Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-10 / 12. szám
~ , ■ ..... tél*. Viszonyos tü*h.»rbi*togitási javaslat. Midőn az emberek még a’ természeti durva , vagy inkább vad-állapotban éltek, alkalmasint csak azon eszme is sok idő ’s talán századok múlva fejlett ki közöttük , hogy önszemélyeknek,részint a’ vad-állatok,részint embertársaik elleni biztosítása végett,társaságba lépjenek, — ’s bizonyosan csak a’ személyek’ biztosíthatása volt a’ társaságos élet’ első alapja ; mert a’ tulajdon még azután sokára állt elő , a’ népességnek bizonyos vidéken annyira növekedtével, hogy már a’ vadon ’s munka nélkül termett növények ’s vad állatok, annak lakóji’táplálására elégtelenek valónak, annálfogva kényszerültek magok’ számára , állandó művelésre, földet foglalni ’s vadakat szelidíteni a’ folytonos táplálék ’s ruházat’ megszerezhetése végett. — A’ társas élet, és saját vagyon-birás szükségessé tévén tehát a’ biztosítást,— ez pedig a’ nemzetek’ fejlődése’ haladtával szinte mindenütt állandóbb ’s határzottabb irányt nyervén , — a’ műveltebb népeknél ezen biztosíték is tökéletesebb. Korunkig azonban mind a’személy’, mind a’ vagyon’ biztosítéka, mellyet a’ társaságtul nyerünk, egyedül abban áll, hogy a’ más’ személye’ sértésétül ’s vagyona’ bántásátul minden ember törvény által tiltatik , az általhágók a’ szerint fenyíttetnek, ’s a’ tett kár, ha van miből, a’ kártévő által megtéríttetik. — Úgy de számtalan eset fordul elő , melylyekben a’ szenvedett kár történetesen esvén,’s gyakran embertársunkat annak okául nem tarthatván, a’ kár meg nem térül ’s e’ miatt sokan örökös nyomorúságra jutnak. Pedig annyiban mennyiben a’ kölcsönös társasági biztosításnak, széles értelemben véve, a’ véletlen ’s el nem hárítható károkra is ki kellene terjednie, — minthogy minden polgár’ vagyonát polgártársai’értéke’ biztosítási alapjának tekinthetni: az illy károk’ megtérítése igen könnyű ’s üdvös lenne; csak egy igen csekély része kivántatván a’ kárt nem szenvedett polgárok’ értékének, a’ károsultak’ egész kára’ visszapótlására. — Illyen véletlen károsodások’ enyhítése ’s nagy részbeni visszatérítése, ’s a’kép a’ balesetek’ következésnek elhárítása’ tekintetiből, álltak össze újabb időkben a’ sokféle ‘Biztosító Egyesületek’ , mellyeknek ugyan első tekintetre ’s a’ tárgy’ mélyebb vizsgálása nélkül, közönségesen sok hasznot szoktak tulajdonítani; és nem is tagadhatni, hogy egyes ’s a’ biztosíttatás’ kezdete után hamar előforduló esetekben, jótékony következésük is mutatkozik; de más részrül, a’ dolog’ velejére tekintve, lehetlen által nem látni, hogy azok pénztőzséri számolatokon épülvén ’s egyedüli czéljok csupán nyerészkedés lévén , bizonyos mennyiségű, — körülbelül 50 év alatt a’ tulajdonossal , folytonosan biztosíttatott épülete’ árát egészen lefizettetik , melly szerint egy tartós épület , a’ körülményekhez képest, két vagy három órában is lenne az első építő’ maradékinak; mi egy részrül a’ birtokosak’ szegényülését, de más részrül , kivált honunkban , hol majd minden tűz jég ’s a’ t.károk ellen egyedül külföldi társaságoknál lehet az embernek (honnak’ hiányában) vagyonát biztosíttatni, — status-, vagy inkább ország-gazdasági tekintetben is