Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

1 (217) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Komm­unista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 7953 január 4 Ára 50 fillér ELŐRE A SZOCIALIZMUS, A DEMOKRÁCIA ÉS A BÉKE ÚJABB GYŐZELMEI FELÉ Az új, 1953. esztendő elején világszerte milliók kérdezgetik: mit hozott­­az elmúlt esztendő, s mit ígér a jövő?. Más eredményekre hivatkozik a béke, a demokrácia és a szocializmus világa, amely a hatalmas Szovjetunió vezette békeszerető, demokratikus táborban testesül meg, s más eredményekre hivatkozik az imperializmus és a háború világa, amelyet az Amerikai Egyesült Államok vezette agresszív, anti­demokratikus tábor képvisel. Ugyanígy kü­lönböznek és homlokegyenest ellenkeznek egymással e két tábor fejlődésének perspek­tívái is az 1953. évre. Jogos büszkeséggel, mély megelégedéssel, nagy és teljes örömmel búcsúztak el az im­már történelemmé vált 1952-es esztendőtől a Szovjetunió dolgozói, akik az új év kü­szöbén ünnepelték meg a Szovjetunió meg­alakulásának 30. évfordulóját. Az elmúlt év a szovjet dolgozók számára a békéért és a népek boldogságáért végzett lelkes munka újabb nagyszerű győzelmeinek esztendeje volt. Az év legnagyobb, győzelmeként befe­jeződött a kommunizmus első nagyv építke­zése: elkészült a Leninről elnevezett Volga — Don hajózható csatorna. Ez az év a Szovjet­unió Kommunista Pártja történelmi jelen­tőségű XIX. kongresszusának éve volt, azé a kongresszusé, melynek határozataiban testet öltött a kommunizmus építésének J. V. Sztálin géniusza által megfogalmazott nagyszerű programmja. A múlt év feledhe­tetlen eseményei közül is kiemelkedik J. V. Sztálin „A szocializmus közgazdasági pro­blémái a Szovjetunióban” című klasszikus munkájának megjelenése. Ez a mű a marxista-leninista elméleti eszmék csúcs­pontja a politikai gazdaságtanban. A gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók anyagi jólétének emelkedésében, a tudomány és a technika, az irodalom és a művészet fejlődésében, a békéért és a né­pek barátságáért vívott harcban elért ko­moly sikerek, a Szovjetunió nemzetközi te­kintélyének további gyarapodása, a törté­nelmi fejlődés menetére gyakorolt befolyá­sának erősödése: ezek voltak a szovjet nép újabb, dicső esztendejének eredményei. A hatalmas, békeszerető, demokratikus tá­borban a Szovjetunióval vállvetve halad a nagy Kínai Népköztársaság, amely a múlt évben a kommunista párt vezetésével tovább folytatta a történelmi jelentőségű társa­dalmi és gazdasági átalakulások végrehaj­tását. Kínában 1952-ben voltakép befejező­dött a földreform, amely nem ezreket, nem is tízezreket, hanem a mezőgazdasági dol­gozók százmillióit emelte föl a nyomorból a gondtalan élet színvonalára. A múlt év folyamán Kínában sokszáz kiométeres új vasútvonal épült, óriási termeten bontakoz­tak ki az öntöző és talajjavító munkálatok, a különféle iparágakban sok új vállalat ke­letkezett. Tízmilliók tanulták meg az írási­­olvasást, szereztek műszaki ismereteket, szakképzettséget, s kapcsolódtak be az ak­tív társadalmi és politikai munkába. Fényes eredményeket értek el a múlt év­ben az európai népi demokratikus országok dolgozói, akik kommunista és munkáspárt­jaik vezetésével biztos léptekkel haladnak a szocializmus útján. Lengyelországban és Romániában az egész nép lelkes helyeslése közepette nemrég fogadták el az új alkot­mányt, amelynek ragyogó példaképe a vi­lág