Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-03 / 18. szám

1§. szánt Pest, martziu­s’ 3­1§41. F­e­l­s­z­ó­l­í­t­á­s Honunk’ buzgóbb emberbarátihoz, h­o­n­­fitársunkhoz, és hitünk’ sorsosihoz, a’ Pesten felállítandó reform, fő-oskola’ ügyében. Korunkban nemzetünk, szebb jövendő felé hala­dásának korszakát éli. Elmaradását érezve, mellyet mostoha körülmények ’s hosszas lelki tespedés okoz­tak, miként elkésett vándor, kettőzött sietéssel halad előre az; közte minden ki jóra, szépre, nemesre, szellemi erőt vagy anyagi tehetséget érez magában , fut, fárad ’s munkál; ébresztni, javitni, alkotni buzog mindenfelé, hol hona’ javára teendőt lát vagy sejt. Munkás méh-kaptár jelenleg nemzetünk, tavasz’ nyí­lásában, melly hosszúrél’ zsibbasztásának rajog ren­dezni pótlásit. — Valóban sok is történt munkás ébre­désünk’ e’szép korában közöttünk , százados előítéle­tek, szűkkeblüségek fejtetének ki, józan szabadelmü­­ség’ szövétnekinél nyomasztó homályikból; hiányok pótoltatának , gátjaiból kiegyengetteték a’ nemzeti ha­ladás’ pályája ; mik után hasznos egyesületek ’s re­mény-dús vállalatok jövének létre. De valamint méltat­lan fogna nemzetünk iránt lenni az, ki haladásunk’je­lenségeit kétségbehozni , vagy tagadni merné : úgy hiúnak, vagy külföld’ haladásával ’s hazánk’ erőivel ismeretlennek, vagy épen újabb tespedés’alkalmit ke­resőnek kellene azt vallanunk , ki hinné vagy állítaná, hogy nemzetünk már megtevő mit tennie kellett, vagy legalább megtévé azt mit tennie lehete, mit szellemi és anyagi erőji megbizhatának. Illy hiedelem , illy állí­tás , közvéleménynyé válva, legveszélyesb mételye fogna lenni egy haladásnak eredt nemzetnek ; mert valamint egyeseknél úgy nemzeteknél, mi sem re­­kesztheti el olly kártékonyan a’ haladás’ szép folyamát, mint kora elégül­és. De egyszersmind hibás ön­csalódás és fonák tévedés is fogna illy hiedelem, illy állítás lenni. Nem kívánjuk itt hosszú sorát idézni elő a’ szellemi ’s anyagi még teendőknek hazánkban; nem kívánunk párvonalt húzni a’ műveltebb külföld ’s jó hazánk között ; nehogy egybeállításunk fájdalom­nak szülje a’honfi keblekben érzelmeit. Csak azt kérd­­jük, mellőzve egyéb számos teendőket: mi létetett eddig a’nevelés’ tág ’s üdvös körében közöttünk? azon körben, melly alapját veti meg egyesek’ ’s nemzetek’ boldogságának? olly számmal, olly rendszerezéssel, olly alapítással állnak-e az oskolák , és nevelés’ in­tézetei közöttünk , mikép azoknak állniok kellene, vagy lehetne? Vallhatjuk-e nemzetünket, a’ fiatal erőben duzzadozó ifjút, de kinek testi ’s lelki erőji ki nem fejlődtek még, csak most eredtek fejlődésnek, már ki­­meritettnek, kifárasztottnak erőben’s buzgalomban? Ki nem bírhatja már­is fejlődése’ ’s haladása’ fáradalmit ? Nem ; illy vallomás gyalázni fogná nemzetünket, mint­ha ez, ismeretlenül önerejével, remegné annak önja­vára használásit, kifejlesztésit, ’s alig ébredve haj­nalára, ismét régi zsibbadt éjjelébe vágynék borulni vissza! Egy fiatal nemzetnek, mellyben minden jónak ’s nagynak elemei rejtvék, csak nemes irányra, erős akaratra, állandó kitürésre és szilárd egyértésre van szüksége, hogy erőit kifejtse; ’s illy kifejlett nemzeti erőnek milly haladási munka bírna kivihetlen