Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-06 / 19. szám
szándéka szerint köttetik-e azon házasság, vagy sem ! És illy világosan bizonyára igen üdvös lesz a’ szolgabirák ’s esküitek által is a’ népnek tudtára adatni, hogy a’ megáldás nem szükséges a’ házasság’ szentségéhez, és miért, vagy mirevaló tehát az? Jutnak eszembe megyénk’ azon tanácskozásában hallott más olly állítások is még, mellyekre szinte volnának észrevételeim, de azokat, mivel a’ tárgy’ főkérdésétöl kissé messzebb távoznak, elhallgatom, — egyet kivéve, melly előttem különösnek, merésznek ’s a’ papságot egyenesen megbántanak látszik, ’s ez így hangzik: „jobb szeretek egy jó köz keresztyén embert, mint száz theologust.“ — Az ő szeretetéről így nyilatkozó szónok úr állításában megmondta, hogy ő a’ jó (hiszem, úgy érti: jólelkű) köz keresztyén embert, szereti jobban, de nem mondta meg, száz jó lelkű theologusnál szereti-e jobban ? Ha száz roszlelkü theologusnál szereti jobban , vele kezet fogok , és gondolom , más is úgy érez, — sőt úgy én többet mondok , Jobb szeretek én egy jólelkü zsidót, vagy más pogányt is, mint száz , de ezer roszlelkü katolikust. Ha pedig egy jólelkü köz keresztyén embert szeret jobban, mint száz jólelkű theologust, úgy bocsásson meg a’ szónok úr , vele nem tarthatok; én illy tulajdonú szeretettel igen átallanék dicsekedni.— Ezeknél fogva azon itt is érintett okokat, mellyeken megyénk’közgyűlésének , a’ katholikus papok’ kérdéses tetteket törvénysértőnek találó , végzete alapul, ehezi járulásra közel sem találtam elegendőknek. — Az 1647ki büntetést rendelő 14dik t. ez. pedig ez esetre, még ha sérelem volna is, nem alkalmaztatható. Mert ha az áldás-megtagadás sérelem volna is , csak katolikusok’ sérelme lehetne. Csodálkozom is az evang. egyházi gyülekezeteknek e’ miatt sérelemtöli panaszkodásikon, ’s Mármarosmegyével azt mondom, hogy inkább örűlniök kellene elveik’ következtében a’ katolikus papság’ e’rendeletének , melly által hozzájok a’ kától, részről egy nagy lépésseli közelítés történt. Vasmegye’ KK. ’s RRdei azonban csakugyan nem is látták ez áldás-megtagadás által az evangélikusoknak megsértethetésöket, sőt az elnökség által kimondott határozatában a’ KK. ’s RRnek világosan meg volt említve, hogy a’ katholikus papság’ e’ tettében fekvő sérelem a’ katholikusoké.—De én épen azért, mivel az áldásmegtagadás egyenesen csak a’ katolikusok’ sérelmének nyilványíttatott, nem látom át: hogyan lehessen a’ katholikus papságra az áldás-megtagadásérti büntetést még is az 1647:14. t. sz. által rendeltetni? Ha azon idők’ történetire visszatekintünk, mellyekben ezen törvény hozatott, — ha magát a’törvényt figyelemmel megolvassuk, szembetünőleg világos az, hogy az akkori törvényhozó hatalom csak azon esetre hozta e’ törvényt, midőn a’ katholikusok templomaik’, iskolaházaik’ ’stb. elvételével, vagy a’ törvényhozó hatalomtól vallásuknak nyert igazaikban egymást sértik, nem is gondolkodván akkor a’ katolikusoknak katholikusok,’s az evangélikusoknak evangélikusok által történhető sérelmeikről ,’s ezekre büntetés szabásról. Ha ez igy nem volna : miért rendelné a’ törvény egyenesen ’s olly gondosan azt? hogy a’sérelmes dolog’ igazságának kitudására, ’s a’ vétkeseknek a’ 600 forintnyi büntetésbeni elmarasztására vegyes biztosság , mindkét felekezetű, t. i. mind a’ kathol, mind az evangel, birtokosabb nemesek közül egyenlő számból álló , neveztessek ki. Si vero ne ad elusmodi quidem admonitionem ea restituerint , aut complanaverint, ex tunc in Comitatibus per Vice-Comites, Judices Nobilium, et aequali numero potiores Nobiles, per Universitates Comitatuum, utriusque, Catholicae videlicet , et Evangelicae Religionis , deputandos-----convincantur. 