Top Gun, 1991 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1991 / 2. szám

Tartalom 3 Repülő-hétköznapok 8 A GSG 9 felszerelése 10 Az utolsó esély 14 RED FLAG Az „agresszor" század Nevada felett 21 Az első vér 24 Könyv: 44 augusztusában 26 GYŰJTŐKNEK 27 Vitéz Háry László halála 29 Rendhagyó leltár 42 Sárkányrepülővel a Rekordok könyvébe 46 Az Óriás Ferihegyen 48 PAH-2 helikopter a Négyek favoritja 53 Űrrepülőgépek 3. A Buran 56 Panoráma 58 Harci Sólyom a bozótban 32 30 éve szolgálatban A-6 Intruder 37 „Polcaimon van a történelem..." 39 GYŰJTŐKNEK 40 Az utolsó lovag: Kenyeres Miklós 60 A Felségjel 62 Makettkiállítás Kiadó: TOP GUN Kft. Alapító: TALENTUM Hungary FERENCZY VERLAG Zürich Főszerkesztő: TÖRÖS ISTVÁN Főszerkesztő­helyettes: SEBŐK JÁNOS Főmunkatárs: SÁRKÖZI GYÖRGY Szakértő: SZENTESI GYÖRGY ezredes Szerkesztőség: 1061 Bp., Székely M. u. 8. 142-2764 Athenaeum Nyomda, 90.2101 Felelős vezető LOSONCZY GYÖRGY vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethe­tő bármely hírlapkézbesítő postahi­vatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelő­fizetési és Lapellátási Irodánál (HE­­LIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jel­zőszámra. HU ISSN 0866-3165 FLUG REVUE INTERNATIONAL 2 TOP GUN AJÁNLOTT! Budapest, 1990. december 20. TOP GUN Szerkesztősége, Budapest, Székely M. u. 8. 1061 Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott, mint a Top Gun folyóirat rendszeres olvasója vagyok, ezért for­dulok a T. szerkesztőséghez egy régi megválaszolatlan kérdésben. Az egykori Magyar Királyi Légierőnél szolgált katonák részéről fölmerült egy tisztázatlan kérdés, mely ez ideig kissé csalódott emlékeket hagyott maga után. Ez tehát magyarázatra szorul. Minthogy 1944. április 3-án, az első, Budapest ellen intézett amerikai légi­támadás napján szolgálatban voltam az Optikai Műveknél lévő gépágyús tü­zelőállásban, mint a félszakasz he­lyettes parancsnoka és a „szakma" elég jó ismerője, az alábbi felvilágosí­tással tudok szolgálni. Reggel 9 órakor kezdődött a berepü­lés. Nem sokkal utána fővárosunk fölé értek az amerikai 15. légiflotta egysé­gei, melyek - a figyelőszakaszok jelen­tése szerint - bombázókkal és vadász­gépekkel együtt 700 repülőgépet számláltak. Ezek a gépek részben B-24 tip. négymotoros bombázók voltak, melyek között az élgépek rendszerint Boeing B-17 tip. repülőerődök voltak. Ezeket a 26-28 gépből álló „bundokat" 10-15 Lockheed XP-38 (Lightning) tí­pusú, kéttörzsű vadászok kísérték. A kötelékek még nem érték el a Sas­hegy vonalát, amikor tüzérosztályunk megnyitotta a tüzet. Az első tűzlépcső már Nagytétény térségében „fogadta" a hívatlan vendégeket. Itt még sikerült egy Liberátort tüzérségünknek lelőni. Azonban mire az ellenséges gépek a főváros fölé értek, felhúztak 9000 mé­ter fölé. Távmérőink 9, majd 10 ezer méter magasságot mértek. Derült idő volt, jó látási viszonyok mellett. Én a 101. honvéd légvédelmi tüzérosztály­hoz tartoztam, mint fővezérség-köz­­vetlenhez, a dél-budai tűzrendszerben. Ha valakiknek sikerült végig belátni az egész légitámadás lefolyását, akkor az a mi tüzérosztályunk volt! Ágyúsütege­ink megnyitották a tüzet annak rendje és módja szerint. A robbanópontok (felhőcskék) a támadó gépek alatt és mögötte robbantak. Akik csodára vár­tak a híres Juhász-Gamma-féle lőe­lemképzőtől, azok bizony most csalód­tak. A légvédelmi erőkről terjesztett propaganda túlzott volt. Egyébként a tüzérek munkája, szakszemmel nézve, mestermunka volt! A legnagyobb kali- FOLYTATÁS AZ 52. OLDALON

Next