Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-13 / 13. szám

52 részetben ? ’s különösen a’ magyar költészetre mennyi és milly befolyást gyakorlott a’ nemzeti és népi elem ?** Jutalma 15 dar. arany. — II. Költői feladás: Kívántatik egy, népi életünk’ valamelly oldalát tár­­gyazó satyra , kötött beszédben. —Jutalma: 12 dar. arany. — Mindkét rendbeli pályamunkák’ beküldeté­­sének változhatlan határnapja nov. 20ka 1841., med­dig azokat tisztán ’s idegen kézzel íratva, lapozva ’s szerzőjök’nevét rejtő , gondosan bepecsételt levélre hivatkozó jeligével ellátva, a’ társaság’ jegyzője ve­szi által. A’ kéziratok a’ társaságnál maradnak, a’ jutalmat és dicséretet nyerendők pedig a’társaság’ esz­közlése által fognak megjelenni, szerzőiknek 20 pél­dány adatvan. Költ a’ Kisfaludy - társaságnak’ feler’. Okán 1841. tartatott üléséből. Tóth Jesrincz jegyző. A’ párisi műveit tolvajok A’,,Gazette des Tribunaux**i. é.jan. 26tól furcsa ese­ményt közöl, melly jelenleg Párisban közbeszéd’ tárgya. Bizonyos gazdag kalmár, ki több évig Nyugatindiá­­ban tartózkodott, néhány nap előtt Martinique sziget­ből hazájába visszatért ’s Havreban partra szállt. — Vagyonát nagy részben papirospénzzé változtatta ’s azt Havreban egy kalmárbarátjának adta gondviselé­sül ; de mivel Párisban némi vásárlásai ’s mintegy 10,000 frankra terjedő fizetései voltak, tehát ezen sum­mát több itteni tőzsérhez utalványozott váltókban ma­gával vivé , nyugottan gyorskocsira ült ’s imígy az ország’ fővárosa felé robbant. Ugyanitt megérkezvén estve a­ du Nord’ fogadóban megszállott, bérládáit a’ számára kimutatott szobába viteté ; azután öltözetet vállat ’s rövid látogatást tőn egy régi kalmár-barátjánál. Ez őt a’ legszivesb barátság’ jeleivel magánál ma­rasztalt, champagneivel vendéglé meg ’s csak mint­­egy 11 óra felé bocsátotta el, miután t. i. a’ vendég azon ürügy alatt, hogy az utazás igen elfárasztó,to­vább maradni nem akart. A’ fogadóba visszatértekor a’ de la Renaissance’ színház mellett haladott el, hol épen fényes álorczás­bál adalék; itt váratlanul egy férfi útjába lép ’s feltünőleg tolakodó módon az álor­­czás tánczmulatságra belépti jegygyel kínálja meg. A’ kalmár nem akará elfogadni; de midőn az idegen azt neki fel sőt utóbb negyedrész áron ajánlotta , vendégünk champagnei arany-kedvében csakugyan megvette. Egy órácskáig majd mulatod magad’ — gondolá, és belépett. Alig érkezett a’ táncztererabe, legott egy kék-dominós nő-álarcz társult hozzá ’s felségesen mulattatá­tt; a’ nő-masque rendkívül elmés es beszédes vala, egyszersmind igen szépnek tetszék; de a’ kalmárt különösen az bájolta hozzá, hogy a’ nő­alak­ot, a’ Páristól olly sokáig távollakottat, ponto­san ismere ’s hogy viszonyainak ’s vagyoni állapot­­jának legkisebb részleteibe tökéletesen beavatva volt. Masque , közelebbrül kell veled ismerkednem — gondolá ’s együtt-vacsorálásra bízta meg ; a’ hölgy az ajánlást elfogadta, de égy, hogy ne ő a’ férfi’, anem a férfi az ő vendége legyen. — A’ kalmár egyezett, gondolván: vágóleveleim bérládámban a . ,°®a 0 an 'annak; én tehát idegen házban sem­­m­től sem tarthatok; legfeljebb azon egy két louis­i°r v 1 V®s/;e,7» raiket zsebemben magamnál hor­­ozo s eze e örömest áldozom fel egy víg éjsza­­kaert. Ő bérkocsit akara megrendelni, de ime!a’ heidnek sajat kocsija es szolganépe volt. Parbleu ! dummoge a farmar - hisz a dolog mindig kedve­zőbb alakot vált, talán utoljára még olly szerencsés vagyok, hogy egy főrangú dáma belém szeretett , a’ kaland valóban több mint érdekes.