Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1950-01-06 / 1. szám

r' • ~ttt HfarnBií T ji.rr1 artös békéért% demokráciáért! mMmmmmmKmmmmmmmmmmBvsmimmtmmmm. ......................■mii.... mmmmmmmmmmmsma A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, Bukarest Budapest, 1950 január 6. / (61.) Ara 50 fillér Axs-w-o-t­r-c^ 1 ^ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? ^ A NEMZETKÖZI KOMMUNIZMUS ÚJ NAGY GYŐZELMEI FELÉ A Kommunista Pártok, a világ munkásosztálya és dolgozói s az egész élenjáró és haladó emberi­ség, Sztálin elvtárs 70. születés­napjának ünneplésével megmutatta nagy erejét, összeforrottságát és azt, hogy kész harcolni a háborús uszítók ellen a békéért, demokrá­ciáért és szocializmusért. Nincsen a földkerekségnek olyan szöglete, ahol a dolgozó emberek s a béke és demokrácia igazi hívei ne adtak volna kifejezést an­nak a feltétlen és őszinte odaadás­nak, mélységes köszönetnek és há­lának, amit Sztálin elvtárs iránt éreznek, mindazokért a nagyszerű tettekért, amelyeket az emberiség javára végzett, mindazért a fényért amivel az ő halhatatlan eszméi ra­gyogják be a világ megújhodásá­nak, az emberiség rabságból és el­nyomásból való felszabadításának ügyét. Az egész világ tanúja annak az emberek százmillióinak történelmé­ben példátlanul álló mozgalomnak, amely Sztálin elvtárs 70. születés­napjának megünneplésében kapcso­latban bontakozott ki. Csak politikai vakságban szenve­dők, csak a munkásosztály esküdt ellenségei nem látják, hogy a dol­gozóknak a kapitalista járomból és gyarmati rabságból való felszaba­dításáért vívott harc, a szocializ­mus győzelméért világszerte folyó küzdelem ma sokkal erősebb és hatalmasabb, mint valaha. A dolgozó tömegeknek ebben a példátlan nemzetközi mozgalmában teljes erővel kifejezésre jutott az a tudat, hogy Sztálin elvtárs a nem­zetközi proletár kommunista moz­galom vezére, a világ valamennyi dolgozójának vezére abban a kor­szakban, amikor a szocializmus győz egyik országban a másik után és amikor az egész emberiség előtt a kommunizmus került napi­rendre. Ezekben a napokban a világ munkásosztálya és dolgozói még többre értékelték a Lenin és Sztá­lin által alapított és nevelt nagy Bolsevik Párt, az újtípusú pro­letár Párt — óriási jelentőségét a nemzetközi szocializmus szempont­jából. A Kommunista Pártok és a munkásosztály még jobban meg­értették, hogy a proletariátus dikta­túrájának győzelme, a dolgozóknak a kapitalizmus igájából való felsza­badítása — lehetetlen a munkás­­osztály olyan forradalmi pártja nélkül, amely mentes az opportu­nizmustól, kérlelhetetlen a meg­alkuvókkal és behódolókkal és for­radalmi a burzsoáziával és annak államhatalmával szemben. Lenin és Sztálin ilyen Pártot kovácsolt ki. A világ kommunistái a SzK(b)P- ban látják a munkásosztály köve­tésre méltó, példamutató Pártját. A Sztálin által vezetett SzK(b)P példájának rendkívül nagy jelentő­sége volt és van a Kommunista Pártok megerősítésében és az oppor­tunizmustól való megtisztításukban. A Szovjetunió társadalmi és poli­tikai rendszere az igazi demokrácia példájául szolgál minden nép szá­mára. A szovjet szocialista demo­krácia, puszta létezésével is harci felhívás és akció-programm a világ dolgozói részére. A nemzetközi kommunista moz­galom még magasabb szintre emel­kedett, még szervezettebb lett és még szorosabban tömörült a Sztá­lin elvtárs vezetésével a kommuniz­mus felé haladó Szovjetunió köré. A világ dolgozói újból és újból