Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-02 / (321.) szám

(321) Az új esztendőben a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek újabb győzelmei felé! Az egyszerű emberek az 1955. esztendő kezdetén világszerte elgondolkoznak az 1954.­­év eredményein, s fölmérik az új év távlatait. Megkérdezik maguktól: mennyire teljesültek álmaik és remé­nyeik, milyen eredményeket értek el a békéért és a jobb életért vívott harcban. Azok az eredmények, amelyekkel a demokrácia és a szocializmus táborának országai átlépnek az új esztendőbe, lelke­sítik az összes jóakaratú embereket, s szemléletesen igazolják, hogy ebben a táborban formálódik az emberi társada­lom igazi története, boldog jövendője, hogy ez országok útja minden nép pél­dája és mintaképe, minden népé, amely elsősorban a békés életre és az alkotó­munka eredményeinek élvezésére törek­szik. Az emberiség haladó és békeszerető erőinek élén menetelő hős szovjet nép 1954-ben dicső kommunista pártja veze­tésével újabb ragyogó győzelmeket vívott ki a kommunista építés frontján. A nagy szovjetállam még jobban megerősödött és megszilárdult. A Szovjetunió nehézipara — a népgazdaság alapja, a szovjetország gazdasági és védelmi erejének forrása — 1940-től 1954-ig 3,4-szeresre növekedett. Ez a szocialista rendszer kimeríthetetlen életerejéről tanúskodik. A szovjet emberek tavaly kiváló sike­reket értek el a szovjet mezőgazdaság gyors föllendítéséért vívott harcban is. Több mint 17 millió hektár szűz- és par­lagföldet szántottak föl. 1955-ben pedig e földek hasznosítása során legalább 20 millió hektárral növelik a vetésterületet. A Szovjetunióban a múlt év folyamán jelentősen növekedett a közszükségleti cikkek gyártása, választékuk bővült, mi­nőségük javult. A munkások és az alkal-Inowttftk reálW'l'tt Ifr-Kfr xStn 74 onáad­íhl«»! növekedett. A 600 milliós kínai nép Kína Kommu­nista Pártjának vezetésével teljes gigászi nagyságában fölemelkedett. A kínai nép sikeresen teljesíti a nemzetépítés első ötéves tervének feladatait, s megteremti az új társadalmi rend hatalmas gazdasági alapját, úgyhogy ez a közelmúltban el­maradott és az imperialistáktól hihetetle­nül kizsákmányolt ország néhány ötéves terv folyamán erős ipari szocialista hata­lommá válik. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyar­­ország, Románia, Bulgária és Albánia népei a múlt évben újabb nagy lépéssel közeledtek a szocializmus felé. Megerő­södött ez országok nehézipara, szocia­lista gazdaságuk alapja, sikeresen fejlő­dik könnyű- és élelmiszeriparuk. A mezőgazdasági termelés föllendítéséért és a mezőgazdaság szocialista szektorá­nak fejlesztéséért vívott harcban még jobban megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Ezek az országok nagy sikereket értek el a dolgozók anyagi és kulturális életszín­vonalának emelésében. Nagy sikerekkel büszkélkedhetnek a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozói is, helyreállították a háború következtében lerombolt népgazdaságukat. A gazdasági és a kulturális építés frontján jó eredményekkel dicsekedhet­nek a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói. A Szovjetunió vezette 900 milliós de­mokratikus tábor országai a néptömegek szakadatlanul fejlődő tudatosságára, po­litikai és termelési aktivitására támasz­kodva, tántoríthatatlanul haladnak a béke és a szocializmus ügyének újabb győzelmei felé. A demokratikus országok ragyogó si­kerei láttán még láthatóbban kiütköznek a pusztulásra ítélt, bomladozó kapitalista világ jellemző vonásai és elkerülhetetlen kísérő jelenségei: a néptömegek elnyo­­morodása, a kulturális értékek pusztu­lása és a hódító háborúk sorozata. A szocializmus országai békés építő­munkával