Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-20 / 23. szám

92 Felelet: törvénytelenek,’s káros következm­ényűek mind a’ statusra, mind az egyházra. Törvénytelen­­ségök kitűnik abból, hogy a’ roppant corpus iuris’ egy lapján sem találhatni, hogy valaha a’ világiaknak az egyházi dolgok’ belkormányzatába befolyás engedte­tett volna ; nem­különben arra sincs hazánk’ évköny­veiben példa, hogy a’ megyék az egyházhoz tartozó szertartásokat magyaráztatták volna a’népnek. A’kath. egyház még soha sem vitte rituáléját sanctionáltatni a’ világi­ hatósághoz ’s nem is viendi. Vagy a’ várme­gyékhez tartozik-é az egyházhoz tartozó dolgokban felvilágosítást adni a’ népnek? ha igen , akkor minek rendeltettek a’ papok hit’ őreivé’s tanítókká? Nem le­­hetséges-e , hogy a’ szolgabirák különböző vallásuak lévén — nem járnak el eléggé catholice kitűzött taní­tásaikban, és népünk’ hitén érzékeny sebet ejtenek ? De tiltják azt világos’s el nem magyarázható törvényeink is jelesen Kálmán is. könyv. 65 fejezetében , hol nyil­ván tiltatik az eféle beavatkozás az egyházi dolgok­ba. Nullus Comitura ( a’ főispánokat érti) vei militum (értvén a’ vármegyékhez tartozó nemességet) in Eccle­sia praesumat sibi vindicare potestatem, praeter solum Episcopum. E’ szellemben van az 1550. 16. t. czikk. szerkesztve, hol tiltatik, quidpiam moliri contra Ip­­sorum (Episcoporum) pios conatus/ Ezekből nyilván­­ságos , hogy a’ vmegyék’ tette , miszerint e’ kérdéses pontban a’ szolgabirák által a’ népet felvilágosítani rendelik, törvénytelen, ollyan dologba avatkozván, melly törvényhatóságok’ körébe nem esik. Sőt mivel törvénytelen, súlyosan bűnös is , mert az ugyan imént idézett törvényczikknél fogva meg van hagyva : neqne contra eorum doctrinam quodi modo quads ratione­ste se audeant efferre Már a’ kérdéses szolgabirói fölvi­­lágosítások épen contra eorum doctrinam (t. i. Epis­coporum) történnek, ’s az anyaszentegyháztól kárhoz­tattalak, tehát e’ törvényczikkbe ütköznek. Íme pa­naszkodtok, hogy a’kath. papság sértője a’törvénynek, midőn magatok nem tartjátok meg azt! — De káros kö­vetkezményű e’rendelkezés az egyházra nézve is. Tör­ténhetik t.i. (a’mi már egy helyütt meg is történt) hogy a’ szolgabirák illy eljárásaikban a’ püspökök ’s papokat gyanúsító szavak ’s kifejezésekkel élnek, ’s mérgezett nyilaikat ellenök szólván mondják, hogy törvénysze­gők, igazságtalanok ; hogy szeretetlenséget követnek el az áldásmegtagadással, ezek’ következtében rajok hallgatni, v.tanácsikat követni nem kell — mert tévedés­ben vannak/ Már most kérdem: mindezekkel nem a’bi­zalmatlanság’ magva szóratik-é el a’nép között pap­ja iránt? nem a’ legszentebb kötelékek szaggattatnak e szét, mellyek’ épségben föntartása annyira lehetne érdekökben?! . . . Vagy némelly együgyű pór-egye­­det nem tántorítnak-é illy felvilágosítások , midőn tör­vényes után látja czáfoltatni püspökét, papját ? kikről gondolta, hogy tudják mi illő ,’s mi nem, mi törvényes és törvénytelen ? kikről gondolta , hogy tudják, mi tar­tozik a’ hitök szerinti házasság-kötéshez ! ? vagy ha itt meghallgatandja a’ szolgabirót, nem következhetik hogy más alkalommal lelkésze általa’szónok-szék­­ről mondottakban is kételkedjék ? Íme uraim! itt a’sze­gény nép’együ­gyűségét kísértitek meg és megmérgezi­tek annak hitét.De a’ károk’legnagyobbika még az,hogy a’ most is igen elterjedt religiobeli indifferentismusnak törvényes