Történelmi szemle, 1977 (20. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Barta Gábor: Illúziók esztendeje (Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez)
Tanulmányok BARTA GÁBOR Illúziók esztendeje (Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez) A középkori Magyarország társadalma nem egészen két emberöltő leforgása alatt jutott el történelmének legtündöklőbb csúcspontjáról addigi legnagyobb katasztrófájáig. Mátyás király állama hatalmas volt, kívül és belül félték vagy tisztelték — a XVI. század második nemzedéke az ország teljes felbomlása, elpusztult megyék tucatjai, a török megszállás, a német segélyre szorulás miatt kesereghetett. Az iszonyatos kontraszt érthetően senkit sem rázhatott meg jobban, mint akik végigélték e fél évszázadot, vagy akik gyermekkoruk, apáik idejének emlékeit a XVI. század derekának halált osztó zűrzavarában igyekeztek feleleveníteni. Az elkövetett hibák keresése, a felelősök föllelésének görcsös igyekezete szülte az első írott értékeléseket. Ráadásul a török kor minden nyomorúsága folytatódott — a hanyatlás, a tragédia megmagyarázása szinte társadalmi igénynyé vált. A történeti irodalom a XVI. század végére sosem látott föllendülést ért meg hazánkban. Az ekkoriban született értékelések — Verancsics Antaltól Szerémi Györgyön át Istvánffy Miklósig — éppen ezért mindvégig szenvedéllyel töltődtek. A feudális magyar társadalom igazából soha többé nem heverte ki a török kor csapását, ez az indoka, miért lett Mohácsból a közttudat legnagyobb nemzeti szerencsétlensége. Sajnos, ez a „több is veszett Mohácsnál"-szemlélet egyben bilincseket rakott a történeti értékelés lábára is: a nem csillapodó indulatok lehetetlenné tették az események józan áttekintését. Örökkön a felelősöket fürkésztük, nem vettük észre, hogy négy évszázados közhelyeket ismételgetünk. Pedig közben a történetírás tudománnyá nemesedett, s a kutató munka idehaza és külföldön egyaránt olyan adatok és szempontok tömegét hozta napvilágra, amelyek sokszor homlokegyenest ellentmondottak eleve meghatározott nézőpontunk által diktált sztereotip ítéleteinknek. Szakály Ferenc nemrég megjelent összefoglalója Mohács előzményeiről, ezeknek a többé-kevésbé régóta közkézen forgó adatoknak összegzését teljesítette. Munkájának eredménye, Jagelló-kori történelmünk idevágó kérdéseinek minden eddiginél logikusabb magyarázata, önmagában is bizonyítja, milyen lehetőségeket hagyott kihasználatlanul eddig jórészt érzelmeire hallgató történeti irodalmunk. Ennek a könyvecskének sikere ad bátorságot, hogy hozzá merjek nyúlni a kettős királyválasztás kérdéséhez — anélkül, hogy jelentősebb új forrásanyagot tudnék fölmutatni. Áttekintve ugyanis a jó évszázada felhalmozódott adatok sokaságát, ez esetben is azonnal szemet szúrt az összefoglaló ítéletek néhány 1 Szakály Ferenc: A mohácsi csata. (Sorsdöntő történelmi napok 2.) Bp. 1975. Történelmi Szemle 1977/1.