Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-02 / (321.) szám
(321) Az új esztendőben a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek újabb győzelmei felé! Az egyszerű emberek az 1955. esztendő kezdetén világszerte elgondolkoznak az 1954.év eredményein, s fölmérik az új év távlatait. Megkérdezik maguktól: mennyire teljesültek álmaik és reményeik, milyen eredményeket értek el a békéért és a jobb életért vívott harcban. Azok az eredmények, amelyekkel a demokrácia és a szocializmus táborának országai átlépnek az új esztendőbe, lelkesítik az összes jóakaratú embereket, s szemléletesen igazolják, hogy ebben a táborban formálódik az emberi társadalom igazi története, boldog jövendője, hogy ez országok útja minden nép példája és mintaképe, minden népé, amely elsősorban a békés életre és az alkotómunka eredményeinek élvezésére törekszik. Az emberiség haladó és békeszerető erőinek élén menetelő hős szovjet nép 1954-ben dicső kommunista pártja vezetésével újabb ragyogó győzelmeket vívott ki a kommunista építés frontján. A nagy szovjetállam még jobban megerősödött és megszilárdult. A Szovjetunió nehézipara — a népgazdaság alapja, a szovjetország gazdasági és védelmi erejének forrása — 1940-től 1954-ig 3,4-szeresre növekedett. Ez a szocialista rendszer kimeríthetetlen életerejéről tanúskodik. A szovjet emberek tavaly kiváló sikereket értek el a szovjet mezőgazdaság gyors föllendítéséért vívott harcban is. Több mint 17 millió hektár szűz- és parlagföldet szántottak föl. 1955-ben pedig e földek hasznosítása során legalább 20 millió hektárral növelik a vetésterületet. A Szovjetunióban a múlt év folyamán jelentősen növekedett a közszükségleti cikkek gyártása, választékuk bővült, minőségük javult. A munkások és az alkal-Inowttftk reálW'l'tt Ifr-Kfr xStn 74 onáadíhl«»! növekedett. A 600 milliós kínai nép Kína Kommunista Pártjának vezetésével teljes gigászi nagyságában fölemelkedett. A kínai nép sikeresen teljesíti a nemzetépítés első ötéves tervének feladatait, s megteremti az új társadalmi rend hatalmas gazdasági alapját, úgyhogy ez a közelmúltban elmaradott és az imperialistáktól hihetetlenül kizsákmányolt ország néhány ötéves terv folyamán erős ipari szocialista hatalommá válik. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia népei a múlt évben újabb nagy lépéssel közeledtek a szocializmus felé. Megerősödött ez országok nehézipara, szocialista gazdaságuk alapja, sikeresen fejlődik könnyű- és élelmiszeriparuk. A mezőgazdasági termelés föllendítéséért és a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztéséért vívott harcban még jobban megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Ezek az országok nagy sikereket értek el a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelésében. Nagy sikerekkel büszkélkedhetnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozói is, helyreállították a háború következtében lerombolt népgazdaságukat. A gazdasági és a kulturális építés frontján jó eredményekkel dicsekedhetnek a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói. A Szovjetunió vezette 900 milliós demokratikus tábor országai a néptömegek szakadatlanul fejlődő tudatosságára, politikai és termelési aktivitására támaszkodva, tántoríthatatlanul haladnak a béke és a szocializmus ügyének újabb győzelmei felé. A demokratikus országok ragyogó sikerei láttán még láthatóbban kiütköznek a pusztulásra ítélt, bomladozó kapitalista világ jellemző vonásai és elkerülhetetlen kísérő jelenségei: a néptömegek elnyomorodása, a kulturális értékek pusztulása és a hódító háborúk sorozata. A szocializmus országai békés építőmunkával foglalkoznak, ezalatt