Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)
1917-09-01 – 09-15 / 681-682. füzet
A HÁBORÚ HATÁSA A SZELLEMI MUNKÁRA. 635 A háború hatása a szellemi munkára. A Természettudományi Közlöny olvasóit az ország szellemi munkásai teszik, ezért talán nem lesz érdektelen, ha itt a háborúnak a szellemi munkára való hatásáról megfigyeléseimet elmondom. Megfigyeléseim nem az idegélettanra, hanem a szellemi munka lélektanára és módszertanára vonatkoznak. * A szellemi munka erőfeszítéseit nem lehet úgy megmérni, mint a fizikai munkáét. Végeznek ugyan főleg amerikai kísérleti-lélektani laboratóriumokban méréseket az észrevevés gyorsaságáról, az érzékszervek érzékenységéről és pontosságáról, de ezek a lelki életnek csak a legkisebb tényeire vonatkoznak. Maga a szellemi munka olyan bonyolult, hogy azt matematikai módon értékelni ma még nem tudjuk úgy, mint például a testi erőfeszítést az erőmérővel vagy munkamérővel. Hasonlítsuk össze például két, egyformán lángelméjű embernek : SPENCER HERBERT-nek és RoosEVELT-nek annyiszor emlegetett szellemi munkamértékét. SPENCER, mint tudjuk, szanatóriumi kezelésből kiszabadult ideges ember volt akkor, amikor híres, tizenötkötetes filozófiai munkáját írni kezdte. Nem tudott tíztizenöt percznél tovább dolgozni. Egynegyedóráig diktált, azután sétált, vagy evezett, majd egynegyedóráig teljes mozdulatlanságban feküdt, s csak azután látott ismét neki a szellemi munkájának, amely ismét csak egynegyed óráig tartott. Ezzel szemben a csodálatosan erős idegzetű ROOSEVELT 10—12 óra hosszat diktált gyorsíróknak, azután ebéd előtti mozgásnak végiglovagolta a parkját, majd a rövid ebéd után ismét munkához látott késő éjjelig. Az ő szellemi élete intenzív volt, míg SPENCER-0 extenzív ; mind a kettő más-más eszközökkel egyenlően értékeset tudott alkotni. A szellemi munkák egymástól nemcsak gyorsaságuknak fokában, hanem értékükben is különbözhetnek. Az írnok egyszerűen lemásolja a maga előtt látott betűket s csak arra vigyáz, hogy a másolás hibátlan legyen. A gépírónak már ugyanazt a szolgai munkát körülményesebben és gyorsabban kell végezni. A gyorsírónak még elevenebben. A parlamenti gyorsírónak villámgyorsan , neki azonkívül ismernie kell a szereplő személyeket ; egy-egy munkaturnusa csak perczekig tart, amire néhány pere szünet következik, hogy a gyorsaságtól elernyedt idegzete pihenéshez jusson. A számtiszt a hivatalban összeadja a számoszlopokat, egyhangú szellemi munkája mégsem olyan szolgai, mint volt az írnoké. A kalkulátor már bizonyos elvek szerint tájékozza magát a számoszlopok között. A tervező már magasabb szellemi szempontokból állítja össze ugyanazokat a számoszlopokat. A fogalmazó kuriális stílussal aktákat intéz, sablonos elvek szerint. A hivatalfőnök ugyanazt az aktát magasabb szempontból bírálja. A miniszter kigondolja és kezdeményezi az akciót, amely az aktasort megindítja. Az újságíró elevenen igyekszik megírni a napi eseményeket. Az író már többet ad hozzájuk a sajátjából ; az ő szellemi munkája már magasabbrendű. A gazdatiszt, ügyvéd, orvos, mérnök mindennapi szellemi munkája aránylag könnyű esetekből áll, amelyeket jól ismert formák szerint intéz. Mindegyik sok évi tanulásban elsajátított elméleti ismeretre támaszkodik ugyan, de az élet mindennapi esetei ennek a sok tanulásnak csak egy kicsiny részét veszik igénybe. Még a tudományos kutatónak is megvannak a maga ismert mesterfogásai és megkönnyített módjai, amikkel útján elindul. Bátran nevezhetjük még a legmagasabb szellemi munkát végzőnek is mindennapi szellemi munkáját adminisztratív munkák