Történelmi szemle, 1993 (35. évfolyam)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom

TANULMÁNYOK SZŰCS JENŐ SÁROSPATAK KEZDETEI ÉS A PATAKI ERDŐURADALOM* A középkori települések kezdeteit több­nyire az írástalanság homálya veszi körül; nem kivétel ez alól Sárospatak sem. Mégis a szerencsésebbek közé tartozik, mert a homályt valamelyest eloszlatni segítő legkorábbi írott források közül mindjárt az első, P. magister 1200 körül írt­ Gesta Hungarorumának 15. fejezete valóságos kis történeti bevezetést tartalmaz a kezdet kezdeteire nézve. Különös figyelmet érdemel tehát a magyar Anonymus információja, oly módon természetesen, hogy minél több megközelítésből próbál­juk ellenőrizni az elmondottak hitelét. Az elbeszélés három, egymástól jól elkülönülő elemből áll. Az első egy kis anekdota, a magyar honfoglalás egy állítólagos apró zempléni epizódja. Eszerint Árpád fejedelem követei Salán vezérhez igyekezve átúsztatták a Bodrogot „azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefolyó folyócska beleömlik", majd amikor ezen, az éppen megáradt patakon akartak volna átkelni, az egyik követ, Ketel lova megbotlott, maga a követ elmerült az árban, s társai segítségével is csak nagy nehezen sikerült megmenekülnie. „Azt a folyót ezért Ketel társai tréfásan Ketel­patakának (Ketelpotaca) nevezték el" — zárul az elbeszélés első része. Az anek­dótához az író hozzáfűzi, hogy utóbb Árpád ennek a Ketel vitéznek adományozta „az egész földet a Sátorhalomtól a Tolcsva folyóig" (a Satorholma usque ad fluvi­um Tulsva). Ezután az elbeszélés elkanyarodik az epizód színterétől. Megtudjuk, hogy Ketel nemcsak ezt a földadományt kapta, hanem egy másikat is a Duna mellett, ahol a Vág beletorkollik. Fia, Alaptolma utóbb itt építette fel Komárom várát; e tájon temették el később pogány módra mind az atyát, mind fiát. A harmadik lépcsőben tér vissza az író megint ahhoz a földhöz, „melyet most Ketelpatakának hívnak". Közli, hogy a birtokot Ketel ivadékai Endre király ide­jéig birtokolták, aki azonban cserében megszerezte azt az utódoktól, „mégpedig két ok miatt: először, mert a királyoknak alkalmas volt vadászat céljára, másod- Szücs Jenő itt közlésre kerülő tanulmánya a Sárospatak történetét feldolgozó kötet számára készült, de folytatás nélkül maradt. A félbemaradtan is páratlan értékű munka közreadásával öt esztendeje eltávo­zott feledhetetlen kollégánkra emlékezünk, aki ez évben töltötte volna be a 65. életévét.­­ A mű keletkezési korát (ha nem is a szerző személyét) módszeresen és vitathatatlan érvénnyel tisztázta Szilágyi Lóránt: Az Anonymus-kérdés revíziója. 1-2. In: Századok 71 (1937) 1-54, 136-202. Eredményeit azóta Györffy György, ifj. Horváth János és mások további perdöntő érvekkel egészítették ki. Ld. a kérdés legújabb tudománytörténeti áttekintésével együtt Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története. Bp. 1978., különösen: 91-101, 111-119. TÖRTÉNELMI SZEMLE XXXV (1993) 1-2:1-57

Next