Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

27 (243) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 1953 július 5 Ára 50 fillér A SZOVJETUNIÓ A NÉPEK BÉKÉJÉNEK ÉS BIZTONSÁGÁNAK BÁSTYÁJA A Szovjetunió népei a kommunizmus építésének közös érdekeiben összeforrva, rendületlen biztonsággal és lelkesedéssel valósítják meg a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XIX. kongresszusán ki­tűzött hatalmas gazdasági és kulturális építőprogrammat. A Szovjetunió fejlesz­tésének ötödik ötéves terve a népgazda­ság minden ágában hatalmas föllendülést irányoz elő: az ipari termelés 1955-ben az 1940. évinek háromszorosára emelke­dik, növekszik az összes mezőgazdasági termékek termelése, szakadatlanul emel­kedik a dolgozók kulturális színvonala és anyagi jóléte. Az alkotó nép akaratá­ból ez a terv valósággá válik. A szovjet dolgozókat áthatja a lángoló vágy, hogy a béke jegyében, a kommunizmus diadala jegyében még több vasat, acélt, gépet, szenet, gabonát, gyapotot adjanak az or­szágnak. A szovjet társadalom hatalmas vezető és irányító ereje: a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, amelyet Lenin és a lenini ügy folytatója, Sztálin alapított és nevelt naggyá. A kommunista párt szilárdan és biztosan, minden akadályt leküzdve ve­zeti a szovjet népet a kommunizmus felé Ezen az úton mindenkor a legyőzhetetlen marxista-leninista tanításhoz igazodik; sorainak egysége és egybeforrottsága, a néphez fűződő szétszakíthatatlan kapcso­lat fokozza erejét. Az SZKP acélos egy­sége és törhetetlen egybeforrottsága, ere­jének és nagyságának legfőbb feltétele. A kommunista párt egész tevékenysége megfelel a dolgozók legéletbevágóbb ér­dekeinek. A szocialista rendszer életre keltette a nép óriási alkotó erőit. A soknemzetiségű szovjetállam szilárdsága, anyagi erejének szüntelen növekedése, népei kultúrájának emelkedése példátlan a történelemben. Ez az állam a munkásosztály és a kolhoz­parasztság szövetségén, a Szovjetunió népeinek testvéri barátságán alapszik. A szovjet szocialista gazdasági rendszer nem ismeri a kapitalista rendszerre jellemző termelési anarchiát, válságokat és munka­­nélküliséget. A Szovjetunió munkásai, parasztjai és értelmiségiei a baráti együtt­működés elvei szerint élnek és dolgoznak, s vállvetve küzdenek a kommunista tár­sadalom fölépítésének közös ügyéért A kommunista párt politikája kiál­totta az évtizedes harcok próbáját. E po­litika célja a szocialista ipar általános fejlesztése, a kolhozok föllendítése és föl­­virágoztatása, a társadalmi és az állami rend erősítése, a szovjet állam hatalmának és védelmi erejének gyarapítása, a szov­jet dolgozók növekvő anyagi és kulturá­lis szükségleteinek maximális kielégítése, a béke megóvása és megszilárdítása. A Szovjetunió külpolitikája minden becsületes ember, minden békeszerető nép számára érthető és rokonszenves. Ez a népek közötti béke védelmének, megóvá­sának és megszilárdításának politikája, s az új háború előkészítése és kirobbantása ellen irányul, olyan politika, amelynek célja a nemzetközi együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése min­den országgal. A szovjet kormány e meg­ingathatatlan békepolitikáját az a meg­győződés vezérli, hogy nemzetközi vonat­kozásokban nincs olyan vitás vagy meg­oldatlan kérdés, amelyet ne lehetne meg­oldani békés úton, az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján. A Szovjetunió minden népe, akárcsak a földkerekség lakosságának óriási több­sége gyűlöli a háborút, s tettekkel harcol a békéért. Szent óhajuk, hogy megakadá­lyozzák milliók vérének kiontását, hogy biztosítsák a boldog élet békés építését. A szovjet nép sose támadott meg senkit, sose fenyegetett senkit. A szovjet embe­rek csak azokra fogtak fegyvert, akik szülőföldjük ellen, becsületük, szabadsá­guk és