Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-17 / 14. szám

141. szánt t§411. Pest, február. 17. Koldulás’ megszüntetése nagy­váradon. Ismerve az erőt, mellyet ép szabályokra hely­zeti egyesületek magokban rejtenek , nem lehet ezek’ alakultán nem örvendeni. Napként világos igazság az , hogy magányos egyedek keveset tehetnek, egyesületek pedig mindent. Magányos egyedek , — ha őket leg­jobb akarat vezérli is, — saját szenvedélyek, korlá­tolt tehetség, hibás nézetek, ’s nem ritkán szilárd kitartás’ hiánya miatt akadályoztatnak ott , hol egye­sületek valósíthatják az eszmét , melly szellemi elvet ’s anyagi jót teremt elő. Egyesület, melly munkálati körében annyira terjeszkedik, mennyit saját egyedei­­nek műveltetése kíván , csak képességet készít cse­lekvésre. Egyesület, melly saját énjén tulemelkedve ollyat tesz, mi­nt közvetlenül nem érdekli, eljutott kötelesség-érzetének szükséges pontjára ; mert tudja, hogy az erő egyeseknek nem kizáró tulajdona ; hogy ész és szív’ országában törpe kalmárkodásnak helye nincs; hogy ész és szíveim , isten-erő , mellynek jó­tékony munkálatihoz igényt tarthat az első polgár úgy valamint az utolsó. — A’ 200­0 mérföldnyi Bihar , hol az egyesülési szellem már meghonosult , néhány év óta casinóval bír, ’s igy bírja a’talizmánt, melly az elszaggatott erőket nagy egészszé olvaszthatja össze. De nemcsak bírni valamivel, hanem azt hasz­nálni is : ez azon életbölcseségi szabály, mellytől mindennapiak az eltérések. A’ bihari nemzeti casino tudta e’ szabály igazságát, ismerte egyesülési köte­lességét , mit társasággá­ alakultakor magára von; egyesült , hogy NI. Váradon ’s testvér városiban az emberek’ legnyomorúbbjait, —a’ kolduscsoportot—kira­gadja helyzetéből , mellybe az naponkint alábbsülye­­dett, melly szennyes állapot (takaródzék bárki a’vi­lághírű Anglia’ számos koldusai’ példájával) egy polgári társaságnak sem kölcsönözhet egyebet gya­lázat’ érzeténél! — Úgy hiszem , nem épen érdek­telen közzétenni azon terv’ vázlatát, melly szerint a’ casinoegyesület az utczánkénti koldulást megszüntet­ni kivánja. A’ terv 5 szakaszra oszlik. 1 szakaszban meghatározza , hogy kik értetnek .koldus* nevezet alatt ; 2dikban értekezik a’ forrásokról, mellyekből a' koldulás’ eltörlésére szükséges pénzmennyiség besze­rezhető ; írdikban szól a’ koldusok’ eltartásáról; -tőik­ben az intézet’ igazgatásáról; odikben pedig azon mó­dokat adja­ elő , mellyek szerint az utón ’s útfélen gyakorlott koldulás megszüntethetik ’s az idegen kol­dusok kitiltathatnak. Az 1 szakaszt illetőleg : koldusoknak tekintetnek mindazok , kik annyira nyomorékok, vagy öregség ’s betegség miatt annyira erőtlenek, hogy élelmüket munkájok által meg nem érdemelhetik, és vagyonban szűkölködvén, mások’ adakozásibul kénytelenek ma­gokat föntartani. Hogy pedig a’ helybeli koldusok , minden más kéregetőtü­l , kiknek egy nemét a’ kik sza­kaszban az intézet pártfogolja , megkülönböztethes­senek , azok az illető város által minden esztendőben összehratandók. — A’ koldusok’eltartására szükséges pénzforrások: a) a’ középponti városok’ kezelése alatti kolduspénztárakban létező öszvegek kamatai; b) a’ nemesek ’s más polgárok közt minden új évben egy kötelező­ alakú iv hordatik szét , mellyre kiki följegyzi, hogy azon évben a’ koldus - tartásra