Történelmi szemle, 1978 (21. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Az osztrák liberálisok és a dualizmus problémái az 1870-es évek második felében

5SGTf Tanulmányok SOMOGYI ÉVA Az osztrák liberálisok és a dualizmus problémái az 1870-es évek második felében A Monarchia sorsát 1866 után nem lehetett csupán arra a nemzetre bízni (ti. az osztrák-németre), amely maga is a birodalomból kifelé tekintgetett. Ez a gondolat mint a kiegyezés indoka többször is felmerült a korabeli politikai érvelésekben éppúgy, mint a későbbi történeti munkákban. A valóság azonban másként állt. Amikor a 48-as frankfurti parlament alkotmány­tervezete értelmében választani kellett a német egység vagy az integer Habsburg Monar­chia között, az osztrák-németségnek az a része, amelynek Frankfurtban szava volt, az integer Habsburg Monarchia érdekében lemondott a német egységről. Kétségtelen, hogy létezett egy olyan kispolgári szárny, amely a demokratikus Nagynémetország iránt áhíto­zott. Ám ha 48-ban nem ezé volt a döntő szó, 67-ben még kevesebb szerep jutott neki. A kiegyezést az osztrák parlamentben az a nagyosztrák liberális párt fogadta el, amely Schmerlingből és örököseiből állt: az osztrák-német bürokráciából, a nagypolgárságból és az alkotmányhoz hű nagybirtokosokból. Az pedig a forradalmi 48-ban sem volt a demokratikus, egységes nemzeti állam híve, a konzervatív konszolidáció 67-jében belső konfliktusát leküzdve döntött Ausztria, a Habsburg vezetésű soknemzetiségű Monarchia mellett. Egyébként is a Monarchia belső gondjai lettek égetőek számára, hiszen a német egység problémája már megoldódott szinte a feje felett, tevőleges részvétele nélkül. A porosz háborúban elszenvedett vereség után, amikor Ausztria kiszorult a német szövetségből, amikor a Monarchián belül a konzervatív, nemzetfeletti arisztokráciára támaszkodó, a centralista birodalmi alkotmányt felfüggesztő Belcredi kormány volt hatalmon, az osztrák-német polgárság felismerte-elfogadta, hogy a dualista rendezés biztosítja nemzeti és társadalmi uralmi helyzetének fenntartását. Hiszen a dualizmus nem egyszerűen alkotmányosságot hozott a birodalom mindkét felében, hanem olyan alkot­mányt, amely Ausztriában az osztrák-német polgárság feltétlen politikai hatalmát garan­tálta az ellene támadó konzervatív nemzetfeletti arisztokráciával szemben. Ha ez így volt, ha az osztrák-német liberálisoknak olyan eminensen szükségük volt nemzeti és társadalmi uralmi helyzetük fenntartásához a 67-es rendezésre, hogyan adódott, hogy olyan hamar meghaladták a dualista rendszert, olyan élesen szembefordultak vele, és más módon keresték nemzeti hegemóniájuk biztosítását? Ez a kérdés végigvonul Ausztria egész dualizmuskori történetén, s meghatározza az osztrák-német liberális polgárság politikai fejlődésének útját. A jelen tanulmány a komplexum egyetlen kis részletét vizsgálja, azt, hogy az 1870-es évek második felében az osztrák liberális párt hogyan foglalt állást a dualizmus problémájával kapcsolatban. A témaválasztást az indokolja, hogy a liberális párt keretei 1 Történelmi Szemle 1978/1

Next

/
Thumbnails
Contents