függetlenségük ellen, a szocializ­mus nagy vívmányai ellen támadtak, így volt ez mindig, így volt 1941-ben is, ami­kor a hitleri hódítók hitszegően, rabló módjára megtámadták a Szovjetuniót, amikor a szovjetállam életéről és halálá­ról, a Szovjetunió népeinek életéről és haláláról volt szó, arról, hogy szabadok maradjanak-e a Szovjetunió népei vagy pedig rabszolgaságba süllyedjenek. Sztálin tizenkét évvel ezelőtt, 1941 jú­lius 3-i rádióbeszédében hangsúlyozta: a szovjet nép Honvédő Háborújának, ame­lyet a fasiszta elnyomók ellen vívott, nemcsak az volt a célja, hogy megszün­tesse a Szovjetunió fölött tornyosuló ve­szélyt, hanem az is, hogy segítse Európa minden népét, amely a német fasizmus igája alatt nyögött. A szovjet népnek a kommunista párt irányításával vívott igazságos fölszabadító háborúja egyesült a többi nép függetlenségért, demokratikus szabadságjogokért vívott harcával. Ez a szabadságukért és függetlenségükért, a fasiszta agresszió ellen harcoló népek egységfrontja volt. A Szovjetunió becsü­letesen teljesítette nagy fölszabadító kül­detését, döntő módon hozzájárult a hitleri Németország szétzúzásához, s megmen­tette Európa népeit a fasiszta leigázástól, a világ civilizációját a pusztulástól. A minden faj és nemzet egyenjogúságát hirdető szovjet ideológia, a népek barát­ságának ideológiája legyőzte a nacionaliz­mus és a fajgyűlölet állati ideológiáját. A Szovjetuniónak a második világhá­borúban aratott világtörténelmi győzel­me bebizonyította a szovjet társadalmi és államrend mérhetetlen fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. Ma a világ minden részében az emberek száz­milliói kiolthatatlan szeretettel és re­ménységgel tekintenek az épülő kommu­nizmus országára. Tudják: a Szovjetunió hűséges barátjuk és megbízható védel­mezőjük, a Szovjetunió a népek békéjé­nek és biztonságának bástyája. Híven a proletárnemzetköziség elvei­hez, a Szovjetunió népei erősítik a szo­lidaritás szálait a Kínai Népköztársaság és a többi népi demokratikus ország dol­gozóival, a baráti kapcsolatokat a kapi­talista és a gyarmati országok dolgozói­val. Minden ország haladó gondolkodású embereinek legforróbb vágya, hogy ellá­togathassanak a Szovjetunióba, meg­ismerkedhessenek a szovjet emberekkel, láthassák azt az országot, ahol nincs ki­zsákmányolás, nincs munkanélküliség, se jogfosztottság, se nyomor. A szovjet dolgozók szívesen fogadnak mindenkit, aki őszinte és becsületes szándékkal lépi át házuk küszöbét, aki igazán sze­reti a szabadságot és a békét. Elég, ha megemlítjük: a háború befejezése óta 290 külföldi munkásküldöttség járt a Szov­jetunióban, köztük 140 a kapitalista és gyarmati országokból. Munkások és pa­rasztok, közéleti személyiségek, tudó­sok, írók, színészek, művészek, egyházi személyiségek, üzleti körök képviselői látogattak el a szovjet emberekhez. Va­lamennyien meggyőződhettek róla, hogy a szovjet nép békés építőmunkával fog­lalkozik, minden szovjet embert béke­törekvés hat át, s a kommunista párt és a szovjet kormány békepolitikáját a Szovjetunió minden dolgozója magáénak vallja és nagy lelkesedéssel támogatja. Mélységesen fölháborított minden szovjet dolgozót a nyugati hatalmak fasiszta bérencei által legutóbb rendezett berlini provokáció. A szovjet dolgozók a Szovjetunió városaiban és falvaiban népes gyűléseken biztosították együtt­érzésükről a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóit, s keményen megbélye­gezték a berlini provokáció szervezőit. A szovjet dolgozók jól tudják, hogy a kapitalista országok reakciós erői önző, népellenes érdekeik kielégítése végett minden eszközzel a nemzetközi helyzet kiélezésére, a népek közti ellenségeske­dés és bizalmatlanság szítására, a béke erőinek gyöngítésére törekszenek. A Szovjetunió éberen figyeli a béke ellen­ségeinek minden