Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-17 / 22. szám

A’ második: L. Nemes Sem­u régiségárus8) . Várady ur’ szavait pártolva illő és szerény hangon na­gyobbra láttatik becsülni a’ márványszobrokat az ércz­­nél, mert azokat nem öntik álgyuk- ’s harangoknak; nem­ adják­ el zsidóknak ’s t.­b., nem oldozza­ fel a’jég, és savanymázzal nem vonja­ be, mi a’ finomabb voná­sokat elrontja. A’ régiektől is több márvány mint bronsz emléket bírunk 9). Harmadik : G­r­ó­f F­á­y István a’ Kövy és Gas­­parich’szobor elleni szózataik’czáfolatában 10) merő­ben e’ társulat mellett ír ’s igen tüzesen lelkesíti Fe­­renczyt, hogy szánakozzék (?!) illy embereken ’s dol­gozzék szép pályáján. Negyedik : X.X., mint írja, Ferenczy’ tüzes tiszte­lője 11) semmibe veszi az oppositiot az igaz magyar veritek előtt, ’s mert Ferenczy’ terve el van fogad­va Sha hk netán ezentúl is találnának es dolog ellen írni , tehat csak Írjanak, in Go­les Nahmen, ha tet­szik. 13) Hádor. (Folytatása következik.) 3 Pénz van­? csak­ erős akarat legyen. Ha tavaszi árvíz’idején valamelly mivelt ország­ból jött idegen utazó hazánkat hol kocsin hol hajón átutazza ’s meglátja azon tömérdek víztömeget, melly annak völgyeit ’s roppant kiterjedésű síkjait sok mér­földekig hónapokon által borítja, és ezen víztömegek között a’ falukat ’s a’ hátas helyeket mint valamelly szigeteket, nem lehet képzelete , hol legyen a’ művelhe­tő föld , melly embereknek és barmoknak élelmet ad. Minekutána a’ vizek lefolynak vagy elpárálnak, és a’ szép zöldség előtűnik , de a’ mérföldekig terjedő lápok, tavak és csak rész füvet termő laposok maradnak, — természetesen azon kérdésre kell jöni : ugyan illy tö­mérdek termékeny földet miért nem mentenek meg viz­­áradásoktól ezen hon’ lakosai a’ vizek’ szabályozási­val,csatornák’ ásásival, mik az illy nagy kiterjedésű föl­det legtermékenyebbé változtatnák, és a’ vizen lehető közlekedést elősegítnék?— nem látjuk-e által, hogy kevés esztendei haszonvétel meghozná a’ költséget ’s a’ haszon örök időkig­ tartana ? — Felelet az lenne kér­désbre: látjuk mind­ezt, de nincs költség kivitelére — szegények vagyunk. — Lágy tél ,őszi esőzés , vagy ta­vaszi olvadás’ idején utazva, mikor vagy épen járha­tatlanok , vagy csak sok u­tóvesztéssel járhatók az utak , még olly vidékeken is , hol kő, kavics bőven vagyon, bámulva kérdezi: miért nem készítnek mesterséges uta­kat ? nem látják e által , milly nagy hátramaradására legyen mindenkinek a’ közlekedés’ nehézsége, ollykor milly káros a’ kereskedés’ megakadása, lehetetlensé­ge. Mi a’ felelet? nem győzi a’köznép , sok más ter­hei mellett, az utak’ingyeni csinálását, költség pedig nincsen. — Pesten mulatva jéginduláskor, — egyfelől hallja azon rémitö veszedelmet, mi az utolsó siralmas emlékezetű áradáskor ezen várost, ’s más dunaparti városokat ’s falukat pusztulással fenyegette , látja a’ rebegő lakosok’képén a’félelmet festve, és osztva ut­­czánként a’ mentő hajókat; önként kell azon kérdésre fakadnia: Pest, a’ szép a’ tündér-várként épülő Pest, Magyarhon’ középpontja , szive , műveltségi, keres­kedési , jellemai tekintetben ; mellynek bizonyos kiné­zése: az európai nagyobb kereskedő városok’ sorába számíttatni, miért nem biztosittatik, az egyébiránt ha­ladása ’s jövendő nagysága’ alapját képező Dunának pusztító árja ellen ? Hollandia a’nagy tenger’víztöme­gének nemcsak visszatartóztatja pusztulás­­ hozható habjait, sőt földet hódit tőle határihoz, ’s egy ezen kis országnál sokszor hatalmasb Magyarhon, és annak olly sok eszközzel dús kormánya nem képes­­ egy fo­lyótúl ótalmazni fővárosát, jóléte’ műhelyét, díszét, reményét? A’ felelet rögtön kész: nagy erő, roppant költség kell illy óriási munkára; — honnan vegyük az erőt? honnan a’ költséget? — Szorosabb figyelemre vévén a’ vizsga idegen honunk’ belső állását, sze­mébe tűnik, melly nagy hiány legyen a’ nevelő-intéze­tekre nézve. Nagy résziben faluinknak nem léteznek oskolák, a’mellyek vannak is, azok a’városokban fen­­állókkal együtt czélnak meg nem felelők, holott a’ nem­­zetisedésnek , nemzet, erkölcsi, isméreti kifejlődési­nek , jólétnek ’s nagyságának, a’ legkiterjedtebb a’ nép’ jelen állásához okosan alkalmaztatott nevelés el­­mulaszthatlan feltétele; — erre is az a’ felelet, hogy ,,nincs pénz.“ — Kevés városban talál emberi érzéssel teljes utazónk’ betegek ápolására intézeteket; botrány­kozva hallja , hogy a’ szerencsétlen tébolyodottak a’ gonosztevőkkel egy sorban börtönökbe záratnak , ser­­genkint látja falukon ’s városokban a’ részint éptestű dologkerülő , részint nyomorék, ollykor undorító nya­valyáikat a’ könyörületesség’serkentésire mint czimer­­mutató koldusokat; ’s elbámul, hogy egy illyen , a’ természetről dúsan áldott honban , egy nagylelkű nem­zet között, mellynek olly sok segédforrása van rendel­kezésire , miként lehetnek ezen fogyatkozások, mily­­lyenek más szegényebb nemzeteknél, századoktól fog­va kipótolvák ?— kérdésire a’felelet: ,,nincs pénz.“ — Szemébe tűnik a’ különböző törvényhatóságok’ foghá­zaiban a’ raboknak a’ népesedéshez mérve fölötte nagy száma, mit más okok mellett a’ fogházak’ nagyobb része czélelled­ ’s a’ rabokkal való visszás bánásnak méltán tulajdonít, úgy találja, hogy a’börtönök’ na­­­gyobb része nem javító helyek, hanem gonoszság is­­kolája. Lát ugyan ezen fogyatkozás’ igazítására itt ott az éjszakamerikai fogházak’ mintájára épitett börtönö­ket és jobbításra­­ törekvést, de mind a’ mellett mél­tán kérdezi: miért nem közönséges ezen törekvés. 8) 1840. Honművész 19. szám. 9) Tisztelt hazámfia! műveletlen kor­’s nemzetnél a'márvány is szintúgy ki van téve dúlásnak , mintát érez. Sarmi­­segethusa gyönyörű márványszobraiból meszet éget­tek s égetnek ma is a'barbár lakók; a‘birtokosak sze­münk’ láttára el hagyák pusztulni a' páratlan s ezreket érő hellenmivű mozaikot, ajánlkozó idegeneket sem en­gedvén idöviharoktóli védésére — Gyulafehérvárit egy, éviglen földbe ásott romai szobor szántyalódtan őriz bizonyos silány házacskát a’ szekérkerekek­ horzsolásá­tól. Megyéink még ma is elég hanyagok tűrni az illyés nálunk napi­renden levő, vandalismusokat! Kegyed to­vábbá igen jól tudja, hogy az új Roma a’ régiből épült, ez adott neki márvány remek-emlékiböl meszet ’s követ; ’s általán köztudatu dolog , hogy a‘ nagy szám­ban volt hellén és romai szobroknak milly kevesek ma­radványai Mi már a’ savanymázs ([aerugo nobilis) illeti, az a művet még nemesebbé teszi minden műértő előtt s nem tör­ ik le a‘ vékony vonásokat , óriási műnél külön­­l­en teret vésetnek ki az egyes hajszálak. A­ bronsz tar­tósságát tanúsítja a’ velenczei szent Márk-templom’ hom­lokzatából kiugrani látszó korint­hi érczlovakon kivül, azon csavarékos 13 kigyónak összefonásából álló­ bronsz-oszlop , melly Sztambulban— törökök köztt — a hippodromon ma is fenáll, ’s mellyet értelmes ré­giségig­ázok azon aranycsésze tartójának ismernek, mit a hellének pia­tae a­­ diadaluk’ emlékéül állitának­ fel Delpluben. 10) 1840 flaszn. Mulatságok 44­. szám. 11) 1840 d. Hirnök' 65 számabeli Kis-futár. 12) írunk is’s tán nem épen minden siker nélkül tán még azok előtt sem, kik ha különbözőség­ vélekesz­­nek is e’tárgy körül, nem vették védelvül ‘rá sem hall­gatni a' másként vélekedőkre.4­ 86

Next