Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1950-01-06 / 1. szám
r' • ~ttt HfarnBií T ji.rr1 artös békéért% demokráciáért! mMmmmmmKmmmmmmmmmmBvsmimmtmmmm. ......................■mii.... mmmmmmmmmmmsma A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, Bukarest Budapest, 1950 január 6. / (61.) Ara 50 fillér Axs-w-o-tr-c^ 1 ^ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? ^ A NEMZETKÖZI KOMMUNIZMUS ÚJ NAGY GYŐZELMEI FELÉ A Kommunista Pártok, a világ munkásosztálya és dolgozói s az egész élenjáró és haladó emberiség, Sztálin elvtárs 70. születésnapjának ünneplésével megmutatta nagy erejét, összeforrottságát és azt, hogy kész harcolni a háborús uszítók ellen a békéért, demokráciáért és szocializmusért. Nincsen a földkerekségnek olyan szöglete, ahol a dolgozó emberek s a béke és demokrácia igazi hívei ne adtak volna kifejezést annak a feltétlen és őszinte odaadásnak, mélységes köszönetnek és hálának, amit Sztálin elvtárs iránt éreznek, mindazokért a nagyszerű tettekért, amelyeket az emberiség javára végzett, mindazért a fényért amivel az ő halhatatlan eszméi ragyogják be a világ megújhodásának, az emberiség rabságból és elnyomásból való felszabadításának ügyét. Az egész világ tanúja annak az emberek százmillióinak történelmében példátlanul álló mozgalomnak, amely Sztálin elvtárs 70. születésnapjának megünneplésében kapcsolatban bontakozott ki. Csak politikai vakságban szenvedők, csak a munkásosztály esküdt ellenségei nem látják, hogy a dolgozóknak a kapitalista járomból és gyarmati rabságból való felszabadításáért vívott harc, a szocializmus győzelméért világszerte folyó küzdelem ma sokkal erősebb és hatalmasabb, mint valaha. A dolgozó tömegeknek ebben a példátlan nemzetközi mozgalmában teljes erővel kifejezésre jutott az a tudat, hogy Sztálin elvtárs a nemzetközi proletár kommunista mozgalom vezére, a világ valamennyi dolgozójának vezére abban a korszakban, amikor a szocializmus győz egyik országban a másik után és amikor az egész emberiség előtt a kommunizmus került napirendre. Ezekben a napokban a világ munkásosztálya és dolgozói még többre értékelték a Lenin és Sztálin által alapított és nevelt nagy Bolsevik Párt, az újtípusú proletár Párt — óriási jelentőségét a nemzetközi szocializmus szempontjából. A Kommunista Pártok és a munkásosztály még jobban megértették, hogy a proletariátus diktatúrájának győzelme, a dolgozóknak a kapitalizmus igájából való felszabadítása — lehetetlen a munkásosztály olyan forradalmi pártja nélkül, amely mentes az opportunizmustól, kérlelhetetlen a megalkuvókkal és behódolókkal és forradalmi a burzsoáziával és annak államhatalmával szemben. Lenin és Sztálin ilyen Pártot kovácsolt ki. A világ kommunistái a SzK(b)P- ban látják a munkásosztály követésre méltó, példamutató Pártját. A Sztálin által vezetett SzK(b)P példájának rendkívül nagy jelentősége volt és van a Kommunista Pártok megerősítésében és az opportunizmustól való megtisztításukban. A Szovjetunió társadalmi és politikai rendszere az igazi demokrácia példájául szolgál minden nép számára. A szovjet szocialista demokrácia, puszta létezésével is harci felhívás és akció-programm a világ dolgozói részére. A nemzetközi kommunista mozgalom még magasabb szintre emelkedett, még szervezettebb lett és még szorosabban tömörült a Sztálin elvtárs vezetésével a kommunizmus felé haladó Szovjetunió köré. A világ dolgozói újból és