Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-20 / 15. szám

bár mérsékelt megváltással, melly az ő máshonnan ne­hezebben pótolható hiányát fedezi, magának nem cse­kélyebb hasznot szerez, mint jobbágyainak. És mit mondjunk azokról, kik talán a’ jámbor földmivelő’ fel­szabadításának dijával sequestrumot, concursust szün­tethetnek meg vagy mellőzhetnek el, sokszor a’hitele­zőikre ’ általok hozott nyomorúságnak lélekrázó szem­lélésétől óhatják meg magokat’s maradékaikat, és el­kerülhetik a’ lélekismeret’ súlyos önbüntetését, mely­­lyet a’ legügyesb arrangement és az e’ mellett bár ismét következő,,purpurarum usus salerna vitis és ad­ae­­menium costum“ sem képes engesztelni.—Végre nem hiú hit, hogy van dolog , mellyet az isten’ áldása kö­vet. Ha van pedig egy, illyen a’jobbágyok’ felsza­badítása. Ebből emberi jobblét, emelkedés, boldogu­lás virágzik fel, ’s malasztja elég dús , hogy minden eszközeit, és ezek közt ama’sommát is , melly a’jót létrehozni segítette, szerencséssé’s jól és gazdagon gyümölcsözővé tehesse.­ Valóban amaz „áldást hoz’ mély jelentőségű a’ jámbor nép’ szavában , és ki. a’ dol­gokat terjedtebb körükben és hosszabb folyamatokban vizsgálja , sokra nézve az ellentétben is ama’ hitet iga­zolva fogja szemlélni. Tekintsük a’pálinkafőzést. Váj­jon látjuk e, hogy azt minden feszített törekvés , rop­pant készületek és erő-ráfordítások mellett különös gyarapodás követné? avagy midőn sok pálinkafőzés­nek eredményeit, magára a’gazdára nézve , utolsó kö­vetkezésében tekintjük, a’ „tam­en curtae nescio quid semper adest rei“ nem jön e, önkénytelen is nyelvünk­re ? — Igen igazságtalan volna azonban , ki a’ pálin­­kafőzés-üzőket már most azon tekintetek után­ ítélné meg, mellyek alá a’ pálinka igen méltán esik. Ők még most bizonyosan optima fide követik a’ pálinkafőzést ’s gyártást, és mi ennek kártékonyságáról mondatik, csak hiú ábrándozásnak vélik. Vajha orvosaink és kik­nek egyébiránt tudományuk’, ismereteik’ körébe esik a’ dolog , a’ pálinkafőzést nemcsak az azzalfárasztás’ következéseire nézve, hanem a’ pálinkagyártásban is orvosi óvó közfelügyelet alá tartozó körülmények’ te­kintetében a’ nagy közönség előtt értekezéseik’ ’s nyi­latkozásaik’ tárgyául vennék. Melly állapotban pálin­kagyártó hazánkfiait koránsem merném elleneinknek tekinteni, sőt azt hiszem, hogy épen az ő anyagi ’s erkölcsi jól felfogott érdekűknél fogva ők ezen megvi­tatásban nemcsak mint kazánjaik’ , gyáraik és moslé­­kuk’ védjei, hanem mint őszinte hív tagjaiok fognak munkás részt venni. Ezen óhajtással hagyom el a’ közbevetést, és visz­­szatérvén saját tárgyamhoz, egy gyakran mély calcu­­lusnak ’s a’ maradék’ javát tárgyazó jó ’s bölcs cselek­vésnek színét bitorló fallaciát említek, melly sok előtt mind és méginkább késtetheti’s gátolhatja a’majorsági föld’ egy részének kisebb testekben örök haszonbéri, vagy talán más formájú szerződés mellett, melly sze­rint a’ töke is lefizettethetnék, közvetlen az önmunkás földművesnek hazánkban sok tekintet alatt’s csak azért is igen kívánatos átadását, mivel sok földesur úgysem képes majorsági ’s pusztai birtokát egész terjedésében kellően és hasznosan mivelni. Azon tekintet áll t. i. sokszor illy földesúr előtt, hogy maradékinak azzal kárt tenne, mivel majd 50 v. 100 év múlva, vagy nem tudom mikor, a’ föld’s az úrbéri járandóság többet fog érni, mint azért most kapna. Azon önkint támadó el­lenvetést pedig, hogy jelenleg mind az egyik, mind a’ másikféle szerződés után több , könnyebb ’s biztos­ jö­vedelmet volna képes szerezni magának a’ földesúr’il­lető birtokából, mint