Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-06 / 2. szám

. A’ vidám ebéd alatt Zsigmond mellett ült a’ szép Erzsébet. Harczi vágyában ’s azon örömében , hogy kardját megkisértendi a’ hitetlenek’ nyakain, a’király jobb kedvű volt, mint eddig, ’s csak most vette észre szomszédnéja’ nagy becsét. Az ő szellemteljes beszé­dei, okos feleletei, eleven modorjai föserkenték ko­morságából a’ természettől különben vidor fejdelmet. A’ beszélgetés élénkebb jön ’s jobb kedvű a’ tisztelt vendég; örvendének a’ kísérők, hogy a’ redőzött homlok megsimult, ’s hogy a’ szép Morszinai Erzsé­betnek önkénytelenül sikerült, mit ők minden gondolko­dásuk ’s törekvésükkel el nem érhettek. — Minél to­vább m­ulata Zsigmond , annál nagyobb gyönyörét lelé a’ mind szellemileg, mind testileg legfőbb tökélyben fénylő szomszédnőben ; minél tovább , annál nehezebb volt tőle megválnia, és magányos sátorába mennie. Örvül adván , hogy a’ hadi tervről még némelly be­szélni valója van a’ gróffal , visszaküldő kísérőit a’ táborba, meghagyván nekik, tartsanak mindent készen az elindulásra , mivel az őket követő fősereg minden órán utolérheti. — Éji csöndben csak a’ szép Erzsébetről gondolko­­zik Zsigmond. Nem igézte már a’borostyán v. cserko­szorú ; feledve volt a’ dicsőséget szerezhető ütközet, ’s azon hő óhajtás helyett, hogy a’törökök elleni gyö­­zedelemben dicsőségkoronát nyerjen , más tűz, más vágy emésztő kebelét. A’ szép hajadon megillette szi­vét , akaratját foglyul ejtő ’s némi titkos erő a’ gróf’ várlakához varázslá őt; hirtelen magát onnan kisza­­kasztani képes nem vala. — Atyja’ büszkeségének, azon önérzetnek , hogy hatalmas királyt rabjává tőn ’s annak szivéből fejdelemnőt szoríta ki; hogy őt a’ dicsőségre vezető utón megállította , — Erzsébet nem állhatott ellen. — Örömest abban hagyott volna Zsig­mond minden ütközetet ’s győzelmet Erzsébet’ szerel­me mellett, szívesen elfeledte volna a’ magas királyi lakvárost ’s fejdelmi széket a’ magányos hegyi vária­kért, és igen is jókor érkezők meg a’ nagy utósereg a’ táborba, mellyet a’ király, mióta Morszinai vár­lakában vendég volt, többé meg nem látogatott. Kel­lemetlenül ébreszté fel őt azon tudósítással: „min­denki parancsát várja az indulásra, szerelem’ karjai közül a’ küldnök. De a’kötelesség parancsolt, az alatt­valók várták, ’s az uralkodói becsületnek engednek a’ mátka és kedvesnek édes hízelgései. Mély fájdalom­mal vált meg Zsigmond a’ völgyiül, melly olly drága kincset rejte keblében, ’s villogó karddal lépett Zsig­mond sergei’ eb­bel, égvén az ellenséget megtalálni, azt megverni, legyőzni, dulásitól a’ hazát védeni, ’s visszaröpülni a’ hátszegi völgybe, hova testestül lel­­késtül vágyott. Előre nyomul Oláhországba a’ bátor magyar ifjú­ság, félelem előtte és rémülés. Az ellenséges csopor­tok hátrálnak; kóválygó futásban keresik a’ sivatago­kat és menekvést a’ lakatlan bérczeken. A’ városok kapukat nyitnak, faluk pedig alázattal hódúlnak a’kö­zelgő fejdelemnek, kinek a’szeretet, szelídség ’s jám­borság vajának kísérői; kit hevesség ösztönöz a’győ­zelmi borostyánnal és béke-pálmával ékesített kardot, Erzsébet’ lábaihoz tenni. —Végre síkon várja őt a’fel­lázadt vazall hadserege, egyesülve a’keresztyénség’ ellenségével. —A’ királyt, ország’ zászlósait, hadi­­népet meghajtja látásukra azon nemes boszuság,melly a’ keresztyénség’ ellensége elibe olly gyakran vetett áthághatlan kőfalat, melly előtt többször szétporlott óriási ereje. Villámkint rohanják meg a’ felfegyverzett ellenségeket, ’s