Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-27 / 17. szám

zésin. — Közönséges panasz szerint népszerű ’s is­kolabeli könyvek’ hiánya, vagy a’ már létezők’magas ára azon ok, melly gátat vet a’ népműveltség’ fejlő­désének. Ez akadály mellé többeket sorozhatunk , ’s ha a’ sőt, —hogy t. i. alkalmas néptanítók’ szűkét saj­nosan érezzük— elhallgatjuk is , megemlítjük: mikép sok szülét a’ tanítási bár igen csekély bér’ megadá­sától irtózás késztet iskolából vagy egészen, vagy idő előtt elfogni gyermekét.. Nem sóvárog ugyan a’ pór­gazda, midőn 3—4 mázsa gyapjának árát az itt amott hatalmasok’ pártolása mellett egyedáruságot gyakorló izraelita haszonbérlő , hitelezett moslék-italáért ’s hit­vány áruczikkeiért letartóztat, de a’ tanításért eső fi­zetést sokszori sürgetés után is szitok közt csikarhatni ki tőle ; a’ napszámos alig vár vasárnapra, hogy ar­­cza’ verítékével hat nap alatt szerzett keserves keres­ményét hitetlen korcsmáros’ és sötét-képű brágós’ ke­zeibe fecsérelhesse; hanem, hogy izzadsága’ bérének csak igen csekély részét fiában kamatozó tőkévé szen­telje , arra nem is gondol, mig neje, a’reggeltől es­tig kapuban ülő, alamizsnát csalni küldi gyermekét „beteg szüléje’ számára.“ — De azon szülők is, kik gyermekeiket legalább azért iskoláztatják, hogy hol­lótok felől ne aggódjanak, a’ tehetősbek ugyan alig várva, hogy a’ fiú ostort bírjon, az uraság’ földeit turkál­­tatni zaklatják ’s a’ kikeletkor már munkára szorított nö­vendék még inkább elpimaszodott testtel és lélekkel sóvárog mezei munka’ végeztével iskolába; a’ sze­gényebb sorsuak pedig lábbeli’s alkalmas öltöny’hiá­nya miatt teletszaka honn kuczkóztatják henyéléshez szoktatva gyermekiket. Csoda-e így, ha csiga-lassú­sággal halad falusi iskoláinkban a’ szentügy. Azonban legyenek bár lehetőségig képezett tanítók, kik fontos helyzetűk’ méltóságát érezvén ügyszeretet’ szent hevé­től lángoló kebellel törekedjenek megfejteni a’szintúgy nagy mint nemes feladatot; szigorún köteleztessék kiki gyermeke’ huzamos­ ideig taníttatására; a’ sze­gényeken közönségéből fizetés által könnyítsünk; le­gyen özönsokasága a’ hallatlan­ olcsóságu iskolai és népszerű könyveknek; csak azt érjük el, hogy az is­kolai évek’ czélirányosan töltetnek, a’gyönge növen­dék’ tehetségei egyenközleg fejtetnek ki, de az isko­lából kilépéssel megszakad a’ nagy munka’ fonala. Egy szomorú korszak kezdődik a’ pórsuhancz’ éle­tében a’ közéletbe ügyesedés által. Látja, mennyire ön­kény vezérli utában azt, kinek tiszte volna törvényt ’s igazságot szolgáltatni; majd füleibe jő , hogy ’s miért kapott ez vagy amaz közönségesen ismert főtet­tes a’ megyei börtönbül szabadulásra hasznos utasí­tást , épen attól, kinek szép helyzete megtorolni a’köz­béke’ és bátorság’ háboritását. Most bajba keveredik; ‘ártatlansága* tiszta érzetében bátor lélekkel jelenik meg a’ törvény’ martalékszomjas szolgája előtt, ’s mi­vel az igazság’ egyszerű színének arany nem köl­­csönze verőfényt , feketét ir fehér helyett az igazság’ embere; és ő veszve van. Majd feljebb kereskedik. Ér­zékenyen rajzolja a’ kiállótt méltatlanságot, gyász­­szinekbe öltözteti a’ fekete-lélek’ koholmányát; ’s mit nyer ? A’ „nyugtalan“ és „lázongó“ vasbaverve ta­­szittatik pokol fenekére , hol elég ideje van aztán meg­siratni meztelen igazságán alapított bizodalmát; és szerencsés, ha siránkozó rokoni, csekély vagyona’ föl­­áldozásával megszelidítheték a’ kény urat, ki nagylel­kűt játszva végre kieszközli, hogy pár év múlva , ed­digi szenvedésének betudása mellett, szabadon bo­csáttatik. ’S ezen vértanú most okoskodik, hasonlítgat, ’s ítél. Álomkint lebbennek el szemei előtt iskolai tanul­mányi, ’s rettenetes valóra ébredvén föl, amazok’ro­vására a’ gyakorlati életnek adnak jelentőséget. — Egy gondolat száll itt meg bennünket, merész ugyan de nem kevésbbé alapos. 