Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-06 / 2. szám
szédeikbe igen gyakran e’ szokat: ,kedves* ,édes* ,ügyes* ,kicsi/ Soha nem fogom feledni, milly kellemteljesen hangzanak e’ szavak a’ legszebb lyányok’ egyikének szájából. Egy kis Lajos nevű fiúcska ügyesen tánczolt, ’s ő mondá: „Ó de ügyes, ez a’ kicsi Lajos ! — Lajos édes jöjön hozzám !“ . • A’ megszólitásokban az ,édes* ,kedves* szókat a’ főnév után szokták tenni „anyám édes“ „Sophie kedves“ ’s a t.............Az ,ügyes* szónak tág értelmet adnak p. o. „ügyes darab volt a’ mai“„a’ bizony erősen ügyes kicsi bál volt** kis,és kicsiny helyett ,kicsit* használnak , gyakran igen nagy kellemmel, ’s a’ t. Még sok erdélyies kifejezést és szót jegyeztem meg ; de minthogy tájszavak’ gyűjtésére kiküldve nem vagyok, a’ tájbeszédmódok’ feljegyezgetését pedig ügyesebb kezekre hagyom, — talán elég volt ezúttal ennyit futólag megemlíteni, igy is félve,hogy tán unalmasok voltunk.#) — T............. [sége következik.') Zsigmond magyar király ’s Morszinai Erzsébet. (Rege) A’ magas budai váriakban ülő Zsigmond király. Egyedül gyászolt a’ pompás szobákban Mária nőjének nagy Lajos’ fönséges leányának, halála fölött. Híjába ékesíté fejdelmi költséggel elődei’ palotáját; a’ drága bútorok’ fényéhez híjába kapcsolta a’művészet’csinosságát. Az nem vala többé, kit mind ez illetett; ki szellem és testre legragyogóbb ékesség, mind ezen kincs közöl kiviláglott. Nem hangzék többé, mint egyébkor, ünnepélyes örömzaj a’tágas termeken végig; nem tündöklött már a’ Duna’ tükrén az ezer gyertyának viszfénye, mellyek a’ legvidámabb örömek’ székhelyét olly sokszor megvilágíták , és nem hangzanak már a’ vándor’ fülébe hárfazengzetek, nem ének és zajos dalkarok. Komoran és szomorún járda! Zsigmond magányos várlakában. — — De kirántja őt tompa merengéséből azon hír, hogy az oláhországi vajda meghalt; hogy Dán és Mirxa fltestvérek harczra keltek az apai örökség fölött, és a’ bojárok fegyvert ragadtak a’ testvér-igények’ kivívására. Ozmánokon ez időben a’ hatalmas Bajazet uralkodott. Európából Ázsiába, ’s Ázsiából Európába győzelem’ szárnyain repülve, mindent rettegéssel töltvén el ’s tűzzel vassal pusztítván, népétől ,Égvillám* nevet kapott. Neki fejet hajtanak Ázsia’ fejdelmei, ’s Konstantinápoly, neve’ hallására reszketett; honunk’ nagy aggodalmat érze szomszédságában ’s a' keresztyénség irtózással várta tervei’ kifejlendését. Hübérnöki kötelességéről , becsülete’ híréről ’s testvére elleni nagy haragjában magáról a’ szent vallásról is megfelejtkezvén Dán , Bajazetet hívta segítségül. — Ezen hírre fölvergődék Zsigmond mély bánatából. A’ hit’ védelme, az ország’ dicsősége a’ véghelyek’ bátorsága hadsereg-küldést kívántak az elpártolt és hitetlen szövetséges ellen. A’ király egész Magyarországon fegyverre szólita fel alattvalóit. Jó kedvvel, harczkészen siettek a’ lovag-vitézek hadiszerekkel é s harczosokkal ellátva az ország’ minden tájiról a' fejdelmi székvárosba. Az egybegyült országnagyoknak, bánok ’s grófoknak , püspökök ’s nemeseknek tudtokra adá Zsigmond, hogy a’ keresztyén hitet veszély fel) Igazítás f. é. Társaik’. 