Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-27 / 25. szám

követeiknek adnák utasításul országgyűlésen szőnyegre hozni e’ tárgyat ’s törrvényezikket alkotni, miszerint nemzeti erővel dik­t­lassek e’ műegyetem Pestre , jeles ta­nítók (professores) ’s egy elsőrangú európai művész honosittatnának­ meg abban és derék Ferenczyn kistaní­­tószéket foglalna benne. Épen zárni akarám tán úgy is hoszszacska h­af­­kámat és számot kezdek vetni magammal, ha elég mél­­tánynyal, tisztelettel’s férfihoz illő komolysággal szó­­lottam-é a’ minden becsülést érdemlő szobrászati egye­sület, derék művészünk ’s e’ tárgyban szót emelt tisz­telt ügytársaira’ működési felől, midőn egyik barátom az Athenaeum’ 38dik számával előmbeáll: „Jer, ol­vasd innen e’ művészeti czikket’s lásd, leend-é kedved többé Mátyás’ emlékéről írni ?a monda és szánakozni látszék hálátlan fáradságimon. Mohón átfutám az ab­ban levő ,,­Tőlem is egy szó­li sok szóra 11 antikritiká­­ját (de mellyben egy betűje sincs megczáfolva a’ gán­csoknak) FERENCZYnek. Alig merek hinni szemeim­nek, hogy a’ „legszerényebb emberű (183­ 9 Társalkodó 99dik szám), a’ magyar birodalom’ legelső szobrásza a’ Mátyás-emlék’ egyetlen művésze illy hangon képes legyen írni. Ő mindel­, ez ügyben felszólalóban (sze­rinte tán 12) ,,személyének méltatlan , alaptalan vélemé­nyek , jóslatok, sőt rágalmakkal megtámadóját látja 39 kik epébe mártva tollakat, fog csikorgatva állottak Mátyás’ emléke ellen fel, mint tigris mellynek nyelve alig durva , hogy mikor nyal is vért bocsát; mint tövi­ses kórók, mellyekhez s­em lehet alig vigyázattal nyúlni , hogy ne szúrnának ; mint skorpiók, mellyeknek fa­­lánkjok mindig döfésre van szegezve; mint pók­ok, mely­­lyek nemcsak a ' templomi szent edényeket, de magok Ju­piter és Herkulesz' dicső arczait is hálóval beszövik“ — — — ,,különben mi művészek“ — „kinek csak holdvilág­hoz szokott szeme van , nem nézhet mint sas merően fi' napba—— — Várják­ el ez urak az érettség' idejét , bíz­zák a’ munkát a hazértékre, ne kárhoztassák a’ még csak néhány hónapos kis gyermeket 40). Ezen 13 egy­máshoz mind méltó tudálékos a’ műhez nem ért sem­mit ’s míg bölcseségjoguk kijő , menjenek külföldre , tanuljanak selyem- , posztó, gőzerőművek, pezsgő ’stb. készítését’s legalább tiz évig — dejöjenek aztán haza ’s gyakorolják azon nemét a’ hazafiságnak, mit ő már 40 éve ’st­b. Végül tollát leteszi ’s Orestesként azt mond­ja királgató, gúnyoló tudálékos uraiméknak: ,bécsa­pásokkal fogjátok megtudni, ha Alcides­ fia vagyok-é?“ Mit mondjak ez önhitt ’s minket végkép letipró beszédekre ? Szivem elcsukódik ’s hideg eszem azt súgja , hogy ha kaján rágalmakkal, betyáros sértege­tésekkel őrjöngve keltünk volna ki a’ művész’ nagy mestere ellen , attól bizonyosan nem illy hangú választ nyerendénk , sem más a’ szó’ magasb értelmében nagy művésztől; —hát még mikor az ügy’ érdemében fac­­tumok ’s adatok után nyilványítók igénytelen vélemé­­nyinket’s míg köztünk legnagyobb rész határtalan tisz­telettel viseltetvén a’ művész’ személye ,’s elismeréssel nagy érdemei iránt? Oh barátim ez még is sok ! Ben­nem fájdalmas meggyőződést és szomoritó aggo­­dalmát hagyának magok után. Meggyőződést az felöl, hogy ki illy levelet tuda kigondolni, annál­ inkább annyira megnyugodni rajta , hogy hidegvérrel közrebocsássa, még pedig több utón, a’­nélkül hogy csak egyszer is azalatt magához