kirohanását, fáradha­tatlanul leleplezi a reakciós erők minden mesterkedését. A Kommunista Párt, a szovjet kormány, a Szovjetunió dolgozói lankadatlanul fokozzák éberségüket a béke ellenségeinek fondorlataival szem­ben. S ez szilárdan biztosítja, hogy a béke ellenségei ne garázdálkodhassanak büntetlenül, mert bármily köntöst, bár­mily álarcot öltsenek is, múlhatatlanul le­lepleződnek, s pellengérre kerülnek. A kommunista párt, a szovjet kormány és a szovjet nép megbonthatatlan egy­sége — ez a Szovjetunió hatalmának alapja, legyőzhetetlenségének forrása. Mind szorosabban tömörülnek a Szov­jetunió körül a szocializmus táborához tartozó országok népei, a világ összes haladó és békeszerető erői. A kommunista és munkáspártok, a kommunista és demokratikus lapok szé­les körben népszerűsítik a Szovjetunió­nak a kommunista társadalom építésé­ben elért nagy eredményeit, a szovjet állam következetes békepolitikáját. Az igazság a Szovjetunióról, a Szovjetunió békeszerető politikájáról, a szovjet embe­rek lelkes építőmunkájáról, a Szovjetunió erejéről eljut a föld minden sarkába. Ez a nagy igazság megtízszerezi azok erejét, akik bátran harcolnak a békéért, a né­pek barátságáért, a demokráciáért a szocializmusért. J. V. Sztálin műveinek kiadása a Kínai Népköztársaságban A Zsenmincsupansö könyvkiadóválla­lat kiadásában az idén októberben meg­jelenik J V. Sztálin műveinek 1. kö­tete kínaiul, Sztálin műveit Kína Kommunista Pártja központi bizottságának határozata alapján, a központi bizottság mellett szervezett, Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveinek fordításával foglalkozó iroda fordítja kínaira. Sztálin művei 1. kötetének kínai nyelvű kiadása 300 000 példányban je­lenik meg. Az SZK(b)P története rövid tanfolyamának új kiadása Albániában Nemrég 40 000 példányban újra kiad­ták albánul „Az SZK(b)P története. Rö­vid tanfolyam“ című munkát. Albánia felszabadulása óta ez már a harmadik kiadás. Az Albán Népköztársaságban az SZK(b)P történetének rövid tanfolyamát a pártoktatás különböző fokozatainak, továbbá a főiskolák marxista-leninista tanfolyamainak és a káderképző tanfolya­moknak a hallgatói tanulmányozzák. A NÉPEK LELKESEN HELYESLIK • A BÉKE VILÁGTANÁCS HATÁROZATAIT A béke híveinek gyűlései Olaszországban A nemzetközi problémák békés meg­oldását és a­­koreai fegyverszünet mielőbbi megkötését követelő békeharco­sok Olaszország sok városában tünteté­seket és népgyűléseket rendeztek. Andrea Gaggero volt lelkész, a béke hívei mozgalmának aktív részvevője, felszólalt a piacenzai, a modenai, a pár­mai és reggio-emiliai (Emilia-tartomány) népgyűléseken. E tartomány számos vá­rosában is voltak gyűlések. A részvevők követelték, hogy olyan kormány alakul­jon, amely biztosíthatja a béke és a nemzeti függetlenség politikáját. A Li­­vorno­ tartománybeli Piombino város lakónegyedeiben és házaiban a béke hí­vei több mint száz gyűlést tartottak. Lombardia, Venezia, Campania és más megyék városainak lakói szintén ren­deztek gyűléseket. Mindenütt megvitat­ták a Béke-Világtanácsnak a tárgyalá­sok megkezdéséért folytatandó világ­méretű kampány megindítására vonat­kozó felhívását. Emilio Sereni és Riccardo Lombardi, a Béke-Világtanács ülésszakának rész­vevői, Rómában sajtókonferenciát tar­tottak, s megmagyarázták a tanács ha­tározatait. Emilio Sereni hangsúlyozta beszédében, hogy a béke híveinek tevé­kenysége ezentúl nem szorítkozik a po­litikai, az egyházi, a szakszervezeti és a kulturális vezetőszemélyiségek pro­­grammnyilatkozataira, sem az országos vagy helyi vezetőszervek vitáira. A béke híveinek tevékenysége a tömegek közt végzett széleskörű munkában, s a lehető legtöbb állampolgárral való egyéni foglalkozásban fog kifejeződni. A népi küldöttségek ezrei keressék föl a helyi és az országos hatóságok képvi­selőit, a parlamenti