Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1913

Dr. Telbisz Károly, hála Temesvár legnagyobb, gondviselésszerű polgár­­mestere iránt, az elismerés a teremtő géniusszal szemben, a ragaszkodás és mély tisztelet értelme adja a tollat a kezembe, hogy akkor, amidőn Telbisz Károly harminc évi fáradhatatlan polgármesteri működése után búcsút vett városunktól, róla, mint Temesvár városának újjáalkotójáról, a temesvári kegyesrendi főgimnázium és rend­ház létrehozójáról, az ifjúság melegszívű barátjáról s a város nagy férfiáról megemlékeztem. Telbisz Károlynak életcélja volt Temesvár városát naggyá, széppé, virágzóvá, magyarrá alkotni, varázsolni azon perctől kezdve, amikor polgártársainak bizalma a polgármesteri állásra érdemesítette. „Elmémnek minden gondolata, szívemnek min­den dobbanása ezen szabad királyi város üdvének és boldo­gulásának lesz szentelve“ — mondotta 1885. március 9-én, ünnepélyes beiktatásakor, s ezen fogadalmát be is váltotta. Temesvár, az Anjouk alatt a magyar királyok székhelye, a Hunyadiaknak ősi városa, a hős Losonczi elhullott vitéz kato­náinak és a szabadságharc dicső honvédeinek vérétől meg­szentelt föld, a magyarságnak erős végvára, régi, virágzó magyar város volt. Bonfinius róla mint kellemes fekvésű, szép, kiváló épületekkel s pompás palotákkal ékesített város­ról emlékezik meg. A török uralom alatt sok és nagy meg­próbáltatásnak kitéve, majdnem teljesen tönkrement; a XVIII. században Mercy kormányzósága alatt a régi Temesvár­­helyén új város épül, de az úgy hadászati, mint nemzeti :boibosoooooo3.

Next