, váljon jogszerűleg kö­­vetelhetővé azon föltétben hódulás , mi az általányos köteleztetést föltételező sorshúzás mellett olly törvény­­szerűleg méltányos; ’s midőn maga a’ közállomány is csak az erősbnek jogát látszik gyakorolni, nem maga ad-é példát az önkény’ erőszakkali viszatorlá­­sára? — De mi hát e’rendszerben olly varázs-báju , mi 11.1. urat annak védőjéül teszi? Kövessük H. I. az imént félben hagyott szavait, azok legjobban eligazít­­nak : ,,a’fogdozás, soknak véleménye szerint, sem olly önkényes sem olly igazságtalan nem vala (nem ok, mint az uj sorshúzás ?) föltévén hogy a’helység’ elöl—­járóji arra mindig legjobban ügyeltek,ollyanokat össze­­fogdozandók , kik hóim vagy épen nem, vagy legk­e­­vésbbé szükségesek , sőt kóborlók, némellyekben ki­­szökők vagy rendhágók valának , kiket tehát ők azért eléggé korlátozni nem bírván, az erősb katonai kor­lát alá adni jónak gondoltak.—íme az tehát a’ kedvelt e’régi rendszerben, hogy általa a’ „kóborlókat”4 olly könnyeden iktathatni el láb alól. De e’ kényelemszül­te ragaszkodásban ne feledje H. I. úr , hogy midőn az előbbi rendszer büntetésül tűzte ki azt roszaknak ’s gonoszoknak — mi tisztán általányos polgári tartozás s mit inkább szabadna tenni bármelly nemzetnél, mint a magyarnál, akkor egy részben a’ közállomány’ egyik rendjének, mellynek hírnevével büszkeségben szinte hiúk vagyunk, —­ a’ nemzet’ majd összes söpre­déket abba hanyva ki sérelmesen derogált ; más rész­ben pedig törvényinknek is — azokat a’ kihágók ’s rendzavarok’ illő fékezésbre gyöngék­ ’s elégtelenek­nek föltételezve ; itt mindazáltal megjegyzendő hogy e’ sérelem nem minden alapnélküli, mert bárha törvényeink’ jótékony sugárai a’ polgári­ lét’ minden oldalira kiaradok, de nagyrészben hi­ányzik körültök az , mi törvénynek egyedül kölcsönöz erőteljes életet, mi nélkül a’ legbölcsebb törvénykönyv sem többet érő a’ középkor’ betűn-rágadó moly­ette firkáinál, ’s ez a’ szigorú végrehajtás­ ezt költsük, ezt riaszszuk­­föl négy-százados szunnyadalmábul , ezt léptessük kellő munkásságba! Megyei hatóságink­ a’ ti dicső, a’ ti üdv­álasztó osztály­ részetek ez ! Csak e’ ható­ságok’ őrszemei ne szunnyadozzanak, csak a’járá­sok’ bírái tanulják gyakori megjelenésük által járá­suk’falvainak nemcsak külformáját, de a’lakosok’ er­kölcsi lépcsőit is ismerni — ’s e’ részben törekedje­nek körükben tenni ’s hatni, valahol csak lehet és kell; igy a’ régi rendszer’ baráti ez utolsó fogásukból is minél elébb kiforgatva lesznek. — De hogy vissza­­raenjük oda , honnét némileg kitérénk, vétkes a’ régi rendszer a’ köz értelmiség’ ellenében is , ferdesége által; ezen köz­teher iránt tisztább ’s nemes’ fogal­mat csirába indulni sem hagyva: mert hisz józan kö­vetkezetességgel ki fogná azt jogszerű követelésnek ismerni, mellynek büntetlenül lehet erőszakot ellen­szegezni? — Végül: sajátságosan jellemzi e’ két rend­szert azon fordult eredmény, melly szerint: ellensze­gülés, törvény-kijátszásra számított törekvés, az újnál mulhatlanul erőhatalommali besorozást von maga után; midőn a’réginél ugyan az, vad elszánással ’s makacs védelemmel párosulva többnyire biztos menek­­vési eszköz volt. — De kövessük H. J. urat tovább , ki az uj rendszer’ rajzát imigy kezdi meg : „Neki men­nek a’ megye’ kiküldöttei, ’s utasításuk szerint pontosan összeírnak minden, 18 évet meghaladott, de 32 évet el nem töltött, fel­adózás alatt levő személyt minden tekintet nélkül, vájjon sokan vannak é a’ ház­nál vagy kevesen ? szükségesek é , honn a’ föld— mivelésre és mesterség-üzésre vagy nem?nőtlenek vagy házasok? vannak é gyermekei vagy nincsenek ?44 Hogy legyen honunkban megye, melly sorshuzásnali haszná­latra számított illy általányos—az országos utasítás­sal ellenkező összeírást rendelt volna, II. J. uron kívül aligha fogja valaki hinni. — És valamint e’ sorok, úgy azok is, mellyekben alább a’ sorshúzásnál történ­hető sérelmesb lehetőségek’ búskomor képei adatnak, ámításra , gyanúsításra szánnák, és pedig annyival vi­lágosban , mivel a’ megrovott előzvények után egész biztossággal lépteti­ már fövényre „legnagyobb fontos­sággal bíró okfejét44 vele­­ szerinti argumentummal ad hominem — ez újdonságot egy csapással porba teríten­dő.— ,,A’fogdozás önkényt lehel, bár ha jobb sikerrel jár, úgy mondják ők­­et el , tehát nem II. I. ur?­ úgy de ki nem tudja , hogy a’ perekben , ítéletekben , ’s más igazság-szolgáltatásokban vagy egyéb dolgok’ elin­tézésiben mennyi befolyása van az önkénynek , ’s még sem jutott senkinek eszébe azokat sorshúzásra bízni.44 Mi válaszul e’ magasztalt sokfőre44, különböztetni fogunk ott, hol N­. I. ur olly egyenetlenül hasonlított: ugyanis mind azon dologban, perekben, mellyek fe­lett törvényszékeink ítélnek : a’jog rendszerint a’ két­séges és kérdés alatti, —mellyet a’ homály’fátyolából, ollykor százados redőkbe bonyolult szövevényből ki­fejteni — ’s az illy tisztába hozott jogot méltányos igényletéig biróilag érővé tenni— mindenkor az ész­nek volt’s leend méltányos feladata : a’ végrehajtás már az illy biróilag érővé tett jogot nehézség nélkül lépteti a’ legkisebb részekig osztható igénylet’birtokába.—De nem igy az ujonczozásnál: — itt a’ dolog fordítva áll, itt a’ jog világos kérdés feletti, mert tisztán véve a'

Next