képviselőket, a leg­különfélébb szervezeteket és állami szerveket, hogy az általános kampány keretében kifejezhessék előttük sajátos követeléseiket. A Béke-Világtanács budapesti ülés­szakának határozatai nagyon foglalkoztat­ják Sanghaj közvéleményét. A sajtó és a rádió külön cikkekben és leadásokban kommentálja ezeket a határozatokat, s hangsúlyozza a város dolgozóinak egy­hangú helyeslését. A Venkue­ipao című lap „Mindenki kö­teles harcolni a béke ügyéért“ című cik­kében írja: a Béke-Világtanács legutóbbi ülésszaka jól tükrözi, hogy a világ népei­nek a békeharcban egyesített ereje foly­ton növekszik. A világ népei mind vilá­gosabban látják, írja továbbá az újság, hogy a békéért vívott fáradhatatlan har­cukkal elháríthatják az új világháborút, elérhetik minden vitás kérdés a tárgyalá­sok útján való megoldását. Most a föld­kerekség minden népét áthatja a béke megóvására és biztosítására irányuló egységes törekvés. E törekvéseken és a békeszerető népek napról napra erősbödő összefogásán hajótörést fog szenvedni az imperialisták háborús politikája. A Béke-Világtanács budapesti üléssza­kának határozatai kifejezik, hogy megvan minden lehetősége az összes nemzetközi ellentétek békés tárgyalások útján való megoldásának. Megvan minden lehetőség a háborús veszély megszüntetésére. Ezek a határozatok reménységet öntenek a né­pek szívébe. Föllelkesítik a világ népeit az elszánt és lankadatlan békeharcra. Van erőnk, hogy megvéd­jük a békét, írja befejezésül az újság, s kötelességünk, hogy csakugyan megvédjük. Mindenesetre szükséges, hogy a béke megvédésének ügye ne csak kívánság, hanem minden ember szent kötelessége legyen, olyan cél, amelynek eléréséért senki sem kíméli erejét. „A háború veszélyének elhárítására megvan minden lehetőség“ Az Egyesült Államokkal való katonai szerződés ellen Csile Országos Béketanácsa nyilatkoza­tot tett közzé, hogy tiltakozzék az Egye­sült Államokkal kötött katonai egyez­mény életbeléptetése és az amerikai fegy­verszállítások ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy a nép már elítélte az ország függetlenségét áruba bocsátó és gazdasági életét rom­lásba döntő katonai egyezményt. Az Or­szágos Béketanács fölhívta Csile vala­mennyi lakosát: „mérlegelje a helyzetet, s gondolja meg, mit jelentenek a fegyver­­szállítások“. A Béketanács az erők újabb mozgósítására és országos méretű tiltakozó mozgalom megindítására buzdít. A Német Béketanács ülése A Német Béketanács Berlinben meg­tartotta második kibővített ülését. Az ülésen a Német Demokratikus Köztársa­ság iparának, tudományos, művészeti és kulturális életének mintegy háromszáz képviselője, továbbá számos nyugat­németországi vendég jelent meg. A ta­nács munkájában részt vett Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettese, Anna Seghers, „A népek közti béke megszilárdításáért” elnevezésű Sztálin-díjjal kitüntetett író­nő, Erwin Eckert, a Nyugatnémet Béke­bizottság elnöke, Edith Hoereth-Menge, ismert közéleti személyiség és a német társadalom több más képviselője. Az ülés megtárgyalta a Béke-Világ­­­­tanács budapesti ülésének eredményeit és a németországi békemozgalomnak az ülés határozataival kapcsolatos legsür­gősebb feladatait. Az ülésen beszámolót mondott Walter Friedrich professzor, a Német Béketanács elnöke és Heinz Willmann, a tanács főtitkára. Walter Friedrich hangsúlyozta, hogy a Béke- Világtanács ülésszakának határozatai rendkívüli jelentőségűek a Németország­ban folyó békeharc további fejlesztése szempontjából, s rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának új intézkedései megnyitják az utat a német kérdés rendezése felé. Heinz Willmann javasolta, hogy a la­kosság széleskörű részvételével rendezett „békefórumokat” tegyék a békeharc kérdései és a német nép más létfontos­ságú problémái nyílt