Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-13 / 13. szám
52 részetben ? ’s különösen a’ magyar költészetre mennyi és milly befolyást gyakorlott a’ nemzeti és népi elem ?** Jutalma 15 dar. arany. — II. Költői feladás: Kívántatik egy, népi életünk’ valamelly oldalát tárgyazó satyra , kötött beszédben. —Jutalma: 12 dar. arany. — Mindkét rendbeli pályamunkák’ beküldetésének változhatlan határnapja nov. 20ka 1841., meddig azokat tisztán ’s idegen kézzel íratva, lapozva ’s szerzőjök’nevét rejtő , gondosan bepecsételt levélre hivatkozó jeligével ellátva, a’ társaság’ jegyzője veszi által. A’ kéziratok a’ társaságnál maradnak, a’ jutalmat és dicséretet nyerendők pedig a’társaság’ eszközlése által fognak megjelenni, szerzőiknek 20 példány adatvan. Költ a’ Kisfaludy - társaságnak’ feler’. Okán 1841. tartatott üléséből. Tóth Jesrincz jegyző. A’ párisi műveit tolvajok A’,,Gazette des Tribunaux**i. é.jan. 26tól furcsa eseményt közöl, melly jelenleg Párisban közbeszéd’ tárgya. Bizonyos gazdag kalmár, ki több évig Nyugatindiában tartózkodott, néhány nap előtt Martinique szigetből hazájába visszatért ’s Havreban partra szállt. — Vagyonát nagy részben papirospénzzé változtatta ’s azt Havreban egy kalmárbarátjának adta gondviselésül ; de mivel Párisban némi vásárlásai ’s mintegy 10,000 frankra terjedő fizetései voltak, tehát ezen summát több itteni tőzsérhez utalványozott váltókban magával vivé , nyugottan gyorskocsira ült ’s imígy az ország’ fővárosa felé robbant. Ugyanitt megérkezvén estve a du Nord’ fogadóban megszállott, bérládáit a’ számára kimutatott szobába viteté ; azután öltözetet vállat ’s rövid látogatást tőn egy régi kalmár-barátjánál. Ez őt a’ legszivesb barátság’ jeleivel magánál marasztalt, champagneivel vendéglé meg ’s csak mintegy 11 óra felé bocsátotta el, miután t. i. a’ vendég azon ürügy alatt, hogy az utazás igen elfárasztó,tovább maradni nem akart. A’ fogadóba visszatértekor a’ de la Renaissance’ színház mellett haladott el, hol épen fényes álorczásbál adalék; itt váratlanul egy férfi útjába lép ’s feltünőleg tolakodó módon az álorczás tánczmulatságra belépti jegygyel kínálja meg. A’ kalmár nem akará elfogadni; de midőn az idegen azt neki fel sőt utóbb negyedrész áron ajánlotta , vendégünk champagnei arany-kedvében csakugyan megvette. Egy órácskáig majd mulatod magad’ — gondolá, és belépett. Alig érkezett a’ táncztererabe, legott egy kék-dominós nő-álarcz társult hozzá ’s felségesen mulattatátt; a’ nő-masque rendkívül elmés es beszédes vala, egyszersmind igen szépnek tetszék; de a’ kalmárt különösen az bájolta hozzá, hogy a’ nőalakot, a’ Páristól olly sokáig távollakottat, pontosan ismere ’s hogy viszonyainak ’s vagyoni állapotjának legkisebb részleteibe tökéletesen beavatva volt. Masque , közelebbrül kell veled ismerkednem — gondolá ’s együtt-vacsorálásra bízta meg ; a’ hölgy az ajánlást elfogadta, de égy, hogy ne ő a’ férfi’, anem a férfi az ő vendége legyen. — A’ kalmár egyezett, gondolván: vágóleveleim bérládámban a . ,°®a 0 an 'annak; én tehát idegen házban semmtől sem tarthatok; legfeljebb azon egy két louisi°r v 1 V®s/;e,7» raiket zsebemben magamnál horozo s eze e örömest áldozom fel egy víg éjszakaert. Ő bérkocsit akara megrendelni, de ime!a’ heidnek sajat kocsija es szolganépe volt. Parbleu ! dummoge a farmar - hisz a dolog mindig kedvezőbb alakot vált, talán utoljára még olly szerencsés vagyok, hogy egy főrangú dáma belém szeretett , a’ kaland valóban több mint érdekes.