legdemokratikusabb alkotmánya, a Szovjetunió Sztálini Alkotmánya volt. A Csehszlovák Köztársaságban leleplezték és megsemmisítették az elvetemült Stánsky­­bandát, az amerikai imperializmus ötödik hadoszlopát, s újabb sikereket értek el a gazdaság és a kultúra minden területén. Bulgária dolgozói 1952-ben, a negyedik­­tervév végén befejezték köztársaságuk első ötéves tervét. Magyarországon, Albániában és a­ többi népi demokratikus országban az új gyárak, villamoserőművek, iskolák, klu­bok és főiskolák tizei nyíltak meg, több­­százezer négyzetméter lakóterületet adtak át rendeltetésének, új városok és lakótele­pek nőttek ki a földből. Figyelemreméltó eredményeket hozott a­ múlt év a Német Demokratikus Köztársa­ságnak. Németország Szocialista Egység­­pártja a munkásosztály akaratához híven, fő feladatul tűzte ki a szocializmus alap­jainak lerakását a Német Demokratikus Köztársaságban. E nagy és nemes céltól lelkesítve, a köztársaság dolgozói minden erejüket első ötéves tervük teljesítésére és túlteljesítésére, a köztársaság gazdasági erejének növelésére fordítják, mert a Né­met Demokratikus Köztársaság minden né­met hazafi szilárd támasza az egységes, demokratikus, független, békeszerető Né­metországért vívott küzdelemben. Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és A­agyarországig teljes nagyságában mutat­kozik meg a szabad, új életet építő népek alkotóereje. A világ forradalmi és munkás­­mozgalmának „rohambrigádjait” az érde­kek és a végső cél közössége, valamint a törhetetlen barátság forrasztja egybe. Ezek a „rohambrigádok” a Szovjetunió vezetésével az egységes és hatalmas szocialista táborba tömörültek, s szembenállna­k a kapitalizmus táborával. A második világháború után gazdaságilag összefogva, megteremtették szoros együttműködésüket, amelynek alapja a kölcsönös segítségnek és a közös gazda­sági föllendülés elérésének őszinte vágya. Együttműködésük eredményeként az ipar fejlődésének üteme az említett országokban szaka­dá­tt a­lu­l növeksz­ik. A Szovjetunió nagylelkű és sokoldalú se­gítségének, kimerí­tetetlen tapasztalatai föl­használásának köszönhető, hogy a népi de­mokratikus országok gazdasági és kultu­rális élete tollalmos fejlődésnek és virágzás­nak indult. Iparuk és gépekkel bőségesen ellátott mezőgazdaságuk ma már kielégíti a lakosságnak közszükségleti cikkek és élel­miszerek iránti, mindinkább növekvő keres­letét. Ezekben az országokban a lakosság évről évre több húst, cukrot, zsiradékot, iparcikket fogyaszt; a közszükségleti cikkek árát rendszeresen csökkentik; emelkedik a munkások és alkalmazottak bére. A múlt év harmadik negyedében például Albániá­ban 20, Romániában 28, a Német Demokra­tikus Köztársaságban 36 százalékkal több élelmiszert és iparcikket vásárolt a lakos­ság, mint egy évvel ezelőtt. Szakadatlanul emelkedő ívben fejlődik a szocialista tábor országaiban a tudomány és kultúra, az irodalom és a művészet. Bővül az iskolák hálózata--média -fokozaton. •Ro­mániában a népi demokratikus hatalom évei alatt 4,5 millió analfabéta közül 3,5 millió tanult meg írni olvasi­i. Magyarországon a főiskolai hallgatók száma a háború előtti­nek négyszerese. A legközelebbi jövőre vonatkozó tervek a gazdaság és a kultúra újabb föllendülésének még nagyszerűbb távlatait nyitják meg a szovjet nép és a népi demokráciák dolgozói előtt. A régi és az új esztendő mesgyéjén a béke és a demokrácia táborához tartozó országok népei