Katolikus gimnázium, Trencsén, 1907

rajta, omladozó várfalak, majd büszkén felnyúló tor­nyok, néma tanúi a letűnt daliás időknek, szinte észrevétlen váltják fel egymást. A Végvidéke tehát, melyben a természet naiv és komoly, kedélyes és zordon, fenséges, enyhe és rideg tényezői, mint kontrasztok harmonikus egésszé olvadtak egybe, hálás topographiai tanulmányai kínálkozik, melyet azonban teljes egészében bemutatni ez alka­lommal nem szándékom, mert hely ez évi füzetünk­ben ezek leírására nincsen; — azért szorítkozom pusz­tán a kopár hegytetőkön látható várósul­ad­ékok és azok regéinek rövid leírására. Teszem ezt azon reményben, hogy ezen leírással kedves tanuló urainknak a Vágvölgy természeti szép­ségének és a történelmi nevezetességű várromok ismer­tetéséhez némiképen hozzájárulok. Fogadják szívesen kedves ifjak az önök ismere­tének gyarapítását célzó nemes intenziómat! * •• * Ott kezdem, hol a Vág folyó északnyugati irány­ban T­ú­r­ó­c - L­i­p­t­ó­b­ó­l T­r­e­n­c­s­é­n vármegye terü­letére lép, — ott a szoros két partján felnyúló szikla­ormokon búslakodó, csendes magányában emelkedő „Óvári“ és „Sz­trecs női“ várromnál. Ettől kezdve levezetlek, kedves ifjú, a Vágvölgyön végig, végig szép vármegyénk területén Nyitra vármegye hatá­ráig, rámutatva a szép Vágvölgy hat medencéjében: (Zsolna, Pere­dm­ér, Vágbesztercze, Illavá Trencsén és Bán) kiemelkedő várromok ős tör­ténetére, azok hajdani szerepére, s végre a függelékben az ezekről szóló regékre.

Next