a tőkés monopóliumok vakon hajszolják a maximális profitot, fokozzák a népek féktelen kirablását, nyerészkednek a népek vérén és szenvedésein, s előkészítik az új világmészárlást. Amikor a Szovjetunió, a nagy szocialista hatalom megindítja a világ első atomenergiával működő erőművét, a nyugati hatalmak reakciós kormányzó klikkjei az Egyesült Államok vezetésével atomháborút terveznek, s nyíltan tömegpusztító fegyver alkalmazásával fenyegetik a békés országokat. Eddig még sosem fejeződött ki ily világosan, hogy a kizsákmányoló monopolisták önző céljai teljesen összefüggnek bűnös háborús terveikkel. Még sosem derült ki ily világosan, mennyire agreszszívek az imperializmus trubadúrjainak az úgynevezett „szabad világ” „védelméről” szavalt hazug beszédei. A kapitalista, a gyarmati és a függő országok száz- meg százmillió polgára napról napra saját szemével láthatja, milyen Dulles úrék „szabad világa” és „szabadsága”. Ez a szabadság csak arra jó, hogy a kizsákmányolók rabolhassanak, leigázhassanak, összeugrathassák a népeket, s véres háborúkat robbanthassanak ki; ez a szabadság csak arra kell, hogy a dolgozók munka nélkül róják az országutakat, odúkban éljenek, éhenhaljanak vagy a harctereken pusztuljanak el. Ezért tavaly még inkább fokozódott és még inkább föllendült a néptömegeknek a kizsákmányolás ellen, a kenyérért és az igazi szabadságért, a demokratikus jogokért, a nemzeti függetlenségért és a békéért vívott harca. A múlt esztendő eseményeinek egész menete szemléletesen mutatta, hogy napjainkban az önfeláldozó, szívós békeharc minden becsületes ember szent kötelességévé, legelsőrendű feladatává válik. Jól jellemzik a múlt esztendő jelentőségét a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és más demokratikus országok újabb következetes és állhatatos erőfeszítései. Ezek arra irányultak, hogy megőrizzék a békét, szavatolják a népek biztonságát, s meghiúsítsák a halálgyárosok bűnös terveit. Sok nagy siker koronázta ezeket az erőfeszítéseket, s a nemzetközi feszültség e sikerek eredményeképpen valamelyest enyhült. A berlini és a genfi tanácskozáson kitűnt, hogy minden lehetőség megvan a vitás nemzetközi kérdéseknek békés úton, tárgyalások útján való megoldására. Ez értekezletek határozatai alapján szűntek meg az indokínai hadműveletek, s aludt ki a háború egyik veszélyes tűzfészke. A Szovjetunió kormánya a német kérdés megoldására és az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó javaslataival megmutatta a legélesebb nemzetközi problémák békés megoldásának biztos útját. Az egyszerű emberek a világ minden országában forró helyesléssel fogadták ezeket a javaslatokat. De a nemzetközi feszültség némi enyhülése, amely minden nép óhajainak megfelel, szemlátomást zavarja a kapitalista országok reakciós köreit. Az imperialisták nem akarnak számolni a népek békeakaratával, folytatják az új háború előkészítésére irányain minárs tervek megvalósítását, fokozzák a fegyverkezési hajszát, újabb katonai csoportosulásokat és tömböket szerveznek Európában és Ázsiában. Az amerikai imperialisták és nyugat-európai cinkosaik vakon folytatják „erőpolitikájukat”, Nyugat-Németországban kialakítják az új háború veszélyes felvonulási területét, s föltámasztják az európai népek legádázabb ellenségét, a német militarizmust. A nyugati országok kormánykörei elvetették a Szovjetuniónak és a moszkvai értekezleten résztvett más demokratikus országoknak a német kérdés békés megoldására és az általános európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó javaslatait, s a népek világosan kifejezett akarata ellenére napirendre tűzték azoknak a párizsi egyezményeknek a