a jól teljesített kötelesség tudatában teljes joggal mondhatják: jól fölhasználtuk az évet, sokat tettünk, de az új évben még többet teszünk, újabb sikereket és győzelme­ket aratunk a békéért, a háború ellen, a né­pek boldog jövőjéért folyó harcban. Homlokegyenest ellenkeznek mindezzel azok az eredmények, amelyekkel a kapi­­talizmus és a háború világa lép az 1953-as évbe. A­z elmúlt év a kapitalizmus súlyos megrázkódtatásainak és hatalmas kudarcai­nak esztendeje volt. A világpiacnak a má­sodik világháború legfontosabb gazdasági eredményeként bekövetkezett szétesése miatt tovább mélyült a kapitalizmus világ­­rendszerének általános válsága. Kiéleződ­tek a kapitalista országok, s elsősorban Anglia és az Egyesült Államok ellentétei. 1952-ben tovább érlelődtek a gazdasági válság feltételei. Az új, demokratikus vi­lágpiac kialakulása és megszilárdulása kö­vetkeztében a békeszerető, demokratikus tábor országai ellen alkalmazott megkü­lönböztető intézkedések folytán, s a töme­ges munkanélküliség és a dolgozók nö­vekvő elnyomorodása miatt a kapitalista világpiac súlyos áruelhelyezési nehézségek­kel küzd. A nehézségeket az Egyesült Álla­mok vezette imperialista hatalmak gazda­ságuk fokozott militarizálásával, fegyver­kezési hajszával, a koreai háború szándé­kos elhúzásával próbálják leküzdeni. Re­mélik, hogy így javíthatnak ügyeik állásán, s megakadályozhatják a gazdasági válság kitörését. A gazdaság militarizálását, amely együtt­jár a polgári célokra, termelő­ipar össze­zsugorodásával, a dolgozók életszínvonalá­nak katasztrofális süllyedésével, a lakosság zömének növekvő nyomorával és a háborús megrendelésekből maximális profitot kisaj­toló monopolisták kis csoportjának mind mértéktelenebb fényűzésével, méginkább fokozta a kapitalista országok belső piacá­nak nehézségeit, az inflációt, s méginkább szétzilálta a tőkés országok egész gazda­sági életét. A gazdaság militarizálása nem küszöbölte ki, s nem küszöbölheti ki az el­háríthatatlan gazdasági válság okait. A kapitalisták féktelen hajszája a maxi­mális profit után, s a munkásosztály ezzel együttjáró fokozott kizsákmányolása, a la­kosság többségének tönkretétele és nyo­morba döntése, az árak és az adók növe­lése, a dolgozók reálbérének szüntelen csök­kentése és a munkanélküliek óriási hadsere­gének rendszeres növelése útján — mindez föltétlenül a munka és a tőke kibékíthetetlen ellentmodásainak további kiéleződésére, a munkásosztály létfontosságú érdekeiért folyó harcának erősödésére vezet. A háború befejezése óta tavaly lendült a legmaga­sabbra a sztrájkmozgalom a tőke országai­ban. Az Amerikai Egyesült Államokban pél­dául csupán 1952 első kilenc hónapja alatt 3.560.000, dolgozó sztrájkolt. Angliában az elmúlt év nyolc hónapja alatt kétszer annyi sztrájk volt, mint átlagosan számítva a háború előtti esztendőkben Hatalmasan föl­­lendült a múlt évben a sztrájkharc Olasz­országban, Nyugat-Németországban, Ja­pánban és más kapitalista országokban. A múlt év fontos eredménye volt, hogy bata­ma­vin megnövekedett a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti szabad­ságmozgalma. Ezek a népek mind heveseb­ben szembeszegülnek a gyarmati népek le­igázására és rendszeres kirablására irá­nyuló imperialista politikával. Az 1952. esztendőt az ázsiai, közel- és középkeleti népek nemzeti szabadságharcának fokozó­dása jellemzi, de méginkább az, hogy az imperialista elnyomás alatt sínylődő né­pek