Történelmi szemle, 1978 (21. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Az osztrák liberálisok és a dualizmus problémái az 1870-es évek második felében

2 SOMOGYI ÉVA között jelentkező német nacionalizmus ezekben az években helyezkedik szembe először az 1867-es rendezéssel, annak bizonyos javítását sürgetve, és éppen a dualizmus-bírálatok­ban jelentkezik a német nacionalizmus új állam- és politikai koncepciója. 1. Liberális irányzatok Az „ortodoxok?" Az a liberális párt, amely megkötötte a kiegyezést, az 1870-es években is megőrizte régi programját, ragaszkodását a liberális alkotmányosság elveihez és a Reichsratban képviselt királyságok és országok (amelyet az egyszerűség kedvéért Ausztriának nevezünk) centralizált berendezkedéséhez. E hagyományos felfogás szerint Ausztriában a németség vezető szerepe különleges rendszabályok nélkül a történeti fejlődés, a németség szellemi és anyagi produktumainak fölénye következtében érvényesül. Érdekeinek speciális védel­mére nincsen szükség, hiszen az ellentmondana a liberális szabadversenyes felfogásnak. Ebben az értelmezésben fontosabb számukra a „szabadságeszme" a nemzetinél. — Hiszen történeti tapasztalat, hogy a szabadverseny garantálja a soknemzetiségű Monarchia németsége politikai és gazdasági vezető szerepét. Herbst, a német liberális párt feje öntudattal és őszinte meggyőződéssel jelentheti ki: „Mint elfogadhatatlant utasítom vissza, hogy a nemzet a szabadság felett állna. A németség és a haza nevében utasítom ezt vissza. ... Ezt mondom, pedig bizonyára nem vagyok rosszabb német, mint bárki más ... Azonban én osztrák is vagyok, és ha a mi nemzetünk valóban hivatott arra, hogy az ausztriai nemzetek élén álljon, ahogy én ezt hiszem, akkor erre a munka gyümölcse­ként hivatott, és nem azáltal, hogy vezető szerepét proklamálja."­ A hagyományos felfogást képviselő ortodox liberálisok tisztában voltak azzal, hogy a nemzeti eszme, legyen az német, vagy más nemzetek meghirdetett nacionalizmusa, végzetes lehet a soknemzetiségű Monarchia számára, amit pedig létük biztosítékának tekintettek. Ragaszkodtak a Habsburg Monarchiához, úgy abban a formában, ahogy az az 1870-es években konszolidálódott, így kell értelmezni Plener kijelentését: ,,kiváltképpen állami értelemben konzervatív párt vagyunk". — ez az osztrák liberalizmus lényege: eszméiben liberális, funkciójában annak a hatalmi viszonynak a konzerválója, amely a 70-es évek elején megszilárdult Ausztriában. Az óliberálisok konzerváló liberalizmusa a dualista Monarchia legfőbb biztosítéka a birodalom nyugati felében. De voltak Ausztriá­ban, akik más okból — mert a rációnak ellentmond, mert középkori előítéleteket táplál — már korán, az 1870-es években elutasították a megvallott-meghirdetett német naciona­lizmust; akkor, amikor éppen csak feltűnt az első konzervatív társadalmi reformprogra­mokban, szociáldarwinista, antiszemita teóriákban. Azt féltették tőle, ami számukra­ ­Neue Freie Presse, 1873. máj. 19. Idézi: Diethild Harrington-Müller: Der Fortschrittsklub im Abgeordnetenhaus des österreichischen Reichsrats 1873-1910. Wien-Köln-Graz. 197 2. 25. 1 Zachár József: Az osztrák-német liberális mozgalom (Alkotmánypárt) és a politikai hatalom 1861-1881. Bp. 1976. (kézirat) 645.

Next