Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-06 / 11. szám

dolgos a' közállomány aránylag úgy igényli az özvegy- fió’ egyetlen felkelhető fiát mint a’ népes család, fő fijait, ’s ha törvényhozó testületünk sorshúzás helyett a’hadfo­­gadás’ eszméjét hozta volna gyakorlatba, —a’ számos, fegyverviselhető fiákkal bíró családfőm­ a’ hadfogadás’ terhét aránylag viselendette volna amaz egyetlen fiója özvegynő , mint jelenleg a’ közadót birtok­ aránylag szinte méltányosan viseli. Itt tehát kétség fölötti egy részrül a’ jog, másrészről a'tartozás, ellenben , mivel a’ tartozás alatti öszvegnek csak kevesed részét teszi, az oszthatlan egészekből— meg annyi erkölcsi lény­ből álló igényelt mennyiség, — világos , hogy itt a’ végrehajtás — aránylagos járulás a’ tartozás’ ki­egészítéséhez — nemcsak a’ kérdés alatti, hanem az ész’ fogalmát is meghaladó , mit II. J. ur véleménye szerint bíráskodás’ útján akarni eszközleni, csak an­nyi lenne , mint önkénynek törvényes gyakorlati kört mutatni­ ki. — Józan következetességgel tehát illy kö­rülmény közt, nem méltányosb’s nem czélszerűbb­é , az erkölcsi lényt eszközzé alacsonyitó önkénynél — a’ N­. I. ur’ elismerése szerint is magasb lépcsőjü, inkább megnyugtató boszúuak helyett nem adó sors­húzás, melly midőn mellette ezen köz teher iránti ál­talányos köteleztetés’ eszméje józanul megáll , — egyszersmind igen alkalmas a’ népnek e’ tehervise­­lésseli megrokonitására. ’S midőn törvényhozó testü­letünk a’ sorshúzás alul csak azon családokat vette­­ki, mellyeken aránylag legkisebb a' tartozás — a’ sors’ nem kedveztében pedig aránylag legsulyosb lenne az áldozat—alig hagyott­ fel kivánatot e részben. Mi az elvnek következő záradékit illeti: „az önkény­ e’ne­mét a’ természet olta belénk ’s ez az erősbik’ joga, mellyet maga a­ természet is gyakorol— e’ szavakban az erőszak’ eszméje , a mit II. I. ur eddig gondosab­ban takargatott, jellemzőleg tör elő ’s mutatja, hogy ezen „ okfő “ valóban II. J. ur argumentuma ad hominem. — Különösen megrovandó még azon állítás, hogy „az erőszak a’ sorshúzás mellett sem maradhat el, mert ha valaki a’ sorshúzásra „el nem jön az össze­­irottak közül , vagy megszöknék, akkor be kell fo­gatni öl, ’s kötözve a’ sorshúzáshoz állítani.“ Mellőz­ve , hogy az utóbbi kifejezés az országos utasításban nem is áll — nem annyi-é ez, mint a’ törvény’ által— hágásb­a szabott büntetést rosszaim? ’s valóban vét­ség is, midőn N­. I. ur az önkény mellett olly mele­gen nyilatkozó—az ellenszegülőkre’s törvényt kijátsza­ni törekvőkre szabotts’s a’törvény’ujdonságához valóban nem irányos szigorúsági büntetést a’ sorshúzásnak, erőszak’jelleméül rójja föl. —Végre az „Észrevételek“ azon pontjaira, —mellyekből azon merész következ­ményt vonja N­. I. ur, hogy ,,a’ sorshúzás az em­beri ész’ lealacsonyitása minden okosság ellen“már fel­jebb megfeleltünk, ’s e’ szerénytelen kifejezés is csak azon meggyőződésünket erösbíti, hogy az Észrevé­telekben fölállított ’s vele rokon szellemű eszmék, némelly népbarátok által a’ nép közé hintve — igen al­­kalmasok,a’ még fris emlékezetben levő gyászos esemé­nyek’ megújítására. —Hagyjuk hát békén áthaladni a’ törvény czikket végrehajtása’ korán. — Bölcs ’s körül­tekintő megyei hatóságink mind azt, mi a’ törvényben üdvös, kimeríteni fogják, ’s ha volna a’ tárgy körül jog-’s czélszerű, mi a’ törvény’ betűiben nem foglaltat­nék, ne gyanúsítsuk, annál inkább ne rohanjuk meg azért az egészet, mert annak végrehajtását