újabb milliói­­— mindenekelőtt az afri­kai népek — harcra keltek az idegen ura­lom ellen. A nemzeti szabadságharc len­dülete mindinkább kikezdi és megrendíti az imperializmus egész gyarmati rendsze­rét. A valóban nagy tömegeket, egész népe­ket megmozgató pártonkívüli, demokratikus békemozgalom korunk jelképe. Az elmúlt évben különböző meggyőződésű és külön­böző társadalmi rétegekhez tartozó embe­rek újabb­­rrzziiói kapcsolódtak be ebb­e a hatalmas mozga­lmba, olyanok, akik az­előtt nem vettek részt a békeharcban. A Népek Békekongresszusán tavaly december­ben egész világosan megmutatkozott a bé­keszerető emberiség megmásíthatatlan aka­rata, törhetetlen elszántsága, hogy meg­védi a békét, megfékezi a háborús gyújtó­iajokat. A kongresszus határozataitól és a Szovjetunió következetes békepolitikájától lelkesítve, minden ország és világrész né­pei abban a biztos tudatban lepik át az új, 1953-as év küszöbét, hogy erejük sokszoro­san megnövekedett, s elháríthatják az új világháború veszélyét, megmenthetik a vi­lágot a legnagyobb szerencsétlenségtől, s a nagy néptömegek szervezettsége vissza­vonulásra kényszerítheti a reakció, a fasiz­mus és az agresszió erőit. A kommunista és demokratikus pártok ve­zetik mindenütt a népek harcát a dolgozók létérdekeiért, a kizsákmányolás és a nyomor ellen, országuk nemzeti függetlenségéért és a békéért. A kommunista pártok testesítik meg népük értelmét, becsületét és lelki­ismeretét, népük legszebb vágyainak és nagy reménységeinek igazi kifejezőiként ők a boldog jövőért vívott harc vezető erői. Az elmúlt év a nemzetközi kommunista moz­galom további növekedésének esztendeje volt. Gyarapodtak, szervezetileg és ideo­lógiailag tovább erősödtek a kommunista és munkáspártok sorai. Ez ismét megmutatta, hogy a kommunizmus erőinek megakadá­­lyozhatatlan növekedése törvényszerű jelen­ség, s hogy a kommunizmus végső győ­zelme föltétlenül bekövetkezik. A kommunista és munkáspártok harcké­pességének emeléséhez, ideológiai megedzé­­séhez fölbecsülhetetlenül értékesen járult hozzá Sztálin elvtárs „A szocializmus köz­­gazdasági problémái a Szovjetunióban” című zseniális munkájának megjelenése, az SZKP XIX. kongresszusán mondott törté­nelmi jelentőségű beszéde és a XIX. párt­­kongresszus egész anyaga. E művek és do­kumentumok eszmeileg gazdagították a kommunista és munkáspártokat, s hatalmas fegyverül szolgálnak a dolgozók ideológiai nevelésében. E megbízható iránytűt követve a kommu­nista és munkáspártok országuk népét az új évben újabb sikerekre vezetik az impe­rialista reakció, az amerikai imperializmus agresszív cselekményei ellen, a dolgozók életbevágó érdekeiért, országuk nemzeti függetlenségéért, a világ békéjének fenn­tartásáért és megszilárdításáért folyó harc­ban. •----------------------------------------------------- ♦ • ♦ ------------------------------------------------------­ Kiadták Bulgáriában J. V. Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című munkáját és az SZKP XIX. kongresszusának anyagát Bulgária Kommunista Pártjának könyv­kiadóvállalata 150.000 példányban közrebo­csátotta Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című munkáját, s ugyancsak 150.000— 150.000 példányban Sztálin elvtársnak az SZKP XIX. kongresszusán mondott beszé­dét és Malenkov elvtárs kongresszusi be­számolóját. Nagy példányszámban jelent meg Hruscsov és Szaburov elvtárs beszá­molója, valamint Berija, Bulganyin, Vaszi­­levszkij, Vorosilov, Kaganovics és Mikojan elvtárs felszólalása. A propagandisták és a Sztálin elvtárs munkáját tanulmányozó dolgozók segítsé­gére a BKP központi bizottságának propa­ganda- és agitációs osztálya 35.000 példány­ban gyűjteményt adott ki, amely a Kom­­muniszt-ban, az SZKP központi bizottságá­­nak elméleti és politikai folyóiratában és a­­Vut­tfá­ban Sztálin elvtárs munkája nyomán megjelent cikkeket tartalmazza. Mivel ez a kiadás már elfogyott, a gyűjtemény újabb ki­adására készülnek. 