Természetjárás, 1956 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Tanulnak, az oktatók Ez évben is megrendezte az OTSB a megyei természetjáró oktatók tanfo­lyamét. Sportágunk fejlődése és az előirányzott fejlesztés megköveteli, hogy minél több túravezetőt képez­zünk ki, akik nemcsak az útvonala­kat ismerik, hanem tájékozottak a geológiában, állat- és növénytaniban, ismerik a felkeresett területek törté­nelmi hagyományait, szocialista fejlő­dését. A tanfolyamra az ország külön­böző területeiről összegyűlt oktatók már rendelkeztek több-kevesebb elő­képzettséggel és itt rendszerezték az eddig tanultakat, illetve mérték le, melyik területen kell ismereteiket bő­víteni. Természetesen a rendelkezés­re álló egy hét nem elégséges minden szükséges ismeret megtanulására. De a rövid időt is lázas tanulással töl­tötték és buzdítást kaptak a további tanulásra. • ­A tanfolyam elején értesültek, hogy a 38 holdas tatai parkot az Or­szágos Természetvédelmi Tanács vé­detté nyilvánította. Király Lajos er­dész vezetésével megtekintették a védett terület ritka fáit. Megismer­kedtek olyan növényekkel, amelyek hazánkban csak egy-két helyen talál­hatók. Megcsodálták a hatalmas vér- bü'kköt, a itulipánfiát, japánfenyőt, tiszafát, vasfát, a mocsári ciprusokat, szárnyas diófákat és a többi termé­szeti ritkaságokat. A gyakorlatban is megismerkedtek a növénytan né­hány érdekességével. A hallgatók elégedettét a tanfo­lyam követelményeivel, mc-it az a to­vábbi tanulásra is ösztönöz. Az elő­adásokat tamil ókorok ben vitatták meg és megbeszélték a fontosabb kér­déseket. Nagy erőpróba várt minden hallgatóra, mert a tanfolyam anyagá­ból rövid előadást kellett Készíte­niük, amit elmondtak és utána együtt értékeltek. A tanfolyam végén írás­beli dolgozatot is készítettek, ami szintén azt célozta, hogy lemérhető, legyen, mennyire sajátították el a hallottakat. A részvevőkkel folyó beszélgetés sok érdekes kérdést vetett fel. Álta­lános az a megállapítás, hogy bár a természetjárók sokrétű ismerettel rendelkeznek, de ezek nem elég ala­posak és rendezettek. Ennek egyik okául a szervezett oktatás hiányát, másik okaként a természetjárás ága­zataiban hiányzó szakkönyveket je­lölték meg (sziklamászás, barlangku­tatás, tereptan, turistatörténelem stb.). Meg kell állapítanunk, hogy bár az utóbbi években több természetjáró szakkönyv jelent meg, mégis a köny­vek kiadása nem tart lépést a szük­séglettel. Az már más hiba, hogy pél­dául a Túravezetők kézikönyve című kiadvány nem kapható a győri, ózdi, miskolci könyvesboltokban. De Így van ez más természetjáró kiadvá­nyokkal is. örvendetes viszont, hogy például növénytanban olyan kiváló könyv, mint Jánxrtka.—Csapódy: Er­dő-mező virágai, ad nagy segítséget természetjáróinknak a növények fel­ismerésében. Hamarosan sor kerül a Túravezetők kézikönyve II. köteté­nek kiadására, ami az eddig megje­lent tanfolyam anyagokkal már kellő alapot képez az oktatáshoz. Meg kell mondani, hogy a tatai ok­tatóképző tanfolyam még további kér­Ш//ЁЁ!ШШЁтЁВШЁШВЁШЯШЁЁЁШЁЯШ1ШЯЁЁЩЯ1КЯЁШВЯЯШ déseket vet fel. Látjuk túrákon, alap­fokú versenyeken, hogy egyes egyesü­letekhez tartozó természetjárók (pl. MTSE), híjával vannak az elemi is­mereteknek. Föltétlenül napirendre kell tűzni minden egyesületben a szakmai oktatás mellett a szocializ­mus építéséhez nélkülözhetetlen po­litikai-erkölcsi nevelés kérdéseit. Nin­csen külön „turista etika”. Egy erköl­csöt ismerünk, amelyre fiatalságun­kat nevelni kell : ez a kommunista er­kölcs. Akit ebben a szellemben neve­lünk, az meg fogja állni a helyét az élet minden területén. Természetesen vannak olyan jelenségek a termé­szetjárásban, amelyek külön kérdés­ként, rész kérdésként merülnek fel. De ezekét is inkább az egész szem­pontjából kell vizsgálni és nem elvo­natkoztatva. A mások iránti segítő készség, a természeti kincsek meg­óvása, az erdőben történő csendes vi­selkedés, a szemét elrejtése stb, nem valami külön tulajdonság. A város­ban sétálótól sem helyes ha rendet­lenkedik, hangoskodik, szemetel. Ha­zánk mindén polgárától elvárjuk, hogy segítsen embertársán, ha bajba jut. Nem helyes, ha, mint például a Ságvári turistaházban megtörtént, a benyílóban a kövön tüzet raknak. De éppúgy nem helyes, ha munkahelyün­kön eldobáljuk a gyufát, vagy ciga­rettavéget. A tatai tanfolyam részvevői hatal­mas feladat előtt állnak, ment terü­letükön sokszáz, sokezer természet- járónak kell tovább adni a tanulta­kat. Nemcsak egy tanfolyam leveze­tése a cél. Hanem az, hogy a magunk területén mindent tegyünk meg az if­júság kommunista erkölcse és ter­mészetjáró szakmai nevelésében. K—i

Next

/
Thumbnails
Contents