Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-17 / 22. szám
A’ második: L. Nemes Semu régiségárus8) . Várady ur’ szavait pártolva illő és szerény hangon nagyobbra láttatik becsülni a’ márványszobrokat az ércznél, mert azokat nem öntik álgyuk- ’s harangoknak; nem adják el zsidóknak ’s t.b., nem oldozza fel a’jég, és savanymázzal nem vonja be, mi a’ finomabb vonásokat elrontja. A’ régiektől is több márvány mint bronsz emléket bírunk 9). Harmadik : Gróf Fáy István a’ Kövy és Gasparich’szobor elleni szózataik’czáfolatában 10) merőben e’ társulat mellett ír ’s igen tüzesen lelkesíti Ferenczyt, hogy szánakozzék (?!) illy embereken ’s dolgozzék szép pályáján. Negyedik : X.X., mint írja, Ferenczy’ tüzes tisztelője 11) semmibe veszi az oppositiot az igaz magyar veritek előtt, ’s mert Ferenczy’ terve el van fogadva Sha hk netán ezentúl is találnának es dolog ellen írni , tehat csak Írjanak, in Goles Nahmen, ha tetszik. 13) Hádor. (Folytatása következik.) 3 Pénz van? csak erős akarat legyen. Ha tavaszi árvíz’idején valamelly mivelt országból jött idegen utazó hazánkat hol kocsin hol hajón átutazza ’s meglátja azon tömérdek víztömeget, melly annak völgyeit ’s roppant kiterjedésű síkjait sok mérföldekig hónapokon által borítja, és ezen víztömegek között a’ falukat ’s a’ hátas helyeket mint valamelly szigeteket, nem lehet képzelete , hol legyen a’ művelhető föld , melly embereknek és barmoknak élelmet ad. Minekutána a’ vizek lefolynak vagy elpárálnak, és a’ szép zöldség előtűnik , de a’ mérföldekig terjedő lápok, tavak és csak rész füvet termő laposok maradnak, — természetesen azon kérdésre kell jöni : ugyan illy tömérdek termékeny földet miért nem mentenek meg vizáradásoktól ezen hon’ lakosai a’ vizek’ szabályozásival,csatornák’ ásásival, mik az illy nagy kiterjedésű földet legtermékenyebbé változtatnák, és a’ vizen lehető közlekedést elősegítnék?— nem látjuk-e által, hogy kevés esztendei haszonvétel meghozná a’ költséget ’s a’ haszon örök időkig tartana ? — Felelet az lenne kérdésbre: látjuk mindezt, de nincs költség kivitelére — szegények vagyunk. — Lágy tél ,őszi esőzés , vagy tavaszi olvadás’ idején utazva, mikor vagy épen járhatatlanok , vagy csak sok utóvesztéssel járhatók az utak , még olly vidékeken is , hol kő, kavics bőven vagyon, bámulva kérdezi: miért nem készítnek mesterséges utakat ? nem látják e által , milly nagy hátramaradására legyen mindenkinek a’ közlekedés’ nehézsége, ollykor milly káros a’ kereskedés’ megakadása, lehetetlensége. Mi a’ felelet? nem győzi a’köznép , sok más terhei mellett, az utak’ingyeni csinálását, költség pedig nincsen. — Pesten mulatva jéginduláskor, — egyfelől hallja azon rémitö veszedelmet, mi az utolsó siralmas emlékezetű áradáskor ezen várost, ’s más dunaparti városokat ’s falukat pusztulással fenyegette , látja a’ rebegő lakosok’képén a’félelmet festve, és osztva utczánként a’ mentő hajókat; önként kell azon kérdésre fakadnia: Pest, a’ szép a’ tündér-várként épülő Pest, Magyarhon’ középpontja , szive , műveltségi, kereskedési , jellemai tekintetben ; mellynek bizonyos kinézése: az európai nagyobb kereskedő városok’ sorába számíttatni, miért nem biztosittatik, az egyébiránt haladása ’s jövendő nagysága’ alapját képező Dunának pusztító árja ellen ? Hollandia a’nagy tenger’víztömegének nemcsak visszatartóztatja pusztulás hozható habjait, sőt földet hódit tőle határihoz, ’s egy ezen kis országnál sokszor hatalmasb Magyarhon, és annak olly sok eszközzel dús kormánya nem képes egy folyótúl ótalmazni fővárosát, jóléte’ műhelyét, díszét, reményét? A’ felelet rögtön kész: nagy erő, roppant költség kell illy óriási munkára; — honnan vegyük az erőt? honnan a’ költséget? — Szorosabb figyelemre vévén a’ vizsga idegen honunk’ belső állását, szemébe tűnik, melly nagy hiány legyen a’ nevelő-intézetekre nézve. Nagy résziben faluinknak nem léteznek oskolák, a’mellyek vannak is, azok a’városokban fenállókkal együtt czélnak meg nem felelők, holott a’ nemzetisedésnek , nemzet, erkölcsi, isméreti kifejlődésinek , jólétnek ’s nagyságának, a’ legkiterjedtebb a’ nép’ jelen állásához okosan alkalmaztatott nevelés elmulaszthatlan feltétele; — erre is az a’ felelet, hogy ,,nincs pénz.“ — Kevés városban talál emberi érzéssel teljes utazónk’ betegek ápolására intézeteket; botránykozva hallja , hogy a’ szerencsétlen tébolyodottak a’ gonosztevőkkel egy sorban börtönökbe záratnak , sergenkint látja falukon ’s városokban a’ részint éptestű dologkerülő , részint nyomorék, ollykor undorító nyavalyáikat a’ könyörületesség’serkentésire mint czimermutató koldusokat; ’s elbámul, hogy egy illyen , a’ természetről dúsan áldott honban , egy nagylelkű nemzet között, mellynek olly sok segédforrása van rendelkezésire , miként lehetnek ezen fogyatkozások, milylyenek más szegényebb nemzeteknél, századoktól fogva kipótolvák ?— kérdésire a’felelet: ,,nincs pénz.“ — Szemébe tűnik a’ különböző törvényhatóságok’ fogházaiban a’ raboknak a’ népesedéshez mérve fölötte nagy száma, mit más okok mellett a’ fogházak’ nagyobb része czélelled ’s a’ rabokkal való visszás bánásnak méltán tulajdonít, úgy találja, hogy a’börtönök’ nagyobb része nem javító helyek, hanem gonoszság iskolája. Lát ugyan ezen fogyatkozás’ igazítására itt ott az éjszakamerikai fogházak’ mintájára épitett börtönöket és jobbításra törekvést, de mind a’ mellett méltán kérdezi: miért nem közönséges ezen törekvés. 8) 1840. Honművész 19. szám. 9) Tisztelt hazámfia! műveletlen kor’s nemzetnél a'márvány is szintúgy ki van téve dúlásnak , mintát érez. Sarmisegethusa gyönyörű márványszobraiból meszet égettek s égetnek ma is a'barbár lakók; a‘birtokosak szemünk’ láttára el hagyák pusztulni a' páratlan s ezreket érő hellenmivű mozaikot, ajánlkozó idegeneket sem engedvén idöviharoktóli védésére — Gyulafehérvárit egy, éviglen földbe ásott romai szobor szántyalódtan őriz bizonyos silány házacskát a’ szekérkerekek horzsolásától. Megyéink még ma is elég hanyagok tűrni az illyés nálunk napirenden levő, vandalismusokat! Kegyed továbbá igen jól tudja, hogy az új Roma a’ régiből épült, ez adott neki márvány remek-emlékiböl meszet ’s követ; ’s általán köztudatu dolog , hogy a‘ nagy számban volt hellén és romai szobroknak milly kevesek maradványai Mi már a’ savanymázs ([aerugo nobilis) illeti, az a művet még nemesebbé teszi minden műértő előtt s nem tör ik le a‘ vékony vonásokat , óriási műnél különlen teret vésetnek ki az egyes hajszálak. A bronsz tartósságát tanúsítja a’ velenczei szent Márk-templom’ homlokzatából kiugrani látszó korinthi érczlovakon kivül, azon csavarékos 13 kigyónak összefonásából álló bronsz-oszlop , melly Sztambulban— törökök köztt — a hippodromon ma is fenáll, ’s mellyet értelmes régiségigázok azon aranycsésze tartójának ismernek, mit a hellének piatae a diadaluk’ emlékéül állitának fel Delpluben. 10) 1840 flaszn. Mulatságok 44. szám. 11) 1840 d. Hirnök' 65 számabeli Kis-futár. 12) írunk is’s tán nem épen minden siker nélkül tán még azok előtt sem, kik ha különbözőség vélekesznek is e’tárgy körül, nem vették védelvül ‘rá sem hallgatni a' másként vélekedőkre.4 86