foglalkoznak, ezalatt a tőkés monopóliumok vakon hajszolják a maxi­mális profitot, fokozzák a népek féktelen kirablását, nyerészkednek a népek vérén és szenvedésein, s előkészítik az új vi­lágmészárlást. Amikor a Szovjetunió, a nagy szocialista hatalom megindítja a világ első atomenergiával működő erő­művét, a nyugati hatalmak reakciós kormányzó klikkjei az Egyesült Államok vezetésével atomháborút terveznek, s nyíltan tömegpusztító fegyver alkalmazá­sával fenyegetik a békés országokat. Eddig még sosem fejeződött ki ily vi­lágosan, hogy a kizsákmányoló monopo­listák önző céljai teljesen összefüggnek bűnös háborús terveikkel. Még sosem derült ki ily világosan, mennyire agresz­­szívek az imperializmus trubadúrjainak az úgynevezett „szabad világ” „védelmé­ről” szavalt hazug beszédei. A kapita­lista, a gyarmati és a függő országok száz- meg százmillió polgára napról napra saját szemével láthatja, milyen Dulles úrék „szabad világa” és „szabad­sága”. Ez a szabadság csak arra jó, hogy a kizsákmányolók rabolhassanak, leigáz­­hassanak, összeugrathassák a népeket, s véres háborúkat robbanthassanak ki; ez a szabadság csak arra kell, hogy a dol­gozók munka nélkül róják az ország­utakat, odúkban éljenek, éhenhaljanak vagy a harctereken pusztuljanak el. Ezért tavaly még inkább fokozódott és még inkább föllendült a néptömegek­­nek a kizsákmányolás ellen, a kenyérért és az igazi szabadságért, a demokra­tikus jogokért, a nemzeti függetlenségért és a békéért vívott harca. A múlt esz­tendő eseményeinek egész menete szem­léletesen mutatta, hogy napjainkban az önfeláldozó, szívós békeharc minden be­csületes ember szent kötelességévé, leg­elsőrendű feladatává válik. Jól jellemzik a múlt esztendő jelentő­ségét a Szovjetunió, a Kínai Népköz­­társaság és más demokratikus országok újabb következetes és állhatatos erőfe­szítései. Ezek arra irányultak, hogy megőrizzék a békét, szavatol­ják a né­pek biztonságát, s meghiúsítsák a halál­gyárosok bűnös terveit. Sok nagy siker koronázta ezeket az erő­feszítéseket, s a nemzetközi feszültség e sikerek eredményeképpen valamelyest enyhült. A berlini és a genfi tanácskozá­son kitűnt, hogy minden lehetőség meg­van a vitás nemzetközi kérdéseknek békés úton, tárgyalások útján való megoldá­sára. Ez értekezletek határozatai alapján szűntek meg az indokínai hadműveletek, s aludt ki a háború egyik veszélyes tűz­fészke. A Szovjetunió kormánya a német kérdés megoldására és az európai kollek­tív biztonsági rendszer­­ megteremtésére vonatkozó javaslataival megmutatta a legélesebb nemzetközi problémák békés megoldásának biztos útját. Az egyszerű emberek a világ minden országában forró helyesléssel fogadták ezeket a javaslato­kat. De a nemzetközi feszültség némi eny­hülése, amely minden nép óhajainak megfelel, szemlátomást zavarja a kapita­lista országok reakciós köreit. Az impe­rialisták nem akarnak számolni a népek békeak­a­ratával, folytatják az új háború előkészítésére irányain m­inárs tervek megvalósítását, fokozzák a fegyverkezési hajszát, újabb katonai csoportosulásokat és tömböket szerveznek Európában és Ázsiában. Az amerikai imperialisták és nyugat-európai cinkosaik vakon folytat­ják „erőpolitikájukat”, Nyugat-Német­­országban kialakítják az új háború ve­szélyes felvonulási területét, s föltámaszt­ják az európai népek legádázabb ellensé­gét, a német militarizmust. A nyugati országok kormánykörei elvetették a Szov­jetuniónak és a moszkvai értekezleten résztvett más demokratikus országoknak a német kérdés békés megoldására és az általános európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó ja­vaslatait, s a népek világosan kifejezett akarata ellenére napirendre tűzték azok­nak a párizsi egyezményeknek a ratifiká­lását, amelyek a nyugatnémet revansisták ú­jrafölfegyverzésére és Nyugat-Német­­országnak az­ agresszív északatlanti tömbbe való felvételére törekszenek. A Szovjetunió kormánya és valameny­­nyi demokratikus ország kormánya a moszkvai értekezlet záró nyilatkozatá­ban világosan kimutatta, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása elvágja a né­met kérdés békés rendezésének lehető­ségét, meghiúsítj­a a német problémák­kal kapcsolatos tárgyalásokat, újabb veszedelemmel fenyegeti a békés európai népek biztonságát, s megköveteli, hogy a demokratikus tábor országai újabb határozott intézkedéseket tegyenek közös védelmük megszilárdítására. Hangsúlyozzuk: a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok szüksé­gesnek látták, hogy újabb atomzsarolás­sal, az atomhisztéria fokozásával kísér­jék a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó követelésüket. De az amerikai tábornok urak ne higgyék, hogy a sza­bad népek félnek az atomzsarolástól. A demokratikus tábor népei elég erősek, hogy méltón válaszoljanak az atom­­lovagok követelőzésére, s meghiúsítsák bűnös terveiket. Hogy gyökerükben meghiúsíthassák az emberiség ellenségeinek galád terveit, hogy megvédjük és megszilárdítsuk a békét, minden ország néptömegei napról napra szívósan és erélyesen harcoljanak a béke és a biztonság megszilárdítá­sáért. Még jobban fokozzuk a népek éberségét, még jobban aktivizáljuk őket a béke ellenségeinek minden mesterke­dése ellen — ez a kommunista és a mun­káspártok legfontosabb és leghalaszt­hatatlanabb feladata. A kommunista és a munkáspártok 1954-ben megtartott kongresszusai ékes­szólóan bizonyították e pártok ideoló­giai, politikai és szervezeti erősödését, s köztük és a tömegek közt erősödő, szét­­szakíthatatlan kapcsolatokat, a nemzet­közi felszabadító mozgalom lendületes fejlődését. A kommunista és a munkáspártok az új évben rájuk váró óriási feladatokhoz mérten még határozottabban tömörítik soraikat Marx, Engels, Lenin és Sztálin legyőzhetetlen harci zászlaja alatt, még jobban erősítik kapcsolataikat a dolgo­zókkal, öregbítik tekintélyüket a nép­tömegek szemében. Az egyszerű emberek világszerte azzal az eltökélt szándékka­l lépnek át az új esztendőbe, hogy újabb győzelmeket aratnak a szabadságért és a demokráciáért, a népek barátságáért és a tartós békéért vívott harcban. A népek fokozott erővel harcolnak a német militarizmus feltámasztása ellen, az atomfegyver palásáért Akadályozzuk meg a német militarizmus újjászületését A csehszlovák nép hatalmas felháboro­dással ítéli el az imperialistáknak Nyu­­gat-Németország újrafelfegyverzésére irá­nyuló kísérleteit. Csehszlovákia városai­ban és falvaiban egymást követik a béke védelmére, a párizsi egyezmények ratifi­kálása ellen, az európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtéséért egybe­hívott nagygyűlések és értekezletbe. A prágai nagygyűlésen 150 000-en, a pilzenin 60 000-en, a pardubicin 18 000-en, az ostravain 50 000-en, a brnoin 100 000-en, az olomucin 45 000-en és a bratislavain 80 000-en vettek részt. A csehszlovák dolgozók a nyugateuró­pai országok dolgozóihoz intézett számos határozatukban hangoztatják, hog­y fo­kozni kell a közös harcot N Nyugat-Német­­ország remilitarizálása ellen. A pilzeni Lenin­ Művek munkásai ilyen tartalmú határozatot küldtek az eesseni Krupp Mű­vek dolgozóinak. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága tömegesen kapja­­helyi szervezeteinek a határoza­tait. A határozatok Nyugat-Németország és Franciaország ifjúságához szólnak. Az olomáci­­járás női aktívaértekezlete levelet intézett a franciaországi Lille és a nyugatnémetországi Majna-Frankfurt asszonyaihoz és anyáihoz. „Mindez­ asz­­szony fogjon össze a közös célra — írják. — Ez a cél a Nyugat-Németország remili­tarizálása ellen, valamennyi németnek bé­kés és demokratikus államban való egye­sítéséért folyó harc. Küzdjetek városotok f­is­sten polgáráv­al együtt ez egész világ békéjének megőrzéséért! Ezért nemcsak gyermekeitek, hanem minden későbbi nemzedék is hálás lesz nektek“. Mozgalom Japánban az atomfegyver eltiltásáért Tecu Katajama, Tomi Kora és Szumio Takakuva, az atom- és a hidrogénbomba eltiltásának követelését támogató aláírás­­gyűjtő mozgalom országos tanácsának képviselői meglátogatták Hatojama mi­niszterelnököt, s közölték vele, hogy Ja­pánban már majdnem 29 millió aláírás követeli az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását. Az országos tanács képviselői kérték, hogy a kormány csatlakozzék az atom- és a hidrogénbomba eltiltására irányuló erőfeszítésekhez. Iciro Hatojama japán miniszterelnök nemrég kijelentette, hogy kormánya meg­feszíti minden erejét az atomfegyver el­tiltásáért. A páriai háborús paktum ellen A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország dolgozói helyeslik a moszkvai értekezlet nyilatkozatát, s eré­lyesen tiltakoznak a párizsi háborús egyezmények ratifikálása ellen. A Halle kerületeiben megtartott gyűléseken a la­kosság valamennyi rétegének több mint 15(1)00 képviselője vett részt. Kifejezték, hogy elszántan harcolnak Nyugat-Német­ország remilitarizálása ellen. Magden KPA- ban mintegy 32 000 fémmunkás írta alá azokat a határozatokat, amelyek a bonni szövetségi gyűlés képviselőitől a párizsi egyezmények elutasítását követelik. A Német Demokratikus Köztársaság bá­nyászszakszervezetének központi bizott­sága nyílt levelet intézett a nyugatnémet bányászszakszervezet elnökségéhez, s le­velében javasolta, hogy kezdjenek tárgya­lásokat a ratifikálás elleni közös akciók­ról. Nyugat-Németországban számos válla­lat munkásai és szakszervezetei elhatá­rozták, hogy nem gyártanak semmiféle hadianyagot. A bányászszakszervezet eschweiler-mittel helyi szervezete közölte a szakszervezet elnökségével, hogy kész tömegsztrájkot kezdeni a párizsi egyez­mények ratifikálása ellen. Peter Klassen, a német Szakszervezeti Szövetség Észak­­-Rajna-Vesztfália tartományi másodel­nöke Düsseldorf szakszervezeti küldöttei előtt elmondott beszámolójában parla­menten kívüli akciókat követelt Nyugat- Németország renilitarizálásának meg­akadályozására. Duisburg, Düsseldorf, Köln, Krefeld, Bréma és más városok fiatalsága tüntetett a nyugatnémet mili­taristák újrafölfegyverzése ellen. A lakos­ság legkülönbözőbb rétegeinek képviselői egyre-másra követelik, a bonni szövet­ségi gyűlés képviselői vessék el a párizsi egyezmények ratifikálását. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja* Bukarest 1955 január 2 Ára 50 fillér LEHULLOTT A KÉPMUTATÓK ÁLARCA A szovjet kormány ismét hozzájárult a béke ügyének erősítéséhez, amikor de­cember 20-i jegyzékében lerántotta azt az álarcot, amellyel az angol kormány leplezte a Szovjetunióval szemben foly­tatott ellenséges politikáját. Az 1942. évi angol—szovjet szerződés ünnepélyes kötelezettségvállalás, amelyet a fasizmus ellen vívott közös harcban élésért többmillió szovjet ember és több­­százezer angol állampolgár vére pecsé­telt m­eg. Amikor az egész világ tiszte­let adózott a Vörös Hadisrájc és a szovjet nép hőstetteinek és áldozatainak, az angol nép ezt a szerződést mint olyan esküt üdvözölte, amelyhez híven Anglia és a Szovjetunió együtt fog har­colni a náci agresszió megismétlődése el­len és a harmadik világháború elhárítá­sáért. A szerződés egyebek közt ki­mondta, hogy Anglia és a Szovjetunió köteles minden tőle telhetőt megtenni, hogy