ratifikálását, amelyek a nyugatnémet revansisták újrafölfegyverzésére és Nyugat-Németországnak az agresszív északatlanti tömbbe való felvételére törekszenek. A Szovjetunió kormánya és valamenynyi demokratikus ország kormánya a moszkvai értekezlet záró nyilatkozatában világosan kimutatta, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása elvágja a német kérdés békés rendezésének lehetőségét, meghiúsítja a német problémákkal kapcsolatos tárgyalásokat, újabb veszedelemmel fenyegeti a békés európai népek biztonságát, s megköveteli, hogy a demokratikus tábor országai újabb határozott intézkedéseket tegyenek közös védelmük megszilárdítására. Hangsúlyozzuk: a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok szükségesnek látták, hogy újabb atomzsarolással, az atomhisztéria fokozásával kísérjék a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó követelésüket. De az amerikai tábornok urak ne higgyék, hogy a szabad népek félnek az atomzsarolástól. A demokratikus tábor népei elég erősek, hogy méltón válaszoljanak az atomlovagok követelőzésére, s meghiúsítsák bűnös terveiket. Hogy gyökerükben meghiúsíthassák az emberiség ellenségeinek galád terveit, hogy megvédjük és megszilárdítsuk a békét, minden ország néptömegei napról napra szívósan és erélyesen harcoljanak a béke és a biztonság megszilárdításáért. Még jobban fokozzuk a népek éberségét, még jobban aktivizáljuk őket a béke ellenségeinek minden mesterkedése ellen — ez a kommunista és a munkáspártok legfontosabb és leghalaszthatatlanabb feladata. A kommunista és a munkáspártok 1954-ben megtartott kongresszusai ékesszólóan bizonyították e pártok ideológiai, politikai és szervezeti erősödését, s köztük és a tömegek közt erősödő, szétszakíthatatlan kapcsolatokat, a nemzetközi felszabadító mozgalom lendületes fejlődését. A kommunista és a munkáspártok az új évben rájuk váró óriási feladatokhoz mérten még határozottabban tömörítik soraikat Marx, Engels, Lenin és Sztálin legyőzhetetlen harci zászlaja alatt, még jobban erősítik kapcsolataikat a dolgozókkal, öregbítik tekintélyüket a néptömegek szemében. Az egyszerű emberek világszerte azzal az eltökélt szándékkal lépnek át az új esztendőbe, hogy újabb győzelmeket aratnak a szabadságért és a demokráciáért, a népek barátságáért és a tartós békéért vívott harcban. A népek fokozott erővel harcolnak a német militarizmus feltámasztása ellen, az atomfegyver palásáért Akadályozzuk meg a német militarizmus újjászületését A csehszlovák nép hatalmas felháborodással ítéli el az imperialistáknak Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló kísérleteit. Csehszlovákia városaiban és falvaiban egymást követik a béke védelmére, a párizsi egyezmények ratifikálása ellen, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért egybehívott nagygyűlések és értekezletbe. A prágai nagygyűlésen 150 000-en, a pilzenin 60 000-en, a pardubicin 18 000-en, az ostravain 50 000-en, a brnoin 100 000-en, az olomucin 45 000-en és a bratislavain 80 000-en vettek részt. A csehszlovák dolgozók a nyugateurópai országok dolgozóihoz intézett számos határozatukban hangoztatják, hogy fokozni kell a közös harcot N Nyugat-Németország remilitarizálása ellen. A pilzeni Lenin Művek munkásai ilyen tartalmú határozatot küldtek az eesseni Krupp Művek dolgozóinak. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága tömegesen kapjahelyi szervezeteinek a határozatait. A határozatok Nyugat-Németország és Franciaország ifjúságához szólnak. Az olomácijárás női aktívaértekezlete levelet intézett a franciaországi Lille és a nyugatnémetországi Majna-Frankfurt asszonyaihoz és anyáihoz. „Mindez aszszony fogjon össze a közös célra — írják. — Ez a cél a Nyugat-Németország remilitarizálása ellen, valamennyi németnek békés és demokratikus államban való egyesítéséért folyó harc. Küzdjetek városotok fissten polgárával együtt ez egész világ békéjének megőrzéséért! Ezért nemcsak gyermekeitek, hanem minden későbbi nemzedék is hálás lesz nektek“. Mozgalom Japánban az atomfegyver eltiltásáért Tecu Katajama, Tomi Kora és Szumio Takakuva, az atom- és a hidrogénbomba eltiltásának követelését támogató aláírásgyűjtő mozgalom országos tanácsának képviselői meglátogatták Hatojama miniszterelnököt, s közölték vele, hogy Japánban már majdnem 29 millió aláírás követeli az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását. Az országos tanács képviselői kérték, hogy a kormány csatlakozzék az atom- és a hidrogénbomba eltiltására irányuló erőfeszítésekhez. Iciro Hatojama japán miniszterelnök nemrég kijelentette, hogy kormánya megfeszíti minden erejét az atomfegyver eltiltásáért. A páriai háborús paktum ellen A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország dolgozói helyeslik a moszkvai értekezlet nyilatkozatát, s erélyesen tiltakoznak a párizsi háborús egyezmények ratifikálása ellen. A Halle kerületeiben megtartott gyűléseken a lakosság valamennyi rétegének több mint 15(1)00 képviselője vett részt. Kifejezték, hogy elszántan harcolnak Nyugat-Németország remilitarizálása ellen. Magden KPA- ban mintegy 32 000 fémmunkás írta alá azokat a határozatokat, amelyek a bonni szövetségi gyűlés képviselőitől a párizsi egyezmények elutasítását követelik. A Német Demokratikus Köztársaság bányászszakszervezetének központi bizottsága nyílt levelet intézett a nyugatnémet bányászszakszervezet elnökségéhez, s levelében javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat a ratifikálás elleni közös akciókról. Nyugat-Németországban számos vállalat munkásai és szakszervezetei elhatározták, hogy nem gyártanak semmiféle hadianyagot. A bányászszakszervezet eschweiler-mittel helyi szervezete közölte a szakszervezet elnökségével, hogy kész tömegsztrájkot kezdeni a párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Peter Klassen, a német Szakszervezeti Szövetség Észak-Rajna-Vesztfália tartományi másodelnöke Düsseldorf szakszervezeti küldöttei előtt elmondott beszámolójában parlamenten kívüli akciókat követelt Nyugat- Németország renilitarizálásának megakadályozására. Duisburg, Düsseldorf, Köln, Krefeld, Bréma és más városok fiatalsága tüntetett a nyugatnémet militaristák újrafölfegyverzése ellen. A lakosság legkülönbözőbb rétegeinek képviselői egyre-másra követelik, a bonni szövetségi gyűlés képviselői vessék el a párizsi egyezmények ratifikálását. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja* Bukarest 1955 január 2 Ára 50 fillér LEHULLOTT A KÉPMUTATÓK ÁLARCA A szovjet kormány ismét hozzájárult a béke ügyének erősítéséhez, amikor december 20-i jegyzékében lerántotta azt az álarcot, amellyel az angol kormány leplezte a Szovjetunióval szemben folytatott ellenséges politikáját. Az 1942. évi angol—szovjet szerződés ünnepélyes kötelezettségvállalás, amelyet a fasizmus ellen vívott közös harcban élésért többmillió szovjet ember és többszázezer angol állampolgár vére pecsételt meg. Amikor az egész világ tisztelet adózott a Vörös Hadisrájc és a szovjet nép hőstetteinek és áldozatainak, az angol nép ezt a szerződést mint olyan esküt üdvözölte, amelyhez híven Anglia és a Szovjetunió együtt fog harcolni a náci agresszió megismétlődése ellen és a harmadik világháború elhárításáért. A szerződés egyebek közt kimondta, hogy Anglia és a Szovjetunió köteles minden tőle telhetőt megtenni, hogy