Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-03 / 18. szám
72 pedig némellyeknek nem adna, vájjon lehetne-e azért azt mondani, hogy azon plébános csupán ez által már akadályoztatná ezeknek házasságukat ? És nem azt kellene-e inkább mondani , hogy így csupán előmozdítani szünnék meg, csupán semlegesen viselné magát iránta. Ha ez igaz , nem látom által okát , miért nem volna igaz az is, hogy az áldás nem-adással is a’ kathol. papság csak előmozdítani szűnik meg a’ szóban levő vegyes házasságot, ’s iránta semlegesen viseli magát, de nem akadályoztatja. Sőt előbb mondhatni, hogy még áldás nélkül is előmozdítja azon házasságokat is annyiban, mennyiben idézett hazai törvényünk’ e’ szavai „quae — mixta matrimonia — semper coram Parochis catholicis ineunda erunt“ megkívánják, midőn illy házasság’ kötésén is jelen van. Azután a’ kath. papság’ tette ellen felhozott törvénybeli okoskodásra megjegyzem azt is , hogy ha az áldás-megtagadás akadály volna is, tagadhatlanul csak negatívum impedimentum volna, és nem positivum. Már pedig a’ törvény’ ezen kifejezése „impedimenta in contrarium ponere“ kizárólag csupán positivum impedimentumokról szól, a’ negatívumokról pedig hallgatni akar , mert poncre egyenesen csak positivum factum’ tevését jelenti. Az áldás-megtagadás tehát, ha akadály volna is, mint negatívum impedimentum e’ törvény’ rendelkezése alá nem esnék, ’s e’ törvényt nem sértené. Más volna az, ha a’ törvény más mind negatívum, mind positivum impedimentumokat magában foglaló kifejezéssel volna szerkesztve, p.o. igy: mixta matrimonia quocunque modo impedire, vagy: mixtis matriraoniis impedimenta quaecunque causa res. t. ef. cautum esto. Megjegyzem továbbá, hogy noha a’ törvény igy fejezi ki magát „quocunque sub praetextu cautum este impedimenta ponere“; azt csak tán nem akarná mindazáltal senki mondani , hogy a’ quocunque sub praetextu által még a’ kath. religionak szabad gyakorlata is elvágassék, még pedig akkor, midőn még a’zsidóságnak is vallása’ gyakorlásának minden megszorittatása, vagy szertartásos intézkedési be avatkozás nélkül jogokat osztunk, ’s ennek is eddigi jobban nem becsüléseért magunknak mintegy szemrehányást teszünk. ’S én azt gondolom , hogy a’ törvényhozóknak e’ törvényben a’ „quocunque sub praetextus mellett is alattomban kellett érteniök ezt is „salvo tamen religionism primis catholicae exercitio; mert a’ törvénymagyarázat philosophiájával ki tudná azt megegyeztetni , hogy valami alapos törvényen nyugvó jog (és mi áll rendíthetlenebbül törvényinken hazánkban az alkotványunk’ kezdete óta szakadatlanul uralkodó kath. religio’szabad gyakorlásánál ?) egy más törvény által csak mellékesleg érintve is , vagy épen ennek szavaiból csak homályos következtetések által eltöröltessék? nem szükséges-e oda egy csak a’ végre alkotandó legvilágosabb törvény ? És ime, uraim! ha mi a’ gyermekeit evang. vallásban nevelni eltökélett kath. nőnek megáldatására kényszerítni akarjuk a' kathol. papságot, akkor a’ kath. religionak szabad gyakorlatát akarjuk elvágni; mert a’ kath. religio nemcsak azt tanítja, hanem azon mint talpkövön nyugszik egész rendithetlensége is, hogy: csak az ő vallása egyedül a'jó, az igaz,azt üdvözítő vallás, a’többi minden vallás pedig többé vagy kevesebbé (tárgyilag t.i. de azért még sem kárhoztatván senki más vallásul önvétke nélküli ellenkező alanyi meggyőződéséért) rész