semmi esetre nem gátolhatván , általa csak a’ kölcsönös bizalom külön­ben is tág kötelékét szaggatnék. —Lesz elég idő a­ törvény’ jövendő alkalmazása’ koráig, e’ tárgy körüli nézetek’ kifejtésére czélszerűbben fordithatandó. Ma pe­dig a’ tárgy csakugyan részletes vitatkozások’ mezejévé szélesülne , óhajtandó , hogy hozzá azon tisztelt fők is szóljanak, kik — a’ kérdéses törvényezikk’ alko­tásában tettleges részt vevőn hozhatják egyedül köz­tudomásul annak létrejöttére elhatárzólag hatott elve­ket , mint szinte az ellenkező nézeteket is, mellyek most a’ többségre nézve az országos naplóban eltemettetvék. Kovács József: Bátorkesziről. Észrevételek •1« engedő és kiényszeritő törvényről. (I é­g e.) Millyenné válhatik ön’ dicsért szándékai ’s óhaj­tásának méltányos jutalma ? — De egy feszes eszme bolyg szüntelen agyamban ’s kitörni igyekszik, szinte fenyitve, hogy megdöntő erejével csak későn juthat a’ tárgy’ velejére. Kitárnám biztosabban, ha tisz­tában volnék vele önmagamban. Taglaljuk tehát. — A’ földművelő községeknek megengedi az uj törvény: úrbéri tartozásaik’ örök árom­ megválthatását. A’ föld­­mivel­ő község az engedő törvényhez ragaszkodva ezt óhajtja , ’s a’ földesúr’ önkénye azt megtagadja — és itt vége a’ dolognak, itt már vége az engedő törvény’ jótékony határának ? Mit eszközlött tehát ezen engedő törvény, vagy mit eszközölhetne? Azt, hogy ha az illető felek egyezni , azaz : ha a’ földmivelők szerződéskép szakmányikat pénzbeli tartozásra változ­tatni vagy pénzen megváltani kívánnák , azok’ meg­egyezéséből ’s jó akaratjából ezt tehessék. — És ha jóakaratja nem úgy tartaná ? akkor bizton a’ földmi­­velő jótékony törvényéhez simulva törvényes kereset (actio) által víná­ ki joga’kieszközlését ? Semmi eset­re. —­ Milly eredményü tehát illy engedő törvény ? Hisz épen ez azon gondolat, melly szüntelen zaklatja elmémet, ’s mellyről egészen tisztába nem juthatok , ’s mellyről következéskép csak óvakodva merem kife­jezni ítéletemet , azaz óvakodva közleni véleménye­met. Legtanácsosb leend megvizsgálnunk: mit jelent e’ szó: törvény? Tág ’s általányos értelemben minden , bármilly nemű kötelezést kifejező tétel, tör­vénynek neveztetik, ’s illy általán­os értelemben vett törvény, nem egyéb, mint nyilványítása azon módnak, azon szabálynak , melly szerint valaminek történnie kell. A’ ‘törvény’ szónak e’ meghatározásábúl folynak a­ következő sark-igazságok : 1.) a’ hol semmi kötele­zés , ott semmi törvény (ubi nulla obligatio ibi nulla lex.J 2.) a’ ,törvén­’ szó’ természetéből önként követ­kezik azon sark-igazság is , hogy csupán meg­engedő törvény (lex absolute permissiva) önképze­tében ellenkezik. — E’ meghatározás után nézzük meg: mi elemekből áll a’törvény? Minden törvénynek lényeges két eleme : a’ nyilatkozvány (Edictum) ’s má­sodik a’ szentesitvény (Sanctio.) A’ csupán megen­gedő törvény’ természetéből ered ismét azon igazság, hog­y: illy törvény szentesítve nem lehet (mi alább bő­vebben kiviláglik.) Innen lehet már ’s kell magyaráz­nunk, hogy: jóllehet a’ mi földmivelő községünk hí­ven ragaszkodott az engedő törvényhez, még is megtagadása után semmi törvényes keresetet joga kiesz­­közlésbre nem indíthatott, minthogy ezen törvény szen­tesítve­­­ nincs. Szentesitvény nélkül tehát nem esz­közli az engedő törvény jótékony hatását? De a. *) *) kérem e­ szót megkülönböztetni az országgyűlési tör­­vényezikkek a királyi hatalom általi elfogadtatásától a megerősittetésétől. G.P. I.

Next