lehetetlenné tegye Németország számára az agresszió megismétlését és a béke megszegését. Az angol kormány politikája a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése helyett céltudatosan arra törekszik, hogy újra fölfegyverezze Nyugat-Németországot, s az agresszív céljaikat nyíltan hangoztató egykori náci és militarista elemek vezetésével helyreállítsa a Wehrmachtot. Ez a politika merőben ellentétes a szerződés cikkelyeivel, s bebizonyítja, mit ér valójában az angol kormánynak az a kijelentése, hogy támogatja a békés egymás mellett élés és a Szovjetunió iránti barátság politikáját. A szovjet kormány nemcsak a szovjet nép iránti kötelességét teljesíti, amikor leleplezi az angol kormány hazugságait, s nyíltan beszél róluk az angol népnek, hanem egyszersmind segíti az angol népet is, amelyre minden más népnél több szenvedés vár, ha kitör a háború, s alkalmazni fogják az atom- és hidrogénbombát. Az angol kormánynak a német militarizmus föltámasztására irányuló politikája jelentősen fokozza e háború veszedelmét, s halálos veszéllyel fenyegeti az angol népet. Angliának ma inkább, mint történelme során bármikor, szüksége van rá, hogy,barátságban, békében éljen és kereskedelmet folytasson a Szovjetunióval. Ha Anglia és a Szovjetunió együtt fogja védelmezni a békét, akkor hatalmas akadály gördül mindazok elé, akik új háborút szeretnének kirobbantani. Valamennyi angol dolgozó, különösen pedig az angol munkásosztály ezért köteles közös erővel rákényszeríteni az angol kormányt, hogy megváltoztassa politikai irányvonalát, s megállítsa Nyugat-Németország fölfegyverzését. Követelniük kell kormányuktól, hogy működjék együtt a Szovjetunióval a béke javára; követelniük kell a tömegpusztító fegyverek eltiltását, s a kelet-nyugati kereskedelemre vonatkozó tilalmak visszavonását. Anglia kormányköreinek mostani politikája árulás az angol nép nemzeti érdekei ellen, mindazokkal szemben, akik életüket áldozták a fasizmus ellen vívott harcban, árulás a Szovjetunióval, Anglia eddigi legnagyobb szövetségesével szemben. Harry POLLITT Nagybritannia Kommunista Pártjának főtitkára A francia nép Nyugat-Németország A francia népnek Nyugat-Németország, újrafelfegyverzése ellen indított harca még sohasem volt ilyen lendületes. A párizsi egyezmények kérdésével kapcsolatos nemzetgyűlési vita folyamán napról napra száz meg száz küldöttség érkezett Franciaország minden részéből a Bourbon-palotába, hogy kifejezze a képviselők előtt a nemzet akaratát. Nem engedjük meg az új Wehrmacht megszületését! Nem adunk fegyvert az oradouri hóhéroknak! Ne ratifikáljátok a párizsi egyezményeket! — jelentették ki a francia hazafiak. Ez volt a legigazibb tüntetés: részt vett benne egész Franciaország, mert a tüntetés minden részvevője sokszáz, néha sokezer embert képviselt. Találkozhattunk itt egy katolikus vállalkozóval, aki az egyik párizsi kerület küldöttségét vezette, a Francia-Szovjet Társaság küldöttségéhez tartozó Jean Paul Sartre íróval, az Oradour-sur- Glaneból érkezett küldöttséggel, amely elhozta a város független szocialista polgármesterének az elpusztult oradouri lakosok hozzátartozói nevében írt üzenetét, az ellenállási mozgalom megvakult tagjainak küldöttségével, s az egyik kerület küldöttségét vezető szocialista polgármesterrel és szocialista megyei tanácsossal. Dordogne megye húsz küldötte, köztük szocialisták, az RPF tagjai és pártonkívüliek fölkeresték a megye szocialista képviselőit. Bouches-du-Rhone megyéből 138 küldöttség érkezett. Ezek csak kiragadott példák a sokezerből. A nemzetgyűléshez üzenetek, táviratok végtelen áradata özönlött, valamennyi követelte a képviselőktől, hogy