büszkén hangsúlyozták, hogy a vi­lág valamennyi állama közül ma a Szovjetunió a leghatalmasabb és legszilárdabb. És ez újból meg­győzi a világ dolgozóit, hogy a nép ereje­­ a szocializmusban van. Ma, amikor a kapitalista világ napról-napra mind mélyebbre süp­ped a válság hínárjába, amikor a kapitalizmus valamennyi országá­ban, az USA-tól kezdve, csökken a termelés, naponta növekszik a munkanélküliség,­­ a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nem ismerik a válságot és nem is­merik a munkanélküliséget. Ezek­nek az országoknak a gazdasága ingadozás nélkül halad a fellendü­lés útján, a dolgozók helyzete pe­dig állandóan javul. Mindez vitat­hatatlan bizonyítékul szolgál arra, hogy a szocializmus fölényben van a­ kapitalizmussal szemben, mindez nagy forradalmasító tény, ami harcra mozgósítja a munkásosz­tályt a kapitalizmus ellen. A dolgozó parasztság nyomorú­ságosan tengeti életét az egész ka­pitalista világban, különösen a gyarmati és függő országokban. A parasztnak vagy egyáltalán nincsen földje, vagy pedig olyan nyomorú­ságos, maroknyi földecskéje van, amellyel még a családját sem tudja élelmezni. A parasztságot kegyetle­nül kizsákmányolják és tönkrete­szik, éhségre, nyomorra és kiha­lásra kárhoztatják. Ugyanakkor a Szovjetunióban a kolhoz-parasztság nem ismeri annak a városi kapita­listának az uralmát, aki kegyetle­nül kirabolja a falut és nem ismeri a kuláknak — ennek a ragadozó uzsorásnak az uralmát sem. A világ dolgozó parasztsága látja és egyre jobban megérti, hogy menekülés számára csak a szocia­lizmusban van, s hogy csak akkor vethet véget az évszázados rabság­nak, ha a munkásosztály vezetése alatt és azzal szövetségben, a Le­nin és Sztálin által mutatott úton halad. A Szovjetunióban nincsen nem­zetiségi és faji megkülönböztetés. A kapitalista és gyarmati világ kü­lönböző nemzetiségeinek dolgozói, a Szovjetunióban látják a példát és azt az egyedül helyes utat, ame­lyen nemzeti felszabadításuk felé kell haladniuk. A nemzetközi kommunista moz­galom eszmei téren még jobban megedződött. A m­arxizmus-leniniz­mus klasszikusainak művei még, sohasem terjedtek el ilyen tömege­sen mint most. A világ kommunis­tái még sohasem tanulmányozták Lenin és Sztálin műveit oly beha­tóan, mint manapság. A munkás­­osztály és valamennyi dolgozó, a saját szemével győződik meg ar­ról, milyen nagy erő harcokban Lenin és Sztálin tanítása. Ez a tanítás egész nagyságában testet öltött a szovjet szocialista társadalom győzelmeiben. Testet ölt azokban a nagy átalakulások­ban, amelyek a népi demokratikus országokban végbementek. Ezek­ben az országokban már nincsen nagyburzsoázia, az ipart államosí­tották, s ez az ipar a nép tulajdo­nává lett. S a munkásosztály csak most tudott igazán nagyszerű ered­ményeket elérni. A marshallizált Európa példájával ellentétben, ezek az országok már meghaladták a termelés háború előtti színvonalát, a munkásosztály életszínvonala pe­dig komoly mértékben emelkedett. Eltűntek a nagybirtokosok — ezek az ingyenélők, a hűbériség korsza­kának e szégyenletes maradványai. A föld csak azé, aki megműveli,­­ a dolgozó parasztságé. A népi de­mokratikus országokban a mező­­gazdaság hatalmas lépést tett előre, mert a parasztok most először kezd­tek a maguk számára dolgozni; az értelmiség a szó szoros értelmében felszabadult, szabadnak, vagyis a pénzeszsáktól függetlennek és népe javára, hazája javára becsületesen dolgozónak érezheti magát Közép- és Délkelet-Európa