Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-13 / 21. szám
na el a’ szeretet ’s gondosság’ egyszerű mesterségével.A’segédoktatók’ jelenlegi állása szerkezete nem felelne ugyan meg ez üdvös átalakításnak, mivel ők közönségesen évenkint változni szoktak, de hisz’ általános szabályt úgy se kívánjunk ollyügyben, mellyet helybeli körülmények, sajátszerű érdekek , szokások ’s viszonyok vezetnek. Ezekből kell az átalakítást bár hol is lefejteni, ’s a’ módszert ezekre alapitni. Végezetül örömmel említhetni intézetünk’ ama’ hatását is, hogy a’ szegzárdi (Tolna vm.) kisdedovó intézetbe is egyik segélydijas kisdedovó növendéke, Lajtai János ur alkalmaztatott az azon intézetre ügyelő választmány’ kívánságára. A’ szegzárdi kisdedovó intézetre ügyelő választmány’ elnöke hazafiés buzgóságáról tisztelve ismert Augusz Antal táblabíró ur , ’s mind azok, kik nemcsak az intézet’ alapításában hanem fentartásában is áldozatot nem kímélő részvétet tanúsítottak, azon megnyugtató érzetet leírhatják, hogy kisdedovó intézetükben a’ kisdedovás’ eszméje a’ legczélközelítőbb tisztaságban áll, miben azt óni, fentartani ’s erősítni a’ tisztelt választmánynak mind ipara, mind ismerete, mind lelkessége tökéletesen biztosító. Képező intézetünknek jelenleg segélydijazott kisdedóvó növendék oktatója hat, saját költségén magát itt képező pedig egy van , kiknek ügyszeretetük , szorgalmuk és kitartásuk nem hiú reménynyel táplál , hogy ha meghívó szózat szólítja őket a’ választott pályának valahol cselekvési pontjára , bennök a’ kisdedovás ügyes terjesztőket, a’ hon hasznos polgárokat, polgártársaik a’jövendő nemzedéket rend , erkölcs és vallásosság’ útján vezérlő mentorokat nyerendnek. Wargha István, a’kisdedóvó oktatókat képező intézet’ igazgatója. Néhány szó a’ budapesti lánczhűtr ügyében- Öröm szállja meg a’hűkeblü magyart, midőn szeretett honja’ virágzását, ’s benne a’ szép művészetek ’s tudományok’ némi haladását napról napra szemlélheti; fölösleg itt említenem azon lelkes honfiakat, kik a’ Haza’ ügyében—’s annak jövendő boldogságán fáradhatlan munkálkodtak ’s jelenleg munkálkodnak;hisz azt az utóbbi évtized eléggé bizonyítja. Tagadhatlan, hogy óriási erővel haladtunk aránylag a’ múlt századokhoz , mind literatúrai, mint művészeti tekintetben; de tagadhatlan az is , hogy sok hasznos mű, és sok a’haza’javát ’s boldogságát tárgyszó istméret ,senyvednek, sinylenek a’részvétlenség’vagy feledés’ sötét homályában, melly megannyi részvevő és pártfogó után kiáltoz. Igaz ugyan, hogy kiáltásaik füleinkbe nem jutnak, ha min magunk nem kiáltozunk helyettök ’s ügyeiket nem pártoljuk , segítjük ’s mozditjuk elő. Jelen soraim, — a’ többit elhallgatva, —egyedül a’ budapesti lánczhid’ ügyében kiáltoznak. Köztudomás szerint honunkban , Budapest közt lánczhid létesülend, olly hid, millyennel mostanig Európa’ bármelly műveltebb vidéke sem dicsekhetik. Örömmel szemléljük, hogy az, mi 20 év előtt csak hiú álomkép’s agyrémnek tetszett a’valónak alakját ölti föl.Kimerhető akkor állítani, hogy jelen századunk’ ötödik évtizedében vasutak környezzék vidékinket , gőzösök hasítsák vizeinket, ’s roppant óriási hid kösse össze a’két fővárost,’s vele honunk’két részét; úgy van óriási lánczhid, melly Európa legnagyobb műve , melly a’ mesterségek ’s tudományok’ egyik remeke , agg Dunánk’ koronája , ’s ez hazánkban most épül, ’s miről fájdalom’csak annyit szabad tudnunk, ,,hogy ő ’s e’helyen egy lánczhid lesz.