Turista, 1962 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
□ nal kísérőim és barátaim — tanácsára rövid, egy napos túrára indultunk a Canton — Shanghai között, az utóbbitól mintegy 400 km-re, a legközelebbi vasútvonaltól (Hanchow) is 157 km távolsága miatt sajnálatosan ritkán látogatott, Tjian-shang hegység magas hegysorai közt meghúzódó Tjia-mu, vagy — magyarra fordítva — az „Égszemei” hegyekbe. A vidék furcsa nevét Liu azzal magyarázta, hogy számos, átlagban 800—1200 m magas hegyek között két magasabb áll, amelyek csúcsán sajátos, kör alakú tengerszemek képződtek. A tiszta vizű, sötétkék tavakban megcsillanó égbolt és az égen úszó, vízben tükröződő bárányfelhők valóban óriási, könnyben úszó szemek illúzióját keltik a látogatóban. Chang viszont zegzugos arcú, hanyattfekvő óriásnak nézte a vidéket, akinek szemei — mondta mosolyogva — magas kúpokról kémlelik az eget. A roppant terület régen egy shanghai kereskedőé volt és mint Kínában sok egyéb terület, ez is tiltott volt a természet szépségeit rendre felkutató és felkereső turisták számára. A hegység középvonalában végighúzódó, több mint száz km hosszú, termékeny Ling-Lung völgy a Keletkínai tengerbe ömlő Fucsungcsiang folyamtól vezet fel az „Ég szemei” közé, sőt azon is túlhalad. A meredek hegyoldalakat sűrű, már szubtrópusi jellegű növényzet borítjanak, magasságuk 1567 és 1543 m. A Ling völgy és a közelében álló keleti Tjiamu szintkülönbsége kb. 1000 m. A nyugati Tjia-mu távolabb áll. A hozzávezető út, a Csu-me-ling völgyecske csodálatosan szép. A két Tjia-mu közt útunk egy kisebb hegyre vezet. A 975 m magas Csu-me gerincén egy 484-ben (Tang dinasztia) épült templomromhoz érünk, amely után meredek lejtőn, éles szerpentinen óvatosan ereszkedünk le a Csang és Liu minden akadálylyal megbirkózik keleti Tjia-mu felé. A párás meleg még itt a hegyek között is szívrepesztő. Barátaim is fújtatnak és időnként „gyönyörködjünk a tájban” — felkiáltással, meg-megállnak. Ez az útszakasz igen zord, különösen vad külsőt kölcsönöz a tájnak a monumentális sziklákkal övezett, sűrű növényzettel benőtt 15—20 m mély szurdok, amelynek párkányán vezet el útunk. A leomlott hatalmas sziklatömbök között keskeny patak csordogál. A sűrű lombok között, közvetlenül a „lábunk előtt” elő-elővillan a völgy régi településének, Tian- Csan-Csu falucskának körvonala. Kiu elmondja, hogy itt született Chun-Jou-ve híres kínai alpinista, Tibetkutató. A faluból kiszaladó gyerekek a felnőtteket is kihívják, akik megtudva útunk célját, minden szabadkozásunk dacára hozzánk csatlakoztak, teával kínáltak és oldaltáskámba cukornádat erőszakoltak, frissítenek. A falu után 4 órás kapaszkodás, nehéz út vezet a nyugati Tjía-mu csúcsára. Az „utat” szegélyező növényzet lassan megritkul, majd a csúcs közelében csak néhány jellegzetes magas hegyinövény tengeti életét a kopasz sziklák között. A pazar közkilátás és a friss levegő minden fáradságért kárpótol. A helybeli Ling a távoli Lushan hegység körvonalaira hívja fel a figyelmemet. A Tjia-mu hegyek a szó szoros értelmében elsőrendű túraterület, amelyet igen találóan nevezett el Pai — híres kínai költő — Csecsiang tartomány gyöngyének. Steinmenn Henrik aspiráns élet- és dél-kínai utazásom EGY МАРЛ A Tjia-mu hegyek tulajdonképpen két magas, vulkáni kúphoz hasonló, merekiinduló állomásunk a Ling Lung völgyi Hsua-csin falu egyik kapuja Úlban a nyugati Tjtamu felé