abból szokott gazdálkodással min­den arra fordított pénzerő — és mit sokan számba sem vesznek, pedig számba venni igen is kellene, minden a’ gazdaságba ölt ideje, fáradsága , észtehetsége ’s élet-élvezete mellett is — fordítni képes , ezen ellen­vetést mondom előítéletnél fogva csak némi gondolko­dásra sem méltatva elveti. Ha pedig csak általán gondolkodunk is a’ dolog­ról , önkint feltűnik , hogy azon tekintet, melly az előb­biekhez képest a’ földesurat ollynemű szerződésektől tartóztatja, mind örökké igy fog állani, a’nélkül hogy valaha czélhoz jusson. Mert a’ mint 1841ben nem meri valaki a’ világos hasznú változtatást megtenni , mivel azt hihetőleg az 1900dik évben még nagyobb nyereséggel fogja maradéka tehetni, úgy ez az 1900- dik évben, ha nézetét nem változtatja , a’ SÖ0Odik évre fog várni, ’s igy­­. E’ szerint a’ nemzedékek egy­másután csak a’ valóságos mindenben és mindig előző eszmében élnek, ’s a’ mindenkor távozni fogó jöven­dőt, nem mint illik, a’jelennek­ legjobb élésre nézve vezérlő, bátorító ’s óvó nemzéül tekintve , hanem azt, a’jövendőt t. i. tűzvén ki magoknak közvetlen élvezet’ tárgyául, anyagául, az élvezetet soha el nem érhetik. Nem emlékeznek meg, hogy mit jelent a’ „ma pénz­ért, holnap ingyen.“ A’jelen, melly , meglehet, csak a’ jövendőt bármelly igen elértő ’s méltányló léleknek cselekvő mezeje, elhanyagoltatik , és igy áldoztatván fel a’ jelennek igazán a’ jövendő, nem ugyan aman­nak szerfölötti élvezése, hanem a’jelen’ ’s jövendő’ eszméinek visszás felfogása, elcserélése ’s összeza­varása által a’ gyarapodás, emelkedés mindig csak idea et sperativo marad. Nem illik é ide , a’ „rusti­­cus exspectat dum defluat amnis ’s a’ t.“ versnek tanú­sága? Egy kedves ifjú barátomnak, ki ezt olvasván vegye szives köszöntésemet, elmés észrevétele jut eszembe ,hogy minden élő nyelv közt a’ magyarnak legtöbb futuri modusa van.“ Bár ezen észrevételnek nyelven kívüli alkalmazhatása minél előbb megszűnjék ! De számolás alá való a’ dolog. Nem ideális , ha­nem valóban létező szerződésekből vett számokkal élek pedig, midőn például előhozom, hogy egy vidéken, hol haszonbélül körülbelül két pengő forint fizettetik esztendőnkint egy egy hold pusztai birtoktól , örök ára pedig ugyanilly hold jobb-roszabb földnek 50­0. forint körül áll, lehet találni földmíveseket, kik örök haszon­bérbe egyegy pár holdat felfognak, ’s oda vevén la­kásukat, ’s fél­ekés, fél kapás gazdaságot űzvén kis telkeiken, ezek’ holdjától évenkint a’ helyezethez ké­pest 5—6 ft. p. örömest fizetnek ’s okosan fizethetnek ; mert jutalmasb, jobb állapotra jutnak , mint ha bér­ben kénytelenek lakni más­ házánál. Némelly igen ked­vező helyeken még többet is adnak. Világos erre néz­ve , hogyha az örök eladással hasonlítjuk is ezen szer­ződéseket össze , ámbár nagyobb testben nem mindig lehet , és nem olly könnyű szerrel az örök eladásokat megtenni, az allodiaturának csak egy ’s fökép olly ré­szére nézve pedig, mellyet a’ tulajdonos talán amúgy sem hozhatott érdemes jövedelemre, meg nehezebben, világos, mondom , hogy az 50 fr. capitalisnak , mely­­lyet a’ szokott mód ’s folyó ár szerint a’ földesúr egy­egy holdért kapna, 1.° 10 kamatját t. i. 3 fcot, az illy szer­ződő évenkint bátran elköltheti, ’s igy jószágának teljes hasznát kimerítheti, mégis ezen felül még 3ftja marad évenkint minden holdtól, mellytöl, mint emlí­­tém, 0 ft. örök haszonbér adaték évenkint; vagyis az ezáltal képviselt 50 pengő forint capitalis minden hold­tól mintegy ráadásul gyümölcsöz. Ennek jövedelmét már, a’ jelennek feláldozása nélkül, a’ maradék’ szá­

Next