újból büszkén hangsúlyozták, hogy a világ valamennyi állama közül ma a Szovjetunió a leghatalmasabb és legszilárdabb. És ez újból meggyőzi a világ dolgozóit, hogy a nép ereje a szocializmusban van. Ma, amikor a kapitalista világ napról-napra mind mélyebbre süpped a válság hínárjába, amikor a kapitalizmus valamennyi országában, az USA-tól kezdve, csökken a termelés, naponta növekszik a munkanélküliség, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nem ismerik a válságot és nem ismerik a munkanélküliséget. Ezeknek az országoknak a gazdasága ingadozás nélkül halad a fellendülés útján, a dolgozók helyzete pedig állandóan javul. Mindez vitathatatlan bizonyítékul szolgál arra, hogy a szocializmus fölényben van a kapitalizmussal szemben, mindez nagy forradalmasító tény, ami harcra mozgósítja a munkásosztályt a kapitalizmus ellen. A dolgozó parasztság nyomorúságosan tengeti életét az egész kapitalista világban, különösen a gyarmati és függő országokban. A parasztnak vagy egyáltalán nincsen földje, vagy pedig olyan nyomorúságos, maroknyi földecskéje van, amellyel még a családját sem tudja élelmezni. A parasztságot kegyetlenül kizsákmányolják és tönkreteszik, éhségre, nyomorra és kihalásra kárhoztatják. Ugyanakkor a Szovjetunióban a kolhoz-parasztság nem ismeri annak a városi kapitalistának az uralmát, aki kegyetlenül kirabolja a falut és nem ismeri a kuláknak — ennek a ragadozó uzsorásnak az uralmát sem. A világ dolgozó parasztsága látja és egyre jobban megérti, hogy menekülés számára csak a szocializmusban van, s hogy csak akkor vethet véget az évszázados rabságnak, ha a munkásosztály vezetése alatt és azzal szövetségben, a Lenin és Sztálin által mutatott úton halad. A Szovjetunióban nincsen nemzetiségi és faji megkülönböztetés. A kapitalista és gyarmati világ különböző nemzetiségeinek dolgozói, a Szovjetunióban látják a példát és azt az egyedül helyes utat, amelyen nemzeti felszabadításuk felé kell haladniuk. A nemzetközi kommunista mozgalom eszmei téren még jobban megedződött. A marxizmus-leninizmus klasszikusainak művei még, sohasem terjedtek el ilyen tömegesen mint most. A világ kommunistái még sohasem tanulmányozták Lenin és Sztálin műveit oly behatóan, mint manapság. A munkásosztály és valamennyi dolgozó, a saját szemével győződik meg arról, milyen nagy erő harcokban Lenin és Sztálin tanítása. Ez a tanítás egész nagyságában testet öltött a szovjet szocialista társadalom győzelmeiben. Testet ölt azokban a nagy átalakulásokban, amelyek a népi demokratikus országokban végbementek. Ezekben az országokban már nincsen nagyburzsoázia, az ipart államosították, s ez az ipar a nép tulajdonává lett. S a munkásosztály csak most tudott igazán nagyszerű eredményeket elérni. A marshallizált Európa példájával ellentétben, ezek az országok már meghaladták a termelés háború előtti színvonalát, a munkásosztály életszínvonala pedig komoly mértékben emelkedett. Eltűntek a nagybirtokosok — ezek az ingyenélők, a hűbériség korszakának e szégyenletes maradványai. A föld csak azé, aki megműveli, a dolgozó parasztságé. A népi demokratikus országokban a mezőgazdaság hatalmas lépést tett előre, mert a parasztok most először kezdtek a maguk számára dolgozni; az értelmiség a szó szoros értelmében felszabadult, szabadnak, vagyis a pénzeszsáktól függetlennek és népe javára, hazája javára becsületesen dolgozónak érezheti magát Közép- és