men­nyit ajánl. — c) a’ perselyes kéregetés , melly kez­detben még hetenkint egy napra szorítva fönhagya­­tik, mivel a’ kellő mennyiséget előleges adakozásból beszerezni nem lehet. Botrány-elkerülés’ tekintetéből azonban a’ kéregetésre olly koldusok rendeltetnek, kik testi hibájik miatt undort nem okozhatnak. Hogy pedig kötelességükben annál szorgalmasabban eljár­janak , a’ bejövendő pénzbül bizonyos részt kapnak; d) ünnepnapokon a’ szentegyházak’ ajtajában , vásár’ alkalmikor a’ hidak’ réginél, czédulaháznál, város­házai előtt ’s olly helyeken, hol a’vásáros emberek megszoktak állani, egy perselyláda tétetik ki e’ föl­­irattal „a’ koldusoknak“. — Mivel a’ pénzforrásokról szólok, kötelességem­nek tartom a’ casino’ ügyszeretetét jellemzőleg meg­említeni, hogy télutó’ 16án tartandó tánczvigaloná­­nak jövedelmét a’ kérdés­ alatti czélra szánta. E’ táncz­­vigalomból nem megvetendő pénz - öszveget remény­lét azon körülmény, miszerint ugyanekkor ’s ugyan e’ czélra Bihar’ jólelkű hölgyei’ ajánlatiból begyülendő kelmék sorsjátékra tétetnek­ ki. E’ helyen a’ derék Lendvayt is kell említenem , ki a’ helybeli színész­­társasággal kezet fogva , a’ „szilaj ifjú“ czimű víg­játék’ előadásából 278 ft. 16 váltó krt szerzett az in­tézet’ javára. Nem mellőzhetem el a’ „Sas“ czimű vendégfogadó’ haszonbérlőjét Vörös Jánost sem , ki télha­löki tánczvigalmának tiszta jövedelmével, 98 forint 15 vtó krral járult az igen üdvös terv’ előmoz­dításához. Mi a’ koldusok’ eltartását illeti: a’ terv’ különbséget tesz a’ dologra­ képtelenek, és azok közt, kik egyszerűbb’s könnyebb munkára, például tollfosz­­tásra,’s a’fonás-szövés körül előforduló apróbb foglal­kozásokra alkalmasok. Az első rendűeknek, szegé­nyebb sorsú de becsületes polgároknál, szállás és élelem-fogadást javasol. Az utóbbiak’ számára pedig dologházat hiszen felállítandónak. Hogy pedig ez minél könnyebben sikerüljön , a’ dologház’ eszméjé­vel költséges­ műkészítvényeket nem köt össze, csak egyedül ollyanokra szorítkozik, mellyekben a’ nyomorék is erőtetés nélkül vehet részt, ’s mellyek az anyag’ olcsósága és a’ készitvények’ kelendősége miatt, bizonyos sikert ígérnek, mint például : a’ zsák- é s ponyvakészités. Ez által gondolja a’ tervet elérhetőnek, hogy azok, kik máskint önmagoknak ’s a’ társaságnak terhűkre lennének, szintolly mun­kás tagjaivá váljanak a’ hazának, mint más iparűzők, ’s fáradalmaik után szintúgy élvezzék a’ nyugovás’ örömeit . A’ dologházbani igazgatás ahoz­­ értő ’s fize­téssel ellátandó takácsmesterre bízatik, ki­. i. a’ kol­dusok’ munkálatinak irányt adand. Hogy pedig a’ mun­­kálkodási ösztön emeltyűt nyerjen, mind az igazgató mind a’ koldusok s ez utóbbiak iparuk és ügyességök­­hez aránylag­ a’ bejövendő pénzből bizonyos mennyi­séget kapnak sajátul.— Forrás, mellyből a’ dologház’ fölállitásira szükséges mennyiség szereztetik : a) a’ ca­sino által ajánlott, az újévi ’s névnapi üdvözlések’ meg­váltásából e’korig gyűjtött 1002 fl. 30 v. kr.’s még ezen­túl gyűjtendő mennyiség ; b) egy különös adakozási ív, a* mellyre íratandó pénzöszvegek egyedül e’ czélra fognak használtatni.— Ha e’ két forrásból most mind­járt annyi be nem jövend, mennyi a’ dologház’ meg­szerzésére szükséges volna, addig is, míg az inté­zet ezt tehetné, dolgozásra egy alkalmas ház-udvart

Next