Piarista gimnázium, Tata, 1882
A nyelv eredetéről. Mindenben eltalálni a helyes utat nem könnyű. Menand. Gnom. 178. +®“® *1 -d” .Az emberi tudás, ennek alapítása és szerzési módja sajátságos 5S$^5?§jelenségnek fog feltűnni, ha kissé mélyebben vizsgáljuk. Érzékeinknek nem tökéletes megbizhatóságánál, tehetségeinknek korlátoltságánál s akaratunknak ingatagságánál fogva — az eddig szerzett ismeretek nagy részét alanyi valaminek kell tartanunk, amit megszerzője s még talán egy kisebb vagy nagyobb kör helyesnek tartott, de az átalános emberi észben átalános elismerésre még alig talált valami. Az az egy bizonyosnak látszik előttem, hogy az emberiség művelődésének előmozdításában minden kor megtette a maga kötelességét, s azután, mint érett kalász, sarló alá juthatott; az utókornak pedig helyes tanulságot vonnia lenne kötelessége a jövőre , hogy így törekedjék azon tudományokban, melyekben korlátolt eszével haladhat — felépitni az emberi szellem és tudás épületét. Hogy a mi felfogásunkat, az általunk szellemi téren elért eredményeket utódaink helyeseknek fogják-e tartani — erről felelni nem lehet kötelességünk ; valószínű azonban, hogy sokat magasztalt korunk is a legtöbb tekintetben csak egy lépést tett a czél felé, anélkül, hogy azt elérhette volna.. Ha ily szempontból ítéljük meg az egyes művelődési korok jellemét, akkor azt fogjuk látni, hogy nem csak a természetben nincs ugrás, de a tudományban sincs, s hogy minden nemű fejlődésben a folytonosság a fő uralkodó elv. Az emberi művelődés kezdődő s első nagy szakában a gondolkozó embernek figyelme különösen a természetre irányult, melynek nagyszerűsége őt elragadta s lebilincselte — ezt tartotta a legnagyobb hatalomnak, ebből fejte ki vallását, ebből indult ki tudománya, anélkül, hogy a jelenetek háta mögött lévő fő-