ne szavazzák meg a párizsi egyezményeket. Csupán egy nap alatt, december 27-én, 6345 ilyen táviratot adtak föl. Míg a Bourbon-palota körül a haza harsányan hangzó szava hallatszott, az üzemekben és az építkezéseken növekedett a rövid sztrájkok száma. A Fives- Lille-gyárban (Nord megye), amelyben 3500 munkás dolgozik, két félórás sztrájk volt, a Szajna megyei Dassault repülőgépgyár dolgozói kétórás sztrájkot tartottak. Rövid sztrájkkal tüntettek La Rochelle, Calais, Boulogne dokkmunkásai, Nord, Pas-de-Calais, Gard, Loire megye bányászai, a nizzai villamosvasút dolgozói és sokan mások. December 28-án a párizsi téli sportcsarnokban a békemozgalom felhívására nagygyűlés volt, s ezen felszólalt Dordogne megye szocialista küldötte, a radikálszocialista párt Meurthe-et-Moselle-i szervezetének elnöke, az MRP Vosges megyei szervezetének alelnöke, Gilbert de Chambrun, a Béke-Világtanács titkára, Claude Bourdet, a France Observateur főszerkesztője, Debu Bridel RPF párti szenátor, Alain Le Léap, a CGT főtitkára és Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. A néptömegek harca arra vezetett, hogy a nemzetgyűlés december 24-én 280 szavazattal 259 ellenében Nyugat- Németország újrafelfegyverzése ellen szavazott. A nemzetgyűlés ily módon négy hónap alatt másodszor foglalt állást a Wehrmacht feltámasztása ellen. A december 24-i szavazás eredménye arról tanúskodott, hogy az ország egész lakossága ellenzi a német militarizmus feltámasztását. A francia nép, s a világ minden békeharcosa örömmel fogadta ezt az eredményt. A szavazás eredménye egyúttal riadalmat keltett a háborús gyújtogatók táborában. Washington és London agresszív körei fokozták Franciaországra nehezedő nyomásukat. Szemérmetlenül beavatkozva az ország ügyeibe, azzal fenyegetőztek, hogy Franciaország beleegyezése nélkül is föltámasztják a Wehrmachtot, s mindenféle egyéb zsarolást is megkockáztattak. Még a Vatikán is beavatkozott, hogy a képviselőket rábírja a párizsi egyezmények megszavazására. Mendes-France és a német revansisták újrafölf egyvérzésének legelvakultabb hívei, akik engedelmesen végrehajtják Washington, London és Bonn parancsait, minden eszközt fölhasználtak, hogy bármi áron kikényszerítsék ezeknek a végzetes szerződéseknek a ratifikálását. Nem riadtak vissza semmitől, sem az eljárási ravaszkodásoktól, sem az alkotmány megsértésétől, sem a szélhámoskodástól. A nemzetgyűlés kereszttűzben volt: az egyik oldalon a külföldi nyomás, a másikon a nemzet nyomása. Mély szakadás jelei mutatkoztak minden parlamenti csoportban, kivéve a kommunista csoportot, amely Nyugat-Németország újrafölfegyverzésének elszánt és következetes ellenzője. A vitában fölszólalt képviselők csaknem valamennyien vagy határozottan elítélték a párizsi egyezményeket, vagy lényeges kikötésekkel éltek. A kommunista képviselőkkel együtt a Kelettel való tárgyalásokért szállt síkra sok más pártállású képviselő is. Köztük volt többek közt Edouard Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, aki kétszer szólalt föl a nemzetgyűlésben, Daladier, Badie, Féréinál (mind a négyen radikálisok), Soustelle (az RPF volt tagja), Aumeran tábornok (független), Liautey (parasztpárti). Tizennyolc szocialista képviselő Guy Mollet fenyegetései ellenére is a nyugatnémet revansista hadsereg feltámasztása ellen szavazott. Ezzel a szocialista dolgozók tömegeinek véleményét fejezték ki, mert a szocialista dolgozók kommunista elvtársaikkal együtt mind nagyobb számban vesznek részt a békeharcban. A vita, amelyet az amerikai kormánykörök parancsainak engedelmeskedő francia miniszterelnök gyorsan be akart fejeztetni, zavart keltett a nyugatnémet