Turista, 1963 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Kiránduláson a brigád В szocialista brigád a természetben találta meg az utat egymáshoz S okan és sokféle mó­don igyekeztek ma - »adandó, nemes tar- w talmat adni az új emberi közösségeknek, a szocialista brigádoknak. De még többen keresték szer­te az országban azt a for­mát, ami összekovácsolja az embereket. A Székesfe­hérvári Könnyűipari Szer­számgépgyárban is nehezen tudták tartalommal kitölte­ni ezt a szép fogalmat: szo­cialista módon élni... Mindenki törte a fejét: miként lehetne szólni ah­hoz a néhány emberhez, aki brigádjában a szocialis­ta címért küzd. Letelt a munkaidő, széthullottak. Közelebbről, távolabbról jártak dolgozni, a ma már világhírnév felé tartó gyár­ba. (Exportra készülő szer­számgépeik igen keresettek a nemzetközi piacon.) A technológiai osztályon Oszo­lt István is sokat gondolko­dott ezen. A közös szórako­zás, tanulás formáját ő sem találta meg. Színház, mozi távol. Könyvtár, kultúrott­hon sokak előtt még ide­gen. De itt a szép termé­szet, a Bakony, a Vértes, a Velencei tó romantikus pompája, de kitárul előt­tünk az egész Észak-Du- nántúl költőktől megéne­kelt csodája. Lázba hozza ez a táj az idegent, visz- szahívja mindazokat, akik valaha erre jártak. Miért ne tudná baráti közösségbe kovácsolni a szűkebb haza fiait. Merész elhatározásra ju­tott Oszoli István: megala­kította a Vasas KSZG ter­mészetbarát osztályát. El­sőnek a szocialista brigád tagjait hívta, számszerint hatot. Be is léptek. Még né- hányan csatlakoztak hozzá­juk, így lett az alapítók száma: 18. Mindez történt nem sokkal egy évvel ez­előtt, pontosan a szép őszi túrák egy napján: 1961 ok­tóberében. S ami egy esztendő alatt történt, az sokkal több, mint egy szocialista brigád megszilárdítása, ennek az új emberi életformának a segítése. Erről a szilárd alapról terebélyesedett naggyá az az osztály, amelynek ma már 45 fel­nőtt és 13 ifjú tagja van. A szórakozásnak, a tanulás­nak, a művelődésnek nem mindennapi útját válasz­tották. A természet soha meg nem szűnő szépségei­nek útján ismerik meg az országot, s ismerik meg egymást. Egy esztendő nem nagy idő, hiszen olyan nagy ez az ország, feltáratlan kin­cseivel, ismeretlen szépsé­geivel, sohasem látott tá­jaival. De mégis büszkél­kedhetnek eredményekkel. A leggazdagabb élmény­anyagot a háromnapos nagytúrán gyűjtötték. Fel- sőmagyarország nevezetes tájain vonultak végig. A Mátra, a Kékes, Aggtelek, Jósvafő, Eger, Tapolca és Lillafüred minden neveze­tességét, történelmi emlék­helyét, látványosságát vé­gignézték. Gyorsan elszál- lott a három nap, de em­lékei ma is élnek a részt­vevőkben. — Maradandó az ilyen nagy túra — mondja Oszoli István — több okból is. A mindennapi munká­ból olyan kikapcsolódást jelent, ami csak javára szol­gálhat a későbbi termelő- munkának. Közelhozza az emberhez azokat az ország­részeket, amelyekről csak is­kolában hallott, vagy köny­vekben olvasott. S a három­napos együtt tartózkodás — ez sem megvetendő — nem egyszer mélyebb barátságot éleszt, mint az a kapcsolat, ami a munkapadnál, vagy a rajzolóasztalnál kialakult. Az 1962-es évben havon­ta két, három túrát rende­zett az osztály. A várláto­gatások közül a nevezete­sebb állomáshelyek Csóka­kő, Csesznek, Visegrád és a budai vár. A kulturális ki­rándulások közül a legje­lentősebbnek könyvelték el az Országház megtekintését és a keszthelyi utat. Ennek az utóbbi útnak politikai mondanivalóját is sokan megszívlelték. Milyen mély­re süllyedt a Georgikont alapító Festetics család ak­kori nemes tagjától, az utol­só, hazaárulóvá vált Feste- tich grófig. A gyalogtúrák sorában sok látnivalót ígért és sok élményt jelentett a Ba­kony, Zírc környéke, Szent- györgyhegy és Gallyavölgy Ügyelnek arra, hogy meg­felelő idő jusson a gyalog­lásra és a tervbevett célok megtekintésére, vagy ha szükséges, alaposabb tanul­mányozására. — Kulturális szempont­ból is felkészültünk az utakra — mondja Oszoli István. — Az érintett táj­nak, vagy tájegységnek irodalmát jóelőre beszerez­zük. Gondolunk arra, hogy ha ott nem kapunk helyi vezetőt, a mi kis csopor­tunk ne jöjjön zavarba Ezért közülünk a túraveze­tő, a rendelkezésünkre álló szakanyag, vagy útleírás alapján, alaposan felkészül az útra. Mielőtt az 1963-as tervet átnéznénk, Oszoli István néhány problémáról beszél. Az üzem gazdasági vezetői kezdetben idegenkedtek az osztály munkájától. Ez ké­sőbb — hiszen olyan nép­szerű ma már a természet- járás — megszűnt. A mos­tani átszervezés csak né­hány embernél okozott ki sebb zavart, de a munká­ban nem jelentett különö­sebb akadályt. Feltétlenül meg kell emlékezni arról a nagy segítségről, amelyet Csíki Gyula, a Szövetség megyei elnöke nyújtott. A többi osztályok is támogat­ták az üzem természetjáró­it, különösképpen az Elekt­romos Művek siettek min­denben segítségükre. Ha már a problémáknál tar­tunk. nem szabad elfeled­kezni azokról a fiatalokról, akik nem mindig illeszked­nek be a természetjáró tú­rák fegyelmezett program­jába. Különböző zeneszer­számokat, táskarádiót hoz­nak magukkal és zavarják a természet nyugalmát. Kü­lönösképpen ügyelni kell erre a nadapi erdőnél. Az osztály természetjáróit — jó a kapcsolatuk az erdészet­tel — beengedik az erdőbe, de a gazdag vadállomány életét jelentős mértékben zavarja a lárma. A fegyel­mezetlen fiatalokat ide nem viszik magukkal Az 1963-as terv már jó­val gazdagabb mint az el­múlt esztendő eredményso­rozata. Egy külföldi út mel­lett — Magas-Tátra, Brünn — huszonegy kirándulást állítottak be programjukba. Ezek közül hét kultúrkirán- dulás, két barlangkirándu­lás és négy zöldtúra. A töb­bi megoszlik: vár és vá­roslátogatások, valamin* hegyvidéki túrák között Tervük az elkövetkező hó­napokra, hogy kihasználják az üzem filmvetítőgépét : olyan filmeket kölcsönöz­nek, amelyek megismertet­nek egy tájat, s alkalmasak a természetjárás még isme­retlen szépségeinek feltárá­sára. Az ország minden szépsé­gével kitárul előttük. Most rajtuk a sor, hogy mindezt hasznosan befogadják. Dr. Dömötör László Együtt a munkában, együtt a természetben

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents