A Természet, 1902 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. LENDL ADOLF. Felelős szerkesztő: LAKATOS KÁROLY. ,A Természet­ előfizetési ára e­gy ívre 2 korona . Állattani, vadászati és halászati folyóirat. díszes bekötési tábla hozzá 2 korona. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Budapest, II., Donáti-utcza 7. VI. ÉVFOLYAM. I. SZÁM. Állatoktól pártfogolt apáink. Gadeau franczia természetbúvár Normandia ten­gerpartján, szélcsendes időben, mikor a tenger felszíne sima volt mint akár egy tóé, nagyon közelről igen érdekes társulását figyelte meg a Rhizostoma Cumeri nevű medúzának a Carnix trachurus néven ismert hallal. E nagyobb testű medúzákat, mint azt a mellé­kelt kép is mutatja, kisebb számú vagy több tuc­at halacskából álló raj veszi körül. A fiatal halak a me­dúza tengelyével párhuzamosan és ugyanazon irány­ban haladnak és majd feljebb, majd alantabb, majd oldalai mentén vagy hátterében úszkálnak, de a ha­rangés lat ernyőjének csúcsáig nem hatolnak fel. Egyesek még oltalmazójuk testébe is behatolnak és ezek a medúza átlátszósága miatt kívülről is lát­hatók. Ha a kis halraj rövid időre néhány méternyire el is távozik jótevőjétől, a legkisebb zajra a legna­gyobb gyorsasággal igyekszik elfoglalni előbbeni hely­zetét. Kétségtelen, hogy ezek a 2—9 cm. között válta­kozó fiatal halacskák azért társulnak e medúzával, hogy az pártfogolja őket. És ezt a medúza­faj és más korongos medúzák is tehetik, mert átlátszó kocsonyás testük és csalánzószerveik miatt kerüli minden raga­dozó állat e tengeri nebántsvirágokat és így maguk körül teljesen passzív módon olyan védő övet alkotnak, melyben kis halfajok és rákok zavartalanul élnek és ellenségeik nem bánthatják őket. Különös, hogy a fiatal Caranx traehurus-t más discomedúzák is párt­fogolják és hogy e társulást Granville halászai is jól ismerik. Érdekes körülmény, hogy e fajnak idősebb ha­lait a medúzák többé nem oltalmazzák és e szoknya­­hősök, — mert csakugyan azok, lévén a medúzák teste a most divatos szoknyákhoz hasonló — idősebb korban kegyetlen ragadozókká válnak. Együttélésnek - symbiozisnak — a szó szoros értelmében e társulás nem nevezhető, mert e ritkább jelenség alkalmával két egymástól nagyon különböző állat a megélhetés biztosítására olyformán szövetkezik, hogy e szövetkezés mindkettőnek javára válik. Jelen esetben azonban nem ismeretes, hogy minő viszont­szolgálatára vannak a védelmet nyújtó medúzáknak a fiatal halacskák. E társulás különösségét még fokozza az is, hogy más medúzafajok rablókarjaikkal a vigyázatlanul kö­zelükbe jutó halacskákat agyoncsalánozzák, pár percz alatt megbénítják és felfalják. Sokáig nem hitték ugyan, hogy e gyöngéd te­remtések a halakat meg tudnák emészteni, de ma Péron, Lessueur, Chamisso, Keller vizsgálatai után tud­juk, hogy a medúzák halakra vadásznak, amelyeknek maradványait belsejükben meg is találták. A Schedophylus medasophagus nevű halról, mely a Földközi-tengerben él, azt jegyezték fel a régiek, hogy a medúzák karjait leharapja, pedig ez a medúza is a halaknak szállást ad. Megfigyelték azt is, hogy egyes, erősen csalánzó hólyagos medúzáknak fogókarjai között is teljes biz­tonságban úszkálnak apró halacskák.

Next