100.000 példányban jelent meg Vuko Cservenkov elvtárs beszámolója az SZKP XLX. kongresszusának munkájáról és határozatairól. A propaganda- és agitá­ciós osztály 50.000 példányban útmut­atót adott k­i azok számára, akik önállóan tanul­mányozzák Sztálin elvtárs munkáit. A VILÁG NÉPEI LELKESEN HELYESLIK A NÉPEK BÉKEKONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAIT A kínai dolgozók üdvözlik a népek nagy találkozójának határozatait A népi Kína dolgozói nagy lelkesedéssel fogadják a Népek Békekongresszusának ha­tározatait, s vállalják, hogy ezeket a hatá­rozatokat újabb termelési sikerekkel támo­gatják. Az egyik pekingi üzemben Szung Cseng-hua munkás kijelentette, hogy a bé­kekongresszus kiáltványa és az öt nagyha­talomhoz intézett felhívása a jószándékú emberek legforróbb óhaját fejezi ki. „Min­den tőlünk telhetőt elkövetünk — mondta Szung Cseng-hua — hogy megvalósítsuk ezeket a határozatokat”. A pekingi főiskolák professzorai, és taná­rai gyűlésükön lelkesen állást foglaltak a kongresszus határozatai mellett. „A bécsi kongresszus — mondotta Cseng Po-csang, a pekingi egyetem történelmi tan­székének dékánja, az első Béke-Világkon­gresszus küldötte — sokkal nagyobb arányú, mint amilyen a béke híveinek első kongresz­­szusa volt. Ez a béke erőinek óriási növeke­dését mutatja”. A népi Kína dolgozói gyű­léseken fog­adják meg, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a világbéke megőrzése végett. ----------------. Mindenkivel ismertessük meg a kiáltványt December 30-án Budapesten az Orszá­gos Béketanács nagygyűlést rendezett. A Népek Békekongresszusának tanulságairól Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja számolt be. A nagygyűlésen felszólalt Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, Tollas Sándorné, a debreceni Petőfi ter­melőszövetkezeti csoport tagja, Máthé Já­nos, veszprémi püspöki helynök, a katolikus papok országos békebizottságának választ­mányi tagja. Puskás Ferenc olimpiai baj­nok és Méray Tibor újságíró. A nagygyűlé­sen Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő föl­olvasta a Népek Békekongresszusáról szóló versét. Január első felében az Országos Béke­­tanács és a megyei békebizottságok a fő­város több nagyüzemében és a nagyobb vidéki városokban beszámológyűléseket ren­deznek. Januárban a helyi békebizottságok többezer kisgyűlésen vitatják meg a népek bécsi kongresszusának határozatait. A béke­­bizottsági tagok minden emberrel meg akarják ismertetni a kongresszus kiáltvá­nyát. A Szikra Könyvkiadó kiadja a béke­kongresszuson elhangzott legfontosabb fel­szólalások gyűjteményét. -------------------------­ A küldöttek beszámolnak a lakosságnak A Német Demokratikus Köztársaságban széles körben népszerűsítik a Népek Béke­­kongresszusának határozatait. Halléban a Hyve,­ödet! Társaság­gyűlésén Gertrud, Lasse, érdemes tanítónő, a békekongresszus küldötte beszélt. ..Bécsben mindannyian világosan