1) Vájjon nem volna-é czélirányos népnevelési tekintetből az olly becsületbeli hivatalokat eltörleni, mellyek közvetlen érintkezésben vannak a’ néppel? — Megettük kenyerünk’ javát, fél­század’ terhe nyomja vállainkat, és szenvedélytől tisz­ta kebellel mondjuk el, mikép számtalan helység előbb nyugalom ’s bátorság’ békés lakhelyei—lőnek zsivá­­nyok’ ’s latrok’ barlangivá, miután becsületbeli tiszt­viselőknek szolgáltak lakhelyül.— Nem egyszer ta­pasztalok szomorúan , hogy az ingyenhivatal roppant gazdagsághoz nyitott utat; hogy ’s miképp az olvasó és népbarátok’gondolkozására hagyjuk. — 2) Nem len­­ne-e hasznos eredményü némaelly uradalmakban a’tisz­tek’rakonczátlan szeszélyit szorosabb korlátok közé szorítani?— Mint hat például a’ nép’ erkölcsére, mi­dőn az uradalmi kormányzó’ tekintete által adatik visz­­sza a’ tolvajtól kicsikart martalék; vagy a’ férjük­ ár­va csak úgy kapja ki csekély illetőségét, ha az ellen­őr­ tiszt’kincsszomját kielégité?— Hogy’ tetszik uraim, midőn aljas czéljai’ valósítására népsöpredéket látit becsületes hivatalbeli ellen az , kit ura azért fizet, hogy a’közcsend ’s bátorság fentartassék; vagy mikor egy őr­jöngő anya dühöngve jajveszékeli, hogy a’ földult lelki nyugalom’ romjain az üllé kárhahotával győzelmi ünnepét, ki azért állíttatott, hogy feddje­ meg az er­kölcstelenséget !! — Ismertünk ugyan mi ’s ismerünk sok lelkes tisztet, ’s milly ritkák a’ feljebb elősorolt szomorú jelenetek egyesek’ uradalmiban , épen olly gyakoriak ott, hol testület birtokolván, a’tisztek bi­zakodva bitorolnak földesúri hatalmat. Őszinte keblünk , jót-akaró tisztaszándékból közlé e’ töredéket, ’s némi figyelmeztetésül azoknak , kiknek kedvező helyzetök szerencsés alkalmat nyújt a’ közjó­­munkálásra , ’s azon férfias nyilatkozással teszszük le tollainkat, hogy viszszaélések’ ’s kihágások’ megro­vására mindig készek leendünk. ÁRBOCZ és JENŐ: Elegytár. (A’ némaság-gyógyító.) Depotat, az isme­­retes mágnesező, mint mondják, feltalálta módját, mi­szerint a’ némákat mágnesezés által meggyógyíthat­ni. Nancyban két siketnéma, mikép a’ hírlapok köz­ük, több mint száz ember’jelenlétében nyerte illy után vissza a’ szólás’ és hallás’ tehetségét. (Hoszszú időhatár) Scott Walter egy iz­­landi koldussal találkozik egykor, ki tőle egy sixpen­­cét (fél shillinget) kért. Sir Walter sokáig keresgélt zsebében’s nem találhatván, végre egy egész shillin­get nyujta neki ’s imígy szólt mosolygva : „De el ne felejtsd barátom, hogy most nekem egy sixpence-el adós vagy.“—.,,De hogy felejtem! — válaszolt a’kol­dus— óhajtom, éltesse Önt isten, míg azt ismét visz­­szafizettem.*“ (Becs’ népessége.) Ez mult­ évi összeszám­­lálás szerint 349,032 lélekre terjed ; e’ népesség ismét két osztályra szakad , t.i. olly lakosokra, kik e’ főváros* kebelében születtek, ’s ollyanokra, kik ugyan itt pol­­gártársilag keblesültenek, vagy csupán megte­lepedtek. Ezen utóbbiak’ száma 132,900, ’s így az első osztályba csak 202,708 egyed tartozik.

Next