megvitatásának fő formájává. Az előadók hangsúlyozták, hogy támogatni kell minden kezdemé­nyezést, amely a nézeteltérések békés megoldására irányul, s meg kell hiúsí­tani a béke ellenségeinek a népek köl­csönös megértése ellen irányuló mester­kedéseit. Az amerikai nép sürgeti a koreai fegyverszünet megkötését Az Egyesült Államok 13 államából békeharcos küldöttség indult Washington­ba, hogy beszéljen a kongresszus tagjai­val, s követelje a koreai fegyverszünet mielőbbi megkötését. A küldöttség levél­ben szólította föl Eisenhower elnököt: kö­vessen el mindent, hogy meggyorsítsa a koreai fegyverszünet megkötését és az öthatalmi találkozó megszervezését. Washingtonban a békéért, a „hideg­háború“ és a koreai háború megszünte­téséért küzdő szervezetek képviselői ta­nácskozást rendeztek. A tanácskozáson részt vettek az autó-, az acél-, a textil-, a szőrme-, a papíripar, a villamossági ipar és más iparágak szakszervezeteinek tag­jai, a Koreában hozzátartozóikat vagy szeretteiket vesztett emberek képviselői, valamint az „Amerikaiak békehadjárata“ szervezet képviselői. Bernard, volt képvi­selőházi tag a tanácskozáson felszólította a küldötteket, hogy követeljék a koreai fegyverszünet megkötését, valamint öt­hatalmi békeegyezmény aláírását. A tanácskozás részvevői levelet intéz­tek Eisenhower elnökhöz, s követelték, hogy az elnök valósítsa meg „az ameri­kai nép legforróbb vágyát“, s járuljon hozzá a béke megteremtéséhez. al­ • — AaCtiVUM Mozgalom a katonai támaszpontok építése ellen Japánban Tokióban országos értekezlet volt a ka­tonai támaszpontok építése ellen indított harc kérdéseinek megtárgyalására. Az értekezlet munkájában körülbelül 500 küldött vett részt a szakszervezetek és más demokratikus szervezetek, valamint a katonai támaszpontok körzetében élő lakosság képviseletében. A koreai nép hős harcának harmadik évfordulója alkalmából Japánszerte szá­mos gyűlést tartottak. E gyűlések rész­vevői kifejezték készségüket, hogy törhe­­tetlenül harcolnak a koreai fegyverszü­net haladéktalan megkötéséért, s a világ­béke megóvásáért. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET FRANCIAORSZÁGBAN „A TÁRGYALÁSOKÉRT ÉS A BÉKÉÉRT" Párizsban június 27-én és 28-án folyt le „A Tárgyalásokért és a Békéért” országos értekezlet. Ez az értekezlet világo­san bizonyította a francia nép nagy többségének békevágyát. A különböző társadalmi rétegek, politikai pártok és tömegszervezetek képviselői két napig tárgyalták, hogyan lehet helyreállítani a békét ott, ahol háború dúl, s hogyan lehet megmenteni a békét ott, ahol há­ború fenyeget. Az értekezlet munkájában részt vettek az összes francia megyék és igen sok szervezet képviselői. Elküldte képviselő­jét A Béke és a Mezőgazdaság Védel­mére Alakult Országos Parasztbizottság, a Vietnami Tárgyalásokért Küzdő Bi­zottság, a Német Kérdés Rendezéséért Küzdő Francia Bizottság, az írók Or­szágos Bizottsága, a Békeharcos Jogá­szok Egyesülete stb. Pierre Cot, a francia békemozgalom elnökségének tagja nyitotta meg az ér­tekezletet. Beszámolt a Béke-Világtanács legutóbbi ülésének munkájáról, a nem­zetközi problémák békés megoldásáért folyó világmozgalom növekedéséről. Fel­szólította az értekezlet részvevőit, hogy feszítsék meg minden erejüket a fran­cia békemozgalom kiterjesztéséért. A vitában 45-en szólaltak föl, köztük Laurent Casanova, a Francia Kommu­nista Párt politikai irodájának tagja, Jules Duchat, az Általános Munkaszö­vetség titkára, Taupin mérnök, a Ke­resztény Dolgozók Francia Szövetségé­nek tagja, Laffont tisztviselő, a Force Ouvriére tagja, Roland Etienne, az MRP vosges megyei szervezetének el­nökhelyettese, Hadey, Saint-Ouen (Seine megye) községi tanácsosa, a Demokra­tikus és Szocialista Ellenállási Szövetség tagja, Brosselin, a szocialista párt akti­vistája, a katolikus Jean