felette káros , és, mondhatni, veszélyes következésemért évenként, a’ különben is számtalan más csatornán , nagy mértékben külföldre szivárgó pénz , ez által szinte tetemes mennyiségben vitetik ki, és csak igen kis része marad ben, — annyira, hogy ma holnap talán a’ csere-vásár kerül elő , melly a’ hajdankorban divatozott. — Ezen nemzeti haladásunkat is gátló, — erkölcsi erőnket tespesztő ’s minden nagyító előreszámítás mellett is alig sejthető—szomorú következmények feletti aggodalom egyrészről, de más részrül jelen hivatalos állásomban , egy év’ lefolyta alatt szerzett ama’ keserű tapasztalás is , hogy az erkölcstelenség’ naponkinti áradtával, különösen a’ bosszúvágy dühöng az emberek közt, melly többnyire a’ titok’ fátyola alá rejtezni kivánólag, olly eszközét kérésitől alacsony ösztöne’ kielégítésének, melly által gyakran minden érintkezésen kívüliek is tetemesen károsíttatnak , ’s mellyek között legkitűnőbb a’ gyújtogatás, mellytöli félelem annyira elfoglalta soknak keblét, hogy gyakran a’ bírák ’s más elöljárók, sőt, mondhatni, tisztviselők is, — a’ gonosztévét, csupán e’ miatt kellőleg üldözni ’s szigorún büntetni, — a’ lehető tanúk pedig a’ tudvalévő tettet bevallani nem merészük; és gyakran amazok inkább vétkes hanyagságot , ezek pedig eskütörést követnek el, mint magokat a’ másokon , sőt talán már magukon is sajnosan tapasztalt bosszuállásnak kitennék; de mi több, néha még a’ megkárosíttatott, vagy másképen sértetett sem meri panaszát bíró elibe terjeszteni, rettegvén a’bosszuállástul. Ezen tekintetek , mondom , arra indítanak engem , hogy e’ tárgy felett több ízben elmélkedném, ’s az erkölcsi romlottság’ ezen félelmes fegyvere’ erkölcsi hatásának , ha nem egészeni megtompítására, legalább gyöngítésére szolgálandó valammelly módot igyekezném felfedezni , egyszersmind , mint honomat forrón szerető polgár, annak jólétére is némi, bár csekély, hatást eszközleni. Ezek fölötti gondolkozásom közben ötlött eszembe azon nevezetes schweizi polgárnak még nevezetesb sírírása „a’ Status nem hal meg“, mellyett’,a’ volt híres angol miniszter’ lángeszében a’ nemzetek’anyagi ereje’ még addig nem is sejtett hatásának ismeretét ’s az angol status-adósság’ nagy eszméjét ébreszté föl. — ’S valóban ez azon varázs-hatalom , melly a’ nemzeteket, mellyek erős akarattal bírnak ’s egy közös érdek’ kivívására egyesülni tudnak, a’ legóriásibb vállalatok’ létesítésére teszi képesekké. Mert váljon nem az öszpontosított nemzeti erő hozá e létre az Európa’ fejére nőtt északamerikai egyesült szabad statusokban a’ másutt talán létesíthetlennek hitt sok száz mérföldnyi csatornákat, országutakat, melylyek a’ rájok fordított summákat uzsorás kamatokkal térítik vissza ? nem az szerzette az angol nemzetnek, mind az öt világrészben, száraz földön úgy mint tengeren, túlnyomóságot? — Nemzetünk sem lesz addig nagy, mig ifjúi ereje annyiféle érdek által ezerfelé osztva , különkülön , sőt néha ellenkező irányban tékozoltaték , a’ helyett, hogy azok egy nemzeti czélnak kivitelére, mint napsugárok a’ gyújtóüveg’ tűzpontjában, egyesülnének ; és azon lángész lesz valaha nemzeti nagyságunk’alapítója , ki azt eszközleni szerencsés leend. — De talán távul is vezetett