“ Nem volna igenigen hasznos és czélirányos, annak bővebb ismméretét tulajdonunkká tenni, főkép azoknak , kiket e’ művészeti tárgy illet ?; nem szolgálnak hazánk’s polgártársaknak javokra olly tudományt ’s művészetet sajátunkká tenni, minek haszna terjedelmes, ’s minek jelenleg csaknémelly homályos theoretikai fogalmit ha ismerjük. Hogy a’ magyarból is válhatik művész, ez nem szenved kétséget,—hisz ő is Isten’ teremtvénye , ’s szint olly lelki tehetségekkel ’s orgánumokkal ellátott lény, valamint az angol és franczia, ’s a’t.; de vannak is hazafi művészink különféle művészeti ágakban, kiket önszorgalmuk, ’s a’ külföld’ műveltebb tájai képeztek ki; jelenleg hazánkban tulajdonunkká tehetnénk olly művészetet, úgy hogy a’ külföldnek egy műveltebb vidékére sem kellene vándorlanunk , sőt a’ külföld’ ebeli művészet búvárai vándorolnának hazánkba e’tudományt’s művészetet tulajdonukká teendők. Honunkban nyitva áll tehát egy művészeti iskola, (a’ Lánczhid t. i.) melly a’ méréstan’ hydraulikai elveit ’s theoriáját practice, elevenen ’s megfoghatólag adja elő ; kár, hogy e’ művészet ’s ezen olly hasznos tudományokkal biró iskola magyar hallgatókat ’s tanulókat nem fogad keblébe , hol úgy szólván minden hydraulikai hydrotechnikai ’s mechanikai tudományok ’s gyakorlati fogások egybepontosíttatnak, hol a’ gondolatok kifejlődnek, ’s az okoskodó észnek tág mező nyílik. Minden józanul gondolkodó hazafinak , ki hazája’ ügyét ’s annak művelődésit szivén hordozza , óhajtania kell, hogy e’ szép ’s hazánkban olly igen szükséges tudományban néhány honfi-mérnök is részesüljön; mert ha nem építünk is több lánczhidat, de az ott szerzett tapasztalatok’ haszna Hazánkra nézve megfizethetlen marad, mivel majd minden hydraulikai elvet ’s theoriát tapasztalatilag ez iskola fejt ki; nincs szükségünk e’ tudományra) nincs é hátra folyamink szabályozása? elég-e erre csak száraz theoria ? erőművek, ’s viz-épitészet practikai ismereteik’ hiányával váljon teljesíthető é a’ szabályozás? ’s viz-épitészet?! Hazám’ lelkes férfiai! kik a’ Haza’ szent ügyében fáradhatlan munkálkodtok; kik a’literatura, tudományok és szép művészetek pártfogóji, ápolóji ’s előmozditóji vagytok, pártoljátok , ápoljátok ’s mozdítsátok elő Hazánkban e’ tudományos művészet’ isméretit; tekintsétek úgy, mint hazai köz ügyet; ne hagyjátok üresen állni e’ hasznos iskolát; küldjétek bele néhány jóreményü magyar ifjút, kik e’ tudományt felfogják, a* munka’jelen állapotját, minemüséget,’s folyamat, műszerek ’s minden erőműnek isméretit, ’s azok alkalmazásit’s hasznait ’s a’t. rendes naplóikba beiktatva gyakorlatilag betanulják, hogy azon egyedek erről tett tapasztalásikat hirdessék,’s közönségessé tegyék az e tárgyban részt venni óhajtókkal, kik később a Hazának, hálával művészkedjenek, minden czélszerű munkának pontosan megfeleljenek,’s e művészetét Hazánkban honosítsák ,’s úgy mint hasznos hazapolgárok szolgálhassanak ;’s kik benneteket midőn lenni megszűntek , áldva dicsőítsenek. — Toltam’ azon édes meggyőződéssel teszem le , hogy egy hasznos tárgyról nem híjában értekeztem, hogy Hazám’ lelkes fiai méltánylani fogják ez ügyet, ’s e’ néhány sort tette varázsolni. Képessy József, mérnök.