térjen’s átlássa mély botlását, — az már csak ezzel bebizonyította , hogy lelkülete más nemű, mint miilyen egy illyszerü mun­kára kívántatik ’s csak felsőbb rendű nagy művész’ve­zetése alatt tehetne valami nagyobbnemű szolgálatot. Szomoritó aggodalmat is hagyott az iránt, ne­hogy ezen mostani illy kedvetlen színben mutatása ma­gának azon sajnos következtetést okozza, miszerint o­lyanok előtt— miilyenek másutt is sokan, nálunk még többen találtatnak — kik hajlandók abból, hogy valaki tud valamit, mit ők nem, következtetni, hogy mindent tud ’s viszont abból, hogy nem tud valamit ollyat, mellyről ők kimondták, hogy tudja, azt hozni ki, miszerint épen semmit sem tud— Ferenczy úr’ te­kintete méltatlanul ne csökkenjen ’s kétséget nem szen­vedő ritka érdemei félre ne ismertessenek.Ok ezen nem­zeti gondolatjárásnak sokan lettek már áldozativá, a’ hazának is nem csekély kárára ! Azonban jelen esetre nézve hogy csalódtam legyen aggodalmamban , senki nálam hőbben nem óhajtaná. Nagy-Enyed, őszutó 16- kán 1840.­­) H á d o r. Javaslat legdrágább birtokunk’, t. i. életünk’ és egészségün­k’b­iztosításár­a, v­alahányszor Buda-Pest közt csolnakon »’Dunán ál­tal m­e­n­n­i akarunk. Azon akadályokat, bajokat ’s veszélyeket, mely­­lyeknek a’ vidéki utazó szintúgy, mint országunk’ min­den rendű lakosa őszszel, télen ’s tavaszkor majd annyi­szor tétetik­ ki, mennyiszer Dunánkon Buda-Pest közt általhajózni kénytelen, röviden érinté ugyan a’Jelen­kor’ 1. évi 23­. száma , de nem egyszersmind az oko­kat, mellyekbül ezek erednek, ’s nem az eszközöket, mellyek által elháríthatandók, úgy hogy az eddigi ren­detlenség ’s hanyagság ellen gyökeres orvoslás esz­közöltessék. Azért, mivel a’javítási óhajtások már évek óta pusztában hangzanak­ el, ideje már , hogy ezen hibákat addig is, míg állóhíd boldogítandja országun­kat, gyökeresen irtsuk ki, mihez a’ következők ha nem is kimerítőleg, de értékük szerint segítőleg járuljanak. Első fő oka annyi kár és nyomorúságnak az, hogy a’ status’ legdrágább vagyona’, t. i. lakosi és polgárai’, átszállíttatása, olly ága a’ hidbérlő’ foglala­tosságinak, melly neki hasznot épen nem, de aligha elég jövedelmet hoz magasra rugtatott bére’kipótlására. E’ miatt van,hogy azzal nem gondolván, kevés igyekezetet ’s még kevésb költséget fordít e’ legfontosabb czél’ elérésére. Innen foly, hogy 2) elegendő szállítási ha­­jókról nemcsak nem gondoskodik, de még a’ kevés szá­mú csolnakok’ nagy részét is Dunában hagyott horgo­nyai’ keresésére fordította egész vásárnak ideje alatt. Innen van , hogy 3) kettőztetett számmal az eddigihez is alig elegendő hajósokat (ide értvén a’ szükséges fel­váltást) nem szerez; ollyanokat fogad, kik ezen leg­nehezebb munkát vagy fizetés nélkül, várván azt a’ tör­vény által mentesítettek’adakozásából, vagy igen cse­ 39) Abonyi Istvánt (L. II. (i) p.) kivéve, kinek csak az hibája, miért nem közle p­r­i­v­a­t­i­v jegyzeteit. Ez nem hibát, mit esz ur . A ért lám, ha a' nemzettől százezret kérnek szoborra, annak is joga van, lenni kell, megkérdezni: a­ V.4, * k°*6 dol£°zni roppant öszvegre ? 40) Mikor már a fr­a­n­ci a' középszerű mű , sokat fognak használni az észrevételek!!­­ *) Ezen itt bevégzett értekezését a'szerző ur még múlt év’ végfelé küldé hozzánk—’s mi közlöttük azt, noha a'kor­szerű tárgyak’ halmazottsága ’s még egyéb miatt kissé későcskén. Kívánjuk, használjon! A' szerk.

Next