Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-13 / 13. szám

a’ tiszti-kar’ tiszteletdijának felajánlott huszad-részé­­böl eddig alakult öszveget Palikucsevnyi Péter urnak mint intézeti pénztárnoknak nyugtatvány mellett adja által. — Ugyanezen szakasz­odik pontjára: Szulló József házi pénztárnok urnak ezennel meghagyatik , hogy minden évnegyed’ végével, a’ tisztikar’ összes tiszteletdijának eddig önként felajánlott huszadrészét, vagy ezután ajánlandó p­enzet, még azon esetben is , ha az illető tisztviselők járandóságaikat fel nem vették volna, a’ nyugintézeti pénztárnoknak nyugtatvány mel­lett szolgáltassa­ ki, és ugyanerről külön jegyzőköny­vet tartson. — Szinte ezen szak’. 7. pontjára : A’ me­gye’ közönsége, mint intézeti fő pártfogó, ezennel nyilványítja és határzatkép kimondja, hogy a’ midőn e’nyugintézeti pénztár’ kezelésérül szóló számadások bemutattatni fognak, azok a’ megyei törvényszéken lesznek megvizsgálandók. Egyébiránt a’ rendszabá­lyokra nézve semmi észrevétel nem fordulván elő, azok ezennel helybenhagyatva megerősittetnek. — kiadta Szerényi Ferencz. főjegyző. Jelentés a’ Kisfaludy-társaság’ negyedik­ évi dolgairól. A) Pénztár febr. 6.1841. I. Tőke: 1) Az alaptőke, melly p. p. százaiul hattal kamatoz . . . 1790 ft. — kr. 2) Kovács Mátyás, egri kanokok ur’ alapítványa . . . 100 ft. — kr. Összesen 15 ft. 55 kr. B) M u n k á l k o d á s. 1) Két rendbeli jutalomtételre kitűzött határnapig összesen 30 pályadolgozat érkezett, mellyek’vizsgá­latával foglalkoztak a’ társaság’ tagjai. 2) Két uj fel­adás tűzetett ki szabott jutalmak mellett. Mindkettő­­rül külön jelentés szól. A­ Kisfaludy-társaság által 1841 re kitett jutalmakról. 2) Az 1840ben kihirdetett ezen szépműtani kér­désre : „Mi különbség van a’ dráma és regény közt, „tárgy , mese , szerkezet, személyek , charakter-kifej­­ezés és helyzetekre nézve? ’s az utóbbiak’változatos­­­sága , meglepő fordulatai mennyire ’s hol használha­tók inkább ? Melly és mennyi helyet foglalhat ’s mi­­­féle módosításokat szenved az elbeszélői elem a’ drá­­­mában, ’s viszont a’drámái az elbeszélőben ?S a’ki­tűzött határidőig három felelet érkezett, mellyek kö­zül a’ kinevezett vizsgálók’ (Schedel, Szalay László és Szemere Pál) egyhangú ajánlatára a’ 15 arany ju­talom annak ítéltetett, mellynek jelmondata : „sibi qui­­vis speret idem, sudet múltum, frustraque laboret.“ H .­r.; minthogy írója jeles készülettel, különösen pe­dig a’ legjobb költők’ remekeitől elvont tárgy-ismeret­­tel látott feladásához ; feleletét, melly részletesen ’s a’ dolgok’ belsejébe hatólag igyekszik a’kérdés’ min­den ágait megfejteni, philosophiai alapokra rakja ; té­teleit a’ legjobb példányokból vett helyekkel támogatja ; a’ rendszeres és világos fonalú munkát mindenütt a’ költészet’ egészébe vetett éles pillantásokkal beesesíti; előadása a’ nyelv’jelen fejlődési fokához mért. —Éhez becsre közel­ állónak ’s igy különös dicséretre méltó­nak találtatott az illy jelmondatú értekezés : „Ver­seny-pályától az uj magyar se rettegjen vissza“, melly bár vázolva csak, de gondosan és élesen jegyzi ki a’ dráma’ és regény’ külön elemei’ közös és eltérő olda­lait ’s azokat biztosan és szabatosan jellemzi, annyi­ra , hogy ha szerző bővebben fejti ki a’ feladást ’s a’ nyelvvel, mellyben nem eléggé jártasnak mutatko­zik , szerencsésebben küzd meg : az előbbivel méltán megvíhatott