Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-13 / 21. szám

na el a’ szeretet ’s gondosság’ egyszerű mesterségé­­vel.A’segédoktatók’ jelenlegi állása szerkezete nem fe­lelne ugyan meg ez üdvös átalakításnak, mivel ők kö­zönségesen évenkint változni szoktak, de hisz’ általá­n­os szabályt úgy se kívánjunk ollyügyben, mellyet helybeli körülmények, sajátszerű érdekek , szokások ’s viszonyok vezetnek. Ezekből kell az átalakítást bár hol is lefejteni, ’s a’ módszert ezekre alapitni. Végezetül örömmel említhetni intézetünk’ ama’ ha­tását is, hogy a’ szegzárdi (Tolna vm.) kisdedovó in­tézetbe is egyik segélydijas kisdedovó növendéke, Laj­tai János ur alkalmaztatott az azon intézetre ügyelő választmány’ kívánságára. A’ szegzárdi kisdedovó in­tézetre ügyelő választmány’ elnöke hazafiés buzgósá­­gáról tisztelve ismert Augusz Antal táblabíró ur , ’s mind azok, kik nemcsak az intézet’ alapításában hanem fentartásában is áldozatot nem kímélő részvétet tanú­sítottak, azon megnyugtató érzetet leírhatják, hogy kisdedovó intézetükben a’ kisdedovás’ eszméje a’ leg­­czélközelítőbb tisztaságban áll, miben azt óni, fentar­­tani ’s erősítni a’ tisztelt választmánynak mind ipara, mind ismerete, mind lelkessége tökéletesen biztosító. Képező intézetünknek jelenleg segélydijazott kisded­óvó növendék oktatója hat, saját költségén magát itt képező pedig egy van , kiknek ügyszeretetük , szor­­galmuk és kitartásuk nem hiú reménynyel táplál , hogy ha meghívó szózat szólítja őket a’ választott pályának valahol cselekvési pontjára , bennök a’ kisdedovás ügyes terjesztőket, a’ hon hasznos polgárokat, polgártársaik a’jövendő nemzedéket rend , erkölcs és vallásosság’ útján vezérlő mentorokat nyerendnek. Wargha István, a’kisdedóvó oktatókat képező intézet’­­ igazgatója. Néhány szó a’ budapesti lánczh­űtr ügyében- Öröm szállja­ meg a’hűkeblü magyart, midőn sze­retett honja’ virágzását, ’s benne a’ szép művésze­tek ’s tudományok’ némi haladását napról napra szem­lélheti; fölösleg itt említenem azon lelkes honfiakat, kik a’ Haza’ ügyében—’s annak jövendő boldogságán fáradhatlan munkálkodtak ’s jelenleg munkálkodnak;hisz azt az utóbbi évtized eléggé bizonyítja. Tagadhatlan, hogy óriási erővel haladtunk aránylag a’ múlt száza­dokhoz , mind literatúrai, mint művészeti tekintetben; de tagadhatlan az is , hogy sok hasznos mű, és sok a’haza’javát ’s boldogságát tárgyszó istméret ,seny­­vednek, sinylenek a’részvétlenség’vagy feledés’ sötét homályában, melly megannyi részvevő és pártfogó után kiáltoz. Igaz ugyan, hogy kiáltásaik füleinkbe nem jutnak, ha min magunk nem kiáltozunk helyettök ’s ügyeiket nem pártoljuk , segítjük ’s mozditjuk­ elő. Jelen soraim, — a’ többit elhallgatva, —egyedül a’ budapesti lánczhid’ ügyében kiáltoznak. Köztudomás szerint honunkban , Budapest közt láncz­hid létesü­­lend, olly hid, millyennel mostanig Európa’ bármelly műveltebb vidéke sem dicsekhetik. Örömmel szemlél­jük, hogy az, mi 20 év előtt csak hiú álomkép’s agy­rémnek tetszett a’valónak alakját ölti föl.Kimerhető ak­kor állítani, hogy jelen századunk’ ötödik évtizedé­ben vasutak környezzék vidékinket , gőzösök hasítsák vizeinket, ’s roppant óriási hid kösse össze a’két fő­várost,’s vele honunk’két részét; úgy van óriási láncz­­hid, melly Európa legnagyobb műve , melly a’ mes­terségek ’s tudományok’ egyik remeke , agg Dunánk’ koronája , ’s ez hazánkban most épül, ’s miről fájda­lom’csak annyit szabad tudnunk, ,,hogy ő ’s e’helyen egy lánczhid lesz.