Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-09 / 3. szám
3. szám Pest) jarmai*vist 9, 1841 Erdélyi napló infoul (V e 900 A’ kolozsvári színház mind külsejére mind belsejére nézve elég, ’s kielégítő egy városnak, melly 14 ezer lakost számlál; de ha azt veszszük tekintetbe, hogy ez nem Kolozsvár a’ 14 ezer lakosú kis város, hanem Kolozsvár a’ főváros, az ország fénypontja , ’s az aristokratia’ téli gyül helyének ’s így mintegy a’ nemzetnek tulajdona, akkor azt nagyon is egyszerűnek, talán szegénynek fogjuk találni. Ítéletem szerint azonban egy országnak, mellynek két millió lakosa közzül másfél millió, betűt nem ismer , melly legnélkülözhetlenebb kézműi szükségit a’ külföldtül drágán veszi, melly kiskedeit, betegeit, szegényeit, őrülteit, tudatlanjait, minden óvás, ápolás és tanítás nélkül a’ jó istenre bízza, — annak illy színház még most legalább elég. — Két előadáson valék jelen e’ színházban. — A’ „bűvös vadász“ a’ legdühösb zenekaros’türelmét is tova bűvölte volna; énekeltek énekekesek, kik a’ mellett hogy semmi oskolájok nincs , szavokat vagy rég már tökéletesen elvesztették, vagy azzal soha sem bírtak; mit legjobban megfejthetne Latabár úr , a’ minden hangot nélkülöző tenorista, ki mind a’ mellett rendithetlenül énekelt, azaz : a’ szavakat elnyujtogatva rekedt hangon beszélt. — Benza ur még tűrhető volt a’többi közt; — és szegény Déryné! — ő sok érdemmel bir színészetünk’ gyermeki fejlődése körül, ’s ki tehet róla, hogy már ő is kifejlődött e’ pályáról! . . de ő mind e’ mellett énekeljen, ő még mindig Erdély’ kegyencznője, ’s egy tisztelt erdélyi mágnás, ki külföldön is volt, komoly elhatárzottsággal állitá, hogy Déryné most is jobb mint Schodelné, — ’s ezt itt többen is pártolák; — lehet hogy valami mélyebb széptani ízlés az örökös Borgiai, ’s kigyó-sziszegésekkel vivó tigris nyájasságot ’s görcsös rángatózásokat ’s hintázásokat annyira ki nem állhatja, hogy ezek mellett a’ csengő hangot ’s az unalmas , egymodorú, de gyakran jól sikerült játékot ’s iskolát sem látja. — És játszott e’ ,,bűvösvadász“ban egy zenekar! mellynek örökös dissonantiája keservesen lakoltatá meg a’ zenebarátokat. — De korunk’mániája : opera, ’s opera mind örökké! ’s Kolozsvár a’ főváros szinte nem maradhat hátra! — jól teszik az énektelen énekesek ’s a’ zenétlen zenészek, hogy megboszszulják magokat a’ kor’ gyöngeségin. — Voltam egy drámai előadáson is e’ színházban ; Szigligeti’ egyik igen gyenge művét, ,Diénest‘, igen gyengén , azaz elég lármával , de annál rosszabbul adták, noha Megyery ur volt a’Dienes. Ez nap ,a’ kolozsvári színházban két darabot adtak , egy szomorút a’ színészek a’ színpadon , ’s egy vígat a’ nézők’ egy része földszint; ha amaz nem mulattatott, ez elszomorított. Némelly uraknak tetszett egy színésznőt, — már neve sem jut eszembe , — ki valami vén asszony’ szerepét játszá , rettenetesen megtapsolni ’s többször kihűlt, a’ közönség’ egy része piszszegett, a’másik annál inkább tapsolt, harmadik nevetett, csak a’ játszókra nem figyelt senki, mert nem lehetett. Később egy nagy kofakosár körtve került a’ színházba, az kézrül kézre járt, még páholyokban is, — az éretlen körtvék elhányatva szétgurogtak ,’s ez igen jól