— Éjfél tájon megérkezvén a’dáma’ szállására, ez leveszi álorczáját’s a’ kalmár, ki valamelly ismerősét gondolá megpillanthatni , csudálkozva látott maga előtt egy szép , de egészen idegen hölgy arczot. Azon álmélkodását, honnan ismerheti minden körülményeit az idegen hölgy, ez szerelmes nyájaskodásival ’s egy fölséges vacsorával oszlatja el, mellynek végeztével a’ mámoros kalmár elalszik. — Másnap reggel 9 órakor a’ kalmár fölébredt; ő pongyolán egy pompás ágyban magányosan fekszik, tegnapi szép mulatótársának legkisebb nyoma. Holla! gondolá magában, bizonyosan órám, gyűrűim ’s louisdorim is eltűntek a’ szép dámával. Legott talpraugrik, szemlét tart, de óra, gyűrűk és louisdorok érintetlenül asztalon feküsznek. Most csönget’s egy szolga megjelenik; ettől meghallja, hogy azon épület, melly neki éjjeli szállást adott, vendégfogadó ; a’ kalmár fizetni akar, de a’ dáma már mindent megfizetett. — Milly haszonkeresetlenség! gondolá francziánk, lassan kint felöltözködik ’s azután elballag sajátt szállására a’ ,du Nord* fogadóba, hol tegnap estve szobát bérlett; ő előszólitja a’ szobalegényt ’s tőle a’ terem’ kulcsát kéri; ez mosolygva tekint rá ’s csudálkozva hallgat. ,No’s legény, én szobám kulcsát akarom !* szólt kissé boszúsan a’ kalmár. „Uram, önnek tréfálni tetszik — válaszolt a’ szobalegény — hisz Ön mintegy két óra előtt itt volt ’s minden holmijét elvitette? — Hogyan! ki vitte el innét holmimét ?* — ,,Ön maga, kedves úr.*‘ — ,Ezer mennykő! milly ostoba tréfa ez?** E’ zajra a’ hotel tulajdonosa is elötermett ’s kérdezte a’ hangos szóváltás’ okát. Midőn azt megtudta, így szólt: „Uram, ön talán csak nem fogja tagadni , hogy két óra előtt személyesen itt volt’s mindent elvitetni parancsolt; nem emlékezik Ön, hogy a’ szobáért 14 frankot fizetett; hisz erről az árjegyzéknek kezei közt kell lennie; tessék megnézni levéltárczáját , mellybe Ön azt rejté.** A’ kalmár nem tudja most, hányadán van ; mozgony gyanánt húzta ki tárczáját ’s abban megtalálja a’ fogadós’ jegyzékét a’ lefizetett 14 frankról. — Most mindig világosabb lan előtte , hogy meglopatott. Az alatt t. i. míg ő kábultan aludt, saját ruháját egy hozzá hasonló nagyságú személy által vétették föl, és bőrládíját, mellyekben 10000 frank értékű váltó levelek voltak, a’ du Nord hotelból elvitették. A’ fogadóháznak legényét és tulajdonosát könnyű vala megcsalni, mert illy emberek, kiknél a’ vendégek naponkint jőnek mennek, pontosan ritkán jegyzik meg ezek’ arczvonaljait, hanem annál könnyebben öltözetüket. A’ kalmárnak, mint utazónak, ruházata talán kissé feltűnő volt ’s igy a’ fogadós és szobalegény a’ vendéget inkább öltözetérül mintsem arczvonalairul ismerte. Óra, erszény és pénz, a’ruházattal együtt — végzett szerep után — a’ rendes helyre letéteték , hogy a’ meglopatottnak figyelme a’ tolvajságrul elvonassék ; hogy imígy benne aggodalom ne ébredjen ’s az alatt a’ váltókat könnyű móddal a’ különféle helyeken kifizettethessék. ’S úgy is történt. Minden már készpénzre vala téve,’s a’ kalmár 10,000 frankkal fizetett meg egy gondatlanul töltött éjszakát. Legfeltűnőbb az vala, mint tudhatá minden körülményeit a’ nőszemély olly pontosan;de a’ megcsalatottnak most eszébe ötlék , hogy midőn Havreből Parisba utazott, ugyanakkor a’ gyorskocsin egy jó barátját minden viszonyiról és szándékáról értesíté , a’ kocsi egyik zugában pedig egy nőszemély ült, ki alulni látszék , ’s imígy ez , mint utazó kémje egy tolvaj társaságnak , minden szót kilesett, ’s Párisba érkezvén a’ kalmárt itt a’ gaz czimborák által minden nyomon szemmel tartatá, míg végre a’ gálád csínye sikerült. (Adl.)