Történelmi szemle, 1977 (20. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Barta Gábor: Illúziók esztendeje (Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez)

Tanulmányok BARTA GÁBOR Illúziók esztendeje (Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez) A középkori Magyarország társadalma nem egészen két emberöltő lefor­gása alatt jutott el történelmének legtündöklőbb csúcspontjáról addigi legnagyobb katasztrófájáig. Mátyás király állama hatalmas volt, kívül és belül félték vagy tisztelték — a XVI. század második nemzedéke az ország teljes felbomlása, elpusztult megyék tucatjai, a török megszállás, a német segélyre szorulás miatt kesereghetett. Az iszonyatos kontraszt érthetően senkit sem rázhatott meg jobban, mint akik végigélték e fél évszázadot, vagy akik gyermekkoruk, apáik idejének emlé­keit a XVI. század derekának halált osztó zűrzavarában igyekeztek felelevení­teni. Az elkövetett hibák keresése, a felelősök föllelésének görcsös igyekezete szülte az első írott értékeléseket. Ráadásul a török kor minden nyomorúsága folytatódott — a hanyatlás, a tragédia megmagyarázása szinte társadalmi igény­nyé vált. A történeti irodalom a XVI. század végére sosem látott föllendülést ért meg hazánkban. Az ekkoriban született értékelések — Verancsics Antaltól Szerémi Györ­gyön át Istvánffy Miklósig — éppen ezért mindvégig szenvedéllyel töltődtek. A feudális magyar társadalom igazából soha többé nem heverte ki a török kor csapását, ez az indoka, miért lett Mohácsból a közttudat legnagyobb nemzeti szerencsétlensége. Sajnos, ez a „több is veszett Mohácsnál"-szemlélet egyben bilincseket rakott a történeti értékelés lábára is: a nem csillapodó indulatok le­hetetlenné tették az események józan áttekintését. Örökkön a felelősöket für­késztük, nem vettük észre, hogy négy évszázados közhelyeket ismételgetünk. Pedig közben a történetírás tudománnyá nemesedett, s a kutató munka idehaza és külföldön egyaránt olyan adatok és szempontok tömegét hozta napvilágra, amelyek sokszor homlokegyenest ellentmondottak eleve meghatározott néző­pontunk által diktált sztereotip ítéleteinknek. Szakály Ferenc nemrég megjelent összefoglalója Mohács előzményeiről, ezeknek a többé-kevésbé régóta közkézen forgó adatoknak összegzését teljesí­tette. Munkájának eredménye, Jagelló-kori történelmünk idevágó kérdéseinek minden eddiginél logikusabb magyarázata, önmagában is bizonyítja, milyen lehetőségeket hagyott kihasználatlanul eddig jórészt érzelmeire hallgató törté­neti irodalmunk. Ennek a könyvecskének sikere ad bátorságot, hogy hozzá merjek nyúlni a kettős királyválasztás kérdéséhez — anélkül, hogy jelentősebb új forrásanya­got tudnék fölmutatni. Áttekintve ugyanis a jó évszázada felhalmozódott adatok sokaságát, ez esetben is azonnal szemet szúrt az összefoglaló ítéletek néhány 1 Szakály Ferenc: A mohácsi csata. (Sorsdöntő történelmi napok 2.) Bp. 1975.­ ­ Történelmi Szemle 1977/1.

Next