Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-20 / 15. szám

58 Jetics Sándor gróftól vett részhez azonban terjedtebb allodiatura tartozván, ebből maradt fen; a’ zálogos idő pedig ezen utóbbi részre nézve rövidebb de ezért a’ zálogos somma is kisebb. — És ezek, miket a’ Szegzárdról, m. e. dec. 19-én Kapocsy József által, és i. e. jan. 5en névtelenül tör­tént közlések közt található különbség’ megfejtésére nézve, bár útközben csak és elkésve, a’ közönség elibe adni kötelesnek tartam magam; mind a’ tárgy és közönség iránti, mint említém , tiszteletemnél fog­va , mind azon tekintetből, mellyel édes atyámnak , ki 70dik évében az úrbéri megváltás ez ifjú mozgalmá­ban el nem vénült lélekkel részt ven, tartozom. Alig lehet, e’tárgyról szólván, azon örömet nem fejez­ni ki , mellyet hazánk’ több vidékin tapasztalhatni, hogy az úrbéri megváltás’állapotja iránt a’részvét ’s méltány­­lat élénken nő és terjed, jelesen azon kitünő megyében, honnan ezt írom, mellyben a’lelkesedést már cselekvés is követte,’s melly, úgy látszik,e’ részben hazánkat több eredménnyel is örvendeztetni készül.—De szabad legyen egyszersmind azon méltó ’s alapos bizodalmát kinyilat­koztatni , hogy felséges Királyunk’ magas kormánya nemcsak ápolni fogja a’ hazában e’ nemes növényt , hanem roppant körének minden részeiben hatalmas esz­közléssel életbe hozandja ’s előmozdítandja amaz üd­vös törvény’lelkét, melly fejdelmü­nknek és mindazok­nak, kiknek e’ részben tanácsával és eszközlésével királyi kegyelme élt, még a’ késő maradék’háláját is biztosítja. — És igy engedhet talán valamit e’ részben szép reményeknek a’ magyar, a’ nélkül hogy az Opti­mismus’ sokszor félremagyarázott alakjában tűnjék fel. Egyszersmind azonban azt vélem, igen is jól és czél­­szerűen fogja tenni, ha e’ remények közt a’ dolgot minden ágaihoz komoly ’s előítélet nélküli elmélkedés’ és szoros számolás’tárgyául tűzi magának; e’mellett pedig eszmék’ ébresztésire, terjesztésire ’s az élet­behozás’ útjai’ ’s módjai’ kifejtésére mind a’ földesurak mind a’ jobbágyok előtt, hogy a’cselekvés könnyeb­ben, helyesben és gyorsabb, biztos­ sikerrel követ­­kezhessék, hírlapjaink’ derülő időszakának jóvoltával élni el nem mulasztja ’s el nem halasztja; mit én is némelly észrevételekre nézve, miket a’ kokasdi meg­váltásra vonatkozólag hallottam, mindjárt ezennel, ha kissé rögtönítve is, tenni nem tartózkodom. A’ megváltási sommát, mellyet a’ kokasdi szer­ződés egy egész telektől 900 pengő forintban állapít meg, némellyek sokalták, mások ’s többen kevesel­­ték; sőt voltak, kik ebben szinte a’földesurakra nézve a’ dolgot máshol nehezítni fogó példát gondoltak szem­lélni. Azonban úgy látszik, a’ helybeli körülmények olly különbözők, hogy a’ megváltásra nézve általá­nyos kulcs alig vétethetik fel, ’s egy szerződés a’ meg­váltási elvnek életbe hozására igenis mások előtt serken­tő példa lehet,de a’ megváltási sommáknak máshol is zsi­nórmértékéül nehezen szolgálhat. Csak maga a’füstpénz a’mintegészekre vagy talán szinte nyolczadosakra oszt­ok a’ telkek, a’ megváltási tőkében egyegy telekre nézve száz forintnál is nagyobb különbséget tehet; a’ munka’ becse a’ különös adózás mellett urbérileg birt, vagy nem létező remanentialis földek, a’ kilenczed’ értéke ’s egyebek pedig a’ különbséget még inkább ne­velhetik; úgy hogy lesz hely , mellyben a’ kokasdinál sokkal kisebb somma is igen elég lehet egy egy telek’ megváltásáért; ellenben lesz más, hol a’ jobbágyok annál jóval és könnyen többet is adhatnak. — Ha pe­­dig megváltási sommára nézve ugyancsak például szol­gálhatna az egyik szerződés a’ másiknak, azt tartom, a’ mérsékelt