Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-03 / 18. szám

72 pedig némellyeknek nem adna, vájjon lehetne-e azért azt mondani, hogy azon plébános csupán ez által már akadályoztatná ezeknek házasságukat ? És nem azt kel­­lene-e inkább mondani , hogy így csupán előmozdí­tani szünnék­ meg,­­ csupán semlegesen viselné ma­gát iránta. Ha ez igaz , nem látom által okát , miért nem volna igaz az is, hogy az áldás­ nem-adással is a’ kathol. papság csak előmozdítani szűnik meg a’ szó­ban levő vegyes házasságot, ’s iránta semlegesen vi­seli magát, de nem akadályoztatja. Sőt előbb mond­hatni, hogy még áldás nélkül is előmozdítja azon há­zasságokat is annyiban, mennyiben idézett hazai tör­vényünk’ e’ szavai „quae — mixta matrimonia — semper coram Parochis catholicis ineun­­da erunt“ megkívánják, midőn illy házasság’ kö­tésén is jelen van. Azután a’ kath. papság’ tette ellen felhozott tör­vénybeli okoskodásra megjegyzem azt is , hogy ha az áldás-megtagadás akadály volna is, tagadhatlanul csak negatívum impedimentum volna, és nem positi­­vum. Már pedig a’ törvény’ ezen kifejezése „impedi­menta in contrarium ponere“ kizárólag csupán positi­­vum impedimentumokról szól, a’ negatívumokról pedig hallgatni akar , mert poncre egyenesen csak positi­­vum factum’ tevését jelenti. Az áldás-megtagadás tehát, ha akadály volna is, mint negatívum impedimentum e’ törvény’ rendelkezése alá nem esnék, ’s e’ törvényt nem sértené. Más volna az, ha a’ törvény más mind negatívum, mind positivum impedimentumokat magá­ban foglaló kifejezéssel volna szerkesztve, p.o. igy: mixta matrimonia quocunque modo impedire, vagy: mixtis matriraoniis impedimenta quaecunque c­a­u­s­a r­e­s. t. ef. cautum esto. Megjegyzem továbbá, hogy noha a’ törvény igy fejezi­ ki magát „quocunque sub praetextu cautum este impedimenta ponere“; azt csak tán nem akarná m­ind­­azáltal senki mondani , hogy a’ quocunque sub prae­textu által még a’ kath. religionak szabad gyakorlata is elvágassék, még pedig akkor, midőn még a’zsi­dóságnak is vallása’ gyakorlásának minden megszorit­­tatása, vagy szertartásos intézkedési be avatkozás nél­kül jogokat osztunk, ’s ennek is eddigi jobban nem becsüléseért magunknak mintegy szemrehányást te­szünk. ’S én azt gondolom , hogy a’ törvényhozóknak e’ törvényben a’ „quocunque sub praetextus mellett is alattomban kellett érteniök ezt is „salvo tam­en religionism­ primis catholicae exercitio; mert a’ törvénymagyarázat philosophiájával ki tudná azt megegyeztetni , hogy valami alapos törvényen nyugvó jog (és mi áll rendíthetlenebbül törvényinken hazánkban az alkotványunk’ kezdete óta szakadatla­nul uralkodó kath. religio’szabad gyakorlásánál ?) egy más törvény által csak mellékesleg érintve is , vagy épen ennek szavaiból csak homályos következtetések által eltöröltessék? nem szükséges-e oda egy csak a’ végre alkotandó legvilágosabb törvény ? És ime, uraim! ha mi a’ gyermekeit evang. vallásban nevelni eltöké­­lett kath. nőnek megáldatására kényszerítni akarjuk a' kathol. papságot, akkor a’ kath. religionak szabad gyakorlatát akarjuk elvágni; mert a’ kath. religio nem­csak azt tanítja, hanem azon mint talpkövön nyugszik egész rendithetlensége is, hogy: csak az ő vallása egye­dül a'jó, az igaz,azt üdvözítő vallás, a’többi minden val­lás pedig többé vagy kevesebbé (tárgyilag t.i. de azért még sem kárhoztatván senki más vallásul önvétke nél­küli ellenkező alanyi meggyőződéséért) rész és hamis,a’ mintáz a’ kath. religiotus több v. kevesebb pontra néz­ve , messzebbre vagy csak közelre távozik el. ’S ezen alap­ igazságát akarjuk a’ catholicismussal megtagad­­tatni, ’s vele az ennek ellenkezőjét taníttatni, midőn papjait arra akarjuk szorítani, hogy azok anya­­szentegyházuk’ nevében hagyják helyben, dicsérjék, ’s az anyaszentegyház’ tetszésére , áldására méltónak nyilványítsák (azaz : áldják meg ; mert ez az áldás’ jelentése) azon kathol­ nőt is , ki más, — következőleg hite szerint rész— vallásban szándékozik is nevelni gyermekeit. Nem annyit tenne-é ez, mint megtiltani a’ kathol. papoknak , egyedül csak saját vallásukat jó­nak­ tartani, s tólök olly tettet akarni erőszakkal ki­csikarni , melly által az övéktől különböző vallásokat is szinte olly jóknak ismernék , ’s igy nem annyit ten­ne-é , mint religiósok’ szabad gyakorlásában őket meg­gátolni? És lehet-e , szabad-é ezt tenni! ? Mondották ugyan az áldás-megtagadásban törvény­­sértést találni igen akaró szónokok , ’s végre a’hatá­rozat is úgy mondatott ki, hogy nem ugyan physicum, hanem még is morális akadály az áldás-megtagadás ; minthogy a’ gyenge idegü nő könnyen visszaborzad­hat a’ vegyes házasságtól az áldás-megtagadás miatt. De ha illy értelmű morális akadályról akarják Vasme­gye’ Kirai, és R­ei azon 1791: 26 d. t. czikket ren­­delkeztetni, akkor sok és nehéz dolgot adnak magok­nak ; mert nincs a’ katholikusoknak vegyes házasság­­ról szóló egy könyvök is ollyan, mellyben az dicsér­tetnék ’s ne rosszaltatnék, kivált ha a’ belőle szárma­zó gyermekek más vallásban neveltetnek; ’s elszavalt predikátzióikban ’s tanításaikban sem szabadott so­ha , és nem leend szabad soha a’ kath. papoknak a’ ve­gyes házasságról máskép beszélni. Mármost a’vég­zés ’ következetességében mind azon könyveiket a’ ka­tholikusoknak meg kellene semmisíteni, ’s ezután a’ vegyes házasságot rosszaié mindenféle praedikátziót ’s tanítást eltiltani. Egyébiránt a’ gyenge idegü kathol. nő olvasván az olly könyvet, vagy hallván az olly szent tanítást, könnyen visszaborzadhat a’ vegyes házasság­tól. ’S milly kívánság volna , hogy a’ katholikusoknak illy korlátot vessünk vallásuk’ tanításában ? Nem szen­­vedne-é , ezen értelemben véve is akadálynak az áldás­­megtagadást, a’ kathol. religionak szabad gyakor­lata?— És ezután nem fog-é a’ gyenge idegü kathol. nő még jobban visszaborzadni a’ vegyes házasságtól akkor, ha nemcsak hogy meg nem áldatik papjától az ő házassága, de ha még nem is az ő papja előtt ké­szül meg az ő házassági kötése , hanem az ő papjától eltiltva evang. pap előtt, ki a’ házasságot szentség­nek sem tartja, ’s kitől szinte meg nem áldatik? Ez tehát amannál még nagyobb morális akadály. Hogyan lehet, hát ez mégis az országgyűlési két Tábla közt megegyezést nyert’s föl is terjesztett határozattá épen akkor, mikor a’ vegyes házasság’ morális akadálya ellen egész ingerültséggel kelünk ki ? annak megértése igen felülmúlja belátásomat. (Vége következik ) Pótléktár. (Czigányok’ száma E­ur­óp­á­b­an.) Ez nem olly csekély, mint gondolnék. Ugyanis Moldva és Oláh­országra számíttatik 200,000; Törökországra 200,000 ; Magyarországra 100,000; Spanyolországra 40,000 ; Angliára 10,000; Oroszországra 10,000; Franczia-, Német és Olaszországra 40,000 .Öszszesen tehát mint­egy 600,000 czigány! Valóban nem megvetendő ke­rekszám. Szerkeszti H­el­me ez­t. — Nyomtatja angol gyors-sajtón Trattner­ Károlyi úri utcza 453.

Next