de Menthon és Hérabel lelkész. A vita után a pártok, a szervezetek és a különféle irányzatok képviselőiből alakult három bizottság beterjesztette a napirend három kérdésével kapcsolatos határozati javaslatokat: a hadműveletek megszüntetéséről és az indokínai béke­tárgyalásokról, a német kérdés békés megoldásáról, Franciaországnak a nem­zetközi feszültség enyhüléséhez való po­litikai, gazdasági és kulturális hozzá­járulásáról. Az értekezlet tagjai egyhan­gúlag jóváhagyták a határozati javasla­tokat. Az indokínai kérdésre vonatkozó hatá­rozat kimondja: „hazánk becsülete, ér­deke és jövője megköveteli az egész nem­zet erőfeszítéseit, hogy kivívjuk a had­műveletek megszüntetését és a tárgyalá­sok megkezdését azoknak a népeknek a képviselőivel, akik ellen háború folyik“. A német problémáról szóló határozat megállapítja, hogy az érdekelt népek, köztük a francia nép erőfeszítései követ­keztében mindezideig nem ratifikálták a bonni és a párizsi szerződéseket. Most „a népek — olvassuk a határozatban — vég­legesen meghiúsíthatják ezeket a szerző­déseket, s kikényszeríthetik a tárgyalá­sokat a német kérdésnek rendezése, az általános biztonság és a béke javára való rendezése végett”. Az értekezlet követelte Németország demokratikus alapon tör­ténő újraegyesítését, mert ez egyszers min­­denkorra meggátolná a német militariz­­mus, a német fasizmus és revánsszellem újjáéledését. A francia néphez intézett felhívás sze­rint a franciáktól függ, hogy a hadviselő felek tárgyalásai véget vessenek az indo­kínai háborúnak, s hogy Franciaország vállalja a kezdeményezést a német pro­bléma békés megoldására. „Franciaor­szág — hangsúlyozza a fölhívás — haté­konyan hozzájárulhat a nagyhatalmak értekezletének összehívásához ... Francia­­országnak megkülönböztetés nélkül helyre kell állítania az általános föllendülést szolgáló kereskedelmi kapcsolatokat min­den országgal“, s elő kell mozdítania a népek kulturális közeledését. Az értekez­let felszólította a franciákat, hogy támo­gassanak minden akciót, amely a béke javát szolgálja, bárhonnan indul is ki az. A francia nép nagy tömegei lelke­sen támogatják az értekezlet határoza­tait. A helyi békebizottságok a demo­kratikus szervezetekkel együtt szervez­nek gyűléseket az üzemekben, a hiva­talokban, a városnegyedekben és a fal­vakban. E gyűléseken a küldöttek be­számolnak az értekezlet munkájáról és határozatairól. Párizsban és más francia városokban a lakosok közt „békefüzeteket“ terjesz­tenek. Ezekben a füzetekben a béke megszilárdítására vágyó franciák aláírá­sukkal pecsételik meg békeakaratukat, s megírják kívánságaikat. A békeharcosok táviratokkal fordulnak a köztársaság elnökéhez és a parlamenti képviselők­höz, s követelik tőlük, hogy szálljanak síkra a béke ügyéért. A békeharcosok küldöttségei bemennek a parlamentbe is, s ott is kifejezik a francia nép béke­akaratát. „A Tárgyalásokért és a Békéért" küz­dő franciaországi értekezlet széleskörű kampányt indított meg a Béke­ Világ­tanács budapesti ülésén hozott határo­zatok népszerűsítésére. Újabb nagy vízierőmű megindítása a Szovjetunióban Mint a szovjet sajtó jelenti, nemrég ünnepélyesen átadták rendeltetésének az Irtis folyón épült uszty-kamenogorszki vízierőművet és hajózózsilipet. Az uszty-kamenogorszki vízierőmű azok közé a nagy vízierőművek közé tar­tozik, amelyeknek fölépítését és megin­dítását a Szovjetunió ötödik ötéves nép­gazdaságfejlesztő terve irányozta elő az SZKP XIX. kongresszusán elfogadott irányelvek alapján. A vízierőmű jelentős szerepet tölt majd be Kelet-Kazahsztán további ipari fejlődésében és természeti kincseinek kiaknázásában. A vízierőmű megindítása alkalmával az Irtis partján az építők tömeggyűlést tartottak. A gyűlés felszólalói hangsúlyozták, hogy az uszty-kamenogorszki vízierőmű a béke építménye, a