sommája’s ezzel más községekben is ked­vet és bátorságot­­gerjesztő példák volnának legkivá­­natosbak és szükségesbek a’ hazában. Épen nem mint­ha e’ dologban magáénak feláldozását és jelenleges jövedelmei’ csökkentését gondolnám a’ földesurtól kö­­vetelendőnek , hanem mivel a’ gyakori és gyors úrbéri megváltásokat a’ földesúrnak is érdekében látom, eze­ket pedig csak mérsékelt áron várhatni. Általán a’ nép­gazdaságnak, az egyedi úgy mint a’ közpolitikának ’s ismét az egyedi úgy mint a’köz financziának jól értett elvei ’s kivánatai — a’ mint helyesen állíttatik , hogy in ultima instantia mindenkor egyeznek— úgy különö­sen ez állapotban egybehangzólag a’ könnyű és termé­szetesen igy de csak igy terjedt és szapora követke­zéssel, reméllhető úrbéri megváltásokat tanácsolják. — Népgazdasági tekintetben, azt hiszem, nem lesz, ki előtt magyarázat, annál inkább bizonyítás kellene. A’ köz nemzeti politikára nézve szinte alig marad kérdés, kivált ha nem hagyjuk figyelem nélkül azon irányt és mozgal­mat, melly az itt fenforgó tárgy körül is világszerte léte­zik és világerővel hat. Ettől,a’ mint ezelőtt hasonló rop­pant állapotokban nem tudta,úgy illusiv volna hinni,hogy most lesz képes magát elkülönözni,elszigetelni a’ ma­gyar, de a’ szelidebb , jótékonyabb, semmit nem dúló, csak javító nemesítő formák’ és módok’ választása hatal­munkban van ; és hála ! hogy erre nézve már a’ Fej­delem és a’ Nemzet világosan és törvénynyel nyilatko­zott.­­ A’ földesurak’ egyes politikáját továbbá, ha azt valaki bármi szűkkeblű vagy nem mély belátása tekin­tettel a’ köz nemzetitől fonákul elválasztani próbálná is , a’ contributionalis­ urbarialis fundus’ az 1715dik év óta volt sorsának egy kis átszemlélése után bizonyosan csakhamar imezzel épen egyezőnek és az úrbéri meg­váltást az egyes földesurak’ szinte legfőbb külön ér­dekei közé is tartozónak vallani volna kénytelen. Fi­­nantzialis szempontból végre nem nehéz átlátni, hogy a’jobbágyra nézve a’ mérsékelt megváltás nemcsak kí­vánatos , hanem pénzbeli, úgy ipari’s kereskedési je­len állapotunk’ tekintetéből úgy­szólván conditio sine qua non. Egyezik azonban ezzel a’ földesúri finantzialis érdek is, és ezen állítás paradoxnak nem fog tetszeni, ha a’ földesúri érdeket kellően és a’ megváltások’gyors ’s gyakori volta’ tekintetében is felveszszük. Magyarországnak jelen pénzi és gazdasági állapotá­ban t. i. a’ földesur, ki hitel-intézetek’ nemlétében nem igen tud sokszor szert pénzre tenni, a’ megváltási sum­mát nemcsak 6°/0 kamatra használhatja, hanem azzal bi­zonyosan kevés kivétel mellett gazdaságában idő- ’s kamat­vesztés nélkül talán nem kétes vállalatokat pró­bálhat, hanem bizonyos és bő gyümölcsü, sőt sokszor a’ legsürgősb és egy kissé jobb gazdálkodásra mellőz­­hetlen beruházásokat tehet; némellykor talán súlyos , zsibbasztó feltételek alatti,vagy épen veszélylyel, rom­lással , szégyennel is fenyegető adósságokat fizethet le; úgy hogy hazánkban (ismétlem, kevés kivétellel) az ille­téke az azt nyerő földesurra nézve nemcsak azon jövedelem’ tekintetébe jön, melly száztóli hat kamat­jában fekszik, hanem ennél nagyobbat hoz, sokszor pe­dig kétszer annyit, még többet is fordít. És igy azon előttem józannak látszó finantzialis elv szerint, hogy a’ tökének értékét gyümölcse szerint kell mérni, az olcsó­nak tetszhető megváltásdij’ gyümölcsözéséhez képest roppant sommának hatásával bir, hasznát hozza be , ’s helyét pótolja az azzal jól­ élő földesurnál, ki más módon , mire figyelmet kérek, bármelly ügyesen érti is a’ gazdaságba a beruházást, erre magának pénzt sze­rezni többnyire még sem képes, és ennél fogva a’gyors

Next