láttuk — mondta Lasse —, hogy a világ népeinek békeakarata erősebb a há­borús gyújtogatóknál, akik nyomorba és pusztulásba akarják dönteni az emberisé­get". Arthur Baumgarten nemzeti­ díjas pro­fesszor, a berlini Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója hangsúlyozta felszól­a­l­á­­­sában, hogy a kongresszus munkájában olyan csoportok és közéleti személyiségek is résztvettek, akik eddig idegenkedtek a béke híveinek szervezett mozgalmától. Meg­említette, hogy a kongresszus vádat emelt az­ Egyesült Államok imperialistái ellen, s hogy ezek a vádak minden gondolkozó em­bert komolyan foglalkoztatnak. A Dauern N­esig . című lap közölte a lap munkatársának beszélgetését Ernst Golden­­baumm­al, Németország Demokratikus Pa­­rasztpártjának elnökével. Goldenbaum be­számolt a bécsi kongresszuson szerzett be­nyomásairól, s leleplezte az Adenauer-klikk árulását. „Adenauer és Ollenhauer titkos tárgyalásainak az a céljuk, hogy elpalástol­ják az állami válságot és az államcsíny ter­veit, s keresztülh­ajszolják a háborús szer­ződések ratifikálását — mondotta Golden­­bamm­. — A német népnek, s következéskép a dolgozó parasztságnak is nagy erőfeszíté­seket kell tennie, hogy meghiúsítsa e szer­ződések ratifikálását és érvényesítését, s biztosítsa a békét”. ----------------♦--------------­ Olaszországszerte széles körben népszerűsítik a kongresszus határozatait Rómában a békemozgalom vezetői és a „parlamenti béke-egységbizottság” tagjai tanácskozást tartottak, amelyen elhatároz­ták, hogy olaszországszerte széleskörű kampányt indítanak a békekongresszus kiáltványának és az öt nagyhatalomhoz in­tézett felhívásának népszerűsítésére. A ta­nácskozás részvevői azt is elhatározták, hogy akcióba lépnek azok ellen az üldözé­sek és zaklatások ellen, amelyekkel a kormány a népek kongresszusának kül­dötteit háborgatja. Az egész olasz demokratikus sajtó rész­letesen foglalkozik a kongresszus határoza­tainak visszhangjával. Az Unita hangsú­lyozza, hogy a kongresszus rendkívül fon­tos következtetései nemcsak a békemozga­lom részvevőit töltik el határtalan bizako­dással, hanem mindenkit, aki a háború ré­mének elhárítására törekszik. Az Avans kiemeli, hogy a kongresszus mily nagy figyelemmel foglalkozott a népek nemzeti függetlensége megvédésének kérdé­sével. A lap hangsúlyozza, hogy a kon­gresszus sok részvevőjét, aki idegenkedik a marxista ideológiától, vagy éppenséggel el­lenfele ennek az ideológiának, tapasztalatai meggyőzték, hogy a béke megvédése és biztosítása végett nem elég óhajtani a bé­két, hanem harcolni kell érte, s konkrét cé­lok elérésére kell törekedni. A kongresszus tanulságainak ismertetésé­vel behatóan foglalkozik a Pense, a Pense Sero, a Milano Sera, a Nuovo Corriere és több más lap is. -------------------------------­ „Egyre elszántabban folyik a harc“ A francia nép nagy tömegei élénk figye­lemmel kísérték a Népek Békekongresszusá­nak munkáját. A lakosság legkülönbözőbb rétegeinek mélységes békeakaratát tükrözi annak a francia küldöttségnek az összeté­tele is, amely megszavazta a kongresszus kiáltványát. A francia küldöttség tagjai közt 35 kommunista, 21 haladópárti, 20 szo­cialista, 6 MRP-ista, 34 katolikus, valamint 49 radikális, köztársaságpárti és párton­kívüli volt. A­ bécsi kongresszus befejezése alkalmá­ból rendezett nagygyűlésen a párizsiak tíz­ezrei jelentették ki, hogy támogatják a Né­pek Békekongresszusának kiáltványát. Jean