Szovjetunió népes barátságának építménye. Oroszok, ukrá­nok, beloruszok, üzbégek, a szovjetor­szág valamennyi népének fiai és lá­nyai segítették a kazahsztáni dolgozókat, hogy megfékezzék az Irtis vizét, s e ha­talmas folyó energiáját a kommunizmus építésének szolgálatába állítsák. Az uszty-kamenogorszki vízierőmű építkezése a nemzetiségi káderek neve­lésének nagyszerű iskolája volt. Walter Ulbricht 60 éves Június 30-án töltötte be 60. évét Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egység­pártja központi bizottságának főtitkára és a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Németország Szocialista Egységpártjának központi bizottsága ebből az alkalomból üdvözölte Ulbricht elvtársat. Az üdvözlőlevél mél­tatja azokat­ az érdemeket, amelyeket Ulbricht elvtárs a párt és a nép szolgá­latában szerzett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága táviratban üdvözölte a 60 éves Ulbricht elvtársat. A távirat így hangzik: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága testvéri üdvözletét küldi önnek, Németország Szocialista Egységpártja és Németország munkás­­osztálya egyik legkiválóbb szervezőjé­nek és vezetőjének, 60. születésnapja alkalmából. További sikereket kívánunk a nép életszínvonalának emeléséért, a békéért és Németország egységéért vívott küzdel­mében“. Üdvözlő táviratban köszöntötték Ulbricht elvtársat sok más ország kommunista és munkáspártjai is. Walter Ulbricht nemrég megkapta a Karl Marx érdemrendet, 60. születésnap­ján pedig a „munka hőse“ címet. Ezzel tüntette ki őt Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, azok­nak a kimagasló érdemeknek elismeré­séül, amelyeket a köztársaság béke­gazdaságának építése, a béke meg­szilárdítása és biztosítása, valamint az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért folyó küz­delemben szerzett. Sztrájkmozgalom a tőke országaiban * Japánban az „Akabane” kohászati üzem, amely az amerikai megszálló csa­patok fegyverzetének javítási munká­latait végzi, június 16-tól 25-ig nagysza­bású sztrájk színhelye volt. A sztrájk ko­moly sikerrel járt, 6000 munkás követelt béremelést és segélyfolyósítást, szállt síkra a szakszervezetek működési jogai­nak az üzemekben való biztosításáért, s tiltakozott a Joszida-kormánynak sztrájk­betiltó törvényjavaslata ellen. A sztrájkolók szervezettsége, fegyel­mezettsége és állhatatossága rákényszerí­­tette a gyártulajdonosokat, hogy teljesít­sék a munkások követeléseit. * Brazíliában a kereskedelmi flotta tengerészeinek sztrájkja országos méretű­vé szélesült. A június 16-tól 26-ig lefolyt sztrájkban 17 szakszervezet 110 000 tagja vett részt. A kereskedelmi flotta tengerészeinek és dolgozóinak sztrájkjához különféle iparágak dolgozói is csatlakoztak. Együtt­érzésük jeléül sztrájkba léptek Szantosz kikötőjének munkásai és a porto-alegrei autóbuszjárat dolgozói. A manaoszi moz­donyvezetők, Rio Grande do Szul állam szállítómunkásai, a kőbányák munkásai­nak szakszervezete, Para Állam Dolgo­zóinak Szövetsége, a Brazíliai Dolgozók Szövetsége stb. szintén szolidaritást vál­lalt a sztráj­kólókkal. A sztrájkolók a munkabér emelését, kár­pótlékot, a hajókon és a kikötőkben ka­pott élelmezés megjavítását követelték. A sztrájkolók továbbá követelték, hogy a Vargas-kormány védje meg az ország kereskedelmi flottáját az amerikai hajók pusztító konkurrenciájával szemben. Az amerikai hajóknak ugyanis a törvények ellenére megengedik a parti hajózást. A részvénytársaságok beleegyeztek, hogy a munkanap csökkentésének kivé­telével teljesítik a matrózok és kikötő­munkások összes követeléseit. * Több mint egy hónap óta sztrájk­ban állnak Guadeloupe, Guyana, Marti­nique és Reunion állami alkalmazottak A többi közt azt követelik, hogy a francia hatóságok szüntessék be faji megkülönböztető politikájukat.

Next