Katolikus gimnázium, Trencsén, 1907
rajta, omladozó várfalak, majd büszkén felnyúló tornyok, néma tanúi a letűnt daliás időknek, szinte észrevétlen váltják fel egymást. A Végvidéke tehát, melyben a természet naiv és komoly, kedélyes és zordon, fenséges, enyhe és rideg tényezői, mint kontrasztok harmonikus egésszé olvadtak egybe, hálás topographiai tanulmányai kínálkozik, melyet azonban teljes egészében bemutatni ez alkalommal nem szándékom, mert hely ez évi füzetünkben ezek leírására nincsen; — azért szorítkozom pusztán a kopár hegytetőkön látható várósuladékok és azok regéinek rövid leírására. Teszem ezt azon reményben, hogy ezen leírással kedves tanuló urainknak a Vágvölgy természeti szépségének és a történelmi nevezetességű várromok ismertetéséhez némiképen hozzájárulok. Fogadják szívesen kedves ifjak az önök ismeretének gyarapítását célzó nemes intenziómat! * •• * Ott kezdem, hol a Vág folyó északnyugati irányban Túróc - Liptóból Trencsén vármegye területére lép, — ott a szoros két partján felnyúló sziklaormokon búslakodó, csendes magányában emelkedő „Óvári“ és „Sztrecs női“ várromnál. Ettől kezdve levezetlek, kedves ifjú, a Vágvölgyön végig, végig szép vármegyénk területén Nyitra vármegye határáig, rámutatva a szép Vágvölgy hat medencéjében: (Zsolna, Peredmér, Vágbesztercze, Illavá Trencsén és Bán) kiemelkedő várromok ős történetére, azok hajdani szerepére, s végre a függelékben az ezekről szóló regékre.