lehetetlenné tegye Németország számára az agresszió megismétlését és a béke megszegését. Az angol kormány politikája a szer­ződésben vállalt kötelezettségek teljesí­tése helyett céltudatosan arra törekszik, hogy újra fölfegyverezze Nyugat-Német­­országot, s az agresszív céljaikat nyíltan hangoztató egykori náci és militarista elemek vezetésével helyreállítsa a Wehr­­machtot. Ez a politika merőben ellenté­tes a szerződés cikkelyeivel, s bebizo­nyítja, mit ér valójában az angol kor­mánynak az a kijelentése, hogy támo­gatja a békés egymás mellett élés és a Szovjetunió iránti barátság politikáját. A szovjet kormány nemcsak a szovjet nép iránti kötelességét teljesíti, amikor le­leplezi az angol kormány hazugságait, s nyíltan beszél róluk az angol népnek, hanem egyszersmind segíti az angol né­pet is, amelyre minden más­ népnél több szenvedés vár, ha kitör a háború, s al­kalmazni fogják az atom- és hidrogén­­bombát. Az angol kormánynak a német militarizmus föltámasztására irányuló politikája jelentősen fokozza e háború veszedelmét, s halálos veszéllyel fenye­geti az angol népet. Angliának ma inkább, mint történel­me során bármikor, szüksége van rá, hogy­,barátságban, békében éljen és ke­reskedelmet folytasson a Szovjetunióval. Ha Anglia és a Szovjetunió együtt fogja védelmezni a békét, akkor hatalmas aka­dály gördül mindazok elé, akik új há­borút szeretnének kirobbantani. Vala­mennyi angol dolgozó, különösen pedig az angol munkásosztály ezért köteles kö­zös erővel rákényszeríteni az angol kor­mányt, hogy megváltoztassa politikai irányvonalát, s megállítsa Nyugat-Né­metország fölfegyverzését. Követelniük kell kormányuktól, hogy működjék együtt a Szovjetunióval a béke javára; követelniük kell a tömegpusztító fegyve­rek eltiltását, s a kelet-nyugati keres­kedelemre vonatkozó tilalmak visszavo­nását. Anglia kormányköreinek mostani po­litikája árulás az angol nép nemzeti ér­dekei ellen, mindazokkal szemben, akik életüket áldozták a fasizmus ellen vívott harcban, árulás a Szovjetunióval, Ang­lia eddigi legnagyobb szövetségesével szemben. Harry POLLITT Nagybritannia Kommunista Pártjának főtitkára A francia nép Nyugat-Németország A francia népnek Nyugat-Németország, újrafelfegyverzése ellen indított harca még sohasem volt ilyen lendületes. A pá­rizsi egyezmények kérdésével kapcsolatos nemzetgyűlési vita folyamán napról napra száz meg száz küldöttség érkezett Franciaország minden részéből a Bour­­bon-palotába, hogy kifejezze a képviselők előtt a nemzet akaratát. Nem engedjük meg az új Wehrmacht megszületését! Nem adunk fegyvert az oradouri hóhé­roknak! Ne ratifikáljátok a párizsi egyez­ményeket! — jelentették ki a francia hazafiak. Ez volt a legigazibb tüntetés: részt vett benne egész Franciaország, mert a tüntetés minden részvevője sokszáz, néha sokezer embert képviselt. Találkozhattunk itt egy katolikus vál­lalkozóval, aki az egyik párizsi kerület küldöttségét vezette, a Francia-Szovjet Társaság küldöttségéhez tartozó Jean Paul Sartre íróval, az Oradour-sur- Glaneból érkezett küldöttséggel, amely el­hozta a város független szocialista polgár­­mesterének az elpusztult oradouri lako­sok hozzátartozói nevében írt üzenetét, az ellenállási mozgalom megvakult tagjai­nak küldöttségével, s az egyik kerület küldöttségét vezető szocialista polgármes­terrel és szocialista megyei tanácsossal. Dordogne megye húsz küldötte, köztük szocialisták, az RPF tagjai és párton­­kívüliek fölkeresték a megye szocialista képviselőit. Bouches-du-Rhone megyéből 138 küldöttség érkezett. Ezek csak kira­gadott példák a sokezerből. A nemzetgyű­léshez üzenetek, táviratok végtelen ára­data özönlött, valamennyi követelte a képviselőktől, hogy ne