újrafelfegyverzés híveinek táborában. Mendes-France azzal dicsekedett, hogy három nap alatt kicsikarja a szerződések ratifikálását, mégpedig jelentős szavvazattöbbséggel. Mendes-France ezt a nép megkerülésével akarta elkövetni. De a vita elhúzódott, s a francia kormányfő kénytelen volt föltenni a kártyára kormánya létét. December 30-án a francia nemzetgyűlés az angol és az amerikai imperialisták példátlan nyomására és fenyegetőzésére 287 szavazattal (tehát az összes parlamenti képviselők számának felénél is kevesebbel) 200 ellenében ratifikálta a párizsi szerződéseket. A ratifikálást a francia nemzeti érdekek csorbításával, egész Franciaország érdekeinek csorbításával, az összes francia hazafiak világosan kifejezett akarata ellenére kényszerítették rá a francia népre. Nem kétséges, hogy a francia nép, amely mélységesen tudatában van a német militarizmus feltámasztása miatt őt fenyegető veszedelem rendkívüli súlyosságának, sohasem törődik bele ebbe a „ratifikálásba”, mert úgy véli, hogy nem köthetik azok a bűnös kötelezettségek, amelyeket Franciaország kormánykörei és azok a parlamenti képviselők vállaltak, akik választóik akarata ellenére december 30-án bizalmat szavaztak Mendes-France kormányának. A francia nép egyre elszántabban harcol és fog is harcolni az ország összes hazafias erőinek további egyesítéséért, hazája függetlenségéért, a nyugatnémet revansisták újrafölfegyverzése ellen, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, tovább harcol újrafölfegyverzése elleni. A íi( »ana í.k*ni.cn »t tüntetése Amszl ■!acan a művészeti dolgozók széns tüntetést szerveztek. A -jk plakátokat vittek, s ezek kifejező rajzokkal és feliratokkal harcra hívták a lakosságot az agresszív német militarizmus feltámasztása ellen. Tüntetés közben az „Ennek nem szabad megismétlődnie” című lap különkiadását osztogatták. A lap, amelyet a béke hívei alapítottak, a náci Wehrmacht feltámasztása ellen harcol. A holland főváros lakói mindenütt lelkesen köszöntötték a tüntetőket. A béke hívei Amszterdam nyugati kerületeiben ezekkel a jelszavakkal tüntettek: „Vesszen a 2. számú európai védelmi közösség!”, „Nem akarunk semmiféle új náci Wehrmachtet!” A tüntetés nagygyűléssel végződött. A nagygyűlés részvevői aláírták a londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása és a Nyugat- Németország újrafelfegyverzése elleni tiltakozást. Az „Ennek nem szabad , mégis ne” mozgalom részvevői Amszteri tömegvitát rendeztek. A vitábanság legkülönfélébb rétegeinek sok feleje vett részt — munkások ,asszonyok, értelmiségiek és üzletei A holland szakszervezeti közpon munkapárt sok tagja is fölszólalt során bejelentették, hogy több ’ 40 009 holland írta alá a német raéták fölfegyverzése elleni tiltakot „Németország fölfegyverző Belgium «árulása" Belgium dolgozói tiltakoznak a német Wehrmacht feltámasztás ellen követelik Európa valamennyi r mára a kollektív biztonsági rend teremtését. A Liége megyei Amosin vár nyáiban dolgozó szocialista, kán és katolikus munkások több minzaléka a nemrég rendezett közvéleménykutatás alkalmával tiltakozott a német militarizmus feltámasztására irányuló londoni és párizsi egyezmények ellen. Belgium Kommunista Pártja az új Wehrmacht feltámasztása ellen tiltakozó plakátot adott ki. A plakát aláírása: „Németország felfegyverzése — Belgium elárulása!" A „Drapeau Rouge” című lap Vezércikke írja, hogy a londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása megakadályozza a német probléma békés megoldását tárgyalások útján; a ratifikálás annyit jelent, hogy a tárgyalások helyett az ország sorsát, s az egész emberiség sorsát Krupp és társai véres kezébe adják.