Turista, 1966 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Jobb eredményeket akarnak a gyáróriásban Sok szakosztály taggyűlésén megesett már, hogy sablonos beszámolót tartanak, eltúloz­zák a sikereket és kényszeredetten, formáli­san említik meg a hiányosságokat. Most, a Ganz-Mávag 700-as létszámú természetbarát szervezete példát mutatott, hogyan kell előbbre jutni. Varga János szakosztályvezető beszá­molója figyelemreméltóan önkritikus volt. Megemlítette a jó dolgokat: a tagok nevelé­sében, szórakoztatásában (ne féljünk ki­mondani ezt a szót) kifejtett sikeres tevé­kenységeket. Beszélt a külföldi és ország­járó autóbusztúrákról, a fiataloknak rende­zett zenés kultúr­estekről, melyeken a gyár minden dolgozójával igyekeztek megismer­tetni és megkedveltetni a természetjárást. A városismertető autóbusz-sétára meghívták a kerületi pártalapszervezet vezetőségét is. (Milyen jó ötlet!) Hosszasan időzött azonban a „rossz” dol­goknál is. Beszélt a tájékozódási eredmé­nyek visszaeséséről, a szakosztály vagyoná­nak még lelkiismeretesebb kezeléséről, a kölcsönzés módjának szigorításáról, a túra­vezetők iránt támasztott még nagyobb köve­telményekről. Fejlődést követelt a fővárosi gyáróriásban még elérhető taglétszámban is, s még több iskolát kell, hogy patronáljon egy ilyen világhírű ipari centrum, — mon­dotta többek között. A beszámolóhoz illő, színvonalas vita kö­vetkezett. Paizs Jenő, a szakszervezeti bizottság titkára több hatásosnak ígérkező felajánlást tett. Czap László, a KISZ- bizottság­­sportfelelőse megígérte, hogy a KISZ-munkában fontos feladatnak tekintik a jövőben a természetjárással való törődést. Konárik József, a sportkör elnöke ki­fejtette, hogy első feladatnak a tömegsport elterjesztését kell tekinteni. Az egyesület fel­ismerte ezt és a leghathatósabban támogatni fogja az újonnan megválasztott vezetőséget. Lendeczky László a diósgyőri test­vérszakosztály — a másik óriás — üdvözle­tét hozta és kérte a kapcsolatok további erő­sítését. Magyarszéky Béla, a BTSZ titkára megállapította, hogy az ideiglenes (most már végleges) vezetőség kiérdemelte a bizalmat és a támogatást. Kihozta a szak­osztályt a hullámvölgyből. A szakosztály „nagy öregje”, Spitzenspfeil József, bensősé­ges együttműködésre hívta fel az egész tag­ságot. A színvonalas taggyűléshez méltó volt Varga János válasza és összefoglalása is. „A jó vezető — mondotta — nem dolgozik, hanem dolgoztat és összefog. Nem csak hagyja dolgozni munkatársait, nemcsak „nem eszi el előlük a munkát”, hanem gon­dolatokkal is segíti őket. Bízik munkatársai­ban, amíg nem csalódik bennük, ezt azon­ban szorgos figyelemmel megelőzi. Az egyik felszólaló Szokratész-idézetével fejezte be felszólalását: „Ne öregedjék meg az ember addig, míg nem tudja magát a testi erő, ügyesség, a testi szépség és a szellemi fé­nyesség tetőfokán.” A „megmozdult óriás” jól sikerült taggyű­lését Kerpen Miklós sportköri elnök­­helyettes zárta be. Szabó 1914-ben, a világ­háború első nap­ján, a Csóványos­­hegy csúcsán gyűltek össze az újpesti termé­szetbarátok, nagy Lenkó István és Palágyi Dezső vezetésével tilta­kozzanak a há­ború ellen. Ta­valy emlékművet állítottak ezen a helyen a IV. ke­rületi természet­­barát szakosztály tagjai. Az emlék­mű mellett özv. Tolnai Józsefné áll, kinek a múlt évben elhunyt férje szervezte meg az emlékmű létrehozását Újpest nagyhírű munkásotthonában rendezte meg jubileumi kiállítását a IV. kerületi Természetbarát Szakosztály. Né­meth Ferenc, aki 1909-ben, tízegynéhányéves korában hú­zott először turistacipőt, majd 1916-ban megalapította az Új­pesti Természetbarátok Turista Egyesületét, úgy kalauzolja végig a kiállítás látoga­tóit a két nagy termen, mintha otthonát muto­gatná. Valóban, Németh Fe­rencnek otthona ez a kiállítás, hiszen minden fotográfia, minden tabló, minden kiállítási darab, sőt minden mű­vészi fafaragás (amelyet ő maga készített) for­radalmi múltú fiatalsá­gára emlékezteti. ötven év emléke — többezer főnyi látogató, így lehetne legjobban jellemezni ezt a kitűnő és tanulságos kiállítást. ... és egy régi kép a kiál­lítás többszáz fotója közül. Szocialista munkásfiatalok kirándulását örökítette meg az alkalmi fotográfus, vala­mikor a 30-as években. Ket­ten még ma is lelkes tagjai a szakosztálynak: a kép al­ján látható Ligeti Pál, s a gomba csúcsán álló Szigeti Imre

Next