és hamis,a’ mintáz a’ kath. religiotus több v. kevesebb pontra nézve , messzebbre vagy csak közelre távozik el. ’S ezen alap igazságát akarjuk a’ catholicismussal megtagadtatni, ’s vele az ennek ellenkezőjét taníttatni, midőn papjait arra akarjuk szorítani, hogy azok anyaszentegyházuk’ nevében hagyják helyben, dicsérjék, ’s az anyaszentegyház’ tetszésére , áldására méltónak nyilványítsák (azaz : áldják meg ; mert ez az áldás’ jelentése) azon kathol nőt is , ki más, — következőleg hite szerint rész— vallásban szándékozik is nevelni gyermekeit. Nem annyit tenne-é ez, mint megtiltani a’ kathol. papoknak , egyedül csak saját vallásukat jónak tartani, s tólök olly tettet akarni erőszakkal kicsikarni , melly által az övéktől különböző vallásokat is szinte olly jóknak ismernék , ’s igy nem annyit tenne-é , mint religiósok’ szabad gyakorlásában őket meggátolni? És lehet-e , szabad-é ezt tenni! ? Mondották ugyan az áldás-megtagadásban törvénysértést találni igen akaró szónokok , ’s végre a’határozat is úgy mondatott ki, hogy nem ugyan physicum, hanem még is morális akadály az áldás-megtagadás ; minthogy a’ gyenge idegü nő könnyen visszaborzadhat a’ vegyes házasságtól az áldás-megtagadás miatt. De ha illy értelmű morális akadályról akarják Vasmegye’ Kirai, és Rei azon 1791: 26 d. t. czikket rendelkeztetni, akkor sok és nehéz dolgot adnak magoknak ; mert nincs a’ katholikusoknak vegyes házasságról szóló egy könyvök is ollyan, mellyben az dicsértetnék ’s ne rosszaltatnék, kivált ha a’ belőle származó gyermekek más vallásban neveltetnek; ’s elszavalt predikátzióikban ’s tanításaikban sem szabadott soha , és nem leend szabad soha a’ kath. papoknak a’ vegyes házasságról máskép beszélni. Mármost a’végzés ’ következetességében mind azon könyveiket a’ katholikusoknak meg kellene semmisíteni, ’s ezután a’ vegyes házasságot rosszaié mindenféle praedikátziót ’s tanítást eltiltani. Egyébiránt a’ gyenge idegü kathol. nő olvasván az olly könyvet, vagy hallván az olly szent tanítást, könnyen visszaborzadhat a’ vegyes házasságtól. ’S milly kívánság volna , hogy a’ katholikusoknak illy korlátot vessünk vallásuk’ tanításában ? Nem szenvedne-é , ezen értelemben véve is akadálynak az áldásmegtagadást, a’ kathol. religionak szabad gyakorlata?— És ezután nem fog-é a’ gyenge idegü kathol. nő még jobban visszaborzadni a’ vegyes házasságtól akkor, ha nemcsak hogy meg nem áldatik papjától az ő házassága, de ha még nem is az ő papja előtt készül meg az ő házassági kötése , hanem az ő papjától eltiltva evang. pap előtt, ki a’ házasságot szentségnek sem tartja, ’s kitől szinte meg nem áldatik? Ez tehát amannál még nagyobb morális akadály. Hogyan lehet, hát ez mégis az országgyűlési két Tábla közt megegyezést nyert’s föl is terjesztett határozattá épen akkor, mikor a’ vegyes házasság’ morális akadálya ellen egész ingerültséggel kelünk ki ? annak megértése igen felülmúlja belátásomat. (Vége következik ) Pótléktár. (Czigányok’ száma Európában.) Ez nem olly csekély, mint gondolnék. Ugyanis Moldva és Oláhországra számíttatik 200,000; Törökországra 200,000 ; Magyarországra 100,000; Spanyolországra 40,000 ; Angliára 10,000; Oroszországra 10,000; Franczia-, Német és Olaszországra 40,000 .Öszszesen tehát mintegy 600,000 czigány! Valóban nem megvetendő kerekszám. Szerkeszti Helme ezt. — Nyomtatja angol gyors-sajtón Trattner Károlyi úri utcza 453.