— Éjfél tájon meg­érkezvén a’dáma’ szállására, ez leveszi álorczáját’s a’ kalmár, ki valamelly ismerősét gondolá megpillant­hatni , csudálkozva látott maga előtt egy szép , de egészen idegen hölgy­ arczot. Azon álmélkodását, honnan ismerheti minden körülményeit az idegen hölgy, ez szerelmes nyájaskodásival ’s egy fölséges vacso­rával oszlatja el, mellynek végeztével a’ mámoros kalmár elalszik. — Másnap reggel 9 órakor a’ kalmár fölébredt; ő pongyolán egy pompás ágyban magányo­san fekszik, tegnapi szép mulatótársának legkisebb nyoma. Holla! gondolá magában, bizonyosan órám, gyűrűim ’s louisdorim is eltűntek a’ szép dámával. Legott talpraugrik, szemlét tart, de óra, gyűrűk és louisdorok érintetlenül asztalon feküsznek. Most csön­get’s egy szolga megjelenik; ettől meghallja, hogy azon épület, melly neki éjjeli szállást adott, ven­dégfogadó ; a’ kalmár fizetni akar, de a’ dáma már mindent megfizetett. — Milly haszonkeresetlenség! gondolá francziánk, lassan kint felöltözködik ’s azután elballag sajátt szállására a’ ,du Nord* fogadóba, hol tegnap estve szobát bérlett; ő előszólitja a’ szoba­legényt ’s tőle a’ terem’ kulcsát kéri; ez mosolygva tekint rá ’s csudálkozva hallgat. ,No’s legény, én szobám kulcsát akarom !* szólt kissé boszúsan a’ kal­már. „Uram, önnek tréfálni tetszik — válaszolt a’ szobalegény — hisz Ön mintegy két óra előtt itt volt ’s minden holmijét elvitette? — Hogyan! ki vitte el innét holmimét ?* — ,,Ön maga, kedves úr.*‘ — ,Ezer mennykő! milly ostoba tréfa ez?** E’ zajra a’ hotel tulajdonosa is elötermett ’s kérdezte a’ hangos szó­váltás’ okát. Midőn azt megtudta, így szólt: „Uram, ön talán csak nem fogja tagadni , hogy két óra előtt személyesen itt volt’s mindent elvitetni parancsolt; nem emlékezik Ön, hogy a’ szobáért 14 frankot fizetett; hisz erről az árjegyzéknek kezei közt kell lennie; tessék megnézni levéltárczáját , m­ellybe Ön azt rejté.** A’ kalmár nem tudja most, hányadán van ; mozgony gyanánt húzta ki tárczáját ’s abban megtalálja a’ fo­gadós’ jegyzékét a’ lefizetett 14 frankról. — Most mindig világosabb lan előtte , hogy meglopatott. Az alatt t. i. míg ő kábultan aludt, saját ruháját egy hoz­zá hasonló nagyságú személy által vétették föl, és bőrládíját, mellyekben 10000 frank értékű váltó le­velek voltak, a’ du Nord hotelból elvitették. A’ fo­gadóháznak legényét és tulajdonosát könnyű vala megcsalni, mert illy emberek, kiknél a’ vendégek na­ponkint jőnek mennek, pontosan ritkán jegyzik meg ezek’ arczvonaljait, hanem annál könnyebben öltöze­tüket. A’ kalmárnak, mint utazónak, ruházata talán kissé feltűnő volt ’s igy a’ fogadós és szobalegény a’ vendéget inkább öltözetérül mintsem arczvonalairul ismerte. Óra, erszény és pénz, a’ruházattal együtt — végzett szerep után — a’ rendes helyre letéteték , hogy a’ meglopatottnak figyelme a’ tolvajságrul elvonassék ; hogy imígy benne aggodalom ne ébredjen ’s az alatt a’ váltókat könnyű­ móddal a’ különféle helyeken kifizettet­hessék. ’S úgy is történt. Minden már­ készpénzre vala téve,’s a’ kalmár 10,000 frankkal fizetett meg egy gon­datlanul töltött éjszakát. Legfeltűnőbb az vala, mint tud­­hatá minden körülményeit a’ nőszemély olly pontosan;de a’ megcsalatottnak most eszébe ötlék , hogy midőn Hav­­reből Parisba utazott, ugyanakkor a’ gyorskocsin egy jó barátját minden viszonyiról és szándékáról értesíté , a’ kocsi egyik zugában pedig egy nőszemély ült, ki alulni látszék , ’s imígy ez , mint utazó kémje egy tolvaj tár­saságnak , minden szót kilesett, ’s Párisba érkezvén a’ kalmárt itt a’ gaz czimborák által minden nyomon szem­mel tartatá, míg végre a’ gálád csíny­e sikerült. (Adl.)

Next