1647. 14. §. 2. Az ,,utriusque“ szó , ’s ennek utána tett magyarázata ,,catholicae videlicet et evangelicae religionis“ nem mutatják - e világosan , hogy e’ törvény olly sérelemre akar büntetést szabni, mellynek okozója és szenvedője közül egyik katholikus, másik pedig evangélikus ? Katholikusoknak katholikusok által vallott sérelmükre illeszteni pedig e’ törvényt semmikép nem tudom. — De végre nem tudtam volna az egész végzetben egyedül csak azért is megegyezni, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy egyes megyének joga legyen — bárkinek sujtására is — valamelly törvénynek elhatározóig olly magyarázatot adni, melly magyarázatába a’ törvénynek az országgyűlésen egyesült egész törvényhozó hatalom — mint a’ törvénynek a’ törvényesen bevett szokáson kivül egyedül törvényerejű magyarázója — már belebocsátkozott, de nem tudott iránta megegyezni. Ez esetben pedig igy áll a’dolog, mert a’nagyváradi megyés püspök’ körlevele az országgyűlésnek alkalmat adván az 1791. 26. t. ez. 15. -ának magyarázatára , a’ Vármegye által most neki határoztatott értelmet a’ Fölédek nemcsak el nem ismerték, hanem mindvégig azon nyilványitott meggyőződésöknél maradtak, hogy: az áldás , melly egyébkép is a’ kérdéses törvényezikkben megemlítve nincs, kirekesztőleg csak egyházi saját és szertartás; azért a’ polgári törvényhozásnak tárgya nem is lehet; tehát annak megtagadása által az 1791 : 26. t. sz. rendeletét megsértetve nem is találják. — A’ törvényesen bevett szokás sem adhatta neki azon magyarázatot; mert nincsenek törvényes tettek, törvényszéki hozott ítéletek, mellyek e’ törvényt magyarázták és pedig igy magyarázták volna. — ’S egyedül ezen az idézett törvénynek törvényerejű magyarázója előtt, a’kérdéses esettek igy állása is képes lett volna engem azon egyes vármegyei végzéshozásbani megegyezéstől visszatartani, tartván attól, ne hogy igy a’ törvényhozó Testület’ tekintete csökkenjen, ’s utálatos fejét az önkény alkotványunk fölé emelje, ’s a’ törvény adta személy- vagy vagyonbeli bátorságot veszélylyel fenyegesse. — De ha még mind e’ mellett is akarnék a’ megnem áldásról is rendelkeztetni az említett törvényt, azt csak ugyan még sem tagadhatjuk, annyit legalább csak a’ most mondottak is bizonyitnak, hogy nem egészen világos azon törvénynek a’ megnem áldás’ tiltására is kiterjedése; nem világos tehát szinte csakugyan az is, ha a’ katholikus papság ezen tette által törvénysértővé lett-é, vagy sem? Illy kétségben pedig mit kell tenni? megfelel ezen általányosan elfogadott elv: inkább bűnös maradjon büntetlenül, mint ártatlan bűnhődjék. ’S a’jelen kétséges esetben ellene cselekedjünk-é ez elvnek, mellynek, az emberi méltóság’ védéséért, erősebb pártoltatása korunknak mindenkor böcsületére válik ? A’ katholika religiónak szabad gyakorlati jogától, ’s alkotványunk’ rendszerétől hangosan hallom tehát kívántaim azt, hogy hagyjuk a’ katholikus papságot az áldás-adásban, v. megtagadásban is religioja’ változhatlan elve ’s tulajdon meggyőződése szerint cselekedni. Őszutó 30- dikán 1840. Vasmegyei.