Turista, 1966 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Jobb eredményeket akarnak a gyáróriásban Sok szakosztály taggyűlésén megesett már, hogy sablonos beszámolót tartanak, eltúlozzák a sikereket és kényszeredetten, formálisan említik meg a hiányosságokat. Most, a Ganz-Mávag 700-as létszámú természetbarát szervezete példát mutatott, hogyan kell előbbre jutni. Varga János szakosztályvezető beszámolója figyelemreméltóan önkritikus volt. Megemlítette a jó dolgokat: a tagok nevelésében, szórakoztatásában (ne féljünk kimondani ezt a szót) kifejtett sikeres tevékenységeket. Beszélt a külföldi és országjáró autóbusztúrákról, a fiataloknak rendezett zenés kultúrestekről, melyeken a gyár minden dolgozójával igyekeztek megismertetni és megkedveltetni a természetjárást. A városismertető autóbusz-sétára meghívták a kerületi pártalapszervezet vezetőségét is. (Milyen jó ötlet!) Hosszasan időzött azonban a „rossz” dolgoknál is. Beszélt a tájékozódási eredmények visszaeséséről, a szakosztály vagyonának még lelkiismeretesebb kezeléséről, a kölcsönzés módjának szigorításáról, a túravezetők iránt támasztott még nagyobb követelményekről. Fejlődést követelt a fővárosi gyáróriásban még elérhető taglétszámban is, s még több iskolát kell, hogy patronáljon egy ilyen világhírű ipari centrum, — mondotta többek között. A beszámolóhoz illő, színvonalas vita következett. Paizs Jenő, a szakszervezeti bizottság titkára több hatásosnak ígérkező felajánlást tett. Czap László, a KISZ- bizottságsportfelelőse megígérte, hogy a KISZ-munkában fontos feladatnak tekintik a jövőben a természetjárással való törődést. Konárik József, a sportkör elnöke kifejtette, hogy első feladatnak a tömegsport elterjesztését kell tekinteni. Az egyesület felismerte ezt és a leghathatósabban támogatni fogja az újonnan megválasztott vezetőséget. Lendeczky László a diósgyőri testvérszakosztály — a másik óriás — üdvözletét hozta és kérte a kapcsolatok további erősítését. Magyarszéky Béla, a BTSZ titkára megállapította, hogy az ideiglenes (most már végleges) vezetőség kiérdemelte a bizalmat és a támogatást. Kihozta a szakosztályt a hullámvölgyből. A szakosztály „nagy öregje”, Spitzenspfeil József, bensőséges együttműködésre hívta fel az egész tagságot. A színvonalas taggyűléshez méltó volt Varga János válasza és összefoglalása is. „A jó vezető — mondotta — nem dolgozik, hanem dolgoztat és összefog. Nem csak hagyja dolgozni munkatársait, nemcsak „nem eszi el előlük a munkát”, hanem gondolatokkal is segíti őket. Bízik munkatársaiban, amíg nem csalódik bennük, ezt azonban szorgos figyelemmel megelőzi. Az egyik felszólaló Szokratész-idézetével fejezte be felszólalását: „Ne öregedjék meg az ember addig, míg nem tudja magát a testi erő, ügyesség, a testi szépség és a szellemi fényesség tetőfokán.” A „megmozdult óriás” jól sikerült taggyűlését Kerpen Miklós sportköri elnökhelyettes zárta be. Szabó 1914-ben, a világháború első napján, a Csóványoshegy csúcsán gyűltek össze az újpesti természetbarátok, nagy Lenkó István és Palágyi Dezső vezetésével tiltakozzanak a háború ellen. Tavaly emlékművet állítottak ezen a helyen a IV. kerületi természetbarát szakosztály tagjai. Az emlékmű mellett özv. Tolnai Józsefné áll, kinek a múlt évben elhunyt férje szervezte meg az emlékmű létrehozását Újpest nagyhírű munkásotthonában rendezte meg jubileumi kiállítását a IV. kerületi Természetbarát Szakosztály. Németh Ferenc, aki 1909-ben, tízegynéhányéves korában húzott először turistacipőt, majd 1916-ban megalapította az Újpesti Természetbarátok Turista Egyesületét, úgy kalauzolja végig a kiállítás látogatóit a két nagy termen, mintha otthonát mutogatná. Valóban, Németh Ferencnek otthona ez a kiállítás, hiszen minden fotográfia, minden tabló, minden kiállítási darab, sőt minden művészi fafaragás (amelyet ő maga készített) forradalmi múltú fiatalságára emlékezteti. ötven év emléke — többezer főnyi látogató, így lehetne legjobban jellemezni ezt a kitűnő és tanulságos kiállítást. ... és egy régi kép a kiállítás többszáz fotója közül. Szocialista munkásfiatalok kirándulását örökítette meg az alkalmi fotográfus, valamikor a 30-as években. Ketten még ma is lelkes tagjai a szakosztálynak: a kép alján látható Ligeti Pál, s a gomba csúcsán álló Szigeti Imre