Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-06 / 2. szám
. A’ vidám ebéd alatt Zsigmond mellett ült a’ szép Erzsébet. Harczi vágyában ’s azon örömében , hogy kardját megkisértendi a’ hitetlenek’ nyakain, a’király jobb kedvű volt, mint eddig, ’s csak most vette észre szomszédnéja’ nagy becsét. Az ő szellemteljes beszédei, okos feleletei, eleven modorjai föserkenték komorságából a’ természettől különben vidor fejdelmet. A’ beszélgetés élénkebb jön ’s jobb kedvű a’ tisztelt vendég; örvendének a’ kísérők, hogy a’ redőzött homlok megsimult, ’s hogy a’ szép Morszinai Erzsébetnek önkénytelenül sikerült, mit ők minden gondolkodásuk ’s törekvésükkel el nem érhettek. — Minél tovább mulata Zsigmond , annál nagyobb gyönyörét lelé a’ mind szellemileg, mind testileg legfőbb tökélyben fénylő szomszédnőben ; minél tovább , annál nehezebb volt tőle megválnia, és magányos sátorába mennie. Örvül adván , hogy a’ hadi tervről még némelly beszélni valója van a’ gróffal , visszaküldő kísérőit a’ táborba, meghagyván nekik, tartsanak mindent készen az elindulásra , mivel az őket követő fősereg minden órán utolérheti. — Éji csöndben csak a’ szép Erzsébetről gondolkozik Zsigmond. Nem igézte már a’borostyán v. cserkoszorú ; feledve volt a’ dicsőséget szerezhető ütközet, ’s azon hő óhajtás helyett, hogy a’törökök elleni gyözedelemben dicsőségkoronát nyerjen , más tűz, más vágy emésztő kebelét. A’ szép hajadon megillette szivét , akaratját foglyul ejtő ’s némi titkos erő a’ gróf’ várlakához varázslá őt; hirtelen magát onnan kiszakasztani képes nem vala. — Atyja’ büszkeségének, azon önérzetnek , hogy hatalmas királyt rabjává tőn ’s annak szivéből fejdelemnőt szoríta ki; hogy őt a’ dicsőségre vezető utón megállította , — Erzsébet nem állhatott ellen. — Örömest abban hagyott volna Zsigmond minden ütközetet ’s győzelmet Erzsébet’ szerelme mellett, szívesen elfeledte volna a’ magas királyi lakvárost ’s fejdelmi széket a’ magányos hegyi váriakért, és igen is jókor érkezők meg a’ nagy utósereg a’ táborba, mellyet a’ király, mióta Morszinai várlakában vendég volt, többé meg nem látogatott. Kellemetlenül ébreszté fel őt azon tudósítással: „mindenki parancsát várja az indulásra, szerelem’ karjai közül a’ küldnök. De a’kötelesség parancsolt, az alattvalók várták, ’s az uralkodói becsületnek engednek a’ mátka és kedvesnek édes hízelgései. Mély fájdalommal vált meg Zsigmond a’ völgyiül, melly olly drága kincset rejte keblében, ’s villogó karddal lépett Zsigmond sergei’ ebbel, égvén az ellenséget megtalálni, azt megverni, legyőzni, dulásitól a’ hazát védeni, ’s visszaröpülni a’ hátszegi völgybe, hova testestül lelkéstül vágyott. Előre nyomul Oláhországba a’ bátor magyar ifjúság, félelem előtte és rémülés. Az ellenséges csoportok hátrálnak; kóválygó futásban keresik a’ sivatagokat és menekvést a’ lakatlan bérczeken. A’ városok kapukat nyitnak, faluk pedig alázattal hódúlnak a’közelgő fejdelemnek, kinek a’szeretet, szelídség ’s jámborság vajának kísérői; kit hevesség ösztönöz a’győzelmi borostyánnal és béke-pálmával ékesített kardot, Erzsébet’ lábaihoz tenni. —Végre síkon várja őt a’fellázadt vazall hadserege, egyesülve a’keresztyénség’ ellenségével. —A’ királyt, ország’ zászlósait, hadinépet meghajtja látásukra azon nemes boszuság,melly a’ keresztyénség’ ellensége elibe olly gyakran vetett áthághatlan kőfalat, melly előtt többször szétporlott óriási ereje. Villámkint rohanják meg a’ felfegyverzett ellenségeket, ’s a’ halálosztó szablya rútul vágja a’ csakhamar ingadozó, hátrálék és futókat. Most Zsigmond’ hadmenete egy fel nem tartóztatott győzelmi folyam, ’s alig mult két hónap, már a’ lázadók meggyőzettek, az ellenség elűzetett, a’ véghatárok biztosítva voltak, és a' jogszerinti oláh fejdelem , mint magyar korona’ vazalja, ismét visszahelyeztetik vajda székébe. Felbuzditva a’ szerencsés táborozás’ sebes kimenete által ’s a’ szerelem által ösztönöztetve siet Zsigmond néhány hívei’kíséretében, közelebb utakon és járatlan ösvényeken Erzsébethez, ki az alatt szive’ mélyében győzelmet esdeklett fegyvereinek, és karjai közt nyugodott meg Zsigmond a’ rövid, de fárasztó táborozás’ terheitől. — Akkor, midőn a’ hadsereg előtt siető küldnökök annak jókori megérkezését jelenték, és Zsigmond ’s Erzsébetre nézve ismét az elválás’ napja közelgett, felfedezé a’ királynak, hogy szerelmök’ gyümölcsét viseli szive alatt. Fejdelmileg bőkezűen gondoskodott Zsigmond jószágok , faluk ’s jobbágyokkali megajándékozás által, mind az anyáról mind a’ gyermekről , és midőn végre az induló sereg után ő is elbucsúzék, királyi gyűrűjét húzta le újáról, hogy kegyelmi zálogot hagyjon az anyának,ismertető jegyet pedig a’ gyermek’ számára , mellyröl azt mindig mégis— mérhesse ’s valaha atyai kegygyei gondoskodhassék felőle. — Az alatt, midőn a’ király Morszinai Erzsébet iránti szerelme által bánatábul meggyógyítva, budai várban az ország’ dolgait intézte ’s a’ közelebb hölgyek’ és szüzek’ társaságában a’Hátszeg völgyrül és szerelméről megfelejtkezett, Erzsébet’ szépsége , de inkább még a’ király’ jó akaratjából nyert nagy jószágai Boik- Butchi bojárt annyira elbájolták, hogy őt nőül kértemeg, ’s Erzsébet örvendvén, hogy hibás lépését imigy rejtheti, szívesen ment hozzá. Férje’jószágai Oláhországban feküdtek. Azon háború alatt, melly ezen ország’ kebelét dúlta, kénytelen volt Boik-Butchi kibujdosni, mialatt a’ győzöpárt minden vagyonát elfoglalta. Zsigmond’ pártfogása és Mirxa’ kegye visszaadatá azokat ’s Erzsébet fölcserélte Erdélyt férje’ honával. Megérkezte után ezen uj hazában nemsokára fiat szült, kit e leggyöngédebb anyai hűséggel ápolt azon vigasztaló reményben , hogy azt valaha mint deli ’s eredetéhez méltó ifjút, az arany gyűrű által atyjával meg fogja, ismertetni. — S. J. — (Vége következik.) Pótléktár. (Fontos felfedezés.) Runge professor a’ St.újságban imezt írja: „Azon felfödözés, hogy a’ kénsavanynak két ellentétes villanyossága érezze p. o. czinkre és rézre, hatása által villany-ár szülemlik,melly a’ vasban olly erejű magnetismust idéz elő, minőt semmi más utón módon nem fejthetni ki, — nemcsak tudományos de egyszersmind nagy practikai érdekkel bír, a’ mint t. i. lehetséges lesz ezen erőt gőz helyett, vasutakon a’terhek’ tovaszállitására alkalmazni. Ezen lehetség a’ mágnesnek ismeretes tulajdonságán alapszik miszerint a’ hasonnevű földsarkok v. pólusok—éjszaki és éjszaki földsark — egymást visszalökik, — az ellennevüek — éjszaki és déli sark — pedig egymást magukhoz vonják. Ha tehát sikerül — ’s ez talán nem épen rendkívül nehéz—olly készületet alkalmazni, melly a’ vezérsodronyok’ folytatott felcserélése által a’mágnes’ gönezüleit megfordítja, vagy ellenkező magnetismust idéz elő, akkor csupán az erőveli összeköttetés maradna még hátra, ’s a’ vasutakon szükséges gőzerőnek veszélynélküli pótszere fel volna találva. Hogy azonban ez nem csupán ezen egy tárgyra fogna szorítkozni, magától értetik. (G. B.) „