Délkelet-Európa országainak dolgozói a legőszintébben és szívük mélyéből értékelik Lenin és Sztálin eszméinek nagyságát. Az ő tanításuk mindennapos irányító, kiinduló ponttá vált az országok fcommunista- és munkáspártjai, a munkásosztály és a dolgozó parasztság számára. Sztálin elvtárs tanításainak mindent legyőző ereje él a kínai nép nagy történelmi hőstetteiben. A nagy kínai nép, amely a Kínai Kommunista Párt vezetésével megvalósította a népi forradalmat, lerázta magáról a hűbérurak és az angol-amerikai imperialisták évszázados elnyomásának láncait, megalakította a Kínai Népköztársaságot és első lépéseit teszi az új társadalom építésének útján, azon az úton, amelyet a marxizmus-leninizmus eszméi, Sztálin eszméi világítanak be. Semmiféle vasfüggöny, semmiféle rendőri intézkedés, a jobboldali szocialista vezetőknek és Tito jugoszláviai fasiszta klikkjének, a tőke e hitvány szolgáinak semmiféle megdühödött rágalmazó propagandája, a római pápának és a klerikális reakció egész zsinatjának semmiféle átka sem tudta és a jövőben sem fogja tudni megakadályozni, hogy a marxizmus-leninizmus nagy eszméi behatoljanak a nemzetközi munkásosztály tudatába. Lenin és Sztálin elméleti művein, a forradalmi harcnak általuk adott példáján nevelődött a nemzetközi munkásosztály kiváló vezetőinek egész sora. Sztálin az ő szemükben élő példa arra, hogyan kell győztesen vezetni a forradalmi mozgalmat, hogyan kell tömöríteni a tömegeket a kapitalizmus elleni harcra. Alig lehet felbecsülni mindazt, amit Sztálin elvtárs tett a nemzetközi mozgalom fejlesztése érdekében. Amíg Lenin megkezdte a Kommunista Párt bolsevizálásának művét, Sztálin már arra tudta irányítani és szervezni a munkásmozgalmat, hogy a Kommunista Pártok erős, harcos, forradalmi tömegpártokká, új típusú pártokká váljanak. Sztálin az emberiség barátja, az elnyomottak és szerencsétlenek reménysége. Sztálin és az általa vezetett Szovjetunió bátor harca a világbékéért, példaképül szolgál arra, hogyan kell megvédeni a világ dolgozóinak érdekeit, amelyeket az imperialisták által szított új háború veszélye fenyeget. A történelem azonban már kimondotta ítéletét: a kapitalizmus feltartóztathatatlanul rohan az összeomlása felé. A puszulásra kárhoztatott kapitalizmus történelmi ítéletét egész megmásíthatatlanságában kifejezésre juttatja a kommunizmus diadalmenete a Szovjetunióban, a közép- és délkeleteurópai országok győzelmes menetelése a szocializmus felé, a győztes kínai népi forradalom, a nemzetközi proletariátusnak a burzsoázia ellen vívott egyre jobban kibontakozó osztályharca s a gyarmatok és függő országok dolgozóinak egyre erősebb és erősebb nemzeti felszabadító mozgalma. Ez az ítélet példátlan erővel jut kifejezésre ma, a Sztálin elvtársnak küldött üdvözletek végtelen áradatában, amelyek a világ valamennyi országából való emberek százmillióinak határtalan szeretetét, odaadását és jövőbevetett reményét, a békéért, a gazdasági, politikai és nemzeti felszabadításért s az új háború szitei ellen folyó harc óhajtását és törhetetlen akarását fejezik ki. A munkásosztály és a világ dolgozói újból és a legharozottabban megmutatták, hogy igenis akarják a harcot a békéért, még egyszer kimondották, hogy ha az imperialisták új világháborút robbantanak ki, akkor minden nép felkel az imperializmus ellen, és kiharcolja annak végső pusztulását az egész világon. A nemzetközi kommunizmus, s a világ proletárjai