A Természet, 1897. szeptember - 1898. augusztus (1. évfolyam, 1-24. szám)
1897-09-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS CZÍMŰ ÁLLATTANI ÉS VADÁSZATI FOLYÓIRATRA. Talán leginkább csak társadalmunk mostani fejlődésében rejlik oka annak, hogy megélhetésünk napról-napra terhesebbé válik, hogy mindig nehezebb küzdelmet kell vívnunk s minden erőnket ebben kimeríteni, időnket az utolsó perczig annak áldozni; magunknak pedig, szeretetünknek, hajlamainknak, érzéseinknek, szivünknek nem engedhetünk javainkból alig-alig valamit, mert az ész okossága ismeri a versenyt s tiltja a megnyugodást, nem engedi meg, hogy annak áldozzunk, amihez kedvünk van, hanem az élet reánk szabta kötelességszerű örökös fáradozás és törődés munkájába hajt. Nem könnyebb a gazdag előhaladása sem mint a szegényé, más terhek törik az ő vállát, más gondok szaggatják az ő agyát és elnémítják szívét, kietlenné teszik kedélyvilágát, mert ő is csak egyet tud, azt amit a szegény : előre, előre a küzdelemben, a megállapodás az maga az elveszés. Sajnos, de természetes emigyen az is, hogy gondolataink mindenben a gyakorlati, az értékesíthető, a küzdelmünket látszólag megkönnyítő törekvéseknek szolgálatába állanak. A tudományok is leginkább csak használhatóságuk szerint fejlődnek tovább s nem annyira az ész függetlensége meg az emberben élő ős szeretet viszik a magasba, nem az ihletség, a vonzódás és szabadság szárnyán kelnek, de legtöbbször a számító emberek építette fokokon kapaszkodnak feljebb. A tudományok továbbfejlődésének sem válnék előnyére, ha az kizárólagos java volna a kiváltságosaknak és elzárkóznék a nagy köz elől. Az elöljáró nemzetek ennek az igazságnak fontosságát ismerve, régóta fáradnak legjobb erőik nemcsak a tudomány előbbrevitelén, de annak terjesztésén is — és hazánkban bizonyára tapasztalhattuk, hogy kivált a természettudományoknak népszerűsítése, az is mem érjük, méltóztassék e füzetet, ha azt nem tetszik megtartani, illetőleg előfizetni reá, valamelyik érdeklődő ismerősének átadni. —Hofsz előfizetési tájékoztató a lap belső oldalán van.