szavazzák meg a párizsi egyezményeket. Csupán egy nap alatt, december 27-én, 6345 ilyen távira­tot adtak föl. Míg a Bourbon-palota körül a haza harsányan hangzó szava hallatszott, az üzemekben és az építkezéseken növeke­dett a rövid sztrájkok száma. A Fives- Lille-gyárban (Nord megye), amelyben 3500 munkás dolgozik, két félórás sztrájk volt, a Szajna megyei Dassault repülő­­gépgyár dolgozói kétórás sztrájkot tartot­tak. Rövid sztrájkkal tüntettek La Ro­chelle, Calais, Boulogne dokkmunkásai, Nord, Pas-de-Calais, Gard, Loire megye bányászai, a nizzai villamosvasút dolgo­zói és sokan mások. December 28-án a párizsi téli sport­­csarnokban a békemozgalom felhívására nagygyűlés volt, s ezen felszólalt Dor­dogne megye szocialista küldötte, a radi­­kálszocialista párt Meurthe-et-Moselle-i szervezetének elnöke, az MRP Vosges megyei szervezetének alelnöke, Gilbert de Chambrun, a Béke-Világtanács titká­ra, Claude Bourdet, a France Observa­­teur főszerkesztője, Debu­ Bridel RPF párti szenátor, Alain Le Léap, a CGT főtitkára és Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja. A néptömegek harca arra vezetett, hogy a nemzetgyűlés december 24-én 280 szavazattal 259 ellenében Nyugat- Németország újrafelfegyverzése ellen szavazott. A nemzetgyűlés ily módon négy hónap alatt másodszor foglalt állást a Wehrmacht feltámasztása ellen. A december 24-i szavazás eredménye arról tanúskodott, hogy az ország egész lakossága ellenzi a német militarizmus feltámasztását. A francia nép, s a világ minden békeharcosa örömmel fogadta ezt az eredményt. A szavazás eredmé­nye egyúttal riadalmat keltett a háborús gyújtogatók táborában. Washington és London agresszív körei fokozták Fran­ciaországra nehezedő nyomásukat. Sze­mérmetlenül beavatkozva az ország ügyeibe, azzal fenyegetőztek, hogy Fran­ciaország beleegyezése nélkül is föl­támasztják a Wehrmachtot, s mindenféle egyéb zsarolást is megkockáztattak. Még a Vatikán is beavatkozott, hogy a kép­viselőket rábírja a párizsi egyezmények megszavazására. Mendes-France és a német revansisták új­rafölf egy­vérzésének legelvakultabb hívei, akik engedelmesen végrehajtják Washington, London és Bonn parancsait, minden eszközt föl­használtak, hogy bármi áron kikénysze­­rítsék ezeknek a végzetes szerződések­nek a ratifikálását. Nem riadtak vissza semmitől, sem az eljárási ravaszkodások­tól, sem az alkotmány megsértésétől, sem a szélhámoskodástól. A nemzetgyűlés kereszttűzben volt: az egyik oldalon a külföldi nyomás, a má­sikon a nemzet nyomása. Mély szakadás jelei mutatkoztak minden parlamenti csoportban, kivéve a kommunista cso­portot, amely Nyugat-Németország újra­­fölfegyverzésének elszánt és következe­tes ellenzője. A vitában fölszólalt kép­viselők csaknem valamennyien vagy ha­tározottan elítélték a párizsi egyezmé­nyeket, vagy lényeges kikötésekkel él­tek. A kommunista képviselőkkel együtt a Kelettel való tárgyalásokért szállt sík­ra sok más pártállású képviselő is. Köz­tük volt többek közt Edouard Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, aki kétszer szólalt föl a nemzetgyűlésben, Daladier, Badie, Féréinál (mind a né­gyen radikálisok), Soustelle (az RPF volt tagja), Aumeran tábornok (független), Liautey (parasztpárti). Tizennyolc szo­cialista képviselő Guy Mollet fenyegeté­sei ellenére is a nyugatnémet revansista hadsereg feltámasztása ellen szavazott. Ezzel a szocialista dolgozók tömegeinek véleményét fejezték ki, mert a szocia­lista dolgozók kommunista elvtársaikkal együtt mind nagyobb számban vesznek részt a békeharcban. A vita, amelyet az amerikai kormány­körök parancsainak engedelmeskedő francia miniszterelnök gyorsan be akart fejeztetni, zavart keltett a nyugatnémet