Történelmi szemle, 1973 (16. évfolyam)
TANULMÁNYOK - Bolla Ilona: A közszabadság a XI-XII. században. (A liber és libertas fogalom az Árpád-korban) I. rész
BOLLA ILONA A közszabadság a XI—XII. században (A liber és libertás fogalom az Árpád-korban) I. rész A liber kifejezés az antik latinságból került át és vált használatossá a kialakuló germán államok írott forrásanyagában. A századok folyamán a kifejezés tovább élt, de tartalma és jelentése állandóan változott annak megfelelően, ahogyan a nemzetségi társadalom liberrel jelölt rétegei beilleszkedtek a feudalizmus osztályrendjébe. A liber fogalom korszakonkénti tartalmának felismerése és a libertás fejlődésének ábrázolása az alapjukul szolgáló társadalomszerkezet történetének lényeges kérdéseit segíti megoldani. A liber és libertás problémakör kutatása bizonyára ennek a belátásnak az alapján kapott jelentős szerepet a külföldi szakirodalomban egészen napjainkig. A kutatás időről időre új szempontokat felvetve, újabb eredményeket ért el, az eredmények pedig újabb viták forrásai lettek. Az egyik jelentős vita a század elején zajlott a liber értelmezéséről. A századforduló magyarországi szakirodalmát is befolyásoló német történetírás ugyanis a korai germán népjogokban szereplő, s akkor a társadalom szabad tagjait átfogóan jelölő liber terminus tartalmát látta a későbbi, Karoling-kori forrásanyagban is. Mivel a kapitulálékban és a korabeli más forrásokban a liberek jó része már függő parasztként, sőt adományozás tárgyaként tűnt fel, a történészek egy része arra a következtetésre jutott, hogy a közszabadok helyzete hirtelen, szinte egyik generációról a másikra változott meg. A gyors változás okát a Grundherrschaft szervezetének kiépülésében keresték. A Grundherrschaft szerintük kisajátította a Mark-jogosítványokat és a közszabadokat különféle kötöttségű földesúri népekké tette. Ezért a IX. században önálló kistulajdonnal rendelkező liber nemesnek, a függésben levő liber pedig félszabadnak (Halbfrei) tekinthető. Ezzel az elmélettel szemben különösen Dopsch fejtette ki bővebben kifogásait. A Karoling-kor forrásait új módon magyarázva, a liber és libertás addig mereven kezelt fogalmát relatívvá tette. Dopsch kimutatta, hogy a bennük szereplő liber terminus alatt nem annyira a függésbe került közszabadokat kell keresni, hanem a servituson belül különféle libertást szerző szolganépeket. Őket szintén jelölték liber kifejezéssel is a források, noha nem voltak küzszabadok. Kutatásai főként a szolgaságon belüli emelkedés folyamatának vizsgálatára összpontosultak.2 1 A „grundherrliche Theorie" körüli vitát összefoglalva ld. Richard Schröder—Eberhard v. Künßberg: Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. 7. Auflage. Berlin und Leipzig. 1932. 2110 és kk. 1.; A ,,liber" Ph. Heck terjedelmes műveiben kifejtett értelmezésének vitáját összefoglalta és tovább vitte Alfons Dopsch: Die Wirtschaftsentwicklung der Karolingerzeit vornehmlich in Deutschland. 2. Teil, Weimar. 1913. 52 és kk. 1. 2 Dopsch: i. m. Die soziale Entwicklung c. fejezete. Uö.: Wirtschaftliche und soziale Grund- 1 Történelmi Szemle 1973/1—2.