lenni! Haladjunk előre folyvást! mert a’ teendő sok, fejten­dő erőnk még több , akarat ’s egyetértés min kebleink­ben fakadnak, a’ hon’ boldogsága pedig tulajdonunk! ’S a’ honnak e’ boldogságát, e’ köz tulajdonun­kat , mi alapíthatja, sőt föltételezheti inkább, mint czélszerű nevelés, melly hasznos polgárokat, boldog ’s boldogító család­főket nyújt a’ hazának? Ez oka, miért műveit nemzeteknél a’ nevelés kezdettül­­fogva nemzeti­legszentebb czélnak tekintetett, ’s az ifjúság’ kellő kiképeztetése ezek’ fő gondjai közé tar­tozott. Ez oka, miért minden józanabb ’s nemesebb gon­­dolkozásu polgár az oskolákat, legyenek azok bármi felekezetei, nemzeti intézetnek tekinti; és menten szűk­keblüségek’ vagy párt-szellemek’ sugallatból, általá­nyos részvéttel ’s pártolással hajol azok felé. A’ forró­­keblü emberbarát pedig , Nil’ jótékony árjaként, még szélesebben ömledezik érzelmivel, ’s nemesen dobog­tatja azokat, az emberiség’minden nevelőintézete ’s iskolája iránt. Mert győződve van a’ felől, hogy az oskolák az emberiség’ veteményes kertjei , mik nélkül az emberben letett isteni legnemesb magvak is, csak hitvány gyomot teremnek! Illy tekintet hozá létre ho­nunkban a’ jettini alapítványt , a’ keszthelyi , ludo­­vicea­i ’s több hasonnemü intézeteket, mellyek val­lás-különbség nélkül árasztandják jótékonyságjokat.— Ezek valának azon biztató nézetek , mik a’ dunamel­­léki ref. Egyház-kerületet, egy Pesten felállítandó Fő­iskolának tervezésére bírák. Szép reményei azonban miket emberbarátok’, honfiak’ ’s hitsorsosak’ nemes buzgalmába helyezett, nem valának minden aggodalom nélkül. Egyfelől a’ felállitási öszveg’ tetemessége, másfelől a’ már létező többi ref. fő iskola iránti viszo­nyok, ’s azok’ érdekei iránti aggodalom , sőt tán némi féltékenység is, összefogva némelly más apróbb aka­dályokkal ’s létesítési nehézségekkel, mik a’ terve­zett pesti iskola ellen felhozattak, sőt önkint felötlőt­tek, ha nem épen kétkedésre, vagy habozásra is, de bizonyosan gondos megfontolásra, minden körülmény’ józan egybevetésére ébreszték az Egyház­kerületet. Illy megfontolás ’s egybevetés után mindazáltal, meg­győződött Egyház-kerületünk:­lször, a’felől, hogy a’ Pesten felállítandó főis­kola nemzetünk’ különösen pedig hitsorsosunk’javára’s boldogitására nemcsak czélszerű ’s üdvös , hanem min­­denekfölött elöleges szükségü is. Mert minden időkornak és századnak saját szelleme van, mitől az iskoláknak elmaradni nem szabad; különben múlt ’s nem jelen életnek nevelnek polgárokat , kik oskolábul kikerültek után , magokat ahoz alkalmaztatni nem tudják, ’s tapasztalás-nyerésig untalan bukdos­­nak a’ valódi élet-pályán. A’kor’ szellemét, haladását, vagyis a’ jelen’életét, legbiztosabban taníthatja olly fővárosba helyezendő főiskola, mellynek haladása, kiképezési ’s társalgási alkalmai, már magokban is képesek bevezetni a’növendékeket a’ folyó század’ éle­tébe, szellemébe ’s az elvont tudományok között sa­játokká tenni a’ legszükségesbet—az élettudományt. Mert az iskolai pálya nem külön szakasztott, vagy elszigetelt része a’ világi életnek, hanem kezdete ’s előkészülete annak. — Ide járul azon tekintet is, hogy jelenleg a’ műveltebb nyelveknek tanulása végett .

Next