újrafelfegyverzés híveinek táborában. Mendes-France azzal dicsekedett, hogy három nap alatt kicsikarja a szerződé­sek ratifikálását, mégpedig jelentős szav­vazattöbbséggel. Mendes-France ezt a nép megkerülésével akarta elkövetni. De a vita elhúzódott, s a francia kormány­fő kénytelen volt föltenni a kártyára kormánya létét. December 30-án a francia nemzetgyű­lés az angol és az amerikai imperialis­ták példátlan nyomására és fenyegető­zésére 287 szavazattal (tehát az összes parlamenti képviselők számának felénél is kevesebbel) 200 ellenében ratifikálta a párizsi szerződéseket. A ratifikálást a francia nemzeti érde­kek csorbításával, egész Franciaország érdekeinek csorbításával, az összes fran­cia hazafiak világosan kifejezett akarata ellenére kényszerítették rá a francia népre. Nem kétséges, hogy a francia nép, amely mélységesen tudatában van a né­met militarizmus feltámasztása miatt őt fenyegető veszedelem rendkívüli súlyos­ságának, sohasem törődik bele ebbe a „ratifikálásba”, mert úgy véli, hogy nem köthetik azok a bűnös kötelezettségek, amelyeket Franciaország kormánykörei és azok a parlamenti képviselők vállal­tak, akik választóik akarata ellenére december 30-án bizalmat szavaztak Mendes-France kormányának. A francia nép egyre elszántabban har­col és fog is harcolni az ország összes hazafias erőinek további egyesítéséért, hazája függetlenségéért, a nyugatnémet revansisták újrafölfegyverzése ellen, az európai béke és biztonság megszilárdí­tásáért, tovább harcol újrafölfegyverzése elleni. A íi( »ana í.k*ni.cn »t­­ tüntetése Amszl ■!­acan a művészeti dolgozók széns tüntetést szer­veztek. A -jk plakátokat vittek, s ezek kifejező rajzokkal és feliratokkal harcra hívták a lakosságot az agresszív német militarizmus feltámasztása ellen. Tüntetés közben az „Ennek nem szabad megismétlődnie” című lap különkiadását osztogatták. A lap, amelyet a béke hívei alapítottak, a náci Wehrmacht feltámasz­tása ellen harcol. A holland főváros lakói mindenütt lelkesen köszöntötték a tünte­tőket. A béke hívei Amszterdam nyugati ke­rületeiben ezekkel a jelszavakkal tüntet­tek: „Vesszen a 2. számú európai védelmi közösség!”, „Nem akarunk semmiféle új náci Wehrmachtet!” A tüntetés nagy­gyűléssel végződött. A nagygyűlés rész­vevői aláírták a londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása és a Nyugat- Németország újrafelfegyverzése elleni til­takozást. Az „­Ennek nem szabad , mégis n­e” mozgalom részvevői Amszteri tömegvitát rendeztek. A vitában­­­ság legkülönfélébb rétegeinek sok feleje vett részt — munkások ,­­asszonyok, értelmiségiek és üzletei A holland szakszervezeti közpon munkapárt sok tagja is fölszólalt során bejelentették, hogy töb­b ’ 40 009 holland írta alá a német r­a­é­ták fölfegyverzése elleni tiltakot „Németország fölfegyverz­ő Belgium «­árulása" Belgium dolgozói tiltakoznak a német Wehrmacht feltámasztá­­s ellen követelik Európa valamennyi r mára a kollektív biztonsági rend teremtését. A Liége megyei Amosin vár nyáiban dolgozó szocialista, kán és katolikus munkások több min­zaléka a nemrég rendezett közvélemény­­kutatás alkalmával tiltakozott a német militarizmus feltámasztására irányuló londoni és párizsi egyezmények ellen. Belgium Kommunista Pártja az új Wehrmacht feltámasztása ellen tiltakozó plakátot adott ki. A plakát aláírása: „Németország felfegyverzése — Belgium elárulása!" A „Drapeau Rouge” című lap Vezér­cikke írja, hogy a londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása megakadályozza a német probléma békés megoldását tár­gyalások útján; a ratifikálás annyit je­lent, hogy a tárgyalások helyett az ország sorsát, s az egész emberiség sorsát Krupp és társai véres kezébe adják.

Next