a’ halálosztó szablya rútul vágja a’ csakhamar ingadozó, hátrálék­ és futókat. Most Zsig­mond’ hadmenete egy fel nem tartóztatott győzelmi fo­lyam, ’s alig mult két hónap, már a’ lázadók meggyő­zettek, az ellenség elűzetett, a’ véghatárok biztosítva voltak, és a' jogszerinti oláh fejdelem , mint magyar korona’ vazalja, ismét visszahelyeztetik vajda­ székébe. Felbuzditva a’ szerencsés táborozás’ sebes kimenete által ’s a’ szerelem által ösztönöztetve siet Zsigmond néhány hívei’kíséretében, közelebb utakon és járatlan ösvényeken Erzsébethez, ki az alatt szive’ mélyében győzelmet esdeklett fegyvereinek, és karjai közt nyu­godott meg Zsigmond a’ rövid, de fárasztó táborozás’ terheitől. — Akkor, midőn a’ hadsereg előtt siető küld­­nökök annak jókori megérkezését jelenték, és Zsig­mond ’s Erzsébetre nézve ismét az elválás’ napja kö­­zelgett, felfedezé a’ királynak, hogy szerelm­ök’ gyü­mölcsét viseli szive alatt. Fejdelmileg bőkezűen gon­doskodott Zsigmond jószágok , faluk ’s jobbágyokkali megajándékozás által, mind az anyáról mind a’ gyer­mekről , és midőn végre az induló sereg után ő is el­­bucsúzék, királyi gyűrűjét húzta le újáról, hogy ke­gyelmi zálogot hagyjon az anyának,ismertető jegyet pe­dig a’ gyermek’ számára , mellyröl azt mindig mégis— mérhesse ’s valaha atyai kegygyei gondoskodhassék felőle. — Az alatt, midőn a’ király Morszinai Erzsébet iránti szerelme által bánatábul meggyógyítva, budai várban az ország’ dolgait intézte ’s a’ közelebb hölgyek’ és szüzek’ társaságában a’Hátszeg völgyrül és szerelmé­ről megfelejtkezett, Erzsébet’ szépsége , de inkább még a’ király’ jó akaratjából nyert nagy jószágai Boik- Butch­i bojárt annyira elbájolták, hogy őt nőül kérte­­meg, ’s Erzsébet örvendvén, hogy hibás lépését imigy rejtheti, szívesen ment hozzá. Férje’jószágai Oláhor­szágban feküdtek. Azon háború alatt, melly ezen or­szág’ kebelét dúlta, kénytelen volt Boik-Butchi kibuj­dosni, mialatt a’ győzöpárt minden vagyonát elfoglal­ta. Zsigmond’ pártfogása és Mirxa’ kegye visszaadatá azokat ’s Erzsébet fölcserélte Erdélyt férje’ honával. Megérkezte után ezen uj hazában nemsokára fiat szült, kit e leggyöngédebb anyai hűséggel ápolt azon vigasz­taló reményben , hogy azt valaha mint deli ’s eredetéhez méltó ifjút, az arany gyűrű által atyjával meg fogja, ismertetni. — S. J. — (Vége következik.) Pótléktár. (Fontos felfedezés.) Runge professor a’ St.újságban imezt írja: „Azon felfödözés, hogy a’ kénsavanynak két ellentétes villanyossága érezze p. o. czinkre és rézre, hatása által villany-ár szülemlik,melly a’ vasban olly erejű magnetismust idéz elő, minőt sem­mi más utón módon nem fejthetni ki, — nemcsak tudo­mányos de egyszersmind nagy practikai érdekkel bír, a’ mint t. i. lehetséges lesz ezen erőt gőz helyett, vas­utakon a’terhek’ tovaszállitására alkalmazni. Ezen le­­hetség a’ mágnesnek ismeretes tulajdonságán alapszik miszerint a’ hasonnevű földsarkok v. pólusok—éjszaki és éjszaki földsark — egymást visszalökik, — az ellen­­nevüek — éjszaki és déli sark — pedig egymást maguk­hoz vonják. Ha tehát sikerül — ’s ez talán nem épen rendkívül nehéz—olly készületet alkalmazni, melly a’ vezérsodronyok’ folytatott felcserélése által a’mág­nes’ gönezüleit megfordítja, vagy ellenkező magne­tismust idéz elő, akkor csupán az erőveli összekötte­tés maradna még hátra, ’s a’ vasutakon szükséges gőz­erőnek veszélynélküli pótszere fel volna találva. Hogy azonban ez nem csupán ezen egy tárgyra fogna szo­rítkozni, magától értetik. (G. B.) „

Next