Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1847-01-03 / 1. szám
Pest január 3-án lső szám 1847. TÁRSALKODÓ Korponay János főhadnagy értekezése a’ török hadi rend jelen szerkezetéről sár 1846dik december 20k án tartott Ízik magyar tudományos akadémiai nagygyűlésen.„ Azon hadsereg jelen szerkezete felőli értekezésem, melly középkori nemzeti történetünkre legérdekesb, de egyszersmind legszomorubb befolyást gyakorolt, mellyet elődeink számtalanszor tönkre vertek, vagy szétriasztottak, de mellyről kölcseynk ekkép szól: Hányszor zenge ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! úgy hiszem nem lesz az igen tisztelt közönségre nézve minden érdek nélküli. A’ török hadsereg berendezései a’ mozlem nép vallásában és történeti kifejlődésiben alapittatvák. Az izlám vallás győzedelmes követőji, az általok meghódított népeknek szabad választást engedtek az áttérés, adó, vagy halál közt . A’ Korán szerint az egész föld a’zultáné mint isten árnyékáé volt, de a’ muzulmánoknak nem maguknak kelle a földet mivelni, csak kizárólag fegyvert viselni . Ez okból hagyattak a’ meghódított ráják (nem Mahommed követöji) nemcsak szabad vallási gyakorlatukban, de egyszersmind a’ fej, föld, és jövedelmi adó letétele mellett, a’ földbirtokban is. — Azon török hadfi, ki földbirtokot nyert hűbérben, egyszersmind jogot nyert a’ hűbéri földön levő ráják adóit is azon egyedüli kötelezettséggel fölvenni, hogy a’vallásért háborúba menni köteles. Ekkér fejlődött ki keleten a’ tökéletes hűbéri rendszer. Szint azon tulajdon indokok, mellyek Európában a’ hűbéri lovasságot állandó seregek által kiszorították, keleten a’ spahik mellett a’jancsárokat tevék szükségesekké, nagyrészt Bolgárországban rablott keresztyén gyermekek voltak, kik már zsenge koruktól kezdve a’mozlem vallásban neveltettek fel, az izlám vallás legdühösebb védőivé lőnek Ezek foglalták el az ötvenkétszer siker nélkül megtáborlott Konstantinápolyt, Nándorfejérvárt és Rhodust ’s egész Bécsig vitték a’ győzelmes félholdat. De ezen gyalogság, melly 3000 évig támasza volt az ozmán álladalomnak, hadkivüli indokokból végromlásának kiforrásává változott. A’ törökök, kik mindenkor, ha nem épen politikai elméleten alapuló, de személyes szabadságuk fentartása mellett, ösztönszerű eszméletet nyilványítottak fejdelmeik kényuralkodásai ellenében,polgári viszonyaik kifejlődésben kerestek menedéket. Ezen utalmat a városi testületekben mint az ulemáké, czéhekben, egyesületekben de főleg a’ jancsárok hatalmas fegyveres testületében lelék fel. Ez volt indoka,hogy ollyan egyedek is, kik fegyvert soha nem viseltek, vagy annak viselése eszök ágába sem jutott, magukat a’ jancsárok névjegyzékeibe íratták, mint p.o. kézművesek, tisztviselők, gazdagok, koldusok, vének és kiskorú gyermekek is. A’ keresztyén gyermekekbeli ujonczozás már ekkor rég megszűnt és a’jancsár test ez időben igen sokat hasonlított a’ mai franczia nemzeti őrséghez. Ez időkorban kezdődött a’ zultánok hoszszadalmas küzdése a’ jancsárság ellen , mellyben öt nagyúr trónját, kettő pedig életét is veszté. Ozmán Idik nemzedéki unokájának sikerült végre azt szétdulhatni, a’ mit Ozmán fia alapított. Több ezer fő porba hullott, és a’ jancsárok végre második Mahmud által 1826 ban eltörlettek; a’ nagy mufti (seyk-ül-Izlam) pedig még emléköket is megátkozta. A’ jancsár nevet többé egy igazhitű sem mondhatá ki ’s ezen intézvény, melly öt századig Európa mérlegében túlnyomóságot gyakorlott, egy csapás által elenyészett. A’ jancsár test ettörlesztése után, uj és korszerűbb hadfelállitás volt a’ feladat, melly e’ nagy szükség kellékét némileg pótolhatná, habár eleinte túl sem haladná is , azonban számos nehézség gördült most minden oldalról a’ kormány elbe míg végre a’ rendes hadseregi szerkezetben állapodtak meg,melly most a’ régi hűbéresek, állandó rendes hadsereg és honvéd kezdők keverékből áll. De mielőtt ezen uj hadiszerkezetet előadnak, hasonlithatás végett igen szükségesnek tartjuk, az előbbi vagy hajdani hadiszerkezetnek fő vonalmakban kimutatását. — 1821 ben a’ diplomatikai levéltár szerint, tehát öt évvel a’ jancsár test eltörlesztése előtt a’ hadsereg teljes száma 388,400 fő volt u. m. ) gyalogság: jancsár — — — — — 113,400 topdzsi (tüzér) — — — — 15,000 gumbaradzsi (jombár) — — 2,000 boszandzsi (szultáni palota és kerti őr) 12,000 metherdzsi (sátor-felütő) — — 6,000 mesirli (egyiptosi lovas és gyalog) 3,000 moldvai és oláh jutaléksereg — 6,000 levanti (tengeri katona) — — 50,000 Öszszesen 207,400 ó) lovasság: spahi (rendes zsoldu) — — 10,000 serradzsi (gyalogsági málhaszolga) 6 000 zaim és tímár hűbéres — — 132,000 gebedzsi (fegyvercsiszár) — 13,000 mikladzsi (spahi-szolga) — 6,000 serban (lovagsági málhaszolga) 4,000 önkéntes — — — 10,000 öszszesen 181,000 Ebből azonban levonandó: levanti — — — — 50,000 konstantinápolyi őrhad — — 20,000 várőrség, határvédi és tartományi őrségek — — — — 100,000 bostandzsi — — — 12,000 mikladzsi t. i. a’ nagyvezér, beglerbégek, basák sz. szolgái — — 20,000 öszszesen 202,000 A’ működhető hadsereg száma tehát legfelebb 186,400 fő volt. — Ha száz ezer főnyi török had hajdan harczra szállt, úgy kerek számban az 40 ezer gyalog és 60 ezer lovasból állott, mihez még számtalan rabszolga, cseléd, szatócs és kézműves málhacsapat, lovak, tevék és bivalyok élelmiszerekkel, hadszülőség és kincsekkel megrakodva voltak számlálandók. 20 jancsárnak sátorait főzőkatlan, kávés kanna és viztömlőit egyegy teve hordozá. 10 jancsárnak mint 5 spahinak is volt egyegy málha-vagy lomlova, azonkívül minden tatár kénye szerint vitt lovakat magával, közönségesen 3—4 lova volt egynek egynek, olly annyira hogy a’ nem hadakozók a’ harczosakét tulhaladó.A’ most leirt málhacsapatok mint könnyen átlátható, a’ hadsereg szabályszerű élelmezésit lehetetleniték; a’ törökök ennélfogva csupán akkor kezdettek hadakozni, midőn az élet- és takarmány-aratás vagy kaszálás ideje közelített; ha pedig késő őszkor többé mitsem kaphattak, téli tanyára szálltak azonnal. A’ nyárban általok keresztül száguldozott városok és falvak, már ősz kezdetivel vadon pusztaságokhoz hasonlítottak, így tehát ha az ellenség sújtó