Paul Sartre író, aki a nagygyűlésen felszólalt, kijelentette: „Bécsben nemcsak a kongresszust, hanem magát a békét is lát­tuk. Láttuk, milyen lehetne a béke”. Yves Farge, a „Francia Békemozgalom” elnöke, a következőket mondta felszólalásá­ban: „Franciaországban mi csak kezdetnek tekintjük a népek kongresszusát, a béke­kongresszusra való előkészületek során megindult egyesülési folyamat tovább tart”. Yves Farge bejelentette, hogy már január­ban országszerte külön „megyei napokat” rendeznek, amelyeken népszerűsítik majd a bécsi kongresszus határozatait. „A vitába egyre nagyobb tömegeket vonunk be, a harc még elszántabbá, még eredményesebbé válik” — mondta felszólalásának befejezé­seképpen. A küldöttek Franciaország számos váro­sában már beszámoltak a bécsi békekon­gresszus munkájáról. --------------------------------. A békeszerető emberiség fényes győzelme Az uruguay­ i Justicia című lap december 27-én, a Népek Békekongresszusának befeje­zése alkalmából két szerkesztőségi cikket közölt. A­ lap örömmel üdvözli a kongresszus ha­tározatait, s megállapítja, hogy a kon­gresszus az egész világ népeinek, az egész haladó és békeszerető emberiségnek ragyo­gó győzelme volt. Több mint 80 ország bé­kéért harcoló népei meghiúsították a reakció kétségbeesett kísérleteit, amelyekkel zavart és szakadást próbált előidézni a népi erők soraiban, amelyek elszántan harcolnak a harmadik világháború nagyon is reá­lis veszélyének elhárításáért. A kongresszu­son majdnem 2000 küldött jelent meg, köz­tük a világ tudományának és­ kultúrájának kiváló képviselői, a különböző felekezetek vezetői, szakszervezeti vezetők és parla­menti tagok. S a 2000 küldött egyértelműen kijelentette: a népek nem hagyják, hogy újabb világháború örvényébe sodorják őket; kijelentették: a világ népei valóban hisznek benne, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — békésen élhet egymás mellett. A Justicia című lap ezután rámutat, hogy a bécsi határozatok komoly figyelmeztetést tartalmaznak, amelyet meg kell fontolniuk a pénzmágnásoknak. KORMÁNYVÁLSÁG FRANCIAORSZÁGBAN (A Francia Kommunista Párt nyilatkozata) 1952 december 23-án lemondott a reakciós Pinay-kormány. Ez mindenekelőtt azért kö­vetkezett be, mert a francia nép mind na­gyobb tömegeinek nőttön-nő az elégedetlen­sége annak a politikának pusztító következ­ményei miatt, amelyet 1947 májusa óta va­lamennyi francia kormány folytat, s amely­nek célja a nép rabságbadöntése és egy újabb háború előkészítése. Ez az elégedet­lenség, s a francia burzsoázia pártjainak ennek nyomán támadt nehézségei oly na­gyok, hogy sem Soustelle­ (RPF), sem Bi­­dault (MRP), akiket Vincent Auriol szocia­lista párti köztársasági elnök kormányalakí­tással megbízott, nem küzdhették le a kor­mányválságot. A kommunista párt már a kormányválság első napján megvilágította az ország mai nehézségeinek mélyreható okait: „Az ame­rikai imperializmus előtti behódolás politi­kája — amelyet a francia burzsoázia vezetői a szocialista párt bűnös közreműködésével már 1947 óta folytatnak, s amellyel a Fran­cia Kommunista Párt már az első naptól kezdve szembeszárít — ma termi meg ke­­serű gyümölcseit.” A mai politikai válság, mint a kommu­nista párt megállapítja, csak úgy oldható meg, hogy a legnagyobb néptömegek egysé­ges munkásosztály mellé sorakozva harcol­nak „egy olyan francia kormány megalakí­tásáért, amely a nemzeti függetlenség és a béke politikáját fogja folytatni, amely el­utasítja majd a ,Marsha!!