mulattatott némellyeket, mi ismét az egész közönség’ figyelmét elvoná a’ padon dühöngő Dienesről. — Mi ezt a’ pesti színházban még sem tettük! . . . mert az őszi estvéken,a’földszint széllyelhányt gesztenyehéj’ ropogása miatt soha még sem játszó, sem néző nem botránykozott meg; lehet hogy mint kicsinységet, de minden esetre gyöngédtelen szemetelést, tollára venni mindenki kicsinylette. — Oh, mi pestiek, valóban jámbor közönség vagyunk, legalább jó orrunk van, mellyet a’ haza’ oltárán pirított veres hagyma-bűz sem képes megfacsarni, legfeljebb kezeinket hozza rángatózó taps-mozgásba . — ’s hogy a* marseillaiset megtapsoltuk, azért ugyan meg is lakoltunk , noha ránk nézve, kik akkor jelen sem voltunk, nagy nyereség, mert olly kis botlásért Széchenyitől olly szép ajándékot nyerni, minden esetre annyit ér, hogy magam is kész volnék valami ollyast tenni, ha biztos lehetnék , hogy ő az ellen genialitása’ szikráiból a’ Társalkodót ismét megtörni; — bár Erdélynek is volna, ki a’ nemzet’ hitelétől ’s jövő lehető nagysága’ minden rugonyitól kezdve a’ marseillei dalig’s képükig vezérhatást gyakorolna legalább az ifjú nemzedék’jobb részére ! — De hát Széchenyi nem Erdélyé is? Kolozsvárott a’ tudományos és művészeti intézetek’ látogatása nem sok időt vesz el az illyésekre kiváncsi utazótól is, kivált tőlünk, mert épen szünnapok lévén a’ lyceum ’s collegiumok zárva valának. Megnéztük sorra a’ templomokat is, ’s természetesen az előttünk uj voná magára leginkább figyelmünket; az, mellyen e’ felírás áll : „in honorem solius Dei“, azon vallásfelekezeté , mellynek polgárosítását, mint a’ részek’ visszakapcsolása’ mulhatlan következményét,—az idő’ felekezet nem-ismerő szelíd , szabad szelleme nálunk is inditványozó, ’se’ szellemet felfogó józan rész’keresztyén szeretete ’s polgári bölcsesége által pártoltaték, — az unitáriusoké. A’ tágas, egyszerű egyház’ bel-lakja semmiben sem különbözik a’ reformátusokétól, kivévén, hogy itt e’felírás áll: „Az egyetlen egy Isten’tiszteletére építtette a’ Kolosvári Unitaria Eklesia. 1796.“ Az isteni tisztelet is épen azon módon végeztetik, mint az említett felekezetnél. Zsoltárokat énekeltek, hosszan és soká; éneklés alatt egy fiatal ember, kék magyar köntösben , vállairul foggó palásttal, foglalá el a’ papi helyet; éneklés’ szüntével felment a’ szószékbe, imádságot monda, mit ismét ének követett; ennek végzödtével, szentleczkéül sz. Pál’ zsidókhoz irt könyve 10 része 22 versének e’szavait : „Járjatok egyenes szívvel, bizonyos bizodalommal, ’s a’ bűnöktől megtisztult lelkiismérettel, felolvasván , szép erkölcsi beszédet mondott az egyenes szívről, bizodalomról ’s tiszta lelkisméretről; nyelve erőteljes , tiszta ’s új alakú volt, de az előadás gyönge ’s el árulá a’ kezdő szónokot, mert egy volt a’ collegiumi tanuló ifjak közzül mind a’bevezető mind a’berekesztő imádságban, Krisztushoz mint isten’ fiához fohászkodott. Azt mondják, hogy a’vallások nagy hatással vannak a’ népek’ jellemére, ’s hogy a’különbséget, melly van az angol’s franczia , német és olasz közt, nemzetiség ’s éghajlat’ befolyásán kívül, a’ vallás-különbségnek is kell tulajdonítani; ’s talán az ezt állítóknak némi részben igazok van, ha a’hazánk-