Természetjárás, 1956 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

MAGYAR И Ш KIÁLLÍTÁS Egy emberöltőn ál féltve őrzött írások, fényképek, igazolványok, versenyérmék, zászlók borítják be a Munkásmozgalmi Intézet­­kiállítási termének falait. Előkerültek a régi rendszer bizalmas rendőrségi iratai, amelyek mindennél ékesebben bizo­nyítják: nem egyszerűen arról ad is­mertetőt ez a kiállítás, hogy a fizikai dolgozók sportoltak. Sokkal többről van itt szó. A munkássportolók öt évtizedes lankadatlan harcáról az el­nyomás ellen. Arról, hogy amikor a munkások hetente még 60—70 órát dolgoztak, szabadnapjukon kimen­tek a sportpályákra, a grundokra, ki a szabad természetbe felüdülni, egymás között szabadon megbeszélni sorsukat és meg nem ingatható har­cukat. Mindjárt a bejárónál megdobog­tatja szívünket a munkásegyesületek sok harcot látott jelvénygyűjtemé­nye. Emlékezünk, görbe szemmel néztek ránk sok menedékházban, ha meglátták rajtunk a TTE vagy az MTE jelvényét. Mindjárt az első dokumentum jelzi, hogy harcok közepette alakít­hatta meg a budapesti szervezett munkásság sportegyesületét, a Mun­kás Testedző Egyesületet. 1906-ban tartották az alakuló gyűlést, de az alapszabályokat csak 1908-ban hagy­ta jóvá a „boldog” békeidők ható­sága. És ugyanezt látjuk a TTE-nél. A megalakulás után egy évre kap­ták csak meg a jóváhagyott alapsza­bályt. Ott látjuk a különböző színű és alakú elfakult tagsági könyveket, menedékház bélyegeket; az 1912 ja­nuárban megjelent TERMÉSZET­BARÁT első számát, az egyesület növekedését szemléltető térképet; a tevékenység emelkedő grafikonját szeretettel nézegetjük. A háborús nehézségek után a Ta­nácsköztársaság gyors intézkedései lendítik fel a testnevelést. A Test­­nevelési Ügyek Direktóriumának tagja Király Albert, a TTE alapító tagja, sok évig elnöke. Ki tudja, ho­gyan sikerült megőrizni azt a meg­hívót, amely közli, hogy a TTE 1919. július­­ 20-án monstre­m kirándulást szervez a pesthidegkúti gémeskúthoz. A tanácshatalom ragyogó testne­velési és sport terveit nem sikerült megvalósítani, mert a külső és belső ellenség letörte a munkásosztály ha­talmát. A féktelen fehér terror sem tudta kiölni a munkásosztályból a szabad­ság és a nemzetközi szolidaritás esz­méjét. A csendőrkészültség dacára 1920. május elsejét a Hűvösvölgy­ben ünnepli meg Budapest munkás­sága. Ott vannak a turisták is, és meg nem szűnően, minden évben ünnepet ülnek a hegyekben. A Du­­nagőzhajózási Társaság bányatele­pein gondot okoz az ifjúmunkásság szervezkedése. Ezért Parth Lajos al­­tanácsnok azzal a kéréssel fordul a horthysta hadsereg-parancsnokság­hoz, hogy nyújtson segítséget cser­készcsapatok alakításához. Úgymond : „Kiváló hatása van az ifjúság ne­velésében a „Cserkészetnek", mely elsőrendűen alk­almas arra, hogy már a legfiatalabb ifjúban neveljük a hazaszeretet, vallásosság, fegye­lem, kötelességteljesítés és törvény­tisztelet nemes erényeit...” A ve­zérkari főnök pártolólag fogadja a kezdeményezést. Ékes példa a kor­szellemre a következő dokumentum. Gróf Klebelsberg Kunó a parlament­ben azt ajánlja, hogy.......a munka­nélküli leventéik naponta (és egész napon át) foglalkoztatandók..Ha ettől nem lakott valaki jól és nem tanulta meg szeretni a nagybirtoko­sok országát, akkor már csak a be­börtönzés segíthetett. Ott látjuk a rendőrségi bizalmas jelentéseket a munkásturisták bal­oldali szellemének bizonyítékául. Mert a Kommunisták Magyarországi Pártjának I. kongresszusa után meg­élénkült a tevékenység a munkásság összes legális és illegális szervezetei­ben. Folytak a szemináriumok a tú­rákon, időnként találkozó túrákon jöttek össze a környék turistái és az 1927. évi bizalmas jelentés már arról siránkozik, hogy Stromfeld Aurél harcias szellemben neveli a rendező gárdát. Egy kép az Eszperantó-forrás ava­tását ábrázolja, látjuk az épülő me­­nedékkunyhót, amit a főszolgabíró lebontat. A Lenkó emléktúra lefo­lyásáról szól egy újabb jelentés. Nemcsak befurakodott kémek mű­ködtek, hanem egy másik dokumen­tum igazolja, hogy az Országos Test­­nevelési Tanács szorosan együttmű­ködött a „Vörös elhárításban” a rendőrséggel. A Magyar Tanítók Turista Egyesületének intézkedése a pro­letár diktatúráva­l rokonszenvező választmányi tagok „csendes eltávo­lítására” és ezzel denunciálásuk, a győri és soproni jobboldali turisták spicli jelentései mindenki előtt vilá­gosan mutatják számos polgári szer­vezet vezetőinek aljas, reakciós tény­kedését. Egy sorban vannak velük a jobboldali szociáldemokrata veze­tők, akik 1930-ban feloszlatták a VII. kerületi természetbarát cso­portot és név szerint jelentették a Magyar Turista Szövetségnek a ki­zárt tagokat. És mintha minden elveszett volna, amikor 1944. április 22-én feloszlat­ták a TTE-t. Turistaházaira a Ma­gyar Turista Egyesület tette rá a ke­zét. De nem, nincs vége a történe­lemnek. A szovjet hadsereg felsza­badítja hazánkat. A kisajátítókat ki­sajátítjuk. A sporttelepekkel a tu­ristaházak is a nép országának tu­lajdonába kerülnek. A Lajos-forrás mellől sokszor elűztek bennünket. Ma a volt vadászház a szabad turis­ták rendelkezésére áll. Nem tudja megérteni a jelent, aki a múltat nem látja. Ez a kiállítás nagyban elősegíti elődeink küzdel­meinek megismerését. Felhívjuk a szakosztályok figyel­mét, hogy szervezzenek csoportos lá­togatásokat a kiállítás megtekinté­sére. A kiállítás megtekinthető hét­köznap (szombat kivételével) 11 órá­tól 20 óráig, vasárnap 9-től 14 óráig.

Next