-tervet, fölbontja az Atlanti Szerződést és a többi támadó­szellemű katonai egyezményt. Ez a kormány végezne az amerikai megszállással, előse­gítené a német kérdés békés rendezését, vé­get vetne a vietnami háborúnak, s békés termelésre állítaná át gazdaságunkat. Ez csak olyan kormány lehet, amely biztosítja a személyi és az alkotmányos szabadságjo­gokat.” Országszerte a legkülönbözőbb jellegű ak­ciók indultak meg ilyen kormány megalakí­tása végett. A lyoni fegyvergyári munkások, a CGT-hez tartozó textilmunkás-szakszerve­­zet, a saint-r­enisi „Loire" hajógyárak há­rom szakszervezete, a „SIMCA-cég elbo­csátott munkásainak bizottsága”, 250 lyoni tanár és mások határozatokat fogadtak el, s levelet intéztek a köztársaság elnökéhez, amelyben olyan kormány alakítását követe­­k, amely meg tudja védeni a békét, a füg­getlenséget és a demokratikus szabadság­­jogokat. A grandmegyei Cessons bányá­szai rövid sztrájkkal, Marseille dokkmun­kásai pedig egy nagyszabású gyűlés során követelték ilyen kormány alakítását. A Román Népköztársaság eredményei 1952 december 30-án ünnepelte a román nép a királyság megdöntésének és a Román Népköztársaság kikiáltásának ötödik év­fordulóját. Ebből az alkalomból országszerte hatalmasan föllendült a nép politikai tevé­­kenysége és termelőmunkája. Az ország dolgozói az ötéves terv négy év alatti teljesítése jegyében újabb munka­eredményekkel ünnepelték ezt a nagy év­fordulót. Az ásványolajipari dolgozók már decem­ber 23-án teljesítették 1952. évi ásványolaj­­termelési tervüket. A resicai „Sovromme­­tall” kohómű már jóval az év vége előtt hozzáfogott az 1953. évi terv teljesítéséhez. A hunyadvári Gheorgh­iu-Dej színesfémko­hászati kombinát hengerészei határidő előtt fejezték be évi tervüket. A többi közt körül-, belül 100 fémmegmunkáló üzem, 60 építő­ipari vállalat, több mint 30 vasúti műhely, számos faipari vállalat büszkén jelentette a Román Munkáspártnak és a köztársaság kormányának, hogy határidő előtt teljesí­tette 1952. évi tervét. Boldesti ásványolajipari munkásai a köz­társaság fennállásának ötödik évfordulója tiszteletére mozgalmat kezdeményeztek a szovjet sztahanovisták fejlett módszereinek tervszerű terjesztésére. Az ország dolgozói­nak százezrei csatlakoztak ehhez a kezde­ményezéshez. Romániában ma körülbelül 236.000 munkás és műszaki dolgozó alkal­mazza a szovjet sztahanovisták fejlett mód­szereit. Növekszik a gyárak termelőkapacitása. Új üzemek épülnek. 1952-ben munkába állí­tották a hunyadvári Gheorghiu-Dej színes­­fémkohászati kombinát 6-os számú nagyol­vasztóját, amely a legnagyobb Romániában. Megindították a doicesti Gheorghiu-Dej és az Ovidiu-11. hőerőművet, a kolozsvári „Carbohim"-gyárat, a pítesti cserzőüzemet és más vállalatokat. 1952-ben megkezdte munkáját két új ce­mentgyár, kibővítették a régi cementgyára­kat, s több más építőanyaggyárat építettek. A kollektív gazdaságok száma 1089-ről 1952-ben 1744-re emelkedett a Toz-típusú társulások (a föld közös megmunkálására alakult társulások) száma elérte az 1817-et. Bukarest, Sztálinváros, Hunyadvára, Re­­sica, a Zsil-völgye és más ipari központok a múlt év folyamán sok kényelmes és tá­gas új munkáslakóházzal gyarapodtak. A kormány rendeletet bocsátott ki, hogy a legjobb dolgozókat a „Román Népköztár­saság ötödik évfordulója" érdeméremmel kell kitüntetni. 9407 dolgozó kapta meg ezt a kitüntetést.

Next