és dolgozói, biztos tudatában ügyük igazának és saját erejüknek, tovább is Lenin és Sztálin nagy és legyőzhetetlen zászlaja alatt menetelnek a békéért, demokráciáért és szocializmusért folyó harc útján. A FRANCIA DOLGOZÓK HÁBORÚELLENES MEGMOZDULÁSAI A francia dolgozók egyre tevékenyebben lépnek fel az új világháború előkészületei és a Vietnamban folyó „gyalázatos háború” ellen. A szajna megyei Nanterre-ben a Montupet-féle vasgyár munkásai elhatározták, hogy megakadályozzák a hadianyag-gyártást és határozatukat már valóra is váltják. Amikor a gyár mechanikai műhelyébe megérkeztek a könnyű öntvényből készített puskaagy öntésére szolgáló formák rajzai, a munkások megtagadták a formák e rajz szerinti elkészítését. A műhelyfőnök és a mester, akiket a gyár igazgatója magához hívatott, hogy magyarázatot kapjon tőlük, szintén megtagadták ennek a munkának a végrehajtását. A forma az üzem tulajdonosának minden kérése és rábeszélése ellenére sem készült el. Vierzonban (Chére megye) a finomműszerüzem dolgozói küldöttségben mentek a gyárigazgatóhoz, és azt követelték, hogy azonnal szüntessék be egy automatafegyver modelljének készítését. Az igazgatóság elutasította ezt a követelést. A gyár személyzete ekkor gyűlést tartott és elhatározta, hogy beszüntet minden háborús célt szolgáló munkát. A „Poiret és Chausson” részvénytársaság tulajdonában lévő gyárak (Franciaország legnagyobb cementgyárai) szakszervezeti bizottságának képviselői, határozottan tiltakoztak a francia cementipar által gyártott termékek jelentős részének katonai jellegű munkálatokra való exportálása ellen. A bányászok nemzeti szövetsége felhívással fordult a bányászokhoz. ..Valósítsák meg mindenütt az akcióegységet annak érdekében, hogy teljes amnesztiát harcoljanak ki a bányászok számára, s elérjék a szövetség által támasztott követelések kielégítését, a,Vietnamban folyó háború azonnali befejezését, s még aktívabban védelmezhessék a békét”. Válaszul a francia nőszövetség felhívására, az avignoni vasutasok elhatározták, hogy elzárják a Vietnamba irányított fegyverek útját. Amikor egy katonavonatot indítottak Távol-Keletre ,a pályaudvaron tiltakozó tüntetést rendeztek nők, ifjúság és vasutasok részvételével. A „gyalázatos háború” azonnali megszüntetését követelő röpiratokat terjesztettek. Villeneuve St. Georges-ben a Fourre és Rhodes-gyár dolgozói negyed órára beszüntették a munkát s így követelték a vietnami háború befejezését és a hadihitelek csökkentését. „A Franciaországban tartózkodó vietnami dolgozók szövetsége” levelet írt Franciaország valamennyi dolgozójához, különösen pedig Marseille, Toulon, Doncerque, Le Havre, Bordeaux, Brest és a többi kikötők dokkmunkásaihoz és tengerészeihez s kifejezést adott „testvéri köszönetének azért a bátor harcért, amelyet a francia nép élcsapatában vívnak a vietnami háború ellen”. December 28 -29-én Párisban megtartották a CGT adminisztratív bizottságának ülését. Határozatot hoztak, amely felhívást tartalmaz a háborús uszítók ellen fellépő dokkmunkások, tengerészek és vasutasok harcának és egységének támogatására és továbbfejlesztésére. A határozat különösen arra szólít fel, hogy erősítsék a kampányt a vietnami békéért, az expedíciós hadtest azonnali visszatéréséért és e kampány keretében vegyenek részt, a francia nőszövetség által a Vietnamban folyó háború elleni tiltakozás jeléül január 25-én rendezendő országos napon.