utat kaput nyitnak , mellyen a’ szegény tu­datlan népet magok a’ törvény’ szolgái eresztik be, ’s másodszor, hogy magok tanítják engedetlenségre a’ népet ’s az egyháztól kárhoztatott tettnek, tehát bűnnek — törvényes színt adnak. És ez nem költemény, ez va­lóság. Mert midőn katholikus elvekkel ellenkezőre ta­nítja a’szolgabiró az ezen egyház’ híveit, fejtegetvén, hogy a’ papoktól megtagadott áldások nélkülözhetők , nem vezet-e ez a’ többi hitbeli dolgok’ hasonló meg­vetése’s nélkülözhetésére? Nem ébred-e benne gyanú hogy még több illy nélkülözhetőt is gondoljon hitében ? És íme az indifferentismus’születése. De még azon kü­lönösség is van a’ dologban, hogy itt a’ szolgabirák a’lelkészekkel, kiknek a’haza’ közboldogságán együtt kellene munkálkodniok mint egy ellenségesen állnak szemben, az első rontólag, a’ másik javítgatólag. Eljö t. i. a’ szolgabíró a’ faluba, ’s az összecsödített nép előtt a’ vegyes házasságról, ’s az áldás’ érvényessé­géről catechesist tart ; a’ nép végig hallgatván a’ ta­nítást (melly talán jó formán borsos és sujtásos lehe­tett) haza megyen ’s a’ hallottak felett gondolkodik , de tanulságot sehogy sem képes belőle vonni: mert templomba menvén , ott épen ellenkezőt, azaz eddigi hitével megegyezőbbet hall lelkészétől a’ szónok-szék­ről elmondatni. Vájjon kinek fog hinni többet a’ nép a’ hit dolgában : a’ szolgabirónak é, vagy lelkészének? akarjuk hinni hogy lelkészének ; de lesznek ollyanok kik eltántorodnak, nem lévén erősek hitökben; lesz­nek ollyanok is , kiknek hitök virágát a’ kételyek’ foj­tó pora lepi be, ’s még ők is eltántorodhatnak, ha hi­tök szerinti felvilágosítást nem nyernek ; — de min­den esetben az örök végzés a’ botránykoztatókra ki monda ítéletét. . . . De veszedelmes e’ rendelkezés a’ statusra is; mert nem kell feledni, hogy ha a’nép az egyház’ parancsit megveti , a’ világit sem tartja meg. Sőt ezeket annál könnyebben szegi meg , minél job­ban megemlékezik arról, hogy az egyháziak megsze­gésére törvényszerűleg pártoltatott. A’ világi kormány csak addig állhat fen bátorságosan, mig a’ nép az egyház’iránt engedelmes; ennek megbomlása , a’má­siknak sírja. Az egyházon ejtett sebek visszahatással bírnak a’ statusra, az egyház­ elleni engedetlenség a’ státusban hagyja nyomait, — következményit. Ha az egyház parancsinak bármiféle pontban r meg nem tartására figyelmeztetjük a’ népet, akkor a’ világi törvények lé­­lekismeretes megtartása szinte lehetetlen, — mert ez attól veszi sanctióját. — Azon gondolható ellenvetés­re, hogy a’ szolgabirák ebbeli eljárásaikban csupán a’ vegyes házassági kérdés körül maradnak , és csak a’ házasság’ lényegéhez az áldás’ szükségtelenlétét fejtegetik, nem tűzvén ki czélul, a’ mit fölebb követ­kezményekül elsoroltunk; az előbb elősorolt okok után még azt feleljük, hogy illy dolgok sehogy sem tar­toznak a’ világi urakhoz, kiknek nem hivatásuk. Csak ne legyünk következetlenek minmagunkkal. Azt kí­vánjuk, hogy a’ nép engedelmeskedjék, ’s itt az egy­házi parancsolatok figyelembe nem vételére szólítjuk fel; panaszkodunk az erkölcstelenség, ’s a’ hitlenség­ elterjedési miatt,’s magunk szórogatjuk a’kételyek mag­­vát; a’ békét óhajtjuk’s a’ vallási türelmet, és a nép’ nyugalma fölzavarására apostolokat küldünk! . . . Eger, martzius 9-én 1841. Perger János. Szerkeszti H­el­me ez­t. — Nyomtatja angol gyors—sajtón T­r­at­t­n­e­r-fi,­ar­o­l­y­i úri utcza 453.

Next