volna. — Felbontatván az illető jeligés le­velek , kitetszett, hogy a’ jutalmazott pályamunka’ szer­zője Gondol Dániel, nevelő Bécsben. A’másod­­rangú, dicsérettel megkülönböztetett feleleté pedig Müller Godefréd, jogtanár, Pesten. II. E’ poétái feladásra: „Kívántatik egy a’ tör­ténetekből merített vagy azokkal összeszőtt egyszerű tárgynak beszélyképen , szabadon alkotott vers­ alak­ban kidolgoztatása. A’ lyrai és didacticai elemnek is hely engedtetik’, 27 , ’s azontúl még 3 pályamunka ér­kezett , mellyekre azonban az elkésés miatt tekintet nem lehetett. Az ezen munkák’ vizsgálatára rendelt bí­ráló tagok’ (Bajza , Czuczor , Kovács Pál, Székács és Vörösmarty) többsége első helyre­nd. szám alatti, Csák és Király-leány czímű versezetet választák, illy jel­mondattal :,Szerte nézett ’s nem lelé honját a’ hazá­ban“ , melly noha , mint általjában az ez évi jutalomra beérkezett versezetek , inkább a’ ballada, mint a’ ju­talomra kitűzött költői beszély’ neme alá soroztatandó, ’s általányos becsét tekintve talán nem is érdemesítte­­tett volna jutalomra , mindazáltal társaihoz hasonlítva, köztük legtartalmasabb , legjobban van elrendezve és verselésére nézve valamennyinél tisztább ’s hibátla­nabb ,— ’s igy ennek ítéltetett a’ 12 d. arany jutalom. — Éhez dec.-ben legközelebb állónak találtatott az 5dik szám alatti Pontuszparti sír ezen jelszóval: ,Si ten­­temus te adloqui, an aegre laturus es?‘ — ’S végre még dicsérettel említendőknek találtattak a’ 26d. számú Fibán illy jelszóval: ,Most csak tükör ’s talány által látunk, de majd színrül színre.“ Sz. Pál. Korinth ír L. 13. r. 12. v. —a’ 15d. számú Hon-áldozat, e’jeligé­vel: „Vérzettek és elhulltak ők, De győzedelmesen; Tettek’ sugára átragyog — Időn, enyészeten“; és a’ 6d. számú , J­ugovich Tituszt következő jelmondattal : ,A’ hazáért halni szép halál nekem.­ — Kénytelen azon­ban a’ társaság kinyilatkoztatni, hogy a’ pályázók a’ jutalom feladatot kellőkép nem fogták fel ’s a’ költői beszély és egyéb nemek közti különbségre elég fi­gyelmet nem fordítottak. — Felbontatván az első rendű­nek ismert ’s így jutalomra méltatott költemény’ jel­mondatos levele, abból, mint szerzőe, e’ név tűnt elő: Szilágyi István, Debreczenben !; tehát u­­gyanaz, ki tavaly balladájával a’másod­ díjt nyere. Felbontatván továbbá a’ mult­ évi kihirdetett határozat szerint , a’ dicsérettel említett költeményekhez csa­tolt pecsétes levélkék is, a következő szerzők­nek nevei mutatkoztak: .Pontuszparti sír‘ czímű má­sodrendű költeményt irta szinte Szilágyi I­s­­­v., az első rangú költemény’ szerzője. — ,Fibán*szerzője : Medgyes Lajos, Marosvásárhelyt. — ,Honáldo­­zat‘ szerzője: Tarkányi Béla, Egerben. ,Dngo­­rich Titusz, szerzője: P­a­j­e­r Ant­al, szinte Eger­ben. — A’ többi jeligés levélbe elégettetvén , a’ kéz­iratok elöleges jelentés szerint, a’ társaságnál marad­­nak, kivé­vén a’jegyzőnél visszavehető elkésetteket. A Kisfaludy-társaság­ jutalomtételei 1842 dik é­vre. I. Szépműtani kérdés: „Mit értünk nem­zetiség és népiesség (Volkstümlichkeit) alatt a’köl­ Összesen 1890 ft. — kr. II. Bevétel: 1) Pénztár-marad­vány 1810ről........................... 11 ft. 25 kr. 2) Kamatokból . 116 ft. 24 kr. Összesen 127 ft. 49 kr. III. Kiadás: Jutalmazásokra . . 126 ft. 54 kr. IV. P­é­n­z­t­á­r-m­aradván­y,jövő évre: 1) készpénzben ... — ft. 55 kr. 2) Kamat tartozékban . 15 ft. 1 kr.

Next