“ Nem volna­­ igenigen hasznos és czélirányos, annak bővebb ismméretét tulajdonunkká ten­ni, főkép azoknak , kiket e’ művészeti tárgy illet ?; nem szolgálna­k hazánk’s polgártársaknak javokra olly tu­dományt ’s művészetet sajátunkká tenni, minek haszna terjedelmes, ’s minek jelenleg csaknémelly homályos theoretikai fogalmit ha ismerjük. Hogy a’ magyarból is válhatik művész, ez nem szenved kétséget,—­hisz ő is Isten’ teremtvénye , ’s szint olly lelki tehetségek­kel ’s orgánumokkal ellátott lény, valamint az angol és franczia, ’s a’t.; de vannak is hazafi művészink kü­lönféle művészeti ágakban, kiket önszorgalmuk, ’s a’ külföld’ műveltebb tájai képeztek­ ki; jelenleg hazánk­ban tulajdonunkká tehetnénk olly művészetet, úgy hogy a’ külföldnek egy műveltebb vidékére sem kelle­ne vándorlanunk , sőt a’ külföld’ ebeli művészet­ búvá­rai vándorolnának hazánkba e’tudományt’s művészetet tulajdonukká teendők. Honunkban nyitva áll tehát egy művészeti iskola, (a’ Lánczhid t. i.) melly a’ mérés­tan’ hydraulikai elveit ’s theoriáját practice, eleve­nen ’s megfoghatólag adja­ elő ; kár, hogy e’ művészet ’s ezen olly hasznos tudományokkal biró iskola ma­gyar hallgatókat ’s tanulókat nem fogad keblébe , hol úgy szólván minden hydraulikai hydrotechnikai ’s me­chanikai tudományok ’s gyakorlati fogások egybe­­pontosíttatnak, hol a’ gondolatok kifejlődnek, ’s az okoskodó észnek tág mező nyílik. Minden józanul gon­dolkodó hazafinak , ki hazája’ ügyét ’s annak műve­lődésit szivén hordozza , óhajtania kell, hogy e’ szép ’s hazánkban olly igen szükséges tudományban né­hány honfi-mérnök is részesüljön; mert ha nem épí­tünk is több lánczhidat, de az ott szerzett tapasztala­tok’ haszna Hazánkra nézve megfizethetlen marad, mivel majd minden hydraulikai elvet ’s theoriát tapasz­talatilag ez iskola fejt ki; nincs­­ szükségünk e’ tu­dományra) nincs é hátra folyamink szabályozása? elég-e erre csak száraz theoria ? erőművek, ’s viz-épitészet practikai ismereteik’ hiányával váljon teljesíthető é a’ szabályozás? ’s viz-épitészet?! Hazám’ lelkes férfiai! kik a’ Haza’ szent ügyében fáradhatlan munkálkodtok; kik a’literatura, tudomá­nyok és szép művészetek pártfogóji, ápolóji ’s elő­­mozditóji vagytok, pártoljátok , ápoljátok ’s mozdítsá­tok elő Hazánkban e’ tudományos művészet’ isméretit; tekintsétek úgy, mint hazai köz ügyet; ne hagyjátok üresen állni e’ hasznos iskolát; küldjétek bele néhány jóreményü magyar ifjút, kik e’ tudományt felfogják, a* munka’jelen állapotját, minemüséget,’s folyamat, műsze­rek ’s minden erőműnek isméretit, ’s azok alkalma­zásit’s hasznait ’s a’t. rendes naplóikba beiktatva gya­korlatilag betanulják, hogy azon egyedek erről tett ta­­pasztalásikat hirdessék,’s közönségessé tegyék az e tárgyban részt venni óhajtókkal, kik kés­őbb a Hazá­nak, hálával mű­vészkedjenek, minden czélszerű mun­kának pontosan megfeleljenek,’s e művészetét Hazánk­ban honosítsák ,’s úgy mint hasznos hazapolgárok szol­gálhassanak ;’s kik benneteket midőn lenni megszűn­tek , áldva dicsőítsenek. — Toltam’ azon édes meg­győződéssel teszem le , hogy egy hasznos tárgyról nem híjában értekeztem, hogy Hazám’ lelkes fiai méltány­­lani fogják ez ügyet, ’s e’ néhány sort tette vará­zsolni. Képessy József, mérnök.

Next