1 számában ugyanezen csikkben a' 3 d. lap. 1 szelet 37 sorban alulról ,,1840 kir hely. olv. „1834 kiu. a’ 2 d. szel. 3 d. sorban „Lábas-házi h. olv. „Lábas-ház“, a’ 4 d. lap. 1 szel. 36 d. sorb. „tudó mailyai kis h. olv. „dolmányaik“ nyegeti, hogy a’ magyar birodalmat csapások várják, ’s Oláhország a’ magyar koronától elszakadni készül. ’Sz illy gyalázatot elhárítani akarván összegyűjtötte őket, hogy csapatikat személyesen vezérelve, azokkal a’ haza’ és keresztyén név’ örökös ellenséginek uralkodója ellen csatasíkra keljen, hogy közöttük vérét ontani kész a’királyi szék és anyaszentegyház mellett. A’ bátor hadsereg hangos helybenhagyással fogadta királyának kijelentett szándékát. Legott az egész táborban kihirdetteték , miről légyen a’ szó , ’s következő nap’ hajnalán egy válogatott sereg indult a’Kárpátok felé. Elül Zsigmond a’ nemesség’ virágjával , utána lassúbb menettel a’ harczosak’ főcsapatja ’s légiitől a’ hadiszerek. Azon hegyekben, hol Erdély honunkkal határos, Sztrigy patak’ hosszában nyúlik el a’ kies hátszegi völgy. A’ zöld dombok termékeny ligeteket ’s kövér legelőket koszorúznak’s a’ hegyhalmok vidor kedvtöltésre híják meg a'vadászt.Elbájolva azon szépségek által , miket itt pazar kezekkel halmozott a’ természet, arra határozta magát Zsigmond, hogy kissé itt mulat ’s az utána jövő serget bevárja. — A’ nyugalom újra felszaggatá az alig hegedni kezdett sebet, ’s ő inkább a’ magányos elvonultságot kereste, mrtsem vígkedvű utitársival vadászatra vagy a’ körüllakó bojárok’ látogatására ment volna. — Messze vidékrül sietének ezek uzokat tedvezleni ’s résztvenni azon háborúban, mellynek vészszel fenyegetett határikat ótalmazni kellene. Minden inger nélkül hangzik el Zsigmond’ füle mellett a’Morszinai Erzsébet' ritka szépségét ’s nemes magaviseletét magasztaló hír ; alig méltatja figyelemre a’ bizonyossá tételt atyja' készségéről ’s azon buzgalmat, mellyel embereit fegyverzi; az öreg' lángoló bátorságát ’s annak minden lovagi gyakorlatban csodálatos ügyességét. Az ünnepélyes napon , mellyen valamennyi erdélyi főnemes a' királynak udvarolt, Morszinai mindenkit felülmúl pompás fegyverivel , szolgák’ számával, fejdelme iránti vonzalmának tanújeleivel, ’s a’ szándékba vett táborozásra nézve bölcs tanácsával. Most őt Zsigmond mindenki’ elibe teszi: véleményére figyelmesebben hallgat , mint bárki máséra , ’s hogy a’ háború’ tervéről tanácskozhassék vele, megígéri neki, hogy meghitteinek színével látogatandja meg várkastélyában. Jókor reggel kész vala Zsigmond a’ gróf kastélyába lovagolni. A’ völgy keskeny oldaltorkolatában erdős cserjével körülfogva , egy a' Sztrigybe csörgedező patak’partján feküdt a’ várlak, kellemes teitekben. Régi jobbágy-szokás szerint a’ gróf völgye minden lakosival kastélya' kapujában várta fölséges vendégét; körülte nője , ttjai 's közöttük a' virító ifjúság’ teljes fényében Erzsébet. Zsigmond kisérőji már távairól kikémték a' magasztalt szüzet 's mindegyiknek sebesebben dobog vala szíve, ha szeme a tömegben megtalálta. A’ király mellett lovagló urak rámutattak , mint dicséretük bizonyságára. Barátságosan üdvezle a’betérő urat, ki múlton 's jövendőn merengve csak futó tekintetre méltatt a’ hölgyet. — Híveivel a' király haladék nélkül a gróf’ vártermébe megyen, hol már a' megtámadott vajda’ küldönczei várták őt; tudósítás is érkezett az ellenség’ mozgalmiról és hogy Bajazet’ félelmetes basái'egyike útban legyen az elpártolt vazai segítségére. Mindnyájan soká ültek haditanácsban , hol a’ király figyelemmel hallgatta a’ tapasztalt gróf’ javaslatit; végre megállapíttaték, hogy egész erővel rontanak az ellenséges országba é s nyíltan támadják meg az ellent. "