or­szágainak dolgozói a legőszintéb­ben és szívük mélyéből értékelik Le­nin és Sztálin eszméinek nagysá­gát. Az ő tanításuk mindennapos irányító, kiinduló ponttá vált az or­szágok fcommunista-­ és m­unkáspárt­jai, a munkásosztály és a dolgozó parasztság számára. Sztálin elvtárs tanításainak min­dent legyőző ereje él a kínai nép nagy történelmi hőstetteiben. A nagy kínai nép, amely a Kínai Kommunista Párt vezetésével meg­valósította a népi forradalmat,­­ lerázta magáról a hűbérurak és az angol-amerikai imperialisták évszá­zados elnyomásának láncait, meg­alakította a Kínai Népköztársasá­got és első lépéseit teszi az új tár­sadalom építésének útján, azon a­z úton, amelyet a marxizmus-leniniz­mus eszméi, Sztálin eszméi világí­tanak be. Semmiféle vasfüggöny, semmiféle rendőri intézkedés, a jobboldali szo­cialista vezetőknek és Tito jugoszlá­viai fasiszta klikkjének, a tőke e hit­vány szolgáinak semmiféle megdü­­hödött rágalmazó propagandája, a római pápának és a klerikális reak­ció egész zsinatjának semmiféle átka sem tudta és a jövőben sem fogja tudni megakadályozni, hogy a marxizmus-leninizmus nagy eszméi behatoljanak a nemzetközi munkás­osztály tudatába. Lenin és Sztálin elméleti művein, a forradalmi harcnak általuk adott példáján nevelődött a nemzetközi munkásosztály kiváló vezetőinek egész sora. Sztálin az ő szemükben élő példa arra, hogyan kell győzte­sen vezetni a forradalmi mozgal­mat, hogyan kell tömöríteni a töme­geket a kapitalizmus elleni harcra. Alig lehet felbecsülni mindazt, amit Sztálin elvtárs tett a nemzetközi mozgalom fejlesztése érdekében. Amíg Lenin megkezdte a Kommu­nista Párt bolsevizálásának művét, Sztálin már arra tudta irányítani és szervezni a munkásmozgalmat, hogy a Kommunista Pártok erős, harcos, forradalmi tömegpártokká, új típusú pártokká váljanak. Sztálin az emberiség barátja, az elnyomottak és szerencsétlenek re­ménysége. Sztálin és az általa ve­zetett Szovjetunió bátor harca a vi­lágbékéért, példaképül szolgál arra, hogyan kell megvédeni a világ dol­gozóinak érdekeit, amelyeket az im­perialisták által szított új háború veszélye fenyeget. A történelem azonban már ki­mondotta ítéletét: a kapitalizmus fel­tartóztathatatlanul rohan az össze­omlása felé. A puszulásra kárhoztatott kapita­lizmus történelmi ítéletét egész megmásíthatatlanságában kifeje­zésre juttatja a kommunizmus dia­dalmenete a Szovjetunióban, a kö­zép- és délkeleteurópai országok győzelmes menetelése a szocializ­mus felé, a győztes kínai népi for­radalom, a nemzetközi proletariá­tusnak a burzsoázia ellen vívott egyre jobban kibontakozó osztály­­harca s a gyarmatok és függő or­szágok dolgozóinak egyre erősebb és erősebb nemzeti felszabadító mozgalma. Ez az ítélet példátlan erővel jut kifejezésre ma, a Sztálin elvtársnak küldött üdvözletek végtelen árada­tában, amelyek a világ valamennyi országából való emberek százmil­lióinak határtalan szeretetét, oda­adását és jövőbevetett reményét, a békéért, a gazdasági, politikai és nemzeti felszabadításért s az új há­ború szitei ellen folyó harc óhajtá­sát és törhetetlen akarását fejezik ki. A munkásosztály és a világ dol­gozói újból és a legha­rozottabban megmutatták, hogy igenis akarják a harcot a békéért, még egyszer kimondották, hogy ha az imperialis­ták új világháborút robbanta­nak ki, akkor minden nép felkel az imperializmus ellen, és kihar­colja annak végső pusztulását az egész világon. A nemzetközi kommunizmus, s a világ proletárjai és dolgozói, biztos tudatában ügyük igazának és saját erejüknek, tovább is Lenin és Sztálin nagy és legyőzhetetlen zász­laja alatt menetelnek a békéért, demokráciáért és szocializmusért folyó harc útján. A FRANCIA DOLGOZÓK HÁBORÚELLENES MEGMOZDULÁSAI A francia dolgozók egyre tevéke­nyebben lépnek fel az új világhá­ború előkészületei és a Vietnamban folyó „gyalázatos háború” ellen. A szajna megyei Nanterre-ben a Montupet-féle vasgyár munkásai elhatározták, hogy megakadályoz­zák a hadianyag-gyártást és hatá­rozatukat már valóra is váltják. Amikor a gyár mechanikai műhe­lyébe megérkeztek a könnyű önt­vényből készített puskaagy­ öntésére szolgáló formák rajzai, a munkások megtagadták a formák e rajz sze­rinti elkészítését. A műhelyfőnök és a mester, akiket a gyár igazgatója magához hívatott, hogy magyaráza­tot kapjon tőlük, szintén megtagad­ták ennek a munkának a végrehaj­tását. A forma az üzem tulajdono­sának minden kérése és rábeszélése ellenére sem készült el. Vierzonban (Chére megye) a fi­­nomműszerüzem dolgozói küldött­ségben mentek a gyárigazgatóhoz, és azt követelték, hogy azonnal szüntessék be egy automatafegy­ver modelljének készítését. Az igaz­gatóság elutasította ezt a követe­lést. A gyár személyzete ekkor gyű­lést tartott és elhatározta, hogy be­szüntet minden háborús célt szol­gáló munkát. A „Poiret és Chausson” részvényt­­ársaság tulajdonában lévő gyárak (Franciaország legnagyobb cement­gyárai) szakszervezeti bizottságá­nak képviselői, határozottan tilta­koztak a francia cementipar által gyártott termékek jelentős részének katonai jellegű munkálatokra való exportálása ellen. A bányászok nemzeti szövetsége felhívással fordult a bányászokhoz. ..Valósítsák meg mindenütt az ak­cióegységet annak érdekében, hogy teljes amnesztiát harcoljanak ki a bányászok számára, s elérjék a szö­vetség által támasztott követelések kielégítését, a,Vietnamban folyó há­ború azonnali befejezését, s még aktívabban védelmezhessék­­ a bé­két”. Válaszul a francia nőszövetség felhívására, az avignoni vasutasok elhatározták, hogy elzárják a Viet­namba irányított fegyverek útját. Amikor egy katonavonatot indítot­tak Távol-Keletre ,a pályaudvaron tiltakozó tüntetést rendeztek nők, ifjúság és vasutasok részvételével. A „gyalázatos háború” azonnali megszüntetését követelő röpirato­­kat terjesztettek. Villeneuve St. Georges-ben a Fourre és Rhodes-gyár dolgozói ne­gyed órára beszüntették a munkát s így követelték a vietnami háború befejezését és a hadihitelek csök­kentését. „A Franciaországban tartózkodó vietnami dolgozók szövetsége” le­velet írt Franciaország valamennyi dolgozójához, különösen pedig Mar­seille, Toulon, Doncerque, Le Havre, Bordeaux, Brest és a többi kikötők dokkmunkásaihoz és tengerészeihez s kifejezést adott „testvéri köszöne­tének azért a bátor harcért, amelyet a francia nép élcsapatában vívnak a vietnami háború ellen”. December 28 -29-én Párisban megtartották a CGT adminisztratív bizottságának ülését. Határozatot hoztak, amely felhívást tartalmaz­ a háborús uszítók ellen fellépő dokk­munkások, tengerészek és vasuta­sok harcának és egységének támo­gatására és továbbfejlesztésére. A határozat különösen arra szólít fel, hogy erősítsék a kampányt a viet­nami békéért, az expedíciós hadtest azonnali visszatéréséért és e kam­pány keretében vegyenek részt, a francia nőszövetség által a Viet­namban folyó háború elleni tiltako­zás jeléül január 25-én rendezendő országos napon.

Next