Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-17 / 22. szám

9£. szánt Pesti m­artziu­s’ 19. lelf. Vissza pilla­n­tás az­­Mátyás-em­­léket‘tárgyaló szózatokra^ tovább­lépés ez ügyben. Bennünk sok hálátlanság van A'h­azai történet’érdekesb pillanatit mi művek ábrázolják 's kötik elevenen az emlékezethez ? Nagy embereink' nevét mi tartja­ fen a’ történetek’ hideg betűjén kí­vül ? Hol vannak képeik, szobraik, sírjaik? Ki nyitja­ meg a' megporhadt márványt? Ki söpri­ le róluk a’ századok' sötét porát? Ki ékesíti­ fel virággal, szalaggal, zászlókkal? Hol van a'nép, melly lelke’ elmelegülésében , búcsús csapatokban jár­ el a' nagy hamvakhoz? Ki nem ad forintot egy komédiáért inkább, mint Hunyadi’koporsója’s a’híres Szigetvár’ meglátá­sáért? Rettenetes elfajulás! Fridriknek életéből minden porosz polgár" házában láttam képeket, "s tollvonása hacsak próbavo­nás is, kincs gyanánt őriztetik Melly nép történetét ’s nagy embereit elfeledi, elvesz, —­­e veszszen­ el!! Szemere Bertalan. Alig hangzanak el a’ honi szobrászat’ ügyé­be­n alakult társulat’ programmjára emelt igénytelen szavaim , csakhamar a’ haza’ külön részeiből külön­ né­­zetü , enyéimmel egyező vagy azoktól távozó véle­mények , észrevételek történtek e’ közérdekű ’s illőleg méltánylott vállalatra nézve , ’s az egész ügy, mint kellő, a’ nemzet’ közös érzelmit tolmácsló, sokszínű elveit képviselő lapok’szőnyegére, és így nyilvá­­n­os tárgyalásra hozaték. Sok és sokfélekép­p jó , de félszeg is mondaték már ezt illetőleg, ’s mi leginkább feltűnő (mert igazán egyetemes műtapinta­tunkat jellemzi) olly vélemény - ’s nézetkülönbség­gel , hogy az egész ma már—mind a’mellett, hogy a’ társulat szerződésre is lépett egyetlen szobrászunk­kal— tetemes költségek vannak téve — sokkal nagyobb zavarban , az ügykivitel sokkal világosabb kétségben van, mint valaha. Az érdemes felszólalók által­ában csak kettőre nézve látszanak tökéletesen megegyezni: 1) hogy a’ programm­ szerinti mű’ legfőbb indítóoka, úgyszólva az alap, igen jó szívből vagy barátság­ból ugyan, de ingékony, haza­fiság és mű­vé­­szet’ törvényeivel is e­llenk­ez­ő, lábra építte­tők, midőn MÁTYÁST nem annyira önmagéiért, mint az anyagi jólétben biztosítandó Ferenczyért szán­dékolják szoborba foglalni; 2) hogy az elfogadott terv­rajzban egyetemesen megcsalódtak. Nem czélom, sőt e’ lapok’körén is igen túl vágna, mélyen bocsátkozni az eddig is nagyszámú szózatokba , de hogyiratkám’ fő­tárgya . Ha m­it kell m­á­r te­n­n­ü­n­k korszerű kér­désre annál világosabban felelhessek, tisztelt olvasóm’ engedelmével bátor vagyok azoknak tartalom-eredmé­­nyét saját csekély jegyzetkéimmel kisérve , igen rövi­den elmondani ; remény­em azon okból sem helytele­nül , hogy így­­. olvasóm itt mindenik’ főelveit megta­nulván , nem kell annyi lapot felütnie; vagy ha vala­melyiket eredetiben óhajtaná látni, az itt kijegyzett idé­zetek szerint útba leend igazítva. Három osztályba sorozhatjuk különböző elveikért e’ szózatokat. I) melly F­e­r­e­n­c­z­y által, II) melly c­sódü­let által, III) melly n­e­m kiván szobrot emelni. I. Első osztályba jó mindenesetre a’ honi szobrá­­szatápoló társulaté 1), melly—mivel egyetlen , életét honáért áldozta derék szobrászunk Ferenczy majd két év óta munka nélkül— czélul téve általa honi fe­jér márványból nemzetnagyainknak emlékszobrokat vé­­setni, ’s legelsőbb is legnagyobb emberünk( N­ u n­y a d y Mátyás’ nagyszerű emlékét tüzé­ ki 2). Első nagy­gyűlése 3) (mellynek a’ programm szerint már szer­ződésre kell vala lépnie) alakultnak nyilványstá a’tár­sulatot, ’s mert az aláirásivek nem jutottak­ el minde­nüvé , most csak elnököt, jegyzőt, pénztárnokot választ — már másokat is véleményük’ privatim közlésire fel­szólít. Második nagygyűlése 4) elfogadja Ferenczyr 100.000­. forintos tervét, ki a’ lelkesítésre felbátoro­­dék érezböl készitni Mátyásnak lovagszobrot; 15 ta­­gu igazgató biztosság választatik.A’harmadikról (nyár­utó 30án) máig sem jőve hivatalos jelentés 5).— En­nyit ten a’ társulat—mennyiben nyilványos lapokbal tudhatni —’s tetteikhez minden kivétel nélkül sajtó ut­ján négy tisztelt hazafitársunk nyilatkozik . Az első : V­á­r­a­d­y K­á­r­o­l­y 6) , ki azon okból (?), mert a’ társaság Ferenczyért állt­ öszsze, kiket a’ majd látandó Ild. osztályi a) és á) ponti javaslók, csőd, éremszobor, Ferenczynek más után is lehető ju­­talmaztatása ’s t. b. ellen. 7) 2) Tehát legelsőbb is ,hogy legyen a’ művésznek mű­vészhez illő nagyszerű munkája­, a'legterhesb feladatot az illy­est mintákban sem kisértett szobrásznak.*) 3) Télhó 12kén , 1840. 1 Jelenkor Ildik szám. 4) Tavaszelő 15kén 1840. 1. Jelenkor’ 24 d. sz. 5) Múlt évi őszutó’ 6kára csakugyan megérkezék hozzánk is egy választottsági határzat őszelő 30ról kelve, tu­data: 1) hogy az aláirásivek 13kára küldessenek , vagy mi jobb, vitessenek­ be nagygyűlésre; 2) a" szoborminta gipsz és deszkából kész ,"s látható a" művésznél. E" határ­zat egy h­ónap­ig hevert a" hivatalban ,'s így első pont­ját távoliak nem teljesíthetik. 6) 1840. Társaik. 12. szám. 7) Nem hagyhatom szó nélkül, hogy Várady úr mikép lát logicátlanságot vagy mit abban, hogy én Mátyás’ emlé­két Ferenczy pártoltatásától különválasztom, midőn csőd utján (melly nyitva lévén derék művészünknek is, nem tettem pensioba) erezet óhajtok. Főleg midőn kije­lentem, hogy az eredeti tervet i­s keveset változtat­nám lényegében. Enthusiasmusból rendesen többet mondunk. . . . Nem maradhat még észrevét nélkül V. ur­nak egy, ha lábra kapna, káros hiedelme, miszerint •a’ külföld előtt kisebbítni véli hazánkat, ha megvallanók, hogy nincs a' nagy király’ emlékét méltó­lag megkészitni tudó szobrá­szunk’... Tudja a' külföld is tudhatja jobban, mint mi, ebeli fogyatkozásunkat, mint egyéb sok hiányunkat is — és csak akkor kezde mindezek mellett is becsülni, mi­kor észre vette, hogy mi is eljutottunk azok" meglátá­­sára, hogy nem titkolgatjuk többé, mindenben dicsőknek tartva magunkat,hanem nyilványosan látva a’,bajt, köz­erővel igy­ekszünk segitni rajta. Kisebbité-e Éjszakámé E­rika magát , midőn legnagyobb emberét a’ külföldi Ca­­nova által dicsérté? 1) Lásd bővebben az 1839ki Társalkodó 99dik számában. #) A’ lángelmü művésznek mindig van tennivalója, ha jöve­delmező pénzes vállalat é s alkalom hiányzanék is. Lám bármi állapot é s csupa kőfaragói munka mellett is lehet agyagot szerezni, sőt emésztő nyomor közepett re­meket teremteni . . . mintákban. Emlékezzünk csak erdélyi hazánkfiára B­ér­e­nh ar­t Rudolfra, milly test­es szellemzúzó körülmények közt, 0 és­­2 sing hoszszu, 4 széles és 5 sing magas kunyhócskában, melly egyszer­smind lakja volt, dolgoza­ fel 118 mázsa gipszet ama’’ fölséges Ariadne-ra, mit azután bámul a Bécs’ műértő közönsége, "s egyik osztrák föherczeg kunyhóstul meg­­vásárla